Új Szó, 1973. március (26. évfolyam, 51-77. szám)

1973-03-11 / 10. szám, Vasárnapi Új Szó

Kulturális hírek S zürkéskék februári ég, a felhők mö­gül olykor-olykor előtörő fénysugár­ral. Kétfelől meredek hegyormok. A völgy­ben a Sajó, az országút és a vasút cserél­geti egymással a helyét. Megszokott tájon utazom, ismerős a vidék. Qemerská Hőrka (Gömörhorka) is, ahová nemsokára meg­érkezem. Csupán az utcán szembejövő em­berek ismeretlenek. Fürkészem az arcukat, figyelem a léptüket, hiszen róluk érdek­lődöm majd, hogy falujukat, kulturális életüket mások is megismerjék. A hnb irodájában várnom kell, mert a titkár feleket fogad. Hogy az időt haszno san töltsem el, a falu krónikájából készült kivonatot és a helyi munkásmozgalommal kapcsolatos könyveket, brosúrákat lapoz gatom. Ezekből többek között megtudom, hogy a községről 1411-től vannak feljegy­zések. Az első adatok a falu akkori „gaz­dáiról" szólnak, s mivel jómódjuknak a szegények vallották kárát, nekem sem és talán másoknak sem érdekesek. Átugrom tehát néhány századon, s megállok azok nál az éveknél, melyekben a nincstelenek először vívtak merész és sikeres, olykor véres harcokat a „kegyelmesekkel". Kez­detben csupán szórványosan, például 1905­ben, amikor csatlakoztak a Rimamurányi Bányatársaság május elsejei tüntetéséhez. Később azonban — miután Kovács Dániel és Énekes László vezetésével megalapítói­épületének tatarozására, továbbá a hang­szóróhálózat bővítésére és a parkok * kar­bantartására használták fel. Az államtól kapott pénzen jelentős javítási munkálato­kat végeztek. A vízkárokért kapott össze­get útjavításra és a futballpálya bekeríté­sére fordították. A jövőben elsősorban egy éttermet, egy iskolaépületet, egy korszerű autómosót és egy szerelőműhelyt szeret­nének építeni. — A falu lakosai — számuk 1376 — életszínvonalának emelkedése nagymér­tékben függ az egységes földművesszövet­kezet, valamint a papír- és cellulózgyár termelési eredményeitől, kulturális és szo Cialis alapjának ésszerű felhasználásától, ugyanis a falu dolgozóinak nagy része e két üzemben van alkalmazva — jegyzi meg végezetül. A szövetkezet irodájában Cecília Bálázó­vá egy korábbi telefonhívás nyomán már előre elkészített adatokkal szolgál. — Száznégy állandó dolgozónk van — tájékoztat. — Átlagkeresetük tavaly 1493 korona volt, azonban ehhez még hozzá kell számítani a háztájit. Hozzászámítom. Azt is, hogy a májusi árvíz a növénytermesztésben jelentős ká­rokat okozott. Az eredmény: a szövetkezet aránylag jól működik. Ezt bizonyítja az az idén 1 100 000 koronát fordítanak en-a a célra. Arról, hogyan törődik ma az üzem és a szakszervezet a gyár dolgozóinak szociális helyzetével, a múlt évben mintegy 302 000 koronát kitevő szociális alap ésszerű fel­lasználása tanúskodik a leginkább. — Építkezési kölcsönökre 34 000, belföl­:li rekreációkra 24 000, belföldi kirándulá­sokra 12 000, külföldi kirándulásokra 43 000, gyógykezelésre 7000, politikai nevelőmun kára 89 000, a testnevelési kör tevékeny­ségére 13 000, egyszeri szociális megsegí­tésre 9000, jutalmazásra pedig 10 000 koro­nát költöttünk — számol be Gál Zoltán, a szakszervezet üzemi bizottságának az el­nöke. Megemlíti azt is, hogy az idén a szociális alap mintegy 300 000 korona, és azt is, hogy az üzem dolgozói között a ki­elégítő életkörülmények folytán alig akad­nak olyanok, akik lakást igényelnek. Az üzem dolgozóinak és a falu más mun­kahelyeken dolgozó lakosainak szabad ide­jük hasznos eltöltésére, kulturális igényeik kielégítésére nagy lehetőségek kínálkoz­nak az üzemi klubban. Az épületet, mely­nek értéke 3 058 000 korona, 1967-ben ad­ták át rendeltetésének. A klub, illetve a kultúrház berendezése 597 000 koronába ke­rült. A könyvtárba eddig 73 000 koronáért vásároltak könyveket. Az üzem tavaly 50 ezer, a hnb és a szövetkezet 6—60011 koro­nával támogatta a klubban folyó kulturá­lis tevékenységet. A falu lakosai és az üzem dolgozói éltek az anyagi támogatás és a kultúrház adta lehetőségekkel. Erről Borsodi Imrétől, a jnb kulturálisiigyi szak­felügyelőjétől már előzőleg nagy vonások­ban értesültem, azonban Majoros Ödönné klubvezető beszámolójából részletes átte­kintést kapok. Az üzemi klubban az elmúlt év folyamán összesen 217 kulturális akció volt. A 23 ün­nepség, illetve rendezvény közül a gyár leszerelése elleni 1927. évi plesiveci kon­ferencia 45. évfordulója alkalmából a já­rási pártbizottság által megrendezett em­lékkonferenciát említhetnénk. Dokumen­tumgyűjtemény kiállításával volt egybeköt­ve. Jelentős rendezvények voltak a klubban a gyermeknap, az NOFSZ 55. és a Szov­Mffi&ÉM Múlt és jelen : Ezreket költenek kultúrára iák a szociáldemokrata pártot (1918), Du sza Lajossal, Szkokan Sándorral és Barna Istvánnal az élükön a kommunista pártot (1921), Fábry István és Llgárt László ve­zetésével a Komszomol helyi szervezetét (1925) — egyre gyakrabban. Az 1926—27­es években a munkások a kommunisták ve zetésével harcoltak azért, hogy a gömör­horkai gyárat le ne szereljék és el ne vi­gyék Csehországba. Küzdelmük az emléke zetes 1927. évi plesiveci (pelsőci) konfe­rencián, melyen Gottwald elvtárs is részt vett, győzelmet eredményezett. 1928-ban és a harmincas évek elején a munkából való elbocsátások ellen tüntettek. Az 1937. február 11-én lezajlott tüntetésen Ruszó Varga János életét csendőrszurony oltotta ki. A második világháború idején a kom­munisták illegalitásba kényszerültek. Tevé­kenységüket, Subovics és Fábry elvtárs se­gítségével, Barna István irányította. A Szlovák Nemzeti Felkelés idején a mun­kások közöl többen Fábry József partizán­jaihoz csatlakoztak. Közülük Flander Já nos, Szkokan Sándor és Székely Sándor nem érte meg a felszabadulást. Áz előbbit RozloSnán lőtték agyon, áz utóbbi kettőt pedig — és Bálint Andrást is — koncent­rációs táborban pusztították el. — A hősöknek, valamint a falu felsza­badításában elesett szovjet katonáknak emlékművet emeltünk, melyet minden év­ben háromszor megkoszorúzunk — egészíti ki jegyzeteimet Vojtech Bálái elvtárs, aki időközben elvégezte hivatali teendőit. A forradalmi és a munkásmozgalmi ha­gyományok természetesen köteleznek. Ép pen ezért a hnb titkárát elsősorban a falu felszabadulás utáni fejlődéséről, a dolgo zók életkörülményeinek szebbé tételéről kérdezem. Számított a kérdésre, inert máris össze­gezi az eredményeket. — A felszabadulás óta a községben új tűzoltószertárt, egy többrészleges üzletet, két parkot, futballpályát, öltözőket, új kul­túrházat, fürdőmedencét és hét kilométer hosszú vízvezeték-hálózatot építettünk. To­vábbá átépítettük a közvilágítási és a liang­i szóróhálózatot, valamint négy kilométer I utat portalanítottunk. Ezenkívül meg kell említenem azt is, hogy a lakosok 140 új lakást építettek, és több régi épületet át­alakítottak. A választási program kultúrára vonat­kozó részének teljesítésével és a kulturá­lis alap felhasználásával kapcsolatban el­mondja, hogy tavaly a 66 000 korona kul­turális alapot a fürdőmedencék melletti öltözők építésének befejezésére, az iskola, az óvoda, a házasságkötő terem és a hnb is, hogy a tagok 1971-ben búzából 36, árpá­ból pedig 30 mázsás hektárhozamot értek el, ami elég szép eredmény ezen a vidé­ken. A könyvelőnő további beszámolójából ki­tűnik, hogy a szövetkezet jelentős mérték­ben támogatja a kultúrát, és ésszerűen használja fel a kulturális alapot. Tavaly például kirándulásokra 27 000, rendezvé­nyek látogatására 10 000, folyóiratokra 3000, szociális segélyekre pedig 4418 ko­ronát költött. A papír- és cellulózgyár igazgatósági épületében az üzem vezetősége ülésezni készült. Balázs István igazgatónak és Volcsko Gyula gazdasági igazgatóhelyet­tesnek ezer a dolga, azonban szakítanak annyi időt, hogy az üzem eredményeiről és dolgozóiról röviden tájékoztathassanak. Megtudom tőlük, hogy a gyár árutermelése a felszabadulás után rohamosan megnöve­kedett. Tavaly például 2,6-szer annyi pa­pirt és cellulózt állított elő, mint 1937-ben. A dolgozók az árutermelés értékét 100,8 százalékra teljesítették, pedig év közben az eredeti tervet 3 800 000 korona értékké, megemelték. A jó eredmény, mely a mun­kások 2073 korona átlagkeresetében nyilvá­nul meg a leginkább, nagyrészt a szocia­lista munkaversenynek és a kötelezettség­vállalások teljesítésének köszönhető. A termelés hogyanjával kapcsolatban el­mondják, hogy a munkások — számuk 490 — ma már számos olyan munkát, mely egykor kézi erőt igénveit, géppel végez­nek. — Bizony nehéz volt például régebben a fa leháncsolása és a cellulóz tekercse­lése is — emlékezik vissza a későbbiek során Dusza Bálint, aki tizenkét éves ko­rában kezdett dolgozni az üzemben. — A fa kérgét késsel faragtuk le, s a cellulóz­tekercsből a mintegy 70 kg-os vasrudat szintén kézzel kellett kihúzni. Ma mindkét munkamenetet géppel végezzük. De nemcsak Dusza Bálint, idősebb Já­nosdeák István, idősebb Kerepesi László és mások is sokat tudnának beszélni ar­ról, hogy mennyit kellett dolgozniuk va­lamikor, amíg a fából "füzetek és könyvek készítésére alkalmas cellulóz, majd papír lett, sőt arról is, hogy a gyár egykori urai a dolgozók munkakörülményeivel és szo­ciális helyzetével milyen keveset törőd­tek. A munkások egészségének védelméről ma a gyárban munkabiztonsági öltözékek­kel és szellőztető-berendezésekkel gondos­kodnak. Tavaly 470 000 koronát költöttek, jetunió megalakulása 50. évfordulójának alkalmából is. Ezenkívül nagysikerű volt a vadászati kiállítás, melyet mintegy 900-an tekintettek meg. Az idei rendezvények kö­zül az 1933. évi sztrájk emlékére február 15-én megtartott ünnepség emelkedik ki, melyen Fábry István, az SZNT alelnöke tartott előadást. Továbbá a népi milícia tagjainak kitüntetésével kapcsolatos ün­nepség. Az ifjúság nevelése céljából elő­adások, kiállítások, tánctanfolyam és sza­valóverseny színhelye volt a klub, s itt tartották az előadásokat a szövetkezetiek­nek, a szakszervezet és a nőszövetség tag­jainak. A nyugdíjasok búcsúakcióit szintén itt rendezték meg. A klubban színjátszó csoport, tánccsoport, énekkar sakk-kör, fényképészeti kör és irodalmi kör műkö­dik. A színjátszó csoport tavaly ötször, a tánccsoport tizenegyszer lépett fel, s már az idén is szerepelt. Az énekkarói, mely a „Sajóvölgyi Énekkar" nevet viseli, érde­mes megemlíteni, hogy hatvanan énekei­nek benne, méghozzá négy faluból: Ku­nová Tepllcáról (Kuntapolcáról), Pasková­ról (Páskaházáról), PleSivecrőI (Pelsőc­ről) és persze Gemerská Hőrkáról (Gö mörhorkáról). Vezetője Máté László, a Plesiveci Kilencéves Alapiskola tanítója. Az énekesek tizenkétszer léptek fel. A sakkcsoport tagjai részt vesznek a járási versenyeken, a fényképészeti és a csilla gászati kör kiállításokat rendez. Az iro­dalmi kör tavaly létesült. Legutóbb Petöji­estet rendezett. Meg kell még említenünk azt is, hogy a klubnak saját zenekara van. A művészegyüttesek közül tavaly a „MATESZ" és a magyarországi „AVAS Népművészeti Együttes látogatott el Gö mörhorkára. A klubban havonta kétszer filmet is vetítenek, többnyire a jelentős politikai eseményekkel kapcsolatos filme­ket. Itt említjük meg, hogy a faluban van filmszínház is, mely eléggé áldatlan álla­potban van. s azonkívül régi géppel dol­gozik. Az üzemi klubban kapott helyet a helyi népkönyvtár — 4165 kötettel. Két­száz olvasója 2064-szer kért kölcsön köny­vet a múlt ívben. A benti kölcsönzés szá­ma 1056. Az üzemi klubban folyó eredményes kul­turális tevékenység a klub és a tömeg­szervezetek jó együttműködésén alapszik. Számos rendezvényen részt vesznek a kör­nyező falvak lakosai és a gőmörhorkai munkásmozgalom képviselői is. Szemük­ben egy-egy sikeres rendezvény láttán az öröm tüze gyúl ki, mert érzik, hogy har­cuk nem volt hiábavaló. TŐZSÉR LAJOS • Elfeledett kommunista író aratott hatalmas posz­tumusz sikert az NSZK-ban. A Luchterhand kiadónál (Neuwied) megjelent Der Torpedokiifer című kötet szerzője, Franz jung az 1918­as németországi események során a spartakisták sorai­ban harcolt, majd a Kom­munisták Németországi Párt­jának (KPD) a tagja lett. A náci terror elől végül Prá­gába szökött, Budapesten pedig alig kerülte el a nyi­lasok puskagolyóit, a felsza­badulás Rómában érte, ahon­nan az Egyesült Államokba távozott. Nyugat-Németor­szágban halt meg, szegé­nyen és ismeretlenül, gége­rákban. Erőteljes, ironikus prózájának felfedezését a Spiegel cikkírója elsőrendű irodalmi eseménynek minő­síti. • Musical-film készül a Kis herceg bői, Antoine da Saint-Exupéry müvéből; Alan Jay Larnex és Frede­rick I.oewe feldolgozásáhuu. • Ismeretlen Van Gogh­tollrajzot találtak Angliában, egy devoni ház padlásán. A kompozíció azt u házal áb­rázolja, ahol a festő közel száz éve, angliai tartózkodá­sa alatt lakott. • Maria Callas és Giusep pe di Stefano közös rende­zésében kerül bemutatásra az újjáépített torinői Tealro Regióban, április 10-én, a színház megnyitóján, Verdi Szicíliai vecsernye című operája. • A New York-i Metro­politan Múzeum festmény­gyűjteményének 15 százalé­ka nem eredeti mű. Az utóbbi időben foiylatott vizs­gálatok kiderítették, hogy például a Dürernek, Rafíael­lónak, El Grecónak, Remb­randtnak és Goyának tulaj­donított művek tanítványaik alkotásai. Tanítvány fest­ménye a Velasquez művének hitt IV Fülöp képmás. Gior­gione Férfi arcképéről kide­rült, hogy Tiziano alkotása. • A londoni Evening Standard Laureuce Olivier­riek ítélte az 1972. év legjobb színészének járó díjat, O'Neill Hosszú út az éjsza­kában című drámájában nyújtott alukításáért. • Litván filharmonikusok közreműködésével mutatták be Mikolas Jackjavicus és Yokubas Skljutauskas zene­kari poémáját az antifasisz­ta német komponista, Edwin Geist emlékére. Geist 1942­beii a kaunasi haláltáborban pusztult el. • Az osztrák kulturális események 1973. évi prog­ramja szerint március végén rendezik a bécsi filmfeszti­vált, a „Wiennale"-t, május 19-től 17-ig a bécsi ünnepi hetek rendezvényei követ­keznek; június 1-től június 21-ig tartják Bécsben a nem­zetközi Beethoven zongora­versenyeket; június 30-tól július 21-ig nemzetközi ifjú­sági zenekari fesztivál lesz az osztrák fővárosban; júli­us 21-től augusztus 22-ig rendezik a bregenzi feszti­vált; ezt követi július 26-tól augusztus 30-ig a nagy ha­gyományokkal rendelkező salzburgi ünnepi játékok; végül októberben kerül sor a Steier Ösz fesztiváljának rendezvényeire Grazban. A Gemerská Hörka-i Papír- és Cellu­lózgyár üzemi klubja — a környák nagyszabású rendezvényeinek színhe­R.

Next

/
Oldalképek
Tartalom