Új Szó, 1973. február (26. évfolyam, 27-50. szám)

1973-02-04 / 5. szám, Vasárnapi Új Szó

1973. II. 4. □ A lengyel könyvkiadás re­korddal zárta az 1972-es esz­tendőt. A kiadók 139 millió kö­tetet jelentettek meg az elmúlt évben. Az 1973-as év könyvki­adói programjának középpontjá­ban Kopernikusz, a világhírű lengyel csillagász születésének 500. évfordulója áll. □ André Roussin, az ismert francia vígjátékíró A pofon címmel átírta Corneille halha­tatlan tragédiáját, a Cidet. A nagy sikerű bulvárszerző komé­diájában egy zeneszerző üti arcul az őt támadó kritikust. A Michodiere Színház újdonsá­gának Pierre Fresnay és Mi­chel Galabru a főszereplői. □ Abbahagyták a római Co­losseum tatarozását, mert elfo­gyott a pénz. Részben az állvá­nyozás vitte el a pénzt, részben az egyik szárny helyreállítása. Egyelőre szünetel az építkezés. □ A Pieta, Michelangelo vi­lághírű alkotása héthónapos restaurálás után visszakerült régi helyére a római Szent Pé­ter bazilikába. Ismeretes, hogy a szobrot 1972 májusában egy magyar disszidens rongálta meg 15 ütéssel. Ma már a legéle­sebb szemű szakembereken kí­vül senki sem mondaná, hogy valaha is kár érte. A Pietát egyébként golyóbiztos mű­anyaggal veszik körül. □ A CGT MÄJUSA a címe an' nak az érdekes könyvnek, ame­lyet Georges Séguy, a francia Általános Munkásszövetség fő­titkára írt, s amelyben azt vizs­gálja, hogy forradalmi volt-e a. helyzet 1968 májusában Fran­ciaországban, s hogy a baloldal elszalasztott-e egy alkalmat? □ A XX. nagy gyermekirodal- mi-díjat Anna Pierjan-nak ítél­ték oda a Marika című regé­nyéért. A regény a közeljövő­ben jelenik meg a párizsi Rou- get et Or kiadásában. A hagyo­mányokhoz híven, a zsűri gyer­mekekből állt. □ A római ügyészség elren­delte, hogy Olaszország egész területén kobozzák el Bernardo Bertolucci Az utolsó párizsi tangó című filmjének kópiáit. Az intézkedést azzal indokolták, hogy a film, amely egy ameri­kai férfi párizsi kicsapongó éle­tét mutatja be, elképesztő je­leneteket tartalmaz. Időközben a filmet levették a római film­színházak műsoráról, és egész Olaszországban megtiltották be­mutatását. Egy nappal az olasz- országi betiltás előtt a film Franciaországban elnyerte a Raol Levy-díjat, és az év leg­jobb alkotásává nyilvánították, □ Régi szoborfejet találtak a morvaországi Ivanice kisdiákjai a Jihlava folyó iszapjában. Ki­derült a leletről, hogy Árész görög hadisten antik szobrának egy darabja, s feltűnően ha­sonló a Borghese család birto­kában volt, s jelenleg a párizsi Louvre-ben őrzött Árész-szobor fejéhez. A régészek feltételezik, hogy az ivanicei lelet Mátyás király egykor világhírű antik gyűjteményéből való, s a cson­kítás alighanem a törökdúlás idején történt. □ A Saint-German Després nevű francia könyvkiadó 5000 frankos költői versenyt hirde­tett. A pályázatra hat hét alatt több mint 3000 vers futott be. A legifjabb pályázó három-, a legidősebb hetvenesztendős, a legkülönösebb egy börtön fog­lya. A bíráló bizottság élén Pierre Emmanuel akadémikus és Max-Pol Focunet áll. ■ Freskókkal díszített folyo­sóra bukkantak Rómában a régészek 4 és 40 méter közötti mélységben. A szakembereknek sikerült megfejteniük a felírá­sokat, és azonosítaniuk a fal­festményeken ábrázolt alako­kat. A kiváló művészi értékű tképek Constantin császárt és feleségét, Fa us tát ábrázolják. A felírásokból kitűnik, hogy a festményeket a 315 és 321 kö­zötti években készítették. ■ IL-18-as repülőgép alig fél óra alatt ér Bratislavából Košlcére. Innen már csak né- hány kilométert kell visszafelé utaznunk autóbusszal, és máris Drienovecen (Somodiban) vagyunk. A falu fejlődését, kulturális életét, la­kosai életszínvonalának emelkedését szeretnénk felmérni, ezért először a hnb elnökének ajtaján kopogtatunk. Képes Ferenc elvtárs, aki 1963 óta élvezi a választók bizalmát, már értesült jövete­lünkről, s „mindent előkészített“. Irodájában ta­láljuk a falu kulturális életének néhány szervező­jét, irányítóját, sőt Boda Ferencet, a CSEMADOK járási titkárát is. — Azt hiszem, így közösen sok mindenről be tudunk majd számolni — fogad bennünket az elnök mosolyogva. Aztán, mint a jó házigazda, a vendégek fogadásakor szokásos formaságokat rövidre szabva, hamarosan a tárgyra tér. — Nálunk az utcák régebben sárosak, rende­zetlenek voltak. Az emberek — a nagyobb gazdák kivételével — szalmatetős kunyhókban laktak, s többnyire földműveléssel foglalkoztak. Tehe­nekkel, lovakkal szántottak, vetettek — egyszó­val: primitíven éltek. A második világháború még fokozta a nyomort. A lakóházak 95 százalé­kát tönkretette vagy megrongálta. A felszabadu­lás óta azonban a falu és lakosainak élete meg­változott ... Gyakran beszélünk erről, de kell is, hogy a fiatalok tudják, honnan indultunk el, és hová jutottunk. Sokatmondóan tekint ki az ablakon, majd — az utóbbi szavainak igazolására — a tényeket kezdi sorolni. — 1945-től a legutóbbi választásokig a község valamennyi utcáját — hosszuk összesen 12 400 méter — portalanítottuk. Az útépítési munkála­tokhoz a hnb 300 000 koronával, a lakosság pedig 1 millió 500 ezer korona értékű brigádmun­kával járult hozzá. Érdemes lenne itt egy kicsit elidőznünk, de menjünk tovább. Tizenkét új beton- hidat, 425 méter hosszúságú vízvezeték-hálóza­tot, 1200 méter járdát és új közvilágítási hálózatot építettünk. Ezenkívül 110 új és 175 átalakított lakóház jelzi a fejlődést. A lakosok — számuk az 1945. évi 1245-rőj máig 1685-re emelkedett — túl­nyomó többsége a gépesített efsz-ben, a közeli üzemekben és a Kelet-szlovákiai Vasműben talál munkalehetőséget. Életszínvonaluk magas szintjé­ről tanúskodik például, hogy a községben található 362 családi ház közül 235-ben van fürdőszoba, 297-ben televíziókészülék és 210-ben hűtőszek­rény. Továbbá 81 személyautóról és 291 rádióról is beszél a statisztikai kimutatás. Ezek a számok beszédesek. Nem kell hozzájuk kommentár. Sőt ahhoz sem, hogy Drienovecnek a faluszépítósi akcióban elért eredményekért ed­dig háromszor ítélték oda „ A járás második legszebb községe“ címet. A falu vezetői a választási program kultúrára vonatkozó részének előkészítésekor az eredmé­nyekből Indultak ki, de ugyanakkor a lehetősé­gek tudatában, igényesen terveztek. — Választási programunkban többek között egy sporttelep létesítése, valamint egy szálló, egy fürdőmedence és egy szabadtéri színpad építése szerepel — magyarázza az elnök. — Az utóbbival az immár minden évben hagyományosan nálunk megrendezésre kerülő járási magyar dal- és táncünnepély színvonalának emeléséhez szeret­nénk hozzájárulni. A 65 személyes szálló már el­készült, a fürdőmedencét az idén kezdjük építeni. Tavaly egyébként 2000 méterrel bővítettük a víz-, vezeték-hálózatot, átépítettük a helyi hangszóró­hálózatot, és 350 mótär vízlefolyó árkot szabályoz­tunk. Ezenkívül 14 új lakóház is épült a faluban. Mind emeletes. A község lakosai több mint 40 000 brigádórát dolgoztak le az év folyamán. A további tervekről Juraj Beľo, a hnb titkára beszél. Elmondja, hogy válaszoltak a Banská Bystrica-i és a Martini Vnb-nek a Szlovák Nem­zeti Felkelés 30. és a Győzelmes Február 25. év­fordulójának tiszteletére „A választási programok sikeres teljesítéséért“ jelszóval meghirdetett felhívására, és terveiket igyekeznek valóra vál­tani. Az idén szeretnék bővíteni a közvilágítási hálózatot, rendbehozni az új lakóházak környé­két, folytatni a vízlefolyó árok szabályozását ős megkezdeni egy új étterem építését. Továbbá egy korszerű halottasházat is akarnak építeni. — Talán egy új iskola építésére is sor kerül­het — fűzi hozzá az elnök —, de hadd mondjam el most már azt is, hogy a faluban új kultúrház van. 1968 második felében kezdtük építeni és 1970 decemberében adtuk át rendeltetésének. Értéke 2,5 millió korona. Az építkezéshez az államtól 300 000 koronát kaptunk, a takarékpénztárból pedig 2 millió 200 ezer korona kölcsönt vettünk fel. A többi érték társadalmi munkának az ered­ménye. A községben található kulturális létesít­mények egyébként — összértékük 10 millió 100 ezer korona — mind önsegéllyel épültek. Az új kultúrházban, melyben a későbbiek során csaknem valamennyi helyiséget megtekintettünk, van egy körülbelül 500 személy befogadására alkalmas nagyterem, továbbá Itt kapott helyet a hnb, az Ifjúsági klub, a helyi művelődési otthon és a könyvtár. Az utóbbi kettő, valamint a film­színház tevékenységét a hnb mintegy 163 000 koronát kitevő kultúralappal támogatja. Az anya­gi támogatás természetesen mindháromban ered­ményes tevékenységgel párosul. — Amikor 1959-ben a faluba jöttem, s átvettem a könyvtárat, mindössze egy szekrényt és néhány könyvet találtam itt — emlékezik vissza OTga Jablonská, a könyvtár vezetője. — Ma már 1800 kötettel rendelkezünk. Az olvasók száma 785, a múlt évi könyvkölcsönzés pedig közel 5000. Az olvasóknak tavaly többször rendeztem könyvekről szóló beszélgetést. Ezeken elsősorban a munkás- mozgalommal kapcsolatos műveket propagáltam. Ezenkívül, amikor a hnb küldötteit igyekeztem megnyerni a könyvtár olvasóinak, mindjárt, a kezdetben politikai jellegű szakirodalommal is elláttam őket. A könyvtár egyébként az elmúlt évek folyamán elnyerte „A járás példás könyv­tára“ cím I. és II. fokozatát. A helyi művelődési otthon tevékenységéről Szabó Miklósné számol be. — A múlt év márciusában mi rendeztük meg a III. járási társastáncversenyt és — a CSEMA­DOK járási bizottságával közösen — a járási népdalversenyt — mondja. — Az utóbbin 23 népdalénekes és 7 éneklő csoport vett részt. Be­kapcsolódtunk a járási dal- és táncünnepély megrendezésébe is. A barátsági hónapban a SZISZ-szel közösen beszélgetést rendeztünk a fiataloknak. A hivatásos művészegyüttesek kö­zül a MATESZ-t egyszer, a ThálLa Színpadot há­romszor láttuk vendégül. Ezenkívül az Ukrán SZSZK-ból ellátogatott hozzánk egy negyventagú népművészeti együttes, melynek műsorát hatszá- zan nézték meg. A művelődési otthon vezetője a továbbiakban elmondja, hogy az előadói tevékenység elsősor­ban, a fiatalok nevelésére irányul. Több előadás hangzott el például a Szovjetunió megalakulásá­nak 50. és az NOSZF 55. évfordulójáról, a SZISZ küldetéséről, az illemről és az egészségről. A mű­velődési otthonban több szakkör működik. Közü­lük a fényképészeti kör az állami és a politikai rendezvényekről rendszeresen fényképfelvétele­ket készít, s ezekből kiállításokat rendez. A hang­szórós kör tagjai politikai műsorokat játszanak fel magnetofonszalagra, s ezeket a helyi hang­szóróban közvetítik. A CSEMADOK és a SZISZ helyi szervezete mellett működő népi tánckört a művelődési otthon is sajátjának tekinti, és tel­jes mértékben támogatja. A táncosok sikerrel szerepeltek a járási versenyeken. A társastánckör különösebb eredményekkel még nem dicsekedhet, hiszen nemrég alakult. A művelődési otthon je­lenleg a Győzelmes Február 25. évfordulójának megünneplésére készül. — A faluban folyó eredményes kulturális te­vékenység főleg a művelődési otthon és a tömeg­szervezetek, különösen a CSSZBSZ, a SZISZ és a CSEMADOK együttműködésének köszönhető — jegyzi meg a hnb elnöke, s hogy joggal, arról Nagy Sándornak, a CSEMADOK helyi szervezete elnökének beszámolójából Is meggyőződhetünk. — Szervezetünk tagjainak 90 százaléka fiatal. Ez azért van így, mert szorosan együttműködünk a SZISZ-szel. Színjátszó csoportunk tavaly Török Rezső „A gyereket a gólya hozza” című vígjá­tékával részt vett a színjátszók IV. járási verse­nyén. Első helyezést ért el. Jelenleg a második Fábry Zoltán irodalmi és kulturális napokra, va­lamint az említett író, Petőfi Sándor és Csokonai Vitéz Mihály születési évfordulójának megünnep­lésére készülünk. Ezenkívül a színjátszók járási versenyén a SZISZ-tagokkai közösen Lovícsek Béla „Ezüstlakodalom“ című művét szeretnénk előadni. Boda Ferenc, a CSEMADOK járási titkára, a helyi szervezet munkájáról elismeirő&n nyilatko­zik. Nagyra értékeli azt a segítséget, melyet a járási dal- és táncünnepély megrendezésekor nyújtott a CSEMADOK járási bizottságának. A rendezvényen egyébként mintegy 5000 ember vett részt. A titkár dicséri a CSEMADOK helyi szervezete és a többi tömegszervezet között ta­pasztalható együttműködést is. A CSEMADOK és a SZISZ helyi szervezete például tavaly, Szi- nyelnyikov „Hazatérés* című drámájával, közö­sen vett részt a CSEMADOK KB által meghirde­tett szovjet dráma versenyén. — A tömegszervezetek együttműködésének ki­alakításában nagy érdeme van Magyar elvtárs­nak, a helyi pártszervezet elnökének, aki gyak­ran tartózkodik a fiatalok között, elbeszélget ve­lük, és segít nekik a problémáikat megoldani — jegyzi meg Képes Ferenc, miután a többiektől elbúcsúztunk, s az egységes földművesszövetke- zet Irodájába tartunk, hogy a kulturális alap felhasználásáról érdeklődjünk. Itt Képes István, a szövetkezet gazdasági részlegének vezetője, va­lamint a szövetkezet főmérnöke tájékoztat ben­nünket. Elmondják, hogy a falu egységes föld­művesszövetkezete a múlt év júliusától öt falu egyesített szövetkezetének a részét képezi, ösz- szefogtak, mert úgy érezték, hogy közösen több­re mennek. A tavalyi évet még valamennyi gaz­dasági részleg a saját tervével zárta. A 200 dol­gozót alkalmazó drienoveci is. A kulturális alap­ra itt tavaly mintegy 50 000 koronát terveztek. Ezt az összeget kirándulásokra használták fel. A szövetkezetben dolgozó fiatalok Prágába és Bulgáriába látogattak el. Persze, a kulturális alap ésszerűbben is felhasználható, a vezetők azonban arra hivatkoznak, hogy az egyesített szövetke­zetben kezdetben sok egyéb fontosabb problémát kellett megoldani. — Ezután a fiatalok nevelésével, igényeik ki­elégítésével többet tudunk majd foglalkozni, s a kulturális alapot is ésszerűbben használjuk fel — mondják távozásunkkor. Alkonyodik, amikor a szövetkezet autójával a moldavai (Szepsi] vasútállomásra érünk. Túl hosszúra nyúlott a nap, de nem sajnáljuk, hi­szen — mindent összegezve — a falu fejleszté­sében szép eredményeket elérő és figyelemre méltó kulturális tevékenységet kifejtő embereket ismerhettünk meg. TÖZSÉR LAJOS \M I « ' I * K u I tu ralis * HÍREK ■ ■ i rv i- i\

Next

/
Oldalképek
Tartalom