Új Szó, 1973. február (26. évfolyam, 27-50. szám)
1973-02-04 / 5. szám, Vasárnapi Új Szó
A múlt esztendő közepén az UNESCO kezdemé-. nyezésére Rómában szimpóziumot tartottak az elméleti fizikával foglalkozó szakemberek. Ezen a szimpóziumon előadást tartott többek között két amerikai ismert fizikus, E. P. Wigner és /. A. Wheeler is. Eddig minden rendben lenne, ha nem éppen 3k, a Pentagon szaktanácsadói hangsúlyozták volna, mennyire messzemenően lehetséges az emberi elme, a tudományos kutatások vívmányait antihuménos célokra is felhasználni. Éppen a két szóban forgó fizikus — akik, mint hangsúlyoztuk, a Pentagon szolgálatában állnak — dolgozta ki az új tudományos felfedezések katonai alkalmazásának módszerét. Arról a haditechnikáról van szó, amely kihasználja a molekuláris biológia alkalmazásának következményeit, a genetikus változásokat, a mikroorganizmusok terjesztését, a járványos betegségek hordozóinak tenyésztését, ismeri az ekológiai egyensúly változásait, az éhséget fegyverként használja, és visszaél a lézer-technikával. Tán hangsúlyoznunk sem szükséges, mit jelentenek az említett „fegyverek“ az imperialista politika kezében akkor, amikor egész nemzetek kiirtását is számításba veszik egyes katonapolitikusok, amikor az életkörnyezet tökéletes elpusztítása stratégiai célokat szolgál. rökéietK sarrezfc Valóban kár, hogy a tudományos körök és fórumok viszonylag ritkán tesznek említést az emberi haladást szolgáló felfedezésekkel történő viszméi ges gázoknak, a különféle vegyszereknek a tárolása nem maradt következmények nélkül az Egyesült Államokban sem. Igaz ugyan, hogy a tengerentúli sajtó minderről csak elvétve ejt szót. Viszont egy-egy kirobbanó botrány a veszélyre irányítja a közvélemény figyelmét, arra a veszélyre, amely a szóban forgó kísérletezésekből ered. Előfordult például, hogy Alaszkán eltűnt 200 tartály különböző pszichológiai deformációkat kiváltó mérgesgáz. Pánikot okozott az a hír is, hogy Great Meadowsban tekintélyes mennyiségű CS kódjelzésű mérgesgáz illant el. Mindez New Yorktól alig 100 kilométerre történt. Utah államban pedig több száz birkát mérgeztek meg, sőt iskolás gyermekek-egy csoportját is kórházba kellett szállítani mérgezési tünetekkel a vegyi fegyverek „hazai“ kipróbálása következtében. Nem alaptalan tehát az Egyesült Nemzetek Szervezete múlt évi 27. közgyűlésének egyik határozata, amely valóban energikus hangnemben sürgeti a vegyi és biológiai fegyverek gyártásának, illetve tárolásának és felhasználásának betiltását. Ezzel összefüggésben tulajdonképpen már született bizottsági határozat, amely végeredményben betiltotta az említett fegyverek gyártását, sőt utalt a meglevő készletek megsemmisítésére is. Nem vitás, hogy a vegyi fegyverek betiltása a műszaki kérdések egész sorával függ össze. És pont a műszaki kérdések „labirintusaiban“ keres menedéket mására tudomásul vesz a burzsoá diplomácia, nem mindig hajlandó tudomásul venni a nagytőkével szorosan együttműködő katonai hierarchia, az imperialista politika lényegéről nem is szólva, amely nem változott. Holüeárts fegymá Az a tény, hogy a szovjet—amerikai párbeszéd, a stratégiai fegyverek korlátozásáról szóló tárgyalások megérlelték első gyümölcsüket, bizonyos reményt jelent számunkra. A szovjet diplomácia évtizedes erőfeszítései, amelyeket a szocialista társadalomközösség országai is támogattak, az általános és teljes leszerelés bonyolult útján újába „állásokat“ vívtak ki. Példaként említhetnénk meg az Egyesült Nemzetek Szervezete 27. közgyűlésének határozatát, amely a genfi leszerelési bizottság feladatául adta a földalatti nukleáris robbantások betiltásáról szóló nemzetközi megállapodás kidolgozását. A szocialista diplomácia ebben a vo natkozásban is az Egyesült Államok heves ellenállásába ütközött, amelynek következtében a tárgyalások zsákutcába jutottak. Ebben az esetben is az ellenőrzéssel összefüggő, mesterségesen felfújt problémák okozták „az üzemzavart“, annak ellenére, hogy a tudományok és a technika mai állása lehetővé teszik a nemzeti ellenőrzés módszerének bevezetését. A háttérben két szándék is meghúzódhat. Vagy arról van szó, hogy az Egyesült Államok legalizált kémtevékenységet szeretne folytatni a Szovjetunióban, vagy pedig arról, hogy tudomásul vette ennek a javaslatnak az elfogadEREDMÉNYEK Genfi mérleg • Halál-laboratóriumok a kulisszák mögött • NATO-elméletek a pellengéren szaélésekről. Köztudomású ugyanis, hogy az Egyesült Államokban tökéletesen felszerelt laboratóriumokban dolgozzák ki a hadvezetés fizikai, vegyi és biológiai módszereit. Az ehhez szükséges elméleti tanulmányokat végeredményben az amerikai egyetemek szolgáltatják, amelyeket a tengerentúli ipar „független“ kutatási célokra használ fel. Ilyen elméleti kutatást végeznek többek között a tudományos akadémia, az Amerikai Mikrobiológiai Társaság, sőt az egészségügyi szolgálat intézetei, de további kutatók is. Az Egyesült Államok kormánya különleges intézeteket hozott létre, ahol a vegyi-biológiai hadvezetést tanulmányozzák. Ezek közé tartozik például Maryland államban a szárazföldi haderők Fort Detriek-i kutatóintézete. Háromszáz tudós és mintegy 320 műszaki szakember végez itt kutatásokat a herbi- cidekkel és a lombtalanító szerekkel. A halálnak ez a laboratóriuma 70 millió dollárral terhelte meg a washingtoni költségvetést. A dugwayi katonai támaszponton közel 900 személy tevékenykedik. Hatalmas területen próbálják ki a vegyi és biológiai fegyverek hatását. Az említett „tudományos munkahelyek“ közé tartozik végül a Rocky Mountains fegyvergyár Colorado államban, ahol a változatosság kedvéért bénulást és egyéb betegségeket előidéző gázokkal kísérleteznek. Ám köztudomású, hogy a Missouri államban levő new porti üzemben a lombtalanító saorek újabb fajtáit kísérletezték ki. Kiderült, hogy ezeket a vegyszereket a vietnami hadszíntéren ki is próbálták. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy a vegyi és biológiai fegyverek gyártását országos szinten egy „katonai kutatóintézet“ irányítja, ahol a két említett amerikai fizikus is dolgozik. A legnagyobb laboratórium Ma a statisztikai kimutatások és külöböző dokumentumok egész serege áll rendelkezésünkre, amelyek azt bizonyítják, hogy a „néma halál“ eszközeit az amerikai tudósok éppen Indokínában próbálták ki. Vietnamban — legalábbis erről tesznek tanúbizonyságot a kimutatások — minden harmincötödik lakos a vegyi háborúnak esett áldozatul, minden tizenhatodik megsebesült, és minden hatodik kénytelen volt elhagyni otthonát. A Washington Post adatai szerint a lombtalanító szerek bevetésével Dél-Vietnamban hatalmas területeket változtattak sivataggá. Az amerikai helikopterek évente óriási mennyiségű vegyszert permeteztek szét dél-vietnami területeken. Az eredmény: százezrek pusztultak el, több százezer hektár termőföld vált huzamosabb időre hasznavehetetlenné. A Pentagon 1960-tól kezdődően Vietnamot valóságos kísérleti laboratóriummá változtatta. Ám a a Pentagon, amely ugyancsak húzódozik a szocialista országok javaslatainak elfogadásától. Mindez megnyilvánul a vegyi fegyverek listájának összeállításánál is, de nem utolsósorban az ellenőrzés kérdéseinek megvitatásakor. Köztudomású, hogy az ellenőrzéssel összefüggő NATO-elméletek a Szovjetunió számára elfogadhatatlanok. Ugyanakkor immár történelmi tény, hogy az Egyesült Államok az egyedüli hatalom', amely nem ratifikálta az 1925. június 17-i genfi egyezményt a mérgező anyagok betiltásáról. Washington elutasítja az Egyesült Nemzetek Szervezetének 1966-os határozatát is, amely felszólítja a tagországokat a ve gyi és biológiai hadviseléssel összefüggő nemzetközi jogi alapelvek betartására. Feltételezhető tehát, hogy a Pentagon stratégiai terveiben a „néma halál“ fegyvereinek mind a mai napig különleges helyet biztosítanak. Felfigyeltetö kalkulációk Köztudomású, hogy a gáznak, amely az ember idegrendszerére hat. nincsen illata. Viszont annál jobban bűzlik a Pentagon politikája, mint arra a Krasznaja Zvezda című szovjet folyóirat kommentátora is rámutat. Ám ezt bizonyítja a „New Scientist“ című amerikai folyóirat is, amely közölte, hogy az Egyesült Államokban az elmúlt három esztendőben megkétszereződtek a kiadások a ve gyi fegyverek kutatására, és ebben az esztendőben elérik a 33 millió dollárt. Mike Gravel amerikai szenátor megállapította, hogy a Pentagon állandóan növeli vegyi arzenálját. Az Egyesült Államokban és külföldön létesített katonai bázisain 1014 bevetésre elegendő pszichológiai eltorzulásokat okozó gázt tárol. Például rakétákat is töltenek meg hasonló gázokkal. Szükséges-e ezek után feltenni a kérdést: vajon miért? Tagadhatatlan, hogy a vegyészet — az amerikai népgazdaság többi ágazatához hasonlóan — az amerikai hadipari komplexum szerves részévé vált, mint a hadvezetés egyik legveszedelmesebb eszköze, és amelyre a Pentagon több számítását alapozta. Ha ebben az esetben múlt időben beszélünk, arra gondolunk, hogy egy esetleges háborús konfliktus tulajdonképpen az emberiség pusztulását okozhatná. Ennek tulaidonítható, hogy a Fehér Házban — miután tudatosították, hogy az Egyesült Államok egyszer s mindenkorra elvesztette világhatalmát — fokozatosan hajlandók elfogadni a két világrendszer békés egymás mellett éléséneK alapelveit. Ez a tényező határozza meg a pillanatnyi nemzetközi helyzetet, ez teremt végeredményben kedvező, ám korántsem optimális feltételeket a leszerelési tárgyalásokhoz. Ugyanis arról van szó, hogv amit egvrészt a közvélemény nyohatatlanságát. Nem vitás, hogy ennek a problémának a megoldása nem tudományos-műszaki jellegű, hanem politikai döntés kérdése. A Fehér Ház számára két alternatíva áll fenn: tudatosítja a nukleáris fegyverek fejlesztésének a feleslegessé gét az újonnan kialakult helyzetben, avagy békepolitikát hangoztatva tovább fejleszti atomfegyve reit, arra várva, hogy nukleáris fölénybe jut, amely végeredményben az emberiség elpusztítását eredményező háború kirobbantásához vezet. Ezzel összefüggésben felvetődik azonban egy kérdés: vajon az Egyesült Államok mennyiben teljesíti kötelezettségeit? Az atomsorompó^egyezmény 6. cikkelye többek között hangsúlyozza: meg kel' akadályozni a fegyverkezési versenyt. Kettőn áll a vásár A sarkvidék békés kihasználásáról szóló szovjet-amerikai egyezménnyel együtt, a SALT-egyez ményen keresztül a második világháborút követően 12 egyezmény született az általános és teljes leszereléssel, a leszerelési versenv megfékezésével, a nukleáris konfliktus elkerülésével összefüggésben. Tagadhatatlan, hogy az említett 12 egyezmény megszületésében nagy szerepet játszott a genfi leszerelési értekezlet, amely 1962. március 14-én ült össze első ízben. 1969 augusztusában a 18 állam képviselőiből alkotott leszerelési bizottságot 26-ra bővítették, ugyanakkor érvény ben maradt az az elv, hogv a leszerelési bizottságban arányosan kapjanak helyet a szocialista, a kapitalista és az el nem kötelezett országok. Hamarosan ismét összeül a genfi leszerelési érte kezlet. hogy újabb ülésszakát az Egyesült Nemz« tek Szervezete 27. közgyűlése határozatai teljesí tésének szentelje. Magától értetődő, hogy a szó cialista országok továbbra is kezdeményezőles lépnek fel. Ezzel a kezdeményezéssel tulajdonkép pen a világ első szocialista állama inegalapítójá nak, Leninnek nemzetközi politikai programját tel jesítik, amely a Szovjetunió Kommunista Pártja XXIV. kongresszusa határozatának alapját is alkotja. Megválaszolatlan kérdés, vajon mennyiben módosul a kapitalista országok álláspontja, kevesebb gesztust, viszont több gyakorlati lépést vár. Remélhetőleg, ez utóbbi országok nem a leszere lésí értekezlet munkájának a fékezését tűzték ki célul a soron következő ülésszak előtt. Ugyanis ezt a taktikát az el nem kötelezett országok is elítélik. Hiszen a problémák lényege egészen egy szerű. Ma már aligha lehetséges a világ fejlődé sét erő alkalmazásával visszafordítani, azt kell bizonyítani, ki tud többet tenni a békéért, melyik társadalmi rendszer képes megteremteni az embe riség boldogabb jövőjét. ENGELBERT MERKL
