Új Szó, 1973. március (26. évfolyam, 51-77. szám)
1973-03-17 / 65. szám, szombat
rendszer tökéletesítésének“ (Koszigin elvtárs beszámolója az SZKP XXIV. kongresszusán.) Az SZKP XXIV. kongresszusa felhívta a figyelmet a vállalaton felüli egyesülésekre, mint a hozraszcsot rendszer alapvető egységeire. A szovjet gazdaság ebben az Irányban fog fejlődni. Erre többek között azért van szükség, mert a tudományos és technika területén egyre növekvő feladatokat kell megoldani, s ezeket a legcélszerűbben ki is kell használni. A termelés növekvő koncentrációja és szakosítása következtében növekszik a szállító-átvevő kapcsolatok résztvevőinek száma. A szállítók és az átvevők kapcsolatai egyre bonyolultabbak, átfo- góbbak és a mai vállalati színvonalon nem lehet ezeket kielégítően szervezni és irányítani. A szocialista vállalat jellemzése, szerepe és alapvető funkciói A szocialista vállalatok, mint a társadalmi termelés és fogyasztási kooperáció alkotóelemei és mint viszonylag önálló gazdasági és szociális szervezetek számos jelentős termelési- műszaki, gazdasági, szociális, népművelő stb. funkciót töltenek be. A szocialista vállalat ma a társadalmi újratermelési folyamat megvalósításának legfontosabb tényezője, a kezdeményező és racionalizálási törekvések színhelye. Jogi személyt képező gazdasági szervezet. A vállalatok jogkörét a vállalati statútum szabja meg, ami a termelési-gazdasági egységek statútumából következik. Ez azt jelenti, hogy az elsődleges jellegű jogkörök és felhatalmazások a termelési-gazdasági egységeket illetik meg. A vállalatok szerepének szervezeti és gazdasági meghatározásánál tekintetbe kell venni a termelési program és folyamat eltérő jellegét és a helyi viszonyokat. Az operatív önállóság és az eredményekben való érdekeltség foka jelentősen eltérő lehet, mivel a termelési-gazdasági egységek keretében tevékenykedő vállalatok tartalma és formája is különböző. A vállalati funkciók hatáskörének és tartalmának meghatározásánál az alábbi szempontokat kell figyelembe venni: — a termelési-gazdasági egységek sohasem mondhatnak le döntési jogkörükről olyan mértékben, hogy az megfosztaná őket küldetésük teljesítésének lehetőségétől, nem ruházhatják át a gazdaságpolitika feladatait a vállalati gazdasági szférába, s a társadalom előtti felelősséget a feladatok megvalósításáért; — jogkör tartós decentralizálását egyértelműen statútummal kell rögzíteni és ezt újból csakis statútummal lehet megvalósítani; — a jogkör decentralizálásának feltétele az eszközökie vonatkozó operatív döntés párhuzamos decentralizálása, mivel a vállalat anyagilag felelős döntéseiért. Eközben nem szabad szem elől téveszteni, hogy a termelési-gazdasági egység felel a hozzá tartozó vállalatok pénzügyi kötelezettségeiért; — a döntés csak abban az esetben decentralizálható, ha a vállalat érdekei és lehetőségei azonosak a termelési és gazdasági egység érdekeivel és lehetőségeivel. A szocialista termelővállalat helyzetét és kapcsolatát a szocialista állammal, valamint a vállalati gazdasági szférával az alábbi alapvető szervezési viszonyok feltételezik: * • A szocialista állammal kapcsolatos viszonyok A központi állami szervnek osztatlan alapító jogköre van a termelési-gazdasági egységgel szemben: ő dönt a termelésigazdaság) egység létrehozásáról és megszüntetéséről, továbbá a vállalatok és más szervezetek keletkezéséről, megszűnéséről, besorolásáról és kiiktatásáról egy bizonyos termelési-gazdasági egység keretébe. Jóváhagyja a termelési-gazdasági egységek statútumait és azok változásait; kinevezi és leváltja a termelési és gazdasági egységek vezérigazgatóit és helyetteseit; meghatározza a termelési-gazdasági egységek társadalmi vagyonát; — a termelési-gazdasági egységek a komplex utasításokat a központi állami szféra egyetlen kizárólagos szervétől kapják az állami gazdasági terv, a jövedelempolitikai intézkedések (az árak, a bérek szabályozásával, az adórendszerrel stb.), valamint a társadalmi érdekek védelmére hozott intézkedések formájában, ami a szocialista állam szerveinek egyik döntő fontosságú feladata. • • • 2 A termelési-gazdasági egység és a vállalat közötti vt- • szonyok — A termelési-gazdasági egység köteles teret biztosítani a vállalat döntéséhez és kezdeményezéséhez, s kihasználni a konkrét eredményekben való anyagi érdekeltség elvét. A vállalatok csak ilyen feltételek mellett viselhetik a jó vagy rossz gazdálkodás következményeit; — a vállalatot a termelési-gazdasági egység vezérigazgatója által kinevezett vállalati igazgató irányítja; a vállalati igazgató alárendeltje a vezérigazgatónak és felelősséggel tartozik neki; — a vállalat tevékenységének alapvető kritériuma a termelés meghatározott hatékonysági fokának elérése és megtartása, mégpedig az érvényes jogi, gazdasági stb. normák megtartásával; — a vállalat saját statútuma, valamint a termelési-gazdasági egység ál,tal meghatározott irányítási szabályok keretében fejleszti szervezetét. A vállalat számára meg kell teremteni a szükséges feltételeket feladatainak sikeres teljesítéséhez. Biztosítani kell elsősorban, hogy a vállalat: — kellő időelőnnyel ismerje gazdasági feladatait; — ismerje azokat a módszeres jogi és gazdasági feltételeket, melyek között teljesíteni fogja feladatait, hogy az állami terv feladataival összhangban fejleszthesse a termelést, szilárdíthassa a szállító-átvevő kapcsolatokat, hatékonyan gazdálkodhasson a rábízott állóalapokkal és forgóeszközökkel. A vállalatok az állami szervek és a teFmelési-gazdasági egységek célkitűzéseivel összhangban, valamint a termelési-gazdasági egységek irányítási szabályainak keretében teljesítik kötelességeiket és érvényesítik jogaikat. A termelési alapok és ezek kihasználása Minden termelés három alapvető tényezőt követel meg: munkatárgyakat, munkaeszközöket és munkaerőt. A munkatárgyak és a munkaeszközök összessége képezi a termelőeszközöket, melyek a termelés tárgyi feltételei. A termelési folyamat a szocialista termelők és a termelőeszközök összekapcsolásával valósul meg. A termelőeszközök a termelés folyamatában termelési alapokat képeznek. A termelési alapok nincsenek az egyes üzemek vagy vállalatok kollektíváinak tulajdonában. A szocialista társadalom ezeket a termelési közösségek, vagyis a vállalatok operatív kezelésébe adja. A vállalatok csakis az állami terv által meghatározott feladatok keretében használhatják ezeket a termelési alapokat. Nem használhatják fel ezeket csoportérdekeik kielégítésére, hanem csakis a társadalmi érdekeknek megfelelően. A vállalatok operatív kezelésbe helyezett termelési alapok továbbra is a szocialista társadalom tulajdonában maradnak. A vállalatok kötelessége, hogy maximálisan gazdálkodjanak velük, teljes mértékben kihasználják őket a termelési folyamatban, biztosítsák sokoldalú védelmüket a megkárosítás, a megsemmisítés vagy a lopás elől. A vállalatok racionális gazdálkodása közvetlenül megköveteli, hogy a termelési alapok állandó mozgásban legyenek. Amennyiben nincsenek mozgásban, a társadalom tulajdonában maradnak ugyan, de gazdaságilag nem realizálódnak és kihasználatlanok maradnak. Ezért gazdasági nyomást kell gyakorolni a vállalatokra annak érdekében, hogy gazdaságosan bánjanak mindennemű alappal. 6
