Új Szó, 1973. február (26. évfolyam, 27-50. szám)

1973-02-23 / 46. szám, péntek

Jozef Lenárt elvtárs beszéde (Folytatás az 1. oldalról) 1948 februárjában érte el te­tőfokát a burzsoázia és a mun­kásosztály között sok éve dúló osztályharc, az a küzdelem, amely része volt a haladás erői és a reakció erői közötti világ­méretű összecsapásnak. A küzdelemmel, amelyet a baladó erők folytatlak a világ új rendezéséért, s amely a né­met fasizmusnak a Szovjetunió általi legyőzése után fellángolt Európában és más kontinense­ken, elsősorban az amerikai im­perializmus szállt szembe arra törekedve, hogy megállítsa a forradalmi fejlődést és megvál­toztassa a második világháború eredményeit. A tőkés nagyhatalmak reak­ciós politikusai röviddel a má­sodik világháború után szétzúz­ták a Hitler-ellenes koalíciót és hidegháborút indítottak a Szovjetunió, a népi demokrati­kus országok és valamennyi ha­ladó erő ellen. Nálunk is azért folyt a harc, vajon megvalósulnak-e a dolgo­zók vágyai, a meggyőződésük, hogy nem lehet többé a régi módon élni hogy a felszabadult hazában új úton, a népi demok­rácia, a szocializmus, a Szov­jetunióval való szövetség út­ján kell haladnunk. Ezek a gondolatok. amelyekért Sokolovnál, Duklánál, a Szlo­vák Nemzeti Felkelésben foly­tak a harcok, ezek alkották a Košicei Kormányprogram alap­ját is, amelyet a nemzeti fel­szabadító harcban megalakult Nemzeti Front valamennyi poli­tikai pártja aláírt. Ezt az utat jól kezdtük meg. A cseh és a szlovák burzsoá­zia azonban egyre nyíltabban lépett fel a népnek azon akara­ta ellen, hogy valóban új, népi, szociális és nemzeti szempont­ból igazságos Csehszlovákiát építsen. A burzsoázia áz impe­rializmus szovjetellenes és szo- cialistaellenes politikájától fel­bátorodva a forradalmi folya­mat megállítására törekedett, a demokráciáról és a humaniz­musról hangoztatott csábító jel­szavakkal akarta megtéveszteni a dolgozókat és megfosztani őket forradalmi erőfeszítéseik eredményeitől. A küzdelemben, amelyet a burzsoázia egyre inkább a ha­talmi összecsapás irányában hajtott, a dolgozók előtt egyre világosabbá vált- arról van szó, hogy a gyárak a munkásoké vagy a tőkéseké lesznek-e, a földet a kisparasztok és a föld­nélküliek kapják-e, vagy pedig a nagybirtokosok? Hogy a mű­velődés hozzáférhetővé válik-e a széles néprétegek számára, vagy pedig csupán a kiváltságos osztályok számára? Vajon lesz-e egységes szakszervezet, egységes ifjúsági szervezet? Ba- rátság és együttműködés fog-e uralkodni a népek között, vagy pedig viszály és torzsalkodás? Vajon munkanélküliség lesz-e nálunk, vagy szociális bizton­ság? Egyszóval, hogy a szocia­lizmus felé fogunk-e haladni, vagy pedig visszatérünk a ka­pitalizmusba. A februári össze­csapás e kérdést a szocializmus javára, a nép javára, nemze­teink javára döntötte el. A reakciós puccskísérletre a munkásosztály s vele együtt a dolgozók túlnyomó többsége méltó választ adott. A burzsoá­ziát a történelem szemétdomb­jára söpörte és a saját kezébe vette a hatalmat. Elvtársak! Élénken emlékezünk arra, hogy az éles összecsapásban ha­tározottan fellépett a prágai üzemek munkássága. Élő emlé­kezetünkben van a bratislavai gyárak munkásosztályának fel­lépése. Emlékezünk rátok elv­társak, akik az Apollóban, a Kábelgyárban, a Dimitrov-gyár- ban, a BEZ-ben és más gyárak­ban dolgoztatok, emlékszünk a népi milícia megszületésére és fellépésére, a partizánok hatá­rozott állásfoglalására, a pa­rasztbizottságok akcióira, a fi­gyelmeztető általános sztrájk­ra. Emlékezünk 1947 őszére, az államellenes összeesküvés lelep­lezése utáni időre éppúgy, mittt Februárra, amikor a visszahú­zó szellemű miniszterek lemon­dása után Husák elvtárs a szlo­vák reakció képviselőit kitessé­kelte a megbízotti bársonyszé­kekből. A forradalmi Szlovákia bebizonyította: a köztársaságot nem hagyjuk felforgatni! így teljesült a felkelés eszményei­hez hű szlovák nép akarata: együtthaladni a cseh nemzet haladó erőivel a haladás utján, a szocializmus útján. Ha azt kérdezzük, miért győztünk Februárban, méltán mondhatjuk azért, mert népünk­nek oly bölcs és előrelátó ve­zére volt, mint Csehszlovákia Kommunista Pártja KI. Gott- walddal az élén. Pártunk volt az, amely kitűzte népünk elé az új élet programját, azt a programot, amely kifejezte a munkások, a parasztok, az ér­telmiség, a nők és az ifjúság érdekeit. S ennek a merész, modern és vonzó programnak teljesítése érdekében egyesíte­ni tudta a munkásosztályt és meg tudta nyerni a legszéle­sebb néprétegek bizalmát. Azért győztünk, mert a dol­gozóknak ezen az egységén és elszánt akaratán, hogy a szo­cializmus útján haladjanak, szétzúzódtak a reakciós össze­esküvők és külföldi protektoraik tervei. A munkások és a parasz­tok szövetsége volt az, amely a haladó értelmiséggel együtt megnyitotta hazánkban a szo­cialista átalakuláshoz vezető utat. Azért győztünk, mert itt volt a Szovjetunió hatalmas ereje, amely akkor kizárt minden kül­ső, a reakció javát szolgáló be­avatkozást, és amely lehetővé tette, hogy -a népakarat demok­ratikus úton érvényesüljön. Februárnak nemzeteink törté­nelmében betöltött történelmi jelentőségéről beszélve, jogunk és kötelességünk megkérdezni, vajon teljesültek-e népünk vá­gyai és igényei? Vajon elér­tük-e azokiit a célokat, amelye­kért negyed évszázaddal ezelőtt oly egyértelműen és határozot­tan felléptünk? Önökkel együtt munkások, parasztok és értel­miségiek becsületesen, jő lel­kiismerettel mondhatjuk: igen, erőfeszítéseink gazdag gyümöl­csöket hoztak. Olyan eredmé­nyeket, amelyek valamennyi becsületes ember, valamennyi igazi hazafi öntudatosságának és büszkeségének forrásai. Ez az út nem volt könnyű; voltak rajta akadályok, felmerültek nehézségek és hibák is. Szocia­lista jelenünk azonban azt bi­zonyítja, hogy ez az út egész­ben véve sikeres volt. Emlékezzünk csak vissza, hogy február előtt és utána is a visszahúzó erők azt állították, hogy a nép nem tanul meg uralkodni, hogy a tőkések nél­kül nem tudjuk fejleszteni a termelést. És mi ezt jobban tud­tuk, mint a gyárosok. Népünk megtanult uralkodni, megtanul­ta irányítani a termelést. A munkások, tudósok és techni­kusok akaratával, áldozatkész­ségével és tudásával bebizonyí­tottuk, hogy rohamosan tudjuk fejleszteni az ipari termelést az egész köztársaságban, megvaló­sítottuk Szlovákia iparosításá­nak programját. A szocializmus munkát adott az embereknek, megteremtette méltó életük fel­tételeit, biztonságot adott ne­kik, távlatokat nyitott meg előttük. Vagy pedig emlékezzünk ar­ra, hogy a nagybirtokosok és a haladás többi ellenségei csalás­sal és terrorral igyekeztek el­téríteni a parasztokat a szocia­lizmustól, a szövetkezeti gaz­dálkodást ijesztő rémként állí­tották be. S minek voltunk ta­núi? Éppen azért, mert a pa­rasztság szövetkezeti úton ha­ladt, és mert munkás szövetsé­gesére támaszkodhatott, leküz­dötte tengődését, fellendítette a termelést, anyagilag és szel­lemileg olyan színvonalra emel­kedett, amilyent a kapitaliz­musban nem érhetett volna el. Tudjuk, hogy a cseh és a szlo­vák burzsoázia, amely maga nem volt képes megoldani a nemzetiségi problémát, hogyan igyekezett nacionalizmusával fékezni nemzeteink és nemzeti­ségeink bizalmon, barátságon és együttműködésen alapuló új egységének kialakítását. A bur­zsoázia e veszélyes törekvései­nek vitorláiból is kifogtuk a szelet. A szocialista építés fo­lyamatában eltávolítottuk a nemzetiségi súrlódások gyöke­reit azzal, hogy tényleges egyenjogúságot biztosítottunk a cseheknek, a szlovákoknak és a közös csehszlovák hazában élő nemzetiségeknek. És mindez elvtársak a szocia­lista társadalom építésének 25­éves útja, a termelésben,a kul­túra és a műveltség fejlesztésé­ben, az emberről való gondos­kodásban elért eredményeink megerősítik, hogy nemcsak feb­ruárban, hanem az egész ne­gyedszázad alatt „letettük az államférfiúi vizsgát“, ahogy Klement Gottwald elvtárs az emlékezetes dicső februári na­pokban mondotta. És egyben ez a legjobb válasz minden vissza­húzó erőnek, a hazai és a kül­földi reakciónak, a február utá­ni és az augusztus utáni emig­ráns fejeseknek, Kvetkoéknak és Löbléknek, mindazoknak, akik 1968-ban antifebruárt akar­tak megkísérelni. Emlékezzünk vissza, hogy si­kereink annak az eredményei, hogy pártunk hű volt és ma is hű a marxizmus—leninizmushoz és a proletár internacionaliz­mushoz, hogy népünk, nemze­teink mindig a testvéri Szovjet­unió szilárd szövetségére és nagy segítségére támaszkodhat­tak. Ez a szövetség nemzeti és állami függetlenségünk, sikeres fejlődésünk szilárd záloga. Elvtársak! Amikor ma joggal és büszke­séggel értékeljük elvégzett mun­kánkat, tudatában vagyunk an­nak, hogy az élet nem áll meg, hogy előre kell haladnunk, új tettekkel kell teljesítenünk Február hagyatékát. Ezt a ha­gyatékot ma Csehszloyákia Kommunista Pártja XIV. kong­resszusának programja konkre­tizálja és fejleszti tovább. Lelkesítő tény az, hogy dol­gozóink szorgalmának és ál­dozatkészségének köszönhetően teljesítettük az ötéves terv első két évének feladatait, és hogy az idei évet is jól kezdtük. Nem elégedhetünk meg csu­pán ezzel. Mindenütt — a ter­melésben, az iskolákban, az irányító szervekben, a hivata­lokban és az intézetekben foko­zott erőfeszítéssel kell töreked­ni a jó minőségre és a szak­szem munkára. Meg kell gyor­sítani a tudományos-műszaki haladást, határozottan fel kell lépni a rendetlenséggel, a visszásságokkal szemben, igé­nyesebbeknek kell lennünk, sa­ját magunkkal és másokkal szemben, kölcsönösen segíte­nünk kell egymást. Van rá pél­dánk, hogy ez megy. Ezt mu­tatják a szocialista munkabrigá­dok tagjai, elvtársaink, a mun­kások, a technikusok, a szövet­kezeti parasztok, a lelkes ku­tatók, a művészek, a hazafias tanítók, akik valóra váltják az elvet: ma dolgozz jobban, mint tegnap. Éppen az ő állásfogla­lásukat tekintjük példának ar­ra, hogyan kell megvalósítani Február forradalmi hagyatékát. Tetteik megmutatják, hogy ma mi az igazán forradalmi, haza­fias dolog, mi méltó a megbe csülésünkre. A szocialista társadalom meg­szilárdítása és értékeinek gya­rapítása érdekében, az embe­rek alkotóképessége és elvtársi kapcsolatai érdekében tovább mélyítjük a dolgozók szocialis­ta öntudatosságát. Eszményeink, alkotó szellemű szocialista ha­zaszeretetünk, a proletár inter­nacionalizmus érzései lelkesít­sék egyre jobban mindnyájunk gondolatait és érzéseit. Elvtársak! A dicső február élő hagyaté­kára emlékeztessen bennünket ez az emlékmű, a Milicista szobra — a munkásosztály ha­talmának jelképe. Emlékeztessen bennünket szent kötelességünkre: a szo­cializmus művének megvédésé­re és továbbfejlesztésére! Február forradalmi hagyaté­ka éljen bennünk, lelkesítsen és ihlesssen bennünket mun­kánkban és életünkbenl Előre elvtársak, a szocializ­mus újabb győzelmeiért ha­zánkban, a szocializmus újabb győzelmeiért az egész világon! Klement Gottwald szobrának ünnepélyes leleplezése Prágában Az idei február 22 j ünnepsé­gek Prágában a 25 év előtti győzelmes napok — elsősorban Klement Gottwald — emléké­nek méltó megünneplése jegyé­ben zajlottak le. Klement Gott­wald nevével örök időkre ösz- szeforrt a csehszlovák népnek a reakció felett aratott negyed évszázad előtti győzelme. Az ő emlékét hirdeti a CSKP KB épületének közvetlen szom­szédságában — a Vltava pari­ján — tegnap délelőtt ünnepé­lyes keretek közt leleplezték életnagyságú szobor, mely úgy ábrázolja első munkáselnökün- ket, mintha csak a tömegeik élén haladna. Arccal az Óváros felé fordul, oda, ahonnan a dol­gozókkal igazságos ügyük győ­zelmét közölte. Az ünnepélyen megjelent Gustáv Husák,a CSKP KB főtitká­ra, L. Svoboda köztársasági el­nök, L. Strougal szövetségi mi­niszterelnök és a CSKP KB El­nökségének további tagjai és póttagjai: K. Hoffmann, A. Iná­ra, A. Kapek, f. Kempný, V. Hála. A megjelentek közt volt M. Jakeš, a CSKP Ellenőrző és Revíziós Bizottságának elnöke, J. Fojtik, O. Svestka és M. Moc, a CSKP KB titkárai, valamint a Szövetségi Gyűlés, a Nemzeti Front KB, a CSNT és a szövet­ségi kormány vezető képviselői, a néphadsereg képviselői, a párt-, a városi és a társadalmi szervek vezető személyiségei. A meghívott vendégek között vol­tak a szocialista, országon nagykövetségeinek tagjai, a szovjet katonaság középső cso­portjának és a Varsói Szerző­dés tagállamai egyesített fegy^ veres erői törzskarának a kép­viselői. A vörös posztóba burkolt em­lékmű előtt a népi milícia tag­jai díszőrséget álltak. A csehszlovák államhimnusz elhangzását követően A. Kapek, a CSKP városi bizottságának ve­zető titkára lépett a mikrofon elé. A csehszlovákiai munkás­osztály bölcs vezérének, a nagy forradalmárnak elévülhetetlen érdemeit méltatva kijelentette, hogy emléke valamennyiünket a CSKP harci hagyományaihoz való hűségre, és a Szovjetunió­hoz fűződő örök barátságunk to­vábbi elmélyítésére kötelez. — Gottwald elvtárs nyomdokaiban haladva folytatjuk megkezdett művét, a szocializmus építését — mondotta —, melyet ígére­tünk és az előre, egy lépést sem hátra jelszó értelmében si­keresen be is fejezünk. Az ünnepély az Internacio- náléval ért véget. —km — A Klement Gottwald híd ünnepélyes megnyitása A februári ünnepségek kere­tébe tartozik a hét évig épült, Prága két városnegyedét össze­kötő, a tegnapi naptól kezdve Klement Gottwald nevét viselő nuslei híd megnyitása is. Az ünnepélyen részt vett G. Husák, a CSKP KB főtitkára, L. Svobuda köztársasági elnök, L. Strougal szövetségi miniszterel­nök, valamint a CSKP KB El­nökségének további tagjai és póttagjai: A. Indra, A. Kapek, J. Kempný. Megjelent továbbá M. Jakes, a CSKP Ellenőrző és Re­víziós Bizottságának elnöke, J. Fojtik és M. Moc, a CSKP KB tit­kárai. Az ünnepélyen jelen vol­tak a Nemzeti Front KB, a szö­vetségi és a cseh kormány ve­zető képviselői, valamint poli­tikai és közéletünk további sze­mélyiségi. A csehszlovák himnuszt köve­tően A. Kapek, a CSKP városi bizottságának vezető titkára mondott beszédet. Hangsúlyoz­ta, hogy csak a szocialista tár­sadalomnak volt elég ereje ah­hoz, hogy a nemzedékek e me­rész tervét megvalósítsa. Ez a pompás alkotás, mely szakem­bereinknek csakúgy, mint ko­runk békeszerető népének, a szocializmus építőinek a büsz­kesége, méltán viseli annak az embernek a nevét, akinek cél­tudatos életműve örökre ősz- szeforrott dolgozó népünk feb­ruári győzelmével. — Váljon ez a híd mindkét nemzetünk barátságának és együttműködésének a szimbó­lumává — folytatta Kapek elv­társ —, mely összeköti hazánk valamennyi dolgozóját. Váljon ez a híd, melyen a prágai metró halad majd keresztül, a csehszlovák—szovjet barátság építkezésévé, és hirdesse a csehszlovák és a szovjet nép örök barátságát. Ezután Gustáv Husák a CSKP KB főtitkára leleplezte a hídfőn elhelyezett emléktáblát, és a résztvevők ovációja közepette elvágta az utat szimbolikusan elzáró szalagot. —km — Találkozó a bratislavai várban A februári győzelem 25. év­fordulója alkalmából tegnap a bratislavai várban a párt, a po­litikai és a közélet képviselői találkoztak az érdemes párt- és közéleti dolgozókkal, a tár­sadalmi szervezetek képviselői­vel és a szlovákiai népi milí­cia tagjaival. A találkozón reszt vettek: a CSKP KB Elnökségének tagjai: fozef Lenárt, az SZLKP KB el­ső titkára, és Peter Colotka, az SZSZK kormányelnöke, Miloslav Hruškovič, a CSKP KB Elnök­ségének póttagja, az SZLKP KB titkára, Ondrej Klokoč, az SZLKP KB Elnökségének tagja, az SZNT elnöke és az SZLKP Elnökségének más tagjai: La­dislav Abrahám, Herbert Dur- kovič, fán Janik, Ľudovít Pez­lár' Gejza Slapka és Miloslav Válek, valamint Viliam Salqo- vič, az SZLKP Központi Ellen­őrző és Revíziós Bizottságának elnöke. Jelen volt?* Fedor Gulla, a Szlovák Nemzeti Front Köz­ponti Bizottságának vezető tit­kára, Jozef Mjártán, a Szlovák Megújhodás Párt elnöke és Mi­chal Zákovič, a Szabadságpárt elnöke. Peter Colotka elvtárs beszé­dében rámutatott 1948 február­jának történelmi és állandóan időszerű jelentőségére. Hangsú­lyozta, hogy ez jelentette ha­zánk új szocialista fejlődésé­nek kezdetét. Rámutatott, hogy a munkásosztály és élcsapata, a CSKP sokévi forradalmi küz­delmet folytatott. Méltatta az együttműködést a testvéri Szov­jetunióval. Ezt követően Jozef Lenárt, Ondrej Klokoč és Peter Colot­ka elvtársak átadták az érde­mes párt- és közéleti dolgozók­nak, a társadalmi szervezetek képviselőinek és a szlovákiai népi milícia tagjainak a Győ­zelmes Február 25. évfordulója alkalmából adományozott ma­gas állami kitüntetéseket. (CSTK) Kegyeletes megemlékezés (ČSTK) — A februári győze­lem 25. évfordulója alkalmá­ból tegnap a bratislavai krema­tórium urnaligetében megkoszo­rúzták Karol Smidke, Vladimír Clementis, František Kubač és Peter Jilemnický érdemes párt­tagok urnáját. A kegyeletes megemlékezésen részt vettek: a CSKP KB Elnök­ségének tagjai: Jozef Lenárí,az SZLKP KB első titkára, és Pe­ter Colotka, az SZSZK kormány- elnöke, továbbá Miloslav Hruš­kovič, a CSKP KB Elnökségé­nek póttagja, az SZLKP KB tit­kára, Ondrej Klokoč, az SZLKP KB Elnökségének tagja, az SZNT elnöke és az SZLKP KB Elnök­ségének további tagjai: Ladi­slav Abrahám, Herbert Durko- viő, Ján Janik. Ľudovít Pezlár, Gejza Slapka, valamint Viliam Salgovič, az SZLKP Központi Ellenőrző és Revíziós Bizottsá gának elnöke, Fedor Gulla, a Szlovák Nemzeti Front Közpon­ti Bizottságának vezető titkára, Jozef Mfartan, a Szlovák Meg­újhodás Párt elnöke, Michal Žá- kovič, a Szabadságpárt elnöke, Milan Schmidt, a SZISZ SZKB alelnöke és Peter Dudás, az An­tifasiszta Harcosok Szövetsége Központi Bizottságának titká­ra. ú j szó 197.1. II. 23.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom