Új Szó, 1973. március (26. évfolyam, 51-77. szám)
1973-03-11 / 10. szám, Vasárnapi Új Szó
NÉPFELKELÉSTŐL RETTEG BALAGUER DIKTATÚRÁJA 9 WASHINGTON TOVÁBBI PILLÉRE INOG HISPANIOLA SZIGETÉN? > HAZAFIAK PARTRASZÁLLÁSA, AVAGY UJABB ÜRÜGY A DEMOKRATÁK ELLENI TERRORHADJÁRATRA # TRUJILLO SZELLEMI HAGYATÉK A H agyja el ezt az épületet! Ebben az országban nem önök az urak! — e szavak 1965 áprilisának viharos napjaiban hangzottak ©1 a Santo Domingo-i parlamentben, s aki ezt az egész dominikai nép nevében tiltakozásul Bennet amerikai nagykövet szemébe vágta, egy ezredesi rangot képviselő katonatiszt volt: Francisco Caamano Deno. A nagykövet ugyanis ultimátumként hangzó tiltakozást intézett az Amerika-barát Reid Cabral juntája ellen felkelt dominikai tisztekhez: szüntessék be harcukat. Az addig ismeretlen Caamano nevét felkapta a világsajtó, nemzeti hősként ünnepelték. Akkor úgy látszott, hogy a nagy nemzeti felbuzdulás, a hazafias tisztek mozgalmától fámogatott népfelkelés úrrá lesz az évtizedek óta tartó sötét diktatúrán, amely amerikai viszonylatban is kirívó volt. Ám nemsokára amerikai tengerészgyalogosok szálltak partra Santo Domingóban, és „pacifikálták" a helyzetet, szabad utat engedve ezzel az egykori hírhedt diktátor, Rafael Trujillo örökét ápoló szélsőjobboldalnak. Az átmeneti időszakban a jobboldal nem mert oly keménykezűen fellépni az ellenzéki mozgalom vezetői ellen. Így gyilkolták, aki nem volt más, mint Caamano ezredes. Quisquey A történelmi krónika szerint a szigetet Kolumbusz "Kristóf fedezte fel 1492 decemberében. Ö egy másik szigetet, egy, a Szélfelöli-szigetek csoportjához tartozó vulkánszigetet nevezett el Dominikának. Az a sziget, amelyen a mai Dominikai Köztársaság és a Haiti Köztársaság terül el, a Hispaniola nevet kapta. Mindkét állam arról nevezetes, hogy az amerikai földrészünk anakronisztikusan legsötétebb kormányrendszerei uralkodnak itt. A több mint 48 ezer négyzetkilométer területű és négy és fél millió lakosú dominikai állam trópusi éghajlatú, területének zömét azonban érintetlen őserdők borítják, s hegyeinek magassága a 3000 métert is meghaladja. Az indián őslakosság egykor Quisqueynek nevezte hazáját. A Dominika név kiszorította az eredeti elnevezést, amely a sors iróniája folytán ma már csak az ultrareakciós és jelenleg félreállított Wessin y Wessin tábornok pártja, az ország ötödik pártjaként létrehozott Partido Demokratico Quisqueyan őrizte meg. A kiirtott indiánok földjein banánültetvények terülnek el. A banán a fő exportcikk, de a lakosságnak ebből vajmi kevés a haszna. A spanyol és francia gyarmatosítókkal folytatott örökös' hadakozás, majd Haititől történt különválása után Dominika „önálló országként" az idegen tőke függvénye lett, teljesen ki van szolgáltatva az amerikai monopóliumok kényének. Washington szolgálatában álló kalandorok kormányoztak évtizedeken át. Fő céljuk az volt, hogy féken tartsák a néptömegeket, biztosítsák a monopóliumok profitját. így aztán olyan helyzet alakult ki Dominikában, hogy szociális viszonyaival még a többi szegény latin-amerikai állam közül is Caamano ezredest diplomáciai szolgálatba küldték, hogy távozásra bírják az országból — Caamano katonai attasé lett Londonban. 1965. november 29én azonban rejtélyes körülmények között nyoma veszett. Azt híresztelték, az ultrajobboldali dominikai körök összeesküvésének áldozata lett, orvul meggyilkoltatták, hogy „ne sok vizet zavarjon". Ez nem látszott kizártnak, de cáfoló állítások is napvilágot láttak. Egyesek Hágában, majd Algírban látták feltűnni az ezredest, később az a hír járta, hogy Caamano titkon Kubában, majd Venezuelában telepedett le, innen irányítja az ellenállást a Santo Domingo-i rendszerrel szemben. A közelmúltban ismét feltűnt a rég elfeledettnek hitt Caamano neve, éspedig azzal kapcsolatban, hogy csekély számú hazafias partizáncsoport szállt partra Dominikában, s ettől a Balaguer-redszer úgy megijedt, hogy az egész hadsereget mozgósította ellene. A kisebb egységekre szakadt partizánok ellen hajtóvadászat folyik a hegyekben, s a legutóbbi jelentések szerint a dominikai katonák a harcokban a partizánok vezetőjét ls megkirí. Gazdasági elmaradottság, idült nyomor, kórok, iskola- és lakáshiány jellemzi a dominikai állapotokat. A belpolitikai életet megbénítja az emberi jogok rendszeres megsértése, az elemi szabadságjogok felháborító eltiprása. Ez jellemzi azt az országot, ahol az egy lakosra számított évi jövedelem mindössze 289 dollár, a közel ötmillió lakos közül pedig 400 ezer munka nélküli, s az ország államadóssága eléri a 30Ó millió dollárt. Dominika különösen a harmincas évek óta lett a sötét rémuralom és elnyomás elrettentő jelképe, amikor Rafael Leonidas Trujillo, Washington bérence foglalta el az elnöki széket Családi diktatúrát vezetett be. Trujil lo a politikai cselszövések, gyilkosságok, a terror nagymestere volt. A lakosság végtelenül gyűlölte őt, rte népes testőrsége miatt megközelíthetetlen volt. Sokáig élvezte washingtoni urainak kegyeit, míg azok számára is kényelmetlen lett „a Karib-tenger sakálja" . .. Caamano színre lép így történt, hogy Rafael Trujillót három évtizedes rémuralma után 1961ben egy CIA-ügynök gépfegyversorozata a másvilágra küldte. A dicstelen végű diktátor fiának, Hectornak az uralma rövid életű volt. A Trujillo család a diktátor egykori magántitkárát, Joaquin Balaguert jelöltette ' az elnöki tisztségre, de a néptömegek mozgalma a népszerű jüan Boscht, a Dominikai Forradalmi Párt vezetőjét juttatta az elnöki székbe. Bosch 1962ben és 1963-ban töltötte be az elnöki los elismeréssel különféle gyilkos terrorszervezetek alakultak, mint amilyen Guatemalában a Fehér Kéz stb., és ezek szabadítják meg a redszert kellemetlen politikai ellenfeleitől. Balaguer elnöksége alatt további szervezet alakult, mely a banda nevet viseli. A dominikai terrorszervezetek áldozatainak számát — Balaguer hatalomra jutása óta — mintegy 700-ra becsülik. 19'0-ben 216 személy lett politikai gyilkosság áldozata vagy tűnt el nyomtalanul, köztük egyszerű polgárok, katonák és rendőrök is. A Mano (kéz) és az Incontrolables (ellenőrizhetetlenek) bandák mögött az alapító Enrique Perez y Perez rendőrtábornok áll. A szigetország helyzetét évek óta politikai és gazdasági bizonytalanság jellemzi. Ezt Washingtonban is látják, hisz Juan Bosch megállapítása szerint „az igazi dominikai kormány nem Santo Domingóban, hanem Washingtonban van." Közismert tény, hogy Santo Domingóban két kormány van — egy névleges dominikai és egy CIA-kormány. David Fairshild magas rangú amerikai tisztviselő beismerése szerint az AID (Nemzetközi Fejlesztési Segély Társaság) „technikusaiként" CIA-iigynökök működnek Domitisztséget, míg a haladó kormányzásnak az amerikai monopóliumok és a belső reakció véget nem vetettek. 1965-ben azonban egy általános népfelkelés a hazafias tisztek vezetésével megdöntötte a monopóliumok bábját, Raid Cabralt és juntáját. Ekkor jutott szerephez Francisco Caamano ezredes. Vérbeli katonatiszt, aki előbb hazai, majd virginiai és kaliforniai katonai akadémiákon tanult. Első teendője volt, hogy felfegyverezte a lakosságot, hogy ellenállhasson Trujillo híveinek. Egyszeriben annyira népszerű lett, hogy a Nemzeti Kongresszus az ország ideiglenes elnökévé választotta. Erősödött a mozgalom, amely a haladó alkotmány felújítását és a száműzetésbe küldött Bosch exelnök hazahívását követelte. Az amerikai tengerészgyalogság partraszállása szertefoszlatta a dominikai nép reményeit. A 40 ezer tengerészgyalogos nagyon hamar „rendet teremtett", hogy Trujillo örökösei újra berendezkedhessenek. Caamano ezredes pályája londoni megbízatásával itt megszakad . . . A bandák Caamanonak katonai attasévá történt kinevezése ideiglenes megoldást jelentett a dominikai reakciónak. Céljuk az volt, hogy örökre félreállítsák, vagyis eltegyék láb alól. Ez egyébként a politikai vetélkedés régi bevált és alkalmazott módszere Dominikában. Már Rafael Trujillo idején napirenden voltak a politikai gyilkosságok, a diákok, szakszervezetek, társadalmi szervezetek vezetőinek üldözése, törvényellenes letartóztatása, megkínzása és eltüntetése. Ezek a módszerek a diktátor halála után sem szűntek meg. Sőt, miután 1966-ban Balaguer hamis látszatválasztással, a valóságban erőszakosan hatalomra jutott, a guatemalai, a haiti és más rendszerek mintájára hivatanikában. Bizonyos nyugati körök figyelmeztették Washingtont, hogy Balaguer ismert terrorista módszereivel belebukhat a hatalom gyakorlásába. Mint a Liberation írta, „a régi uralkodó osztály újjászületése, az Egyesült Államoktól támogatott régi rabló katonai-kapitalista kaszt restaurálása és erősítése csak egy újabb konfrontáció kialakulását szolgálhatja". Ezt megerősítette a Financial Times, megállapítva, hogy „a tömegeket a nyomortól, az éhségtől, írástudatlanságtól és a betegségektől aligha tudja megszabadítani más, mint a forradalom". A dominikai nép előtt tehát a forradalmi Kuba példája lebeg. Nemzeti hős Balaguer ellen már egyszer, 1970ben merényletet kíséreltek meg. Akkor a terror fokozásával válaszolt, s első ízben volt kénytelen bejelenteni, hogy a dominikai hegyekben partizáncsoportok operálnak. Az első kormányközlemény hazafias fegyveresek partraszállásáról február 4-én jelent meg. Eredetileg 10 partizánt említett, de később már 300-at emlegetett. A későbbi jelentés arról, hogy a partizánok Juan Bosch emberei voltak, és Caamano vezette őket, kétségbe vonható, mert Balaguer az eseményeket a baloldali és demokratikus ellenzéki politikusok és személyek újabb üldözésére, „boszorkányvadászatra" használta fel. Valószínűnek látszik, hogy mindenképpen ürügy kellett neki a terror fokozására. Ha azonban valónak bizonyul a hír, hogy Caamano elesett a harcokban, nevét és emlékét oly szeretettel és kegyelettel őrzi meg népe, mint ahogy Latin-Amerikában Ernesto Che Guevara és Camillo Tores emléke és forradalmi eszméi élnek. L. L. 1973. III. 11. A rendszer titkosrendőrei akcióban gr 1 8 Balaguer, a jelenlegi diktátor Amerikai tengerészgyalogság Santo Ei mingo utcáin