Új Szó, 1973. február (26. évfolyam, 27-50. szám)

1973-02-05 / 30. szám, hétfő

Két taskenti magyar Október volt, amikor Üzbe­gisztánban jártam. Hőség. Az üzletekben, a piacokon és az utcai elárusító helyeken méz- sárga és narancsszínű, messzi­ről illatozó sárgadinnyék, a kés­pengétől kristályosán hersenő görögdinnyék, szilványi szemű, hamvas szőlőfürtök, almányi őszibarackok, sötétrózsaszínű, nedvdús gránátalmák. Az asz­talsima, végtelennek tetsző ró­nákon hótakaróra emlékeztető, szikrázóan fehér gyapotmezők, a kolhoz- és szovhozközpontok- ban a betakarított gyapot szal- makazalnyi halmai. Felhőtlen, kéklő égbolt. Tyübetyejkát és duppit viselő, higgadt vérmér­sékletű, de nagyon szorgos, munkaszerető, csupaszív üzbé- gek szívélyes, marasztaló ven­dégszeretete. Mindez egyszerre jut eszembe, ha felidézem üz- begisztáni emlékeimet. Séta az ősi Taskent keleti hangulatú régi utcáiban és mo­dern negyedeiben, látogatás a „Vörös Üzbegisztán“ kolhozban, majd Csircsik városában, ahol a szovjet hadsereg egyik harc­kocsi tiszti iskoláját is felke­restem. A tanintézet a vöröspa­rancsnokok egykori tanfolya­mából fejlődött ki, s 1918-ban Lenin személyes parancsára szervezték itt, e közép-ázsiai szovjet köztársaságban. Az el­ső években innen kibocsátott vörösparancsnokok egyenesen a frontra indultak, s együtt har­coltak a különböző nemzetisé­gű internacionalistákkal a kö­zépkori despotizmus megteste­sítői, a gőgös atamánok zsoldo­sai és a fegyveres rablóbandák ellen. Szlovák, cseh és magyar 'internacionalisták is szép szám­mal voltak azok között, akik többnyire egy szál szablyával, nyergeletlen lovon rontottak rá 9 szovjethatalom megátalkodott ellenségeire. Sokan lelték kö­zülük hősi halálukat, s csont­jaik ott porladnak a fekete ho­mokban, a végtelen sztyeppé­kén, s a dúsan fizető gyapot- földeken. Béres János és Bocz Károly egykori mpgyar internacionalis­ta vöröskatona az életben ma­radottak közé tartozik. Lám, azt írom: tartozik, bár netm tu­dom, taskenti utazásom óta ho­gyan alakult életük. Hiszen már aíckor mindketten hetvene­dik életévüket taposták. Béres János 1914-ben, húsz­éves legényként látta utoljára szülőföldjét, s a Zala-megyei erdőszéli kis házikót, ahol szü­letett és nevelkedett. Ekkor soroztatta be a k. u. k. hadse­regbe Ferenc József „ő csá­szári felsége“, s vitette ki Ga­líciába, az orosz frontra. Tizen­hatban fogságba esett és egy tiaskenti hadifogolytáborba ke­rült. Hasonlóképpen vetődött Üzbegisztán fővárosába Bocz Károly, aki nem sokkal „bezu- pálása“ előtt az újpesti Köny­ves Kálmán Gimnázium diákja volt. A Nagy Októberi Forradalom híre mindkettőjüket a hadifo­golytáborban érte. Számos tár­sukkal együtt az első hívó szó­ra jelentkeztek vöröskatoná­nak. Hosszú hónapokon át nap­keltétől napszálltáig lóháton rótták a kietlen sztyeppéket, üldözték a gyilkoló, fosztogató, gyújtogató banditákat, fehér­gárdistákat, a szovjethatalom megátalkodott ellenségeit. So­kat nélkülözve, rongyosan, éhe­sen. Sok-sok óv telt el azóta. Bé­res János bácsi már anyanyel­vét is elfelejtette. Találkozá­sunkkor bármennyire is igye­kezett, nem akartak a nyelvé­re formálódni a régen ízlelt magyar szavak. Bocz Károllyal viszont hibátlanul társaloghat­tam. —Sok csatában vettünk részt Béres elvtárssal együtt — em­lékezett Bocz Károly. — Vran­gel tábornok kegyetlen fehér­gárdistái és a rettegett buha- rai emir vérengző banditái el­len is verekedtünk. Sok jó elv- társunk lelte halálát a harcok­ban. Kik voltak? ... Sajnos, a nevüket nem őrizte meg a csa­lóka emlékezet és legtöbbjük nem is a saját nevén szerepelt. Mi ketten — bár többször meg­sebesültünk — életben marad­tunk. Bocz Károly azóta többször járt Magyarországon. A Horthy- fasizmus éveiben a párt megbí­zásából elég gyakran utazott Budapestre és Bécsbe. (Néme­tül is kitűnően beszél.) És mindannyiszor újra meg újra visszatért Taskentbe. Visszavár­ta üzbég felesége, gyermekei. A felszabadulás után újra ellá­togatott Budapestre, orvos-báty­ját is felkereste. Taskenti ott­honában gazdag magyar nyel­vű könyvtára van, rendszere­sen kapja Budapestről a Nép- szabadságot, az Ország—Vilá­got és más lapokat, folyóirato­kat. — Nem gondoltak a végleges hazatérésre? — Nem — felelte Bocz Ká­roly. — Mi már itt vertünk gyökeret szovjet Üzbegisztán­ban, itt lettünk vöröskatonák, itt harcoltunk a forradalom győzelméért, ide köt bennünket a család, ide fűznek ismerő­seink, és ami talán a legerő­sebb kötelék: emlékeink. Üz- bég-magyarok lettünk. A taskentiek nagy-nagy sze­retettel és tisztelettel övezik a két magyar veteránt. Alig mú­lik el olyan hét, hogy ne ke­resné fel őket valaki a városi pártbizottságtól, a tanácstól, valamelyik lap szerkesztőségé­től, vagy a taskenti rádió- és televízió-stúdióból. Törődnek velük és szeretik őket. Ez pe­dig nagyon sokat jelent az em­ber életében. BERTALAN ISTVÄN Pavol Haško felvétele Harcra készen KÖZÖS CÉLÉRT A CSKP Központi Bizottságának az egységes honvédelmi nevelésről szóló határozata előtérbe helyezi a lakosság ideo­lógiai és gyakorlati előkészítését. Ezzel kapcsolatban Fran­tišek Duda alezredesnek, a Dunaszerdahelyi Járási Nemzeti Bizottság mellett működő védelmi tanács elnökének tettünk fel néhány kérdést. • Miként váltják valóra az egységes honvédelmi nevelés terén a feladatokat? — A párthatározat célkitűzé­seit konkretizáltuk, és lebon­tottuk a nemzeti bizottságok­ra, valamint a tömegszerveze- tekre háruló feladatokat. Tevé­kenységünket öt szakaszra összpontosítjuk: a sorköteles katonai szolgálatra való felké­szítésre, a tartalékosok tovább­képzésére és bevonására a la­kosság honvédelmi előkészíté­sébe, az iskolákban történő honvédelmi oktatásra, a lakos­ság polgári és honvédelmi elő­készítésére és az érdektevé- kenységekre. Tekintettel arra, hogy az iskolákban a honvédel­mi nevelést kötelezően a köz­ponti tanterv szerint tanítják, a mi munkánk ezen a téren az, hogy segítjük megteremteni a sikeres és eredményes oktatás feltételeit. A járási véleimi ta­nács irányítja az említett sza­kaszon a nemzeti bizottságok és a tömegszervezetek munká­ját is. • A nemzeti bizottságok ho­gyan veszik ki részüket a fel­adatok teljesítéséből? — Különösen nagy feladat hárul rájuk a sorköteles, illetve a tényleges katonai szolgálat előtt álló fiatalok kiképzésé­ben. Biztosítják részvételüket a kiképzéseken, valamint az is­meretszerzéshez szükséges se­gédeszközöket a polgári hon­védelmi szövetség, vagy a já­rási katonai parancsnokság út­ján. A nemzeti bizottságok mel­lett működő honvédelmi bizott­ságok feladata továbbá, hogy következetesen végrehajtsák a felsőbb szervek utasításait, ha­tározatait. A helyi nemzeti bi­zottságok tanácsai évente leg­alább kétszer értékelik az egy­séges honvédelmi nevelésből eredő feladatok teljesítését. • Hogyan veszik ki részüket a tömegszervezetek? — A Forradalmi Szakszerve­zett Mozgalom szervei politi­kailag fejlett idős elvtársak ki­küldésével segítenek az ideoló­giai nevelésben a hazaszeretet, a párt és a proletár internacio­nalizmus szálainak a megerősí­tésében. A kiképzési időszak­ban a SZISZ-szervezetek is fi­gyelemmel kísérik tagjaikat. Számukra beszélgetéseket szer­veznek az idős kommunisták­kal, az ellenállási harcok rész­vevőivel, a munkásőrökkel, vagy hivatásos katonatisztekkel. Agitációs és propagandamun­kát fejtenek ki a fiataloknak katonai iskolákba való megnye­résére. A nemzeti bizottsággal és a többi tömegszervezettel együttműködve önkéntes hon­védelmi és sporttevékenységet szerveznek, önsegélyes alakula­tokat hoznak létre, és véradó­kat toboroznak. A testnevelési szervezetek is elősegítik a fia­talok honvédelmi nevelésre va­ló előkészítését. Többek között minden katonaii szolgálat előtt álló fiatalt megtanítanak úsz­ni. Elősegítik a nevelőmunkát a Szlovák Nőszövetség helyi szervezetei is. Az asszonyokkal, az édesanyákkal megismertetik a párt honvédelmi politikáját, a polgári honvédelem fontossá­gát. Szervezik az önkéntes nő­vérek és az egészségügyi csa­patok, valamint a tűzvédelmi és a közrendvédelmi alakulatok parancsnokainak iskolázását. SVINGER ISTVÁN 1. A vállapon levő piros zománcozott egy sáv raj-, kettő szakaszparancsnok-he- lyettesi, három pedig sza­kaszparancsnoki rangot, il­letve beosztást jelent. 2. Ezüstszínű egy sáv egy vörös csillaggal a járási pa­rancsnokság törzskarának tagját, két csillaggal a járási parancsnokság törzskarának parancsnokát, három csillag­gal a járási parancsnoki be­osztást jelenti. Két ezüst sáv hasonló számú csillaggal a kerületi törzskarhoz tartozók beosztását jelenti a fent em­lített sorrendben. 3. Aranyozott egy sáv, egy nagy zománcozott vörös csillaggal a nemzetiségi térzskar tagja, kettővel a törzskar parancsnoka, há­rommal a népi milícia SZSZK, illetve CSSZK egységeinek parancsnokának rangját je­lenti. Két aranyozott sáv a felsorolt sorrendben a szö­vetségi törzskor tagját, pa­rancsnokát, a CSSZSZK né­pi milícia egységeinek pa­rancsnokát jelenti, (n) MILLIÓKRÓL VAN SZÓ A csehszlovák néphadsereg­ben különösen a párt XIV. kongresszusa óta eredménye­sen folyik a szocialista munka- verseny, amelynek a harckocsi- zók versenyfelhívása adott hathatós impulzust. A vállala­tok nem maradnak csak papí­ron. Ezt bizonyítják az 1972. kiképzési évben elért eredmé­nyek is. A különböző egysé­gekben 33 552 katona szerezte meg a „Példás katona“ jelvényt, 5201 egység pedig megszerezte a „Példás egység“ elnevezést. Csaknem 35 000 en ajándékoztak vért, több százan részt vettek a lakosság honvédelmi nevelé­sében és több ezren tökélete­sítették tudásukat. Megtakarí­tottak 2 millió 299 ezer liter üzemanyagot, körletük és ki­képzőbázisuk szebbétételénél illetve tökéletesítésénél, vala­mint a népgazdaságunk megse­gítésére 3 millió 412 ezer 488 brigádórát dolgoztak le. Ön­költségcsökkentés címen 38 808 496 koronát takarítottak meg. A katonai létesítmények­ben és üzemekben a szocialista munkaverseny több mint 81 mil­lió koronát képvisel. Az új kiképzési évben a Szovjetunió megalakulása 50., a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 55., valamint a feb­ruári győzelem 25. évfordulójá­nak tiszteletére eddig már több száz kötelezettségvállalás szü­letett. Több mint 7400 egység tett ígéretet a „Példás egység“ cím megszerzésére és 33 158 ka­tona akarja mellére tűzni a „Példás katona jelvényt. A kö­telezettségvállalások alapján az újítómozgalomba 1239-en kap­csolódnak be, több mint 31 000- en ajándékoznak vért és 220 munkaközösség szeretné meg­szerezni a „Szocialista munka­brigád“ címet. Több százan be­kapcsolódnak a szakminősítési jelvény megszerzésébe, vala­mint a lakosság honvédelmi előkészítésébe. Néphadseregünk katonái az említetteken kívül 1 396 420 bri­gádóra ledolgozására, 644 822 liter üzemanyag és 2 579 530 ko­rona megtakarítására tettek ígéretet. Az említett számok a közeljövőben tovább növeked­nek. Ugyanis a kötelezettség­vállalási mozgalomba egyre több egység kapcsolódik be. —né— den egységet elláttak vele. A gyakorló egyenruha ugyan­olyan, mint a néphadsereg katonáinak tábori egyenru­hája, míg a díszegyenruha szürkéskék. Hasonló anyag­ból készült a köpeny is, rá­gombolható prémgallérral. Télen meleg béléssel lehet ellátni. A zubbony, illetve a köpeny bal karján levő jel­vény a gyakorló-ruhán kha­kiszínű piros szegéllyel, míg a díszegyenruhán az alapa­nyag piros, szegélyezése pedig aranyozott. Mindkét esetben az LM betűk feke­ték. Az új egyenruhával párhu­zamosan új rangjelzést ve­zettek be. ISMERJÜK MEG Több intézmény közremű­ködésével a prostéjovi ruha­gyár 120-as kutató és próba­üzeme előállította a népi mi­lícia új egyenruha modellt. Az egységek az első egyen­ruhát 1970 elején kapták meg, s azóta csaknem min­ÉS A SZOCIALIZMUS VÉDELMEZŐI

Next

/
Oldalképek
Tartalom