Új Szó, 1973. március (26. évfolyam, 51-77. szám)
1973-03-17 / 65. szám, szombat
kítja a šzôlčséges biztonsági tartalékokat a tervtől való eltérések esetére mind a termelés, mind a termelési fogyasztás, mind pedig a végső fogyasztás területén. Ez megnyilvánul a társadalmi termék dinamikus növekedésében, amelyet 5 százalékkal kell növelni. A nemzeti jövedelem növekedése 5,1 százalékos lesz, s e növekedés 97,4 százalékát a társadalmi munkatermelékenység növekedésével biztosítjuk. Ez azt feltételezi, hogy a lehető legnagyobb megtakarításokat érjük el az egy termékegységre eső élő és tárgyiasult munkában. Minden vállalat — a termelési-gazdasági egységektől az üzemekig — kötelessége, hogy maximálisan gazdálkodjon a rábízott termelőeszközökkel. A gazdasági vezetőknek és a termelési közösségek tagjainak felelősséget kell érezniük a társadalommal szemben, hogy miképpen gazdálkodnak a nyersanyagokkal, az anyagokkal, a villamos energiával, a tüzelőanyaggal, hogyan csökkentik a hulladékot, fém- és más anyag fogyasztását, a selejtet, s a termékek súlyát. Nem szabad megtűrni a célszerűtlen kooperációt, a nem gazdaságos szállítást stb. Rendszeres gondot kell fordítani a termékek minőségének növelésére, külalakjukra, rendeltetésük műszaki mutatóinak növelésére, tartósságuk növelésére, a forgóeszközök körforgásának gyorsítására, mivel mindez hozzájárul a termékegységre eső termelési fogyasztás csökkenéséhez. A vállalatokban és az üzemekben a pártalapszervezeteknek és a pártszerveknek állandó figyelmet kell szentelniük e kérdéseknek. A pártszervezeteknek a párt vezető szerepe érvényesítésekor — melynek része a gazdasági vezetés ellenőrzése jogának érvényesítése — fokozott igényeket kellene támasztaniuk a gazdasági vezetőkkel szemben. Meg kellene követelni. hogy a gazdasági vezetők a szakszervezetekkel szorosan együttműködve a gazdaságosság növeléséért és a termelőeszközök teljes kihasználásáért indított mozgalom élére álljanak, és megteremtsék a kedvező szervezési és anyagi feltételeket e mozgalom fejlesztéséhez. A SZOCIALISTA TERMELÉSI KÖZÖSSÉG A termelési közösség feladata A szocialista termelési közösség a közösség és az egyén kölcsönös kapcsolatainak hordozója. Az egyén általa kerül kapcsolatba a társadalommal. A szocialista vállalat, mint a termelési kollektíva szervezési formája tehát nemcsak az anyagi kapcsolatokként megnyilvánuló gazdasági kapcsolatok összessége, hanem egyúttal politikai, szociális és kulturális kapcsolatok találkozópontja is. A szocialista vállalat nemcsak épületek, gépek, berendezések és emberek összességét képviselő termelési-gazdasági egység. Egyúttal nagyon fontos szociális-politikai egység, ahol a dolgozók nemcsak értékeket állítanak elő, hanem egyúttal a termelési közösség által kielégítik saját anyagi, szociális és kulturális szükségleteiket is. Sok gazdasági vezető egyelőre nem érti meg teljesen ezt a tényt. Egyes gazdasági vezetők, mérnökök és műszaki szakemberek, a szocialista vállalatot elsősorban mint termelési-műszaki egységet értelmezik, ahol tökéletesen el kell sajátítani a termelés technikáját és technológiáját. Jól kell ismerni a termelési folyamat műszaki oldalát, de ugyanakkor a termelés társadalmi oldalát is ismernünk kell. Be kell hatolnunk a gazdasági kapcsolatok lényegébe, amelyekben a termelési folyamat keretében az emberek részt vesznek, s melyek döntő mértékben befolyásolják magatartásukat és döntéseiket. A termelés folyamatában döntő tényező a szocialista termelők termelési közössége. Az SZKP XXIV. kongresszusán Brezsnyev elvtárs úgy jellemezte a termelési közösséget, mint a szovjet emberek munka- és társadalmi aktivitásának növeléséért folytatott harc színterét. Mint olyan helyet, ahol mindenki felelősséget érez a közösséggel szemben, és ahol a közösség felelősséget érez minden egyes dolgozóért. A dolgozók a termelési közösség által érvényesítik a szocialista polgár egyik alapvető jogát, vagyis a munkára való jogot. A termelési közösség két alapvető funkciót tölt be. Gazdasági funkciót és politikai szociális funkciót. A termelési közösség gazdasági funkciója A termelési közösség gazdasági funkciója elsősorban abban rejlik, hogy a közösség arra törekszik, hogy a társadalmi tervek a leghatékonyabban teljesüllenek. A termelési közösség és tagjai nem csupán a gazdasági feladatok passzív végrehajtói. Mint szocialista termelők egyúttal részt vesznek a népgazdaság irányításában és a szocialista állam igazgatásában. A szocialista állam nem fejleszthető anélkül, hogy a dolgozók aktívan részt ne vennének az irányításban. Ezért állandóan fokozni kell a dolgozók részvételét a termelés Irányításában, az egész társadalom irányításában, amint ezt a CSKP XIV. kongresszusa is megerősítette. A dolgozók irányításában való részvételének, amely a társadalmi tulajdon fejlesztéséről való gondoskodáson alapszik, semmi köze nincs az ún. „dolgozók tanácsa“ formájában megnyilvánuló revizionista felfogáshoz. A „dolgozók tanácsait“ mint a társadalmi tulajdon felszámolásának megnyilvánulását és csoporttulajdonnal való helyettesítését tervezték. Gazdasági funkciójuk az lett volna, hogy az irányítás területén betetőzzék a szocialista gazdasási alap felszámolását. Ebből a szempontból a dolgozók tanácsainak szerepét nem értékelhetjük másképp, mint olyan intézményt, melynek funkciója a társadalmi haladás ellen irányult, s ezért reakciós jellegű volt. A dolgozók tanácsainak létezése következményeit tekintve ellenétben állt volna a munkásosztály érdekeivel. E- zért az irányításban való részvétel ilyen revizionista értelmezése elleni éles harccal a dolgozók termelési irányításában való részvételének szocialista formáját akarjuk szilárdítani. A dolgozóknak a termelés Irányításában való aktív részvétele a szakszervezetek szervei és szervezetei által valósul meg. A szakszervezetek dolgozókkal szemben viselt felelőssége arra kötelez, hogy szerveik és alapszervezeteik jól dolgozzanak, s ezáltal a dolgozók irányításban való részvételének aktív szervezőivé és közvetítőivé váljanak. A dolgozók irányításában való részvételének egyik alapvető formája a szocialista verseny és az újítómozgalom fejlesztése. A tervfeladatok teljesítésére, a termelési folyamat problémáinak leküzdésére irányuló szocialista verseny fejlesztése a dolgozók széles tömegeit vonja be a mindennapi gazdasági életbe és megnyeri őket a párt politikájának támogatására. Minden nem formális szocialista kötelezettségvállalás, amely segíti a kitűzött feladatok és célok teljesítésében, egyúttal je lentős politikai és ideológiai cselekedet. A XIV. pártkongresszus tiszteletére vállalt szocialista kötelezettségvállalásokban a dolgozók kifejezték a párt és politikája iránti viszonyukat. A NOSZF 55. évfordulójának, a Szovjetunió megalakítása 50. évfordulójának tiszteletére tett kötelezettségvállalások kifejezték dolgozóinknak a Szovjetunió és népe iránti viszonyát. Kifejezték barátságunkat és szilárd szövetségünket a Szovjetunió nemzeteivel. A szocialista kötelezettségvállalások jelentős ideológiai tetteket jelentenek. A dolgozók maguk, önként vállalják, hogy többet tesznek, mint ami kötelességük. Ez a tett a közömbösség, az individualizmus és az önzés leküzdésének konkrét megnyilvánulása, a tudatos önnevelés, a régi szokások leküzdésének, az új gondolkodás és öntudat kialakításának, a személyes érdekek és a társadalmi érdekek egybehangolásának formája. A szocialista munkabrigádok szocialista versenye, a „Mindenki szocialista módon“, a „Múld felül önmagadat“, a „Ne folytasd a rosszul megkezdett munkát“ és „A kereskedelem jobb munkájáért“ mozgalom, a szállítók és átvevők szocialista kötelezettségvállalásai és a szocialista verseny számos más megnyilvánulása hatékony formái a dolgozók irányításban való aktív részvételének, jó módszerei a gazdasági feladatok teljesítésének, a szocialista módon gondolkodó ember nevelésének. 9
