Új Szó, 1973. február (26. évfolyam, 27-50. szám)

1973-02-20 / 43. szám, kedd

A DÖNTŐ NAPOK Megmozdult az ország népe Február harcosa LORINCZ GYULA RAJZA Modern, ízléses tárlat SZÁZ JUGOSZLÁV PLAKÁT A CSKP Központi Bizottságá­nak Elnöksége 1948. február 21-i üléséről levelet intézett a köz- társasági elnökhöz és a szociál­demokrata párt központi végre­hajtó bizottságához. Az Eduard Benešnek írt levél figyelmezteti a köztársasági elnököt, hogy a három párt miniszterei lemon­dásának elfogadása az egyetlen járható útja a kormányválság demokratikus, alkotmányos és parlamenti megoldásának. „El­nök úr, nem lehet kétséges, hogy pártunk számára irányadó a nép akarata, mely spontánul követeli a lemondás elfogadását és a távozó miniszterek kire­kesztését a kormányból... Az u véleményünk, hogy Klement Gottwald kormánya továbbra is a Nemzeti Front alapján marad­jon, melynek erejét ezekben a napokban az egész köztársaság népe demonstrálja, s melynek szilárdabb politikai szerkezeté­nek kialakítása most következik el. Üjból hangsúlyozzuk, hogy a nép világos akarata alapján és az alkotmány, valamint a de­mokratikus szokások szerint a miniszterelnököt illeti meg a jog, hogy haladéktalanul meg­kezdje a tárgyalásokat a távozó miniszterek helyett a kormány­nak új tagokkal való kiegészí­tésére“ — hangsúlyozta a levél. A CSKP Központi Bizottságának Elnöksége a szociáldemokrata párt vezetőségéhez küldött le­velében rámutat arra a felelős­ségre, melyet a CSKP és az SZLKP, valamint a szociálde­mokrata párt visel a köztársa­ság helyzetének konszolidálásá­ért, a felforgatás megakadályo­zásáért, az ország további nyu­godt életéért, a szocializmus irá­nyában való fejlődéséért. Ennek érdekében együttműködésre hív­ta fel a szociáldemokrata párt vezetőségét a kormány új tagok­kal való kiegészítésében. A kommunista párt törekvésé­ben a köztársaság lakosságának határozott támogatását élvezte mind a cseh országrészekben, mind Szlovákiában. A Pravda február 23-1 száma „Bratislava lakosságának nagy tüntetése a Gottwaid-kormány mellett“ cí­mű cikkében tudósít a Redutban tartott nagygyűlésről. Gustáv Husák elvtárs, a Megbízottak Testületének akkori elnöke tájé­koztatta a jelenlevőket a de­mokrata párt hazaáruló politiká­járól. A jelenlevők egyöntetű helyeslése közepette jelentette be, hogy a demokrata párt kor- mánybeli tagjainak lemondása e pártnak a Megbízottak Testü­letében levő tagjaira is vonatko­zik. Husák elvtárs levelet inté­zett a demokrata párt megbízot­taihoz, melyben rámutatott e párt elhajlására a kormányprog­ramtól és felhívta a figyelmü­ket, hogy a demokrata párt mi­nisztereinek lemondásából logi­kusan következik a Megbízottak Testületében levő tagjaik lemon­dása is. A Pravda február 26-i számában „Távozzék a reakció a Megbízottak Testületéből“ címmel Szlovákia közvélemé­nyének követeléséről ír. A la­kosság egyöntetű elhatározása, hogy a reakciót nem engedik a hatalomban részesedni. „Ha szükség lesz rá, forduljanak hozzánkI" — fejezték ki a dol­gozók elszánt akaratát határo­zatukban a novákyi szénbányák dolgozói. A reakció rohamosan elvesz­tette a talajt a lába alól, a nem­zeti szocialista, a néppárt és a demokrata párt kommunistael­lenes vezetőinek tevékenysége ezekben a pártokban is megha- sonlást okozott, az egyszerű tag­ság tömegei nem értettek egyet a hazaáruló politikával és köve­telték, hogy vessenek véget a reakciós mesterkedéseknek. E pártok vezetését a népi demok­ráciához hű akcióbizottságok vették át, a Szlovák Demokrata Párt pedig teljesen felbomlott. A Rudé právo február 24-i számá­ban rövid tudósítást közölt, hogy dr. Peter Zenklt a nemzeti szocialisták indítványára meg­fosztották Lanškroun városában viselt díszpolgári címétől. J. Ur- siny ellen bűnvádi eljárást indí­tottak a köztársaság védelme tör­vényének megszegéséért. Ursi- n\ aki a kormány alelnöke volt, katonai és államtitkokat árult el Otto Obuchnak, Durčánsky kémügynökének, és tájékoztatta a kormány titkos üléseiről. Ka­binetjében lehetővé tette Obuch kémtevékenységét. Amikor a biztonsági szervek nyomára buk­kantak Obuch működésének és letartóztatták, Ursiny kabinetje személyzetének segítségével és dr. F. Hodžának, a demokrata párt főtitkárának közvetlen részvételével eltüntette Obuch k ém t ev ék en y s ég én e k n y o m a i t és páncélszekrényébe rejtette azokat a leveleket, amelyek Obuch és Ďurčansky, valamint stockholmi összekötőjének kap­csolatait bizonyították. A bizton­sági testület leleplezte a kapita­listák próbálkozását az országos szakszervezeti kongresszus szét­verésére. A nagykereskedők és gyárosok — akik az úgynevezett ipari és kereskedelmi tanács­iján tömörültek —, február 16-i titkos ülésén négy nap alatt 5 millió korona összegyűjtését ha­tározták el abból a célból, hogy provokációt szervezzenek a szakszervezeti tagok képviselői kongresszusának szétverésére. Ugyanazon a napon, amikor a prágai Iparpalotában kétmillió szakszervezeti tag képviselői határozottan állást foglaltak köztársaságunk további szocia­lista fejlődése mellett, hazánk fővárosában egyesítő kongresz- szusukat tartották a csehszlo­vák—szovjet barátság megszi­lárdításán működő szervezetek képviselői, hogy egységes, erős szervezetük az addiginál még eredményesebben munkálkod­hasson küldetésének teljesíté­sén. Klement Gottwald a kong­resszuson mondott nagy hatású beszédében kijelentette: „A je­lenlegi kormányválság nem egyéb, mint a reakciós erők ál­talános kísérlete államunk egész eddigi fejlődésének, egész eddi­gi politikájának visszafordításá­ra, tehát kísérlet külpolitikánk megváltoztatására és szövetségi kötelékeink fokozatos felszámo­lására ... Ezért éppen ma még szorosabban mint bármikor ed­dig, felzárkózunk a Szovjetunió mellé.“ A kongresszuson felszólalt Ludvík Svoboda akkori nemzet- védelmi miniszter és hangsú­lyozta, hogy a csehszlovák- szovjet barátság gondolata had­seregünkben is mély gyökeret eresztett. Ez a barátság a ná­cizmus elleni közös küzdelem harcterein vérrel pecsételődött meg. A szovjet hadsereg nélkül nem létezne a Csehszlovák Köz­társaság. Azokban a napokban a köztár­saság népe határozottan meg­kezdte a megújhodott Nemzeti Front összekovácsolását. Kle­ment Gottwald miniszterelnök felhívására mindenütt megala­kították az akcióbizottságokat a politikai pártok és az országos szervezetek demokratikus és ha­ladó gondolkodású képviselői­ből. Február 23-án Prágában a szakszervezeti kongresszus kez­deményezésére megtartotta ülé­sét az a konferencia, mely meg­választotta a Nemzeti Front Központi Akcióbizottságának előkészítő bizottságát. Ebben a bizottságban a kommunisták mellett ott voltak a többi politi­kai pártok, az országos szerve­zetek és a hadsereg kimagasló képviselői. A tanácskozást An­tonín Zápolocký nyitotta meg, a kormányválság okairól, hátteré­ről és megoldásának módjáról Klement Gottwald adott jelen­tést a jelenlevők lelkes egyet­értése közepette. Beszédet mon­dott Ludvík Svoboda nemzetvé­delmi miniszter is, aki kijelen­tette, hogy a hadsereg rendü­letlenül a nép oldalán áll. A biztonsági szervek meghiú­sították a reakciós erők fegyve­res puccs kirobbantására irá­nyuló előkészületeit és több fegyverraktárt lelepleztek. A CSKP Központi Bizottsága a dol­gozó nép jogainak védelmében utasítást adott, hogy a nagy prá­gai üzemekben alakítsák meg a munkásőrségeket. Ezt a felada­tot haladéktalanul teljesítették. A proletariátus felfegyverzése komoly figyelmeztetést jelentett a hazaáruló burzsoáziának. Feb­ruár 24-én tovább fokozódott a munkásosztály és a többi dolgo­zó felsorakozása a reakciós ál­lamfordulat előkészítői ellen. A szirénák hangjai mellett a köz­társaság valamennyi üzemében egy órára megállt a munka. Az egységes dolgozó nép figyel­meztető sztrájkkal tette nyoma tékosabbá azt a követelést, hogy Gottwald kormányát új, haladó emberekkel egészítsék ki, újít­sák meg a Nemzeti Frontot, te­gyék ártalmatlanná az árulókat, szavatolják a köztársaság biz tonságút és kezdjék meg a szó cializmus gyorsütemű építését. A Rudé právo és a többi pártlap helyszíni tudósításokban szá­molt be az általános sztrájk le folyásáról. Ostraván és környé­kén mintegy 200 000 dolgozó sztrájkolt, Zlínben a Bafa nem­zeti vállalat 20 ezer alkalma zottja vett részt a sztrájkban, amely utolsó figyelmeztetés volt a felforgató reakció címére. A Tatra-Smíchov gyárban déli 12 órakor már zsúfolásig megtelt a nagy műhelycsarnok. A szak szervezeti üzemi tanács elnöké­nek rövid bevezető beszéde után felolvasták az országos szak- szervezeti kongresszus határo zatát. Minden egyes pontját hosszan tartó tapssal fogadták a munkások és élénken kom­mentálták. Egyhangúlag meg szavazták a köztársasági elnök­nek küldött táviratot is, mely­ben követelték a reakciós mi­niszterek lemondásának elfoga dását és a kormány kiegészíté­sét igazi hazafiakkal. Hasonľó módon folytak le a gyűlések Szlovákia ipari üzemeiben is, A reakciósok számításaira to vábbi súlyos csapást jelentett, hogy meghiúsult a szociálde mokrácia jobboldali vezetőségé nek támogatásába vetett remé­nye. A szociáldemokrácia bal­szárnya az általános sztrájk eredményeinek és a Nemzeti Front központi akcióbizottsága előkészítő bizottsága megalakí tásának hatására kezébe vette a párt vezetését. A szociáldemok rata párt egyszerű tagjai meg­szállták központi és kerületi bi­zottságuk székhazát, valamint központi lapjuk, a „Právo lidu“ szerkesztőségét. Mayer reakciós miniszter Gottwald kormányel­nöknek telefonált, hogy „védje meg ettől a csőcseléktől“. „Cső­cseléknek“ tartotta a párt egy szerű, munkás tagjait. Gottwald találóan válaszolt. Tudomására adta, hogy valószínűleg elté­vesztette a címet, hiszen ő nem Cerný. Ismeretes, hogy az első köztársaság idején Černý a mun kásokba lövetett. A reakció a nép óriási meg­mozdulásait . látva rájött, hogy egyetlen reménye lenne a fenn maradásra a kormányba való visszatérés, ha a köztársasági elnök nem fogadná el a minisz­terek lemondását. Eduard Beneš taktikázott, tétovázott, kompro­misszumos megoldás elérésére törekedett. Február 24-én a prá­gai várban fogadta a reakció képviselőit, akik foggal,, köröm­mel hatalmon akartak maradni. A CSKP vezetői azonban tények kel bizonyították, hogy a haza árulókkal nem köthető semmifé le kompromisszum, hanem ha ladéktalanul végre kell hajtani a dolgozó nép túlnyomó többse gének akaratát. Huszonegyedi­kén este Gottwald újból látoga­tást tett a köztársasági elnök nél. Kétórás megbeszélés után Beneš írásbeli választ adott a CSKP Központi Bizottsága El­nökségének 21-én kelt levelére. Ez a válasz már jelezte az ál­láspontok közeledését, a válsá­got azonban még nem oldotta meg. GÁL LÄSZLÓ KULTURÁLIS HlREK ■ Hriszto Botev születésének 125. évfordulóját ünnepelte Bul­gária. A forradalmár költőt a bolgár Petőfinek nevezik: köl­tészetének forradalmi volta is rokon Petőfiével, s ő is életét adta a szabadságért. Szülővá­rosában, Kaloferben képzőmű­vészeti kiállítással emlékeztek rá, másutt tudományos ülése­ket tartottak, a lapok pedig méltató cikkeket közöltek Bo- tevrói. ■ Jean-ierre Faye, a Chan- ga című francia irodal-mi és nyelvészeti folyóirat főszerkesz­tője, hatalmas (több mint 800 oldalas) tudományos munkát szentelt a „totalitárius nyelve­zetnek“, amelyben a fasiszta, és általában a szélsőjobboldali rendszerek által használt stí­lust elemzi. Adatai kiterjednek a francia AOS-mozgalom nyel­vezetére is. A bratislavai Dosztojevszkij sori pavilon a jugoszláv falra­gasz kiállításra érett tárlati anyagát mutatja be, melyet a Zágrábi Múzeum válogatott ősz- sze 28 plakáttervezőnek az el­múlt líz esztendei java teljesít­ményéből. Közülük 20 an hazá­jukban, ketten pedig Varsóban, illetve Milánóban végezték ta­nulmányaikat. A kiállítás célja, hogy a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság fent nevezett műfa­jának alakulását s eredményeit megismertesse a baráti szocia­lista államokkal, s erősítse ve­lük való kulturális kapcsolatu­kat. Az 1945 után lassan fejlődés­nek induló plakátművészet szá­zadunk derekán túl, az általá­nos kulturális újjászületéssel együtt vesz erősebb lendületet, mennyiségileg s minőségileg is. A képből, írásból álló, min­den város és a falvak közhe­lyein kifüggesztett nyomtatott propagandaeszköz, a plakát, igazán a hatvanas években ér el magas színvonalat. A leg­jelentősebb helyet a kulturális plakát kapja, mely a múlt örök­ségének s a jelen szétágazó eu­rópai stílustörekvéseinek szin­tézise. A technika, a kiberneti­ka, az űrkutatás korában élünk, így a plakát mondanivalója er­re is kiterjed. A gazdasági pro­pagandát szolgáló plakátok szá­ma is egyre növekszik. A háború utáni plakátművé­szetben I. Picelj-é a főérdem aki vállalta az újító hang koc­kázatát. Szeriográfiáin felhasz­nálja az új lehetőségeket. Mú­zeumok, képzőművészeti kiállí­tások számára szerkesztett pla­kátjai kiegyensúlyozottak. Dü­rer azúrkékből előtűnő Madon­náiról, Rodin érzékeny mintázó ujjai nyomán született plaszti­kákról, Vaserely néhány józán mértani idomból, eleven szín­ből felépített munkáiról adnak hírt. M. Arsovski folytatja amit Picelj elkezdett. Kompozícióit a betűk sajátos kifejező erejé­vel gazdagítja. Ök kelten Zág­rábban működnek. Ljubljanában a másik kulturális központban szintén a falragasz áll számos művész érdeklődése központjá­ban. Találkozókra és hasonló^ kulturális eseményekre utalnak G. Kosoknak, a leegyszerűsített kristályos formák mesterének és /. Brumennek szép árnyalt színű plakátjai. Utóbbi kiváló tipográfiai készséggel is ren­delkezik. B. Buöan remek tech­nikai kivitelű, korszerű grafi­kai hangvételű munkái nagy tu­dósok évfordulóit is hirdetik. Szellemesen elvonatkoztatva, de közérthetően emlékeztetnek Ko­pernikusz korszakalkotó taná­ra, Darwin teóriájára, Newton nehézkedési törvényére, Ein­stein elméletére. Belgrádban is kialakult egy plakátszervező központ. Kiemelkedő tagja a fiatal N. Novakov, aki tömör megjelenítési móddal számol be hazája városrendezési s tudo­mányos intézeteiről. Ljubljana külön említésre méltó fiataljai P. Skalar és J. Suhadolc, akik friss ötletességgel csinálnak reklámot városuk bankjának. BÁRKÁNY JENÖNÉ

Next

/
Oldalképek
Tartalom