Új Szó, 1973. február (26. évfolyam, 27-50. szám)
1973-02-04 / 5. szám, Vasárnapi Új Szó
Miért tiltakozik Szardínia népe? • Atom-tengeralattjárók árnyékában • Régi vágyak, avagy megtalálja zsák a foltját ® Alku a nép és a képviselőház háta mögött ® Veszélyben egy sziget népe M addalena és Caprera két kis sziget Szardínia északi csücskén. Olyan jelentéktelenek, hogy csak alapos földrajzi munkák tesznek róluk említést. Paradicsomi helyek turistáknak, de a festői természet, a gazdasági viszonyok kevésbé kedveznek a helyi lakosságnak, amely lényegében halászatból és idegen- forgalomból él. Érthető, hogy szívesen látják az Idegen vendégeket, a bőkezű turistákat, akik általában szép számmal keresik fel az idegenforgalmi tájékoztatókban reklámozott helyeket. Caprera például valóságos zarándokhely lett, mert itt élte le élete utolsó éveit és itt alussza örök álmát Giuseppe Garibaldi, a nagy szabadságharcos, az olaszok nemzeti hőse. Történelmi nevezetességek, látványosságok akadnak itt bőven. Maddalena a jövőben félig hivatalosan bejelentett látogatókat kap, akikből azonban nincs öröme. A látogatók amerikai tengerészek lesznek, s ha nem is jönnek üres kézzel, a sziget örömest lemondana a kilátásba helyezett dollárról is, csakhogy elmaradjon a „vendéglátás“. „Történelmi" szempontok Miért érdekli az amerikai tengerészeket a mintegy 11 ezer főnyi lakosú olasz sziget, az az idillikus zug, amelyet a világatlaszon is nagyítóval kell keresni? Érdeklődésűk okát állítólag a „történelmi múltban“ kell keresni. A krónika megörökítette, hogy 1798-ban itt, Maddalena sziget partjainál játszódott le egy döntő kimenetelű ütközet az angol hajóhad és a francia fregattok között — az előbbiek parancsnoka a legendás Nelson tengernagy volt, a franciák tüzérségét pedig a nem kevésbé híres Bonaparte Napoleon, a későbbi császár irányította. 1805-ben Nelson hajói innen indultak útra és űzték a franciákat egészen a világtörténelmi nevezetességű Trafalgar-fokig. Történelmi események miatt még egyszer feltűnt A Fulton amerikai javítóba jó, amelyet rövidesen felvált a Howard W. Gilmore kiszolgáló hajó Maddalena neve a világsajtóban: a Hitler elleni koalícióhoz átpártolt Olaszország vezetői, III. Viktor Emánuel király és Badoglio marsall Maddalena szigetére deportáltatta az antifasiszta puccsal megbuktatott Mussolini fasiszta diktátort. ... Maddalenát azután a világ sokáig elfelejtette. Nem is emlegették volna nevét, ha tavaly ősszel nem számolnak be a lapok a szardíniái városokban, egyes olasz tartományokban kirobbant tiltakozási mozgalmakról. Tömegek, tartományi vezetőségek, közéleti személyiségek, tudósok, fizikusok, az olasz szellemi élet kiválóságai emelték fel tiltakozó szavukat és bélyegezték meg a kormány eljárását, amikor kitudódott, hogy Andreotti miniszterelnök kormánya titkos megállapodást kötött az amerikai kormánnyal amerikai stratégiai tengeralattjáró-bázis létesítéséről Maddalena kikötőjében. Ennek előkészületei a közeljövőben meg is kezdődnek. Az olaszországi tiltakozó mozgalom közben nőttön nő s fejleményeit nem láthatjuk előre. Ugyanis arról van szó, hogy az érintett helyek lakossága, illetékes vezetői, továbbá a tudósok rádöbbentek, milyen veszély származhat a kormány tisztességtelen alkujából a szigetre, az országra, sőt még szélesebb területre nézve is. Az amerikai atom-tengeralattjárók jelenléte tönkreteszi az idegenforgalmat, a szigetlakok fő jövedelemforrását. A jelenlétükből származó fő veszély azonban a radioaktív szennyeződés, amire elsősorban a tudósok mutattak rá, noha a felső helyek mindent elkövetnek a közvélemény megnyugtatására. Végül a bázis fennállásával fokozott veszélynek, elháríthatatlan stratégiai visszavágásnak teszi ki a szigetet, illetve az egész térséget, beleértve Olaszországot és mediterrán szövetségeseit. Ami nem sikerült Gilpatricnak Nem véletlenül emlegettük Maddalena történelmi múltját. A napoleon! háború után már De Geneys báró, a szardínia!—piemonti flotta megalapítója kijelentette, hogy „Maddalenát az isten is nagy haditámaszpontnak teremtette“. Persze, a stratégáknak akkor még halvány elképzelésük sem volt a mai moA La Maddalena-i öböl dern harcászati fegyverekről, az atomháború borzalmas eszközeiről, amelyek korszakéiban egy cseppet sem csökkent Maddalena hadászati jelentősége. Ezt már a néhai Kennedy elnök idejében felismerték. Gilpatric, akkori amerikai hadügyminiszter-helyettes már tíz évvel ezelőtt Rómában kilincselt, hogy nyélbe üssön egy szerződést La Maddalena bázisként való bérléséről. Természetesen, már akkor az U. S. Navy atom-tengeralattjáróinak elhelyezéséről, állomásozta- tásáról volt szó. Gilpatric nem is talált süket fülekre. Olasz kollégája, akit „véletlenül“ Giulio Andreottinak hívtak, helyeselte az ötletet, de a szerződés hajótörést szenvedett a Fanfani vezette középbal kormány elutasító magatartása miatt. Nemcsak a szocialisták, a szociáldemokraták, hanem a kereszténydemokraták egyes szárnyai is elvetették az Olaszország érdekeit sértő szerződéstervezetet. így az alkuból nem lett semmi. Talán a sors kifürkészhetetlen akarata, hogy tíz évvel később Giulio Andreotti miniszterelnöknek a középtől jóval jobbra tolódott egyszínű kormánya idején érvényesült a régi terv: zárt ajtók mögött, titokban nyélbe ütötték a szerződést .La Maddalena bérbeadásáról. A bázis és ami vele összefügg La Maddalena romantikus öble, ahol más időkben turista-hajók szoktak horgonyozni, a jövőben állandó állomáshelyet biztosít a 6. flottához tartozó Howard W. Gilmore nevű, .18 ezer tonnás kiszolgáló hajónak, amelynek fedélzetén 35 tiszt és 900 főnyi legénység fog tartózkodni. Ez a hajó valójában az amerikai atom-tengeralattjárók bázisául fog szolgálni, elvégzi a szükséges javításokat, a berendezés tisztítását stb. A bázis jövőjét illetően még sok a feltevés. Például milyen hatósugarú atom-tengeralattjárók állomáshelye lesz La Maddalena, illetve milyen hatósugarú rakétafegyverekkel látják el ezeket. Megfigyelők nem tartják valószínűnek, hogy a legerősebb, Poseidon és Polaris rakétákkal felszerelt tengeralattjáró egységek állomásoznának La Maddalenán, hanem valószínűbbnek látják, hogy kisebb méretű, Subroc és MK-48 nukleáris robbanófejjel ellátott, ún. SSK (submarine-submarine—Killers) mintájú tengeralattjárókat, vagyis ellenséges tengeralattjárók megsemmisítésére rendeltetett tengeralattjáró egységeket fognak itt elhelyezni. Ügy számítják, hogy a Gilmore kiszolgáló egyszerre 1—2 tengeralattjáró ellátását vállalhatná, s általában 20—25 atom-tengeralattjáró cirkálna a Földközi-tengeren. Felmerül egy kérdés, kinek a hajói lesznek ezek? Kiderült, hogy nem fognak tartozni a 6. amerikai flotta parancsnoksága alá, de a NATO főparancsnoksága sem rendelkezik velük, hanem közvetlenül az amerikai hadvezetéstől kapják majd az utasításokat. Nyilvánvaló az a szándék, hogy az amerikai flotta otthonosan be akar rendezkedni a Földközi-tengeren. Különösen azt követően, hogy a líbiai forradalmi kormány felszámolta a Wheelus Field-i amerikai lé- gitámaszpontot, a máltai kormány pedig az angolokat szeretné kiebrudalni a szigetről. A napokban a görögországi Pireuszban nyitották meg a 6. amerikai flotta bázisát, s ha végigtekintjük az amerikai tengeri támaszpontrendszereket, nem kétséges, hogy Maddalena egy fontos láncszeme lesz bennük. Az amerikai flotta terjeszkedését különösebben nem tudják megindokolni. Nevetséges és egyáltalán nem helytálló az az ürügy, hogy „a Földközi-tengeren fokozódó szovjet jelenlét miatt“ kívánnak „egyensúly-állapotot“ elérni. A Pentagont aligha békés célok vezérlik terjeszkedésében. Az őslakók aggodalmai Bár a stratégák Szardíniát is „elsüllyeszthetetlen anyahajó“ jelzővel illették, La Maddalena lakói, érthetően, nem örülnek a várható változásoknak. A havi 150—200 ezer líra jövedelmű lakoság eddig békésen a tengerből és az idegenforgalomból élt. De mit hoz a jövő? Az amerikaiak és szekértolóik rózsás színekben ecsetelik, hogy a szigeten állandóan letelepedő 340 amerikai tiszt évi hárommilliárd líra tiszta jövedelmet hoz majd a lakosságnak. Sőt, a Howard W. Gilmore kiszolgáló hajó állomásozásáért hét és fél millió dollárt fizetnek évente az olaszoknak. A lakosság véleményét a legtalálóbban egy községi bíró fejezte ki: „Mégis szívesebben látjuk az amerikaiakat, ha közönséges turistaként látogatnak hozzánk “ Nemcsak a turistaforgalom és a halászat tönkretétele az, amitől a maddalenaiak joggal tartanak. A skóciai Holy Loch, továbbá az okinawai nukleáris támaszpont példája bizonyítja, hogy az amerikai hadvezetőség és az olasz kormánykörök minden fogadkozása ellenére korántsem veszélytelen a nukleáris tengeralattjárók állomásoztatása. A tengeralattjárók hűtővízének kicserélése, a radioaktív szennyeződés eltávolítása ugyanis minden biztonsági intézkedés ellenére veszélyezteti az életkörnyezetet, amelynek tisztaságáért az ENSZ égisze alatt ma oly világméretű küzdelem bontakozik ki. Emellett fennáll az a veszély, hogy az atom-tengeralattjárók baleset vagy üzemzavar következtében életveszélyesen szennyezhetik a tenger vizét. Gondoljunk csak a Tresher atom-tengeralattjáró tíz év előtti tragédiájára, amelynek következtében jelentős mértékben szennyeződött az óceán vize. Végül még egy dolog aggasztja a maddalenaiakat. Szardíniában vífh a NATO egyik legfontosabb stratégiai repülőtere, a Decimomann, ezenkívül sok stratégiai létesítmény tarkítja a sziget térképét. Háború esetén megsemmisítő csapás célpontja lehet a sziget és általában e térség. Egész Olaszország népe felháborodottan elítéli a kormány magatartását, amellyel egy darab területet eladott sértve ezzel a nemzeti szuverenitást és méltóságot. A támaszpontszerződést csak a neofasiszták és liberálisok támogatják. Ebből is látszik, milyen érdekeket szolgál. L. L. Amerikai 811 mintájú atom-tengeralattjáró az Atlanti-óceán európai vizein.
