Új Szó, 1973. február (26. évfolyam, 27-50. szám)
1973-02-24 / 47. szám, szombat
fi népi mflícíára mindenkor számíthatunk „A dolgozó népet szolgálom" Aki kisgyermekkorában árva maradt, az nehéz körülmények között nő fel. Karol Hoc nem volt árva, mégis ez a sors jutott neki osztályrészül. Apját a mai napig nem ismeri, anyjával 20-éves korában találkozott először. Mindmáig idegenek maradtak. Öt a nagyszülők nevelték. Amikor befejezte középiskolai tanulmányait, elszegődött tanoncnak. Az öntőmesterséget tanulta ki. — Az 1948-as februári események fiatalon értek, politikailag nem voltam elég fejlett, s így csak részben vettem ki részem az eseményekből. Sztrájkoltunk, tiltakozó gyűlést tartottunk — emlékszik vissza. Amikor 1951-ben a tényleges katonai szolgálat után hazajött Malackyba, az ácsoknál dolgozott. Egyre jobban érdekelte a politikai munka, sokat olvasott, tanult. Végre 1953-ban felvették a pártba, s csaknem egy időben magára öltötte a népi milícia egyenruháját, amelyet azóta is visel. Az első naptól kezdve rendszerető, fegyelmezett katonája volt a pártnak. Szorgalmára felfigyeltek felettesei is, s így 1954-ben parancsnokképző tanfolyamra küldték. — Akkoriban nem nagyon bővelkedtünk munkásőrségparancsnokokban — folytatja a beszélgetést. — Ahogy visszajöttem a tanfolyamról, kineveztek az akkori malackyi járási törzskar parancsnokává. Régi munkahelyemen dolgoztam, s közben új tiszteletbeli feladatomat is elláttam. Sok szabad időmet rabolt ez el, de nem sajnáltam és nem is sajnálom, mert erre is szükség volt, s egyébként is önként mentem a népi milícia soraiba. Már a kezdet kezdetén tudtam, hogy ez több letmunkát, önmegtagadást jelent. — Amikor a területi átszervezés megtörtént, a Bratislava- vidéki járás törzskara parancsnoki tisztségét látta el 1983-ig. Ezt követően a Malackyi Állami Gazdaságban dolgozott, de továbbra is a járási törzskar tagja maradt. Négy éven keresztül az üzemi szakszervezeti bizottság elnöki tisztségét viselte, majd később munkásként dolgozott. így teltek, múltak az évek, nőtt a három fiú. Hozzáfogott a családi ház építéséhez. — A sors úgy hozta, hogy mégsem maradtam otthon. Azaz ma is Malackyban lakom, de 1971-től a népi milícia nyugatszlovákiai kerületi törzskarának vagyok a tagja — fonja tovább a beszéd fonalát. A népi milíciában eltöltött nem egész két évtized alatt soksok éjszakát, napot töltött csa ládjától távol. A parancsnoki karhoz tartozik, s így nemcsak a saját munkájáért felelős, hanem a hatáskörébe tartozó alegységek harci és politikai fel- készültségéért is. Részt vett a gyakorlatok előkészítésében és természetesen értékelésében is. Akkor örül a legjobban, ha minden jól sikerül. Nem voltam katona... Szabari András több mint 40 éve dolgozik a Gömörhorlcai Papírgyárban. özvegy édesanyja te itt kereste meg a kenyerét. András, amikor 1931-ben elvégezte a polgári iskolát, ide került az üzembe. Egy évig mint vágó a cellulózrészlegen 1 korona órabért kapott. — Később javítottak a fizetésemen, de nem sok hasznát vettem — mondja. — 1933-ban baleset történt. Több hétig betegeskedtem ... A kényszerpihenő alatt volt ideje gondolkodni az életről, a rendszerről. Amikor újra munkába állt, megtalálta az utat a a munkásfiatalok szervezetéhez és nemsokára a vörös szakszervezethez is. A magyar megszállásig aktívan dolgozott, részt vett a tiltakozó és a bérkövele- lési sztrájkokban. A csendőrök nemegyszer megverték, s egy alkalommal két hétrelecsukták. Az 1938-as események azonban illegalitásba szorították a párttagokat, az ifjúmunkásokat. — Engem egészségi okok miatt nem vittek el katonának — mondja. — így hát idehaza dolgoztam. A kommunisták közül többen elmentek a hegyekbe a partizánokhoz. Amikor a front túlhaladt Gö- mörhorkán, hozzáfogtak a gyár üzembe helyezéséhez. A gőzgép dugattyúját Pelsőcön, a többi berendezést a szélrózsa minden irányában találták meg. Szór galmuk eredményeként 1945 nyarán már megkezdték a termelést. Szabari András nemcsak a munkában találta meg helyét, hanem régi vágya is teljesült. Felvették a pártba. — Pontosan nem emlékszem, mikor történt. Rozsnyóról lejöttek hozzánk és azt mondták: Gö- mörhorkán is meg kellene alakítani a népi milícia egységét. Nem tétováztunk. S bár nem voltam katona, megtanultam a fegyverforgatást. Azóta hordja a párt hadsere gének egyenruháját. Megtanulta a fegyver kezelését, a célba lövést. Úgy is mondhatjuk, hogy önkéntes katona lett. Mindig ott volt, ahol szükség volt rá. Háromhetes brigádmunkán vett részt a barátsági vasút építésé nél. Természetesen a gyakorlatokból, a szolgálatokból is kivette és ma is kiveszi a részét, jóllehet már 58 éves. — A szövelkezetet is mi, üzemi munkások alakítottuk meg, — emlékezik vissza. — MindRóla sem feledkeztek meg öten voltak testvérek, így a kommencióból csak igen szűkösen éltek. Závodský Mihály nagy nehezen mégis elvégezte a polgári iskolát, de Galántán nem kapott munkát. Tizenhat éves múlt, amikor Bratislavába utazott, hogy itt találja meg a megélhetését. Nem várták tárt karokkal. Alkalmi munkával tengette életét. Miközben teltek, múltak az évek, Galántát Horthy Magyarországához csatolták. Ö Szlovákiában maradt, mivel azonban nem volt meg az állampolgársága, 1942-ben hazament. Odahaza alig melegedett meg, behívták tényleges katonai szolgálatra. A kiképzésen a komáromi hidászoknál esett át. Ezt követően bejárta az egész országot. Hidakat építettek, javították azokat, amelyeket bombatalálat ért. „Vándorlása“ idején néhány társával azt latolgatta, hogy szökjenek meg, illetve, hogy mielőbb fogságba essenek. Tervüket csak Budapesten sikerült véghezvinniük. S mivel egyik katonának sem volt a homlokára írva, hogy miféle ember, mi lakik benne, fogolytáborba kerültek. Závodský 'elvtárs tolmácsként tevékenykedett a kremalorszki táborban. Haza csak 194ö-ban került. A Hanza nagykereskedésben kapott munkát. Szorgalmasan dolgozott, s mint világot járt ember, politizált, elégedetlen volt az akkori belföldi helyzettel. Az ott dolgozó kommunisták figyelték és tanáccsal látták el. S amikor 1948 küszöbén megérett a helyzet, felvették a pártba. Ezzel feladatai is megnövekedtek. Február derekán több társával együtt az akkori jnb elnöke magához hívatta. Ismertette a belpolitikai helyzetet, és megkérdezte, fegyvert fogna-e, ha netán a burzsoázia harchoz folyamodik. A válasz igen volt. Alig telt el néhány nap, fegyvert fogtak. Závodský elvtárs pedig egy motorkerékpárt is kapott. A milícia járási törzskarának lett az összekötője. Éjszaka, esőben, sárban vitte az utasításokat, a parancsokat. S amikor elérkezett a munkásosztály nagy győzelme, továbbra is a népi milíciában maradt. Egy ideig a tűzszerész funkcióját is betöltötte. Később más munkaterületre helyezték. Mindig oda küldték, ahol a legnagyobb szükség volt rá. Jelenleg a járási ipari vál— Hogy gyakran nem vagyok odahaza, a családom már megszokta — mondja. A feleségem is több mint másfél évtizede párttag, tudja, mi a pártfegyelem, a kötelesség. A legnagyobb fiam, Jozef, pedig a nyomdokaimba lépett, munkásőr lett. Elfoglalt ember, de ha mégis akad szabad ideje, a ház körül tesz vesz. Akad munka bőven, mert bár benne laknak, teljes egészében még nem készült el a családi fészek. így múlnak a hétköznapok és az ünnepek. S ha felölti egyenruháját, ott látható rajta a „Példás lövész“ jelvény, „A haza védelmében szerzett érdemekért“ kitüntetés. „A párt megalakulásának 50. évfordulója“ emlékérem ,,A népi milíciában szerzett érdemekért“ másodfokú kitüntetés“, amelyekhez a múlt napokban feltűzték az elsőfokú kitüntetést is, amelynek átvételekor katonásan felelt: „A dolgozó népet szolgálom.“ össze 84 hektár földünk volt. Egy ideig az elnöke is voltam. A közös gazdaságnak akkor sem fordítottam hátat, amikor megerősödött. Mi, munkásőrök, az üzemet is kisegítjük. Tavaly is személyenként 5 munkanapot dolgoztunk le brigádban ott, ahol arra szükség volt. Szabari elvtárs nem hiányzott ezekből a munkákból, jóllehet 1949 óta műszakvezető. Ott lesz a felsorakozott egység tagjai között is, amikor átveszik a „.Februári Győzelem“ kitüntetést. S ott lesz közöttük mindaddig, amíg ereje, egészsége engedi, amíg a fiatalabbak fel nem váltják, vagyis amíg szükség lesz rá. lalatban raktárnok, de egyben az üzemi pártbizottság elnöke, a párt járási plénumának a tagja is. S hogy a munkásőrséghez nem maradt hűtlen, azt bizonyítja, hogy kezdeményezésére üzemükben is megalakult a népi milícia egysége. Amint mondja, ez nem egyedül az ő érdeme, hanem az üzemi bizottság tagjaié, és nem utolsósorban az üzem igazgatójáé. S hogy a milicisták sem feledkeztek meg róla, ezt bizonyítja, hogy az évforduló alkalmából emlékéremmel jutalmazzák. NÉMETH JÁNOS k CSKP megbirtató támasza Visszaemlékezés a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom negyedszázad előtti harcára Prága történelmi nevezetességeinek egyikében, a Cseh Királyság Tartománygyűléséinek egykori épületében ma a Cseh Nemzeti Tanács talált szállásra. Itt kerestük fel Evžen Erban elvtársat, a CSNT elnökét, a Szövetségi Gyűlés Elnökségének tagját. Erban elvtárs az 1948-as februári eseményeket megelőző időszakban a szociáldemokrata párt balszárnyának tagjaként vett részt az egységes szakszervezeti mozgalom alapjainak lerakásában. A 25 év előtti viharos harcok idején a Szakszervezetek Központi Tanácsa titkárának tisztségét töltötte be. — Sohasem voltak oly egysé. gesek a tömegek hazánkban — mondja —, mert sohasem voltak olyan forradalmi vezetőink, mint a februári napokban. Érthető tehát, hogy a szakszervezetek jelentősége a munkás- osztály, sőt az egész ország szempontjából rendkívül megnő, vekedett. Már az 1947 őszén bekövetkezett események is az egységes Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom erejét bizonyították. Mindent o dolgozók érdekében A reakció legfőbb célja akkoriban a haladó erőknek, illetve az FSZM-nak a Nemzeti Frontból való kirekesztése volt, ami a széles néprétegek élénk tiltakozását váltotta ki. Ebben az időben merült fel az elvi kérdés: megszilárdítsák-e a Nemzeti Frontot a CSKP irányította dolgozó nép blokkjaként, vagy pedig váljon-e a Nemzeti Front a politikai pártok koalíciójává, melyből végül is kizárnák a kommunistákat? Csakhogy a kommunisták a szakszervezetekben már 1945- ben is nagy tekintélynek örvendtek. A CSKP a dolgozók érdekeinek szem előtt tartása, val mindig az FSZM-re támaszkodott. Ezzel magyarázható, hogy a kommunista szakszervezeti tagok az FSZM választott szerveiben fontos pozíciókat töltöttek be. Ugyanilyen lényeges körülménynek tekinthető, hogy a legnagyobb ipari szakszervezeti szövetségek a CSKP programját támogatták. A CSKP KB 1947 novemberében megtartott értekezlete a szakszervezeteket is mozgósította. Az' FSZM Központi Taná. csa 1947 végén nyílt levéllel fordult szervezeteihez, melyben a dolgozókat a termelés fellendítésére és a tervgazdálkodásra szólította fel. Egyúttal a legalacsonyabb munkabérek fokozatos emelésére irányuló tervet dolgozott ki, aminek valóra váltását azonban a reakciós mi. niszterek megakadályozták. Csakhogy a szocializmus ellenségei tévedtek, ha azt hitték, hogy elég erősek Gottwald kormányának megbuktatásához. Megfeledkeztek arról, hogy elérkezik a döntő pillanat, melyben a munkásosztály egységével és forradalmi elszántságával képtelenek lesznek felvenni a versenyt. így is történt'... A Szakszervezetek Központi Tanácsának 1948. január 22-én és 23-án megtartott plenáris ülése egyértelműen elítélte a reakciós miniszterek üzérkedéseit, és az FSZM szervezeteit a dolgozók követelményeinek teljesítésére szólította fel. Az államosított ipar meggyengítésére, az FSZM-nek a Nemzeti Frontból való kizárására, a szociális biztosítást szabályozó törvény érvénytelenítésére és a köztisztviselők fize- tésrendezésének szabó tálására irányuló reakciós kísérletek el. kerülhetetlenné tették a munkásosztály és a burzsoázia közti nyílt összecsapást. Az FSZM a reakció ellen Az FSZM a reakció támadásait nem nézte ölhetett kézzel — utal Erban elvtárs az üzemi tanácsok 1948. február 22-re összehívott országos kongresz- szusára, majd elmondja, hogyan törekedtek a szakszervezetek és a dolgozók életszínvonalának emelésére és szocialista céljaik megvalósítására. Bíztak benne, hogy sikerül meg. győzniük a magánvállalkozókat, mondjanak le önző, kizsákmányoló terveikről. Ám éppen az ellenkezőjét tapasztalták. Míg a dolgozók önfeláldozóan folytatták munkájukat és hazafias kötelességüknek tartották igényeik mérséklését, a vállalkozók és a nagykereskedők több, sége munka nélkül is jól élt, semmibe se vette a vele szembe támasztott követelményeket. Ezzel szemben a legtöbben elözönlőt ték a Nemzeti Front pártjait. Látszólag vállalták ugyan a forradalmi program Evžen Erban teljesítését, ám — a saját érdekeik szem előtt tartásával — egyre inkább érvényesült a haladó eszmék megakadályozás«, ra irányuló befolyásuk. A politikai problémákat tetézték a bérek és a fizetések általános emelésére és egyúttal az árak emelésére irányuló, az ország gazdasági helyzetét veszélyezte lő követelményeik, melyenknek meghallgatása inflációhoz, jóvátehetetlen zűrzavarhoz vezetett volna. A szakszervezetek a gazdasá. gi romlás megelőzése érdekében összefogásra szólították fel a dolgozókat. Ezért hívták ösz- sze az üzemi tanácsok kongresszusát is, amely a további államosítással a burzsoázia maradványait volt hivatva megfosztani gazdasági hatalmától. E követelmények támogatására kiáltotta ki a kongresszus az egyórás országos sztrájkot is. A sztrájk A február 24-én megtartott egyórás sztrájk az egész országban a legnagyobb fegyelem és szolidaritás jegyében zajlott le. — így fejezték ki a dolgozók, hogy egyetértenek a kongresszus követelményével — tájékoztatott Erban elvtárs egyben hangsúlyozta, hogy a szakszervezetek bebizonyították: továbbra is hajlandók a CSKP-vel vállvetve biztosítani a nyugalmat, a békés munka leg főbb feltételét. A sztrájkoló dolgozókhoz Erban elvtárs intézett beszédet. Egységre és vezetőik iránti hűségre szólította fel őket. — Ettől függ — mondotta —, sikerül-e valóra váltanunk a kongresszusi határozatokat. Elítélte az áruló reakciót, melynek nincs létjogosultsága a dolgozók milliós tömegében. A leghatározottabban kijelentette, hogy a „régi jó időkre“ többé senki sem számíthat. — Nem tűrjük többé a szabotázsokat sem — folytatta —, véget vetünk a kétkulacsos politikának* Erőnk az egységben és becsületünkben rejlik, s ennek munkánkban is meg kell nyilvánulnia. Enélkül és a Szovjetunióhoz, valamint a haladó erőkhöz fűződő barátságunk nélkül nem építhetjük fel a szocializmus útjára lépett népi demokratikus köztársaságunkat. A szavait követő taps félreérthetetlenül ki. fejezésre juttatta a dolgozók akaratát. Az 1948 februárját követő hónapokban fokozatosan megvalósultak az üzemi tanácsok kongresszusának határozatai. A szocializmus vívmányainak támaszává a május 9-i Alkotmány vált. Az FSZM bebizonyította, hogy a CSKP megbízható segítőtársa és az újjászületett Nemzeti Front fontos tényezője.- Értékes tapasztalataiból minden kétséget kizáróan bőségesen meríthet a hazai, sőt a Nemzetközi Szakszervezeti Mozgalom is. KARDOS MÁRTA 6
