Új Szó, 1973. március (26. évfolyam, 51-77. szám)
1973-03-17 / 65. szám, szombat
kongresszusa irányelveinek értelmében a munka és a bérrendszer racionalizálásának tárgya. Ezzel később foglalkozunk majd részletesebben. A nemzeti jövedelem kialakítása és elosztása hatékonyságának növelésére irányuló igyekezet — mint a szocialista társadalmi rendszer előnyei és a tudományos-műszaki haladás eredményei összekötésének konkrét formája — eredményeket hoz valamennyi szocialista országban. A munka szerinti elosztás közvetlenül érinti a személyi fogyasztási cikkek és szolgáltatások elosztását. Mivel a termelő részesedése a társadalmi fogyasztási alapból — a végzett münka mennyiségétől és minőségétől függően — a szocialista termelési mód lényeges, szüntelenül ismétlődő, tartós, objektíve szükséges oldalát fejezi ki, gazdasági törvény jellegű. E törvény sajátos szerepe abból adódik, hogy az elosztás szférájában a termelést és a fogyasztást összekapcsoló láncszemként hat. Ez magyarázza meg kettős funkcióiát; az egyik a termelés fejlesztésének kategóriája (termelési funkció), a másik a fogyasztás kategóriája (az életszínvonal emelkedésé nek kategóriája). E törvény sajátossága, hogy mint az egész termelés és az egész fogyasztás feltételezettségének objektív gazdasági viszonya hat, jóllehet közvetlenül érinti a munka szerinti díjazást. Ezt a tényt a társadalmi munkának az egész szocialista újratermelési folyamatra kiható döntő fontosságú szerepe magyarázza. Ennek a törvénynek az alapján, amely szabályozza (hasonlóan mint az értéktörvény a kapitalizmusban) a dolgozók bérét és egymáshoz való viszonyát, mérjük a munka tényleges költségeit a bérek meghatározása, össztársadalmi, tervszerű és arányos szabályozása szempontjából. A kapitalizmussal szembeni eltérés abban mutatkozik, hogy a társadalmilag szükséges munka tervszerű kifejtése közvetlen és nem a munkaerő értéke szerinti közvetett szabályozója a bérnek. A munka szerinti elosztás törvényének hatása történelmileg a kommunizmus első fázisára — a szocializmusra korlátozódik. Meghatározza: — az anyagi javakat és az egyéni fogyasztási szükségleteket, — a kulturális értékek egy részének, — közvetve a nem közvetlenül munkából eredő jövedelemnek, szociális juttatásoknak, családi pótlékoknak stb. elosztását. A munka szerinti elosztás törvényének lényege az egész társadalmi fogyasztásban a befektetett munka által megszabott részesedést kifejező viszony. (Marx: Az elosztás kifejezi azt az arányt, ahogyan a fogyasztási cikkek az elvégzett munkától függően a dolgozók birtokába kerülnek). Ebben az értelemben a törvény kvantitatív jellegű, nem határozza meg közvetlenül a minőséget, vagyis hogy milyen és mennyi használati érték jár a munkáért, hanem az arányokat, mindenekelőtt a munka társadalmi termelékenységének fokától függően. A munka szerinti elosztás törvénye mélyebb megértéséhez támpont az a felismerés, hogy a bér több törvénnyel összefüggő kategóriát jelent. A gazdasági alaptörvény kifejezésére juttatja az életszínvonal szüntelen emelkedését, mint a szocializmus alapvető értelmét, de az anyagi forrásoktól függően nő a használati értékek termelése, a befektetett munka eredményeként. A szocializmusban az értéktörvény érvényesülése azt jelenti, hogy az egész társadalmi termék árujelleget ölt, hogy a munka, amely előállítja, kettős jellegű (van csereértéke és használati értéke), amit úgy értelmezünk, hogy van absztrakt és konkrét munka. Ebből következik, hogy az értéktörvény — noha nem határozza meg és nem szabályozza a munkaerő reprodukcióját — hatással van rá az árucsere formáival, amelyekben tervszerűen érvényesül a szocialista termelés alapvető értelme — a szükségletek kielégítése. A munka szerinti elosztás ellentmondást rejt magában. A munkáért nyújtott azonos díjazással kifejezésre jutó egyenlőségnek megvan az ellenpólusa a különböző fajtájú munka egyenlőtlenségében a társadalmi munkamegosztás adott szintje és a termelőerők fejlődési foka következtében és további, főképp családi feltételek egyenlőtlenségében (a családfenntartók eltérő számú családtagról gondoskodnak stb.). A munka szerinti szocialista elosztás figyelembe veszi a munkában mutatkozó ezeket az objektív eltéréseket és ezzel elősegíti a munka régi jellegének a leküzdését s a munkamegosztásnak magasabb fokozatta] — a kommunista munkamegosztással, mint egy hosszabb folyamat céljával való felváltását. A fogyasztási alap elosztásának formái. A fogyasztási alap elosztásának alapvető és legfontosabb formájához tartoznak a bérek és fizetések, valamint a munkától függő különböző jutalmak. Ebbe a csoportba sorolhatjuk a közvetett munkajövedelmet (szociális járadékok, táppénzek, öregségi járadékok). A másik csoportot a társadalmi fogyasztási alap képezi. A törvény definíciója: A munka szerinti elosztás szocialista törvénye függőségben van a szocialista termelési módtól — pontosabban a termelési viszonyoktól, melyek szocialista jellegűek, valamint a termelőerőktől, melyeknek fejlettségi foka még nem teszi lehetővé a régi munkamegosztás megváltoztatását és a kommunista munkamegosztással való felváltását; a még kapitalista jegyeket magán viselő jellegének a közvetlenül célként — az élet értelmeként, „elsődleges életszükségletként“ végzett kommunista munkává való változtatását és a fogyasztási cikkeknek a szükségletek szerinti elosztását. Ebből következik, hogy a törvény dialektikája (keletkezés, hatás-megszűnés) csak az egész szocialista gazdasági rendszerrel ösz- szefüggésben magyarázható. A munka szerinti elosztás törvénye jelenti egyben a fogyasztási eszközök és szolgáltatások forrásainak felhasználását, amikor mindenki az általa végzett munka szerint részesül ezekből a dolgokból és szolgáltatásokból. Vagyis Marx szavai szerint a szocialista társadalomban „... az egyes termelő a levonások után pontosan azt kapja, amit a társadalomnak nyújt. Az, amit a társadalomnak adott, egyéni munkájának mennyisége“... — „... ugyanaz az elv érvényesül, mint az árumegfelelő cseréjénél: azonos mennyiségű munka egy formában, azonos mennyiségű munkára cserélődik át más formában ..Tegyük hozzá, hogy tehát a munka szerinti elosztás az egyes szocialista termelők szempontjából — a munka szerinti díjazás elve szerint valósul meg. A szocialista termelők és gazdasági szervezetek anyagi érdekeltsége a szocialista gazdaságirányítási rendszer szerves részét képezi, olyan módszert, amely tiszteletben tartja és felhasználja az objektiven ható gazdasági érdekeket, az egész irányítási vonalon — a központtól az egyes ágazatokon, vállalatokon, üzemeken, üzemrészlegeken keresztül egészen a konkrét munkahelyekig bezárólag. A közgazdasági elméletben és a gazdasági gyakorlatban az anyagi érdekeltség jogosan foglal el fontos szerepet, objektíve adott funkciójánál fogva, mint a munkatermelékenység növelésének eszköze, vagyis mint a kapcsolatok és- függőségek sokoldalúságának kifejezője, a termelés fejlesztésének valamennyi fontos oldalával — mennyiség, minőség, műszaki színvonal, az élő- és holt munkával kapcsolatos költségek, stb. Az anyagi érdekeltség lényege tanulmányozásának megvan nemcsak az elméleti és világnézeti, hanem egyúttal a gyakorlati gazdaságpolitikai jelentősége is. Döntő az elosztásnál egyáltalán az, hogy a szocialista termelési módban az anyagi érdekeltség lényegét nemcsak az újjátermelési folyamat elosztási fázisában kell. keresni, amire csábít az a tény, hogy az anyagi ösztönzők és az anyagi érdekeltség közvetlenül átfedik egymást és megjelenési formájukat tekintve összeolvadnak. Anyagi érdekeltség: a szocialista gazdasági rendszer alap elve, amely visszatükrözi a szocialista termelési módot, ennek a szocialista termelést viszonyok lényegével összefüggő oldalát képezi és egyúttal a szocialista gazdaságirányítás tökéletesítésének egyik területét jelenti A gazdasági gyakorlatban kifejezi a szocialista termelési mód áruformája, pénzbeli értékkifejezése jellegének tervszerű kihasználását. Ebből következik egy fontos törvényszerűség: az értékmechanizmus hatása természetes a szocialista gazdasági viszonyok és törvények egész rendszerében. Objektív tény, nem mint szükséges rossz, hanem mint a szocialista gazdaságfejlesztés jelentős szabályozóinak összessége jelentkezik. Rendkívüli fontossággal bír az anyagi érdekeltség és a munka szerinti elosztás viszonyának helyes meghatározása. A 12
