Új Szó, 1973. március (26. évfolyam, 51-77. szám)
1973-03-17 / 65. szám, szombat
kenységben, mépedig a munka eredményeiben való anyagi érdekeltség formájában. Az operatív gazdasági önállóság mértékét az állami gazdasági terv, valamint az olyan gazdasági eszközök, mint az ár, a kamat, a nyereség, a bér, az állami költségvetésbe a nyereségelvonás, a beruházások stb. központilag meghatározott rendszere határozza meg. A vállalatok operatív gazdasági önállósága lehetővé teszi, hogy ezeket az eszközöket a termelési kollektíváknak a gazdasági feladatok teljesítésében és a termelőerők fejlesztésében való anyagi érdekeltségük növelésére használják ki, s hozzájárul az egyének és a kollektívák anyagi érdekei és a társadalmi érdekek közötti összhang megteremtéséhez. A szocialista vállalatok operatív gazdasági önállósága és ennek jogi megnyilvánulása — az operatív igazgatás, melyet az állami gazdasági terv és a gazdasági eszközök központilag meghatározott rendszere határoz meg — lehetetlenné teszi, hogy az egyik termelési közösség egy másik kárára éljen és kisajátítsa más kollektívák munkájának eredményeit. Feltétele az emberek szocialista egyenlőségének. Az összes termelő számára azonos termelési és elosztási feltételeket biztosít, és feltételezi a szocialista módon szervezett termelést. Kialakítja az egyes termelési kollektívák bizonyos formáját és kapcsolatukat a társadalommal. A szocialista vállalat operatív gazdasági önállósága kifejezi annak a szocialista államhoz való viszonyát. Jogkörét ezért a szocialista állam határozza meg. A vállalatok központi irányítása és az operatív önállóság A vállalatok és a társadalom viszonyára hatást gyakorló első tényező az ország gazdaságának fejlettségi foka, elsősorban a szocialista építés adott fejlődési szakasza. A szocialista építés elején, amikor a munkásosztály újonnan keletkezett hatalma még nem rendelkezik elegendő irányító káderrel az irányítás központi szférája s annál kevésbé a vállalati szféra számára, az irányítás magas fokú centralizálására kerül sor. A vállalati szféra csak kevés kérdésben dönt. Felmerül a kérdés, vajon szükség volt-e ilyen centralizációra a vállalatok irányításának rendszerében? A válasz pozitív. A szocialista építés kezdetén a vállalatok irányítási rendszerében a centralizálás magas foka teszi lehetővé többek között a munkás- osztályhoz hű káderek koncentrálását az irányítás döntő fontosságú szakaszain. Hibát jelent azonban, ha az ilyen magas fokú centralizálás akkor is fennmarad, ha megszűnnek azok a feltételek, melyek előidézték. Ilyen helyzet alakult ki a csehszlovák népgazdaságban az ötvenes évek végén. A jobboldali beállítottságú közgazdászok csoportja kihasználta azt, hogy nem oldottuk meg idejében a népgazdaság irányítási rendszerének problémáit. Ez a rendszer ekkor már nem felelt meg az újonnan kialakult viszonyoknak. A fogyatékosságok bírálatával nem megoldásukra törekedtek, hanem támadták a szocializmus alapvető értékeit, és olyan megoldásokat javasoltak, melyeknek megvalósítása a csehszlovák gazdaság szocialista jellegének fokozatos felszámolásához vezethetett volna. A termelő közösségek operatív önállóságának mértékére hatást gyakoroló további tényező a termelőerők koncentrációjának foka. Gazdaságunk gyors fejlődését a termelés állandóan fokozódó koncentrációja és szakosítása kíséri, s ehhez kell alkalmaznunk a népgazdaság egész struktúráját és elrendezését. Ma a gazdasági elméletben és gyakorlatban előtérbe kerül a vállalati egyesítések gazdasági funkciója. A közösség és a társadalom kapcsolata szempontjából fontos, hogy ma nem a vállalati közösség van közvetlen kapcsolatban a társadalommal, hanem a vállalati egyesülések, amelyeknek különböző jogi formái lehetnek. A termelési programok összeállítása, a kooperáció szervezése, a termékek vásárlása és eladása, a be- tuházások stb. területén a vállalati egyesüléseknek sokkal szélesebb körű önállósága van. mint a vállalatoknak. Tágabb teret biztosítanak a gazdaság további hatékony és dinamikus fejlődéséhez és ezáltal a termelőerők fejlődéséhez is. Ezek a tényezők azt mutatják, hogy a termelő közösségek operatív önállóságának fokára a termelési viszonyok területén végbemenő változásokon kívül a termelőerők területén végbemenő változások is hatást gyakorolnak, melyek külsőleg a fokozódó koncentrációban, szakosításban, valamint területi széthelyezésükben nyilvánulnak meg. A termelő közösségek önállóságának fokára a termelési viszonyok és a termelőerők területén végbement változásokon kívül hatást gyakorol az adott termelő közösségek által termelt termékek (haszonértékek) jellege is. A gyakorlati gazdasági tevékenységben gyakran figyelmen kívül hagyják ezt a tényezőt, és előfordul, hogy a minőségileg különböző termékeket gyártó vállalatoknál az operatív önállóság szervezésének azonos formáit és azonos mértékét alkalmazzák. így például a villamos energia termelését és főleg árusítását lehet és kell is centralizálni. Csakis a villamos energia központilag irányított árusítása lehet racionális, vagyis ez felel meg a társadalmi érdekeknek. Ezzel szemben a közszükségleti, az élelmiszer-, a vegy- és a gépiparban, ahol a közszükségleti cikkek széles választékát gyártják, ahol a termelésre hatást gyakorol a fogyasztók keresletének egyre emelkedő színvonala, ahol a termelést rugalmasan össze kell hangolni a kereslettel, ott a termelő közösség operatív önállósága fokának lényegesen magasabbnak kell lennie. A felsorolt tényezőkön kívül, melyek általánosságban a népgazdaság összes ágazatában hatást gyakorolnak a vállalatok operatív önállóságának fokára, az egyes ágazatokban egész sor más befolyás is érvényesül, melyek többé-kevésbé a már felsorolt tényezőkből adódnak, s melyeket figyelembe kell vennünk. A termelőerők koncentrálása, ami a vállalati egyesülések kialakításához vezet, befolyásolja a vállalatok termelő közösségének kapcsolatát a társadalommal, mely már nem közvetlen, hanem a vállalati egyesülés által valósul meg. A CSSZSZK- ban ma a vállalti egyesülések következő formái a jellemzők: szakági vállalati, konszern és tröszt típusú egyesülés. A szocialista országokban ma mindenütt terjed az az irányzat, amely a vállalati egyesülések szerepét és jelentőségét erősíti. Az SZKP XXIV. kongresszusa kiemelte a vállalati egyesülések gazdasági küldetését és szerepüket, mint az irányítás középső láncszemét. Brezsnyev elvtárs beszámolójában e kérdéssel kapcsolatban leszögezte: „Szükségessé válik a termelés összpontosításának fokozása. A felgyülemlett tapasztalatok azt mutatják, hogy csakis a nagy egyesüléseknek van erejük arra, hogy kellő számban összpontosítsák a képesített szakembereket, a gyors technikai haladást, valamennyi erőforrás minél jobb és minél teljesebb kihasználását biztosítsák. Az egyesülések és a kombinátok alakításának irányvonalát határozottabban kell követni. Távlatilag nézve, az egyesüléseknek és a kombinátoknak kell a társadalmi termelés fő, önálló gazdasági elszámolású láncszemeivé válniuk“. „Az önelszámolásos alapon működő nagy termelői egyesüléseknek nagy előnyeik vannak egyes vállalatokhoz képest. E nagy egyesülésekhez az ipari üzemeken kívül tartozhatnak tudományos kutatóintézetek, tervezőintézetek, konstruktőr irodák, mindez közelebb viszi a termeléshez a tudományt, megteremti a feltételeket a tudományos-műszaki eredményeknek a népgazdaságban való mielőbbi meghonosításához. Sok üzemnek nehéz önállóan felderítenie a szükségleteket, megszervezni az ellátást és az értékesítést, tökéletesíteni a specializálást és a kooperációt, központosítania a kiegészítő munkafolyamatokat és így tovább. Ezeket a funkciókat az egyesülésekre kell bízni, amelyeknek szervezeti felépítése feltételezi a termelés további koncentrálását az anyagi és pénzeszközök szükséges részének központosítását. A termelőegységek létrehozása új, fontos eleme az irányítási 5
