Új Szó, 1973. március (26. évfolyam, 51-77. szám)

1973-03-11 / 10. szám, Vasárnapi Új Szó

1973. III. 11. HASZNOS ÚTITÁRS Szombathy Viktor prágai városkalauza Az elmúlt két évben, főleg a nyári turistaidényben, Prága utcáin, elsősorban a régi, műemlékekben gazdag negyedekben vagy a Várban gyakran találkoztam magyar turistákkal, akik Szombathy Viktor városkalauzával a kezükben (Sz. V.: Prága, Panoráma, Budapest, 1971) tanulmányozták a műemlékeket, palotákat, tereket, utcákat. Érdekes olvasmány ez az útikalauz. Elsősorban az köti le az olvasó, a turista figyelmét, hogy a kiadvány szerzője bensőségesen ismeri Prágát, a prágai embert, s felhívja a figyelmet a szép város magyar történelmi vonatkozásaira is. Ebből a szempontból ez a városkalauz szinte Prágára vonatkozó cseh—magyar történelmi és kulturális kapcsolatok útmutatójának is tekinthető. A szerző a könyv előszavában, miután tömören megismerteti az olvasót a „műemlékváros" fekvésével, éghajlatával és szerkezetével, 34 oldalon összefoglaló áttekintést nyújt Prága évezredéről, mesterien beágyazva Prága történetét a cseh és az európai történelem kereteibe. Tanulságosak az egyes műemlékeket, tereket stb. tárgyaló cikkekhez fűzött Jegyzetek. A Károly Egyetemről a könyv eszünkbe juttatja, hogy amikor Husz János is e híres intézmény professzora volt, magyar diákok is voltak hallgatói közt, akik tanulmányaik után magyar földön hirdették az új tanokat. Ezekből a Jegyzetekből tudja meg a turista, hogy a prágai egyetem későbbi magyar diákjai között volt II. Rákóczi Ferenc is, aki a Jindrichüv Hradec-i jezsuita kollégiumból érkezik a cseh metropolisba. Prága egyik legrégibb bérházáról, a Platfzról megtudjuk, hogy ebben az épületben Liszt Ferenc is adott hangversenyt. A Fehérhegyi csatával kapcsolatban arra figyelmeztet a könyv, hogy Bethlen Gábor kisegítő seregei ugyan késve érkeztek Prága alá, de az erdélyi fejedelem az elvesztett csata után sok cseh menekültnek nyújtott menedéket. A magyar turista ebből a kiadványból nemcsak a cseh történelem egyes mozzanataira, hanem saját történelmére ls felfigyel. Amikor arról olvas, hogy a prágai Nemzeti Múzeumot 1818-ban alapították hazafias érzelmű csehek, azt is olvashatja, hogy körülbelül ugyanebben az Időben, hasonló körülmények között — a Habsburgok németesítő törekvéseinek ellensúlyozására — alakult a magyar Nemzeti Múzeum is. A városkalauz azonban nemcsak a múlt történelmi emlékeit. idézi. Szombathy Viktor, amikor a Vencel térhez fűz jegyzetet, arra is felhívja a magyar olvasó figyelmét, hogy 1848-ban Itt gyülekeztek a forradalom hívei, 1905ben innen indult el tüntetni a cseh munkásság az általános és titkos választójogért, s 1945. október 28-án ezen a téren hirdették ki az ipar államosítását. Hasonlóan jó, tömör összefoglalás kíséri a Lenin Múzenm és a Gottwald Múzeum jellemzését, vagy az Óvárosi tér legjelentősebb újabbkori eseményét, az 1948. februári nagygyűlést, amelyen Klement Gottwald bejelentette a csehszlovák munkásosztály történelmi győzelmét a reakció felett. A városkalauz érdekes gyakorlati tanácsokkal szolgál. Például a kisvendéglői rendelésekkel kapcsolatban arra hit, hogy ne túlozzák el a borravaló összegét, mert ezzel csupán cseh asztaltársunk fejcsóválását váltanánk ki (de nem a pincérét). A szerző külön megdicséri a finom cseh szilvapálinkát, felhívja a figyelmet a legismertebb cseh nemzeti eledelre, a „vepfové, knedlík, zeli"-re, de figyelmezteti a magyart arra is, hogy Prágában általában a gyengébb török kávé a divat. A könyv gyakorlati útmutatójában sok hasznos útmutatás van a szállodát, éttermeket, sörözőket, színházat, fürdőket stb. kereső turisták számára. Erről a hasznos és tanulságos városkalauzról most, két évvel megjelenése után, el kell mondanunk, hogy nem tartalmazhat olyan tényeket, amelyek egy esetleges későbbi kiadásból semmilyen körülmények között sem hiányozhatnak, mert Prága életében az elmúlt két év alatt jelentős változások történtek, például a metró építésével. Azóta felépült a szövetségi parlament új épülete is, átszervezték a város forgalmát, stb. Sőt, a magyar vonatkozású műemlékekről is többet tudunk: Szörényi László, az MTA Irodalomtudományi Intézetének munkatársa néhány nappal ezelőtt pontosan meghatározta azt a két épületet, amelyben annak idején a diák II. Rákóczi Ferenc lakott. Az új kiadásban el lehet kerülni az első kiadásba becsúszott hibákat. A 46. oldalon pl. Josef Suk neves cseh zeneszerző nevét a szedők „Suk"-nak írták. Ugyanakkor ezen az oldalon a SmyCcové kvarteto (ami magyarul vonósnégyest Jelent) „Sm^c-kvartettnak" olvasható. Az 52. oldalon Karel Capek-Chod regényíró vezetéknevének második tagját, a -Chodot, az író szülővárosának tünteti fel a könyv, noha ilyen város Csehországban nincs. A Chod név ebben az esetben a székelyekhez hasonló szerepet betöltő cseh határvidéki népcsoportot, a DomaZlice környékén élő chodok-at Illeti. Téves a 136. oldal adata ls, amely szerint a Hybernská utcai Swerts-Spork palotában ma (1970-ben) a CSKP városi és kerületi bizottsága székelne. Ugyancsak zavaró, hogy a 84. oldalon Alfons Mucha festőművész nevét „Much?"nak szedték ki a nyomdában. E néhány kiragadott példa ellenére megállapíthatjuk, hogy a könyv a maga műfajában értékes, nagy hozzáértéssel, mondhatnánk, Prága szeretetének őszinte érzésével megírt munka, amely örömet okoz nemcsak a magyarországi turistának, de mindenkinek, aki érdeklődik Prága múltja és jelene iránt. SOMOGYI MÁTYÁS Jakoby Gyula: IMPERIALIZMUS A LÍRA GYÖNGYSZEMEI IVAN BÜNYIN: BORISZ PASZTERNAK: TAVASZI VADVÍZ SUSTOROG Tavaszi vadvíz sustorog, elárad zúgva a határban. Varjak, sereglő vándorok kiáltanak harsány-vidámon. Sötét buckákból gőz omol, s a lanyha reggeli melegben a sűrű, lágy-fehér gomoly fénnyel itatva tovalebben. S a ház előtt a pocsolya déltájt vakító fényre lobban, hogy csupa fénypetty a szoba, sugár remeg minden sarokban. Megtépett felhőnyáj vonul, közte az ég ártatlan kékje, s fentről egy szelíd sugárkéve a szérűskert csendjébe hull. Tavasz, tavasz. Édes igézet. Állsz önfeledten, ontja rád rügy-illatát a kert, s megérzed a csorgó tetők jószágát. Kivág a vadvíz sustorogva, kakas kiált a kert alatt, nyersillatú, lágy szél szalad, és szemedet puhán befogja. Rab Zsuzsa fordítása BALLADA Alusznak bent. A kert felett lobog a szél, akárha flotta repülne - száll a lombvitorla; száz evezőként integet a fák levele, hull, pereg. Evez a nyírfa és juharfa, alusznak bent állig takarva, akár a szendergő gyerek. Fagott sír, vészharang remeg. Alusznak bent a nyaralóban. Egyhangú dal zúg, tompa szólam. Szakad a zápor, eltemet vad ostromként a fergeteg. Esik. Lobog a lombvitorla. Két fiam alszik andalogva, akár a szendergő gyerek. S megölel, ahogy ébredek, számon tart környező világom. Igen, veletek élek, látom lobogni jegenyéitek. Esik. Ó, mért is nem lehet oly tiszta minden, mint a zápor... De alszom ismét igazából, akár a szendergő gyerek. Esik. Vad álom húz, vezet pokolra, hol csak bűn tenyészik, gyötrik az ifjú nőt a nénik, asszonykorukban gyermekek. Esik. Egy óriás mered álmomban rám, hogy leckét adjon. Sarat gyúrok. Zsivajban alszom, akár a szendergő gyerek. Virrad. A fürdő-gőz lebeg. A balkonunk úszó dereglye. Tutajoz apró bokrok pelyhe, a palánkon vízgyöngy remeg. (Láttam vagy ötször két szemed.) Aludj, rege, a hosszú éjben, aludj, ballada, monda szépen, akár a szendergő gyerek. Fodor András fordítása KENNETH REXROTH: IDŐ: ÖRÖKLÉT KEGYE Itt ezen a fönnsíkon, hová senki nem jön: oly magas, itt e "visszatükrözött hegyekkel teli tónál, hol órák, napok s hetek telnek változatlanul, honnan még a vihar is továbbmegy a csúcs fölé, ürülni. Nincsen hal a vízben. Medve, szarvas ritka a bozótban. Nappal a szitakötő röpdes, a nádszálakon; és este a kecskefejő madór megy magasan. Fölemelvelengve a hibátlanul átlátszó légben, vízben, időben, magam is kristályszerű léthez vagyok átidomulóban. Ha valamikor, ho valahol: most, itt e hatalmas nagy átláthatóságban kell kitűnnie az emberi lét kristálytanának, mértanának, csillagrendtanának. Fölvonul mind a jó, a rossz, ami reám volt kiszabva, láthatom, megmérhetem. Elsőként tűnnek tova mindazzal, ami személy szerint ért, a vággyal, szenvedéllyel, hogy végül is nem marad más csak ő, a tudás, ez a hatalmas kristály, mely magába fogja szikla, víz és lég kristályzatót. És együttesük a tökéletes csönd. Nincs is több mondonivaló róla. Semmi több. Illyés Gyula fordítása