Új Szó, 1973. március (26. évfolyam, 51-77. szám)

1973-03-17 / 65. szám, szombat

r Ä vállalati alapok gazdasági struktúrája A vállalati alapokat különböző szempontból lehet osztá­lyozni. a) A vállalati alapok alapvető osztályozása hatáskörük sze­rint történik: — a termelés szférájában ezek termelési alapok, — a forgalom szférában forgalmi alapok. — a vállalatok nem produktív társadalmi fogyasztásának szférájában: nem termelési alapok. b) A megtérülés módja szerint a termelési alapokat fel­oszthatjuk: — állóalapokra, — forgóalapokra. — forgalmi alapokra. A forgóalapok és a forgalmi alapok képezik a forgóeszkö­zöket. A gyakorlati gazdasági életben úgy mondjuk, hogy a vállalat operatív kezelésbe állőalapokat és forgóeszközöket juttatnak. • # ¥ Termelési alapok A termelés szférájában dologi formában mint munkatár­gyak, munkaeszközök és mint a szocialista termelő munka­ereje (mint munkaidőalap) nyilvánulnak meg. A termelési alapok értékét a termelőeszközök nagykereskedelmi árban ki­fejezett értéke és a termelési bérköltségek adják meg. Forgalmi alapok A forgalom szférájában két formában nyilvánulnak meg: mint áru, és mint pénz. Ide tartoznak a vásárolt nyersanyagok, az anyagok, a termeléshez szükséges félkész áruk és a kész termékek, az állami bank folyószámláján levő pénzeszközök, a készpénz, a különböző követelések stb. Nemtermelési alapok Ezek a lakóházak, a klubok és más társadalmi, kulturális és szociális létesítmények (bölcsődék, iskolák és mindaz, ami mű­ködésükkel összefügg. A vállalatok nem produktív társadalmi szükségletéről van szó. Allóalapok Ezek a munkaeszközök, vagyis gépek, termelési berendezé­sek, szerszámok, épületek stb. Az állóalapok részletekben, a kopás alapján történt leírások formájában ruházzák át érté­küket a termékekre. Az állóalapok elhasználódása kétféle. Fizikai, amikor a termelési folyamatban az állóalapok értéke fokozatosan az új termékekbe megy át. Az állóalapok fizikai­lag kopnak, csökken teljesítőképességük és fokozatosan telje­sen elhasználódnak. Az állóalapok erkölcsi elhasználódása a műszaki haladás következménye, az állóalapok műszaki szín­vonala ugyanis állandóan tökéletesedik, fokozódik teljesítő- képességük. Forgóalapok A termelési folyamatban munkatárgyakként nyilvánulnak meg. Ezek a termelési készletek és a befejezetlen termelés. A forgóalapok a termelési folyamatban teljesen elhasználód­nak és értékük teljes mértékben az új termékbe megy át. Forgóeszközök Ezek főleg vásárolt anyagok, nyersanyagok, félkész áruk, kész termékek, a termelési készletek és a befejezetlen terme­lés, a folyó számlán szereplő pénzeszközök, a készpénz, a követelések stb. A vállalati alapok nagyságának 'és összetételének olyannak kell lennie, hogy a vállalat az újratermelési folyamatban tel­jesíthesse alapvető funkcióit, és a vállalat az állami gazdasági terv alapján biztosíthassa a társadalmi szükségleteket. A vál­lalati alapok nagyságát nagy mértékben befolyásolja az ala­pok megtérülési ideje, amely az egyes alapoknál különböző. Az állóalapok forgásának gyorsítása elsősorban a termelési berendezések üzemeltetési idejének meghosszabbításától, a műszakok számának növelésétől, a műszakokon belüli kihasz­náltságtól, a munkaidő betartásától, a várakozási idő meg­szüntetésétől, a javítások idejének lerövidítésétől, az állóala­pok intenzív kihasználásától stb. függ. A forgóeszközök forgásának gyorsítása az alapoknak a ter­melés és a forgalom szférájában töltött idejének lerövidítését jelenti a termelési készletek szállítási ciklusának lerövidítése, a biztonsági tartalékok csökkentése, a megkezdett munka- folyamatok optimalizálása, a késztermékek optimális készle­tének megtartása, az áruk szállítási idejének lerövidítése, a tervfeladatok egyenletes teljesítése, a hajrázás megszünte­tése s a szállító-átvevő kapcsolatok következetes teljesítése stb. által. A szocialista vállalat feladatai a termelés hatékonyságának növelésében A szocialista vállalat termelőeszközöket kap a szocialista társadalomtól, hogy teljesíthesse küldetését és aktívan részt vehessen a társadalmi érdekek kielégítésében. A szocialista vállalat kötelessége, hogy célszerűen gazdálkodjon a rábízott termelőeszközökkel, ezek teljes mértékű és sokoldalú felhasz­nálásával növelje a termelés hatékonyságát. E kötelességek teljesítésének mértéke az egyes vállalatok­nál eltérő. Fokozatosan növekszik azonban az olyan vállalatok száma, amelyek jó eredményeket érnek el a termelőeszközök­kel való gazdálkodásban és kihasználásukban. Ugyanakkor azonban még sok olyan vállalat van, amelyekben az állóalapok kihasználása és az állőalapokkal való gazdálkodás alacsony színvonalú. A termelőeszközökkel való gazdálkodás és kihasználásuk színvonala az egész népgazdaságban még mindig nincs a kí­vánatos színvonalén, s nem felel meg adott lehetőségeinknek. Ennek konkrét megnyilvánulása a termelési fogyasztás nagy részaránya a társadalmi termelésben. A társadalmi termék, a termelési fogyasztás és a nemzeti jövedelem (millió koronában) Mutató: 1960 1965 1970 1971 Társadalmi termék 344 101 413 889 732 297 776,174 Termelési fogyasztás 181 145 240 370 419 952 447,948 Nemzeti jövedelem 162 956 173 519 312 345 328,234 (Statisztikai évkönyv 1972) A nagyarányú termelési fogyasztás, melynek hányada a társadalmi össztermékben 1973-ban 57,8 százalékos lesz, be­folyásolja a nemzeti jóvedelem növekedésének ütemét. A ter­melési fogyasztás társadalmi össztermékben való részarányá­nak egyszázalékos csökkentésével a nemzeti jövedelem 8,18 milliárd koronával növekedne. Ezeket az eszközöket a nép­gazdaság további fejlesztésére és a nép életszínvonalának to­vábbi emelésére használhatnánk fel. A CSKP XIV. kongresszusa ezért a fejlődés fő céljának ki­tűzésekor hangsúlyozta, hogy: „Gazdaságunk további fejlődés­nek stratégiai irányvonalává és a párt gazdaságpolitikájának fő tartalmává a népgazdaság fejlődése hatékonyságának, kö­vetkezetes és sokoldalú növelésének kell válnia, a növekedés intenzifikációs tényezőinek teljes kihasználása alapján“ A párt XIV. kongresszusa ugyanakkor hangsúlyozta, hogy gazda­ságunk jelentős tartalékokkal rendelkezik a társadalmi mun­z

Next

/
Oldalképek
Tartalom