Új Szó, 1973. február (26. évfolyam, 27-50. szám)
1973-02-20 / 43. szám, kedd
A DÖNTŐ NAPOK Megmozdult az ország népe Február harcosa LORINCZ GYULA RAJZA Modern, ízléses tárlat SZÁZ JUGOSZLÁV PLAKÁT A CSKP Központi Bizottságának Elnöksége 1948. február 21-i üléséről levelet intézett a köz- társasági elnökhöz és a szociáldemokrata párt központi végrehajtó bizottságához. Az Eduard Benešnek írt levél figyelmezteti a köztársasági elnököt, hogy a három párt miniszterei lemondásának elfogadása az egyetlen járható útja a kormányválság demokratikus, alkotmányos és parlamenti megoldásának. „Elnök úr, nem lehet kétséges, hogy pártunk számára irányadó a nép akarata, mely spontánul követeli a lemondás elfogadását és a távozó miniszterek kirekesztését a kormányból... Az u véleményünk, hogy Klement Gottwald kormánya továbbra is a Nemzeti Front alapján maradjon, melynek erejét ezekben a napokban az egész köztársaság népe demonstrálja, s melynek szilárdabb politikai szerkezetének kialakítása most következik el. Üjból hangsúlyozzuk, hogy a nép világos akarata alapján és az alkotmány, valamint a demokratikus szokások szerint a miniszterelnököt illeti meg a jog, hogy haladéktalanul megkezdje a tárgyalásokat a távozó miniszterek helyett a kormánynak új tagokkal való kiegészítésére“ — hangsúlyozta a levél. A CSKP Központi Bizottságának Elnöksége a szociáldemokrata párt vezetőségéhez küldött levelében rámutat arra a felelősségre, melyet a CSKP és az SZLKP, valamint a szociáldemokrata párt visel a köztársaság helyzetének konszolidálásáért, a felforgatás megakadályozásáért, az ország további nyugodt életéért, a szocializmus irányában való fejlődéséért. Ennek érdekében együttműködésre hívta fel a szociáldemokrata párt vezetőségét a kormány új tagokkal való kiegészítésében. A kommunista párt törekvésében a köztársaság lakosságának határozott támogatását élvezte mind a cseh országrészekben, mind Szlovákiában. A Pravda február 23-1 száma „Bratislava lakosságának nagy tüntetése a Gottwaid-kormány mellett“ című cikkében tudósít a Redutban tartott nagygyűlésről. Gustáv Husák elvtárs, a Megbízottak Testületének akkori elnöke tájékoztatta a jelenlevőket a demokrata párt hazaáruló politikájáról. A jelenlevők egyöntetű helyeslése közepette jelentette be, hogy a demokrata párt kor- mánybeli tagjainak lemondása e pártnak a Megbízottak Testületében levő tagjaira is vonatkozik. Husák elvtárs levelet intézett a demokrata párt megbízottaihoz, melyben rámutatott e párt elhajlására a kormányprogramtól és felhívta a figyelmüket, hogy a demokrata párt minisztereinek lemondásából logikusan következik a Megbízottak Testületében levő tagjaik lemondása is. A Pravda február 26-i számában „Távozzék a reakció a Megbízottak Testületéből“ címmel Szlovákia közvéleményének követeléséről ír. A lakosság egyöntetű elhatározása, hogy a reakciót nem engedik a hatalomban részesedni. „Ha szükség lesz rá, forduljanak hozzánkI" — fejezték ki a dolgozók elszánt akaratát határozatukban a novákyi szénbányák dolgozói. A reakció rohamosan elvesztette a talajt a lába alól, a nemzeti szocialista, a néppárt és a demokrata párt kommunistaellenes vezetőinek tevékenysége ezekben a pártokban is megha- sonlást okozott, az egyszerű tagság tömegei nem értettek egyet a hazaáruló politikával és követelték, hogy vessenek véget a reakciós mesterkedéseknek. E pártok vezetését a népi demokráciához hű akcióbizottságok vették át, a Szlovák Demokrata Párt pedig teljesen felbomlott. A Rudé právo február 24-i számában rövid tudósítást közölt, hogy dr. Peter Zenklt a nemzeti szocialisták indítványára megfosztották Lanškroun városában viselt díszpolgári címétől. J. Ur- siny ellen bűnvádi eljárást indítottak a köztársaság védelme törvényének megszegéséért. Ursi- n\ aki a kormány alelnöke volt, katonai és államtitkokat árult el Otto Obuchnak, Durčánsky kémügynökének, és tájékoztatta a kormány titkos üléseiről. Kabinetjében lehetővé tette Obuch kémtevékenységét. Amikor a biztonsági szervek nyomára bukkantak Obuch működésének és letartóztatták, Ursiny kabinetje személyzetének segítségével és dr. F. Hodžának, a demokrata párt főtitkárának közvetlen részvételével eltüntette Obuch k ém t ev ék en y s ég én e k n y o m a i t és páncélszekrényébe rejtette azokat a leveleket, amelyek Obuch és Ďurčansky, valamint stockholmi összekötőjének kapcsolatait bizonyították. A biztonsági testület leleplezte a kapitalisták próbálkozását az országos szakszervezeti kongresszus szétverésére. A nagykereskedők és gyárosok — akik az úgynevezett ipari és kereskedelmi tanácsiján tömörültek —, február 16-i titkos ülésén négy nap alatt 5 millió korona összegyűjtését határozták el abból a célból, hogy provokációt szervezzenek a szakszervezeti tagok képviselői kongresszusának szétverésére. Ugyanazon a napon, amikor a prágai Iparpalotában kétmillió szakszervezeti tag képviselői határozottan állást foglaltak köztársaságunk további szocialista fejlődése mellett, hazánk fővárosában egyesítő kongresz- szusukat tartották a csehszlovák—szovjet barátság megszilárdításán működő szervezetek képviselői, hogy egységes, erős szervezetük az addiginál még eredményesebben munkálkodhasson küldetésének teljesítésén. Klement Gottwald a kongresszuson mondott nagy hatású beszédében kijelentette: „A jelenlegi kormányválság nem egyéb, mint a reakciós erők általános kísérlete államunk egész eddigi fejlődésének, egész eddigi politikájának visszafordítására, tehát kísérlet külpolitikánk megváltoztatására és szövetségi kötelékeink fokozatos felszámolására ... Ezért éppen ma még szorosabban mint bármikor eddig, felzárkózunk a Szovjetunió mellé.“ A kongresszuson felszólalt Ludvík Svoboda akkori nemzet- védelmi miniszter és hangsúlyozta, hogy a csehszlovák- szovjet barátság gondolata hadseregünkben is mély gyökeret eresztett. Ez a barátság a nácizmus elleni közös küzdelem harcterein vérrel pecsételődött meg. A szovjet hadsereg nélkül nem létezne a Csehszlovák Köztársaság. Azokban a napokban a köztársaság népe határozottan megkezdte a megújhodott Nemzeti Front összekovácsolását. Klement Gottwald miniszterelnök felhívására mindenütt megalakították az akcióbizottságokat a politikai pártok és az országos szervezetek demokratikus és haladó gondolkodású képviselőiből. Február 23-án Prágában a szakszervezeti kongresszus kezdeményezésére megtartotta ülését az a konferencia, mely megválasztotta a Nemzeti Front Központi Akcióbizottságának előkészítő bizottságát. Ebben a bizottságban a kommunisták mellett ott voltak a többi politikai pártok, az országos szervezetek és a hadsereg kimagasló képviselői. A tanácskozást Antonín Zápolocký nyitotta meg, a kormányválság okairól, hátteréről és megoldásának módjáról Klement Gottwald adott jelentést a jelenlevők lelkes egyetértése közepette. Beszédet mondott Ludvík Svoboda nemzetvédelmi miniszter is, aki kijelentette, hogy a hadsereg rendületlenül a nép oldalán áll. A biztonsági szervek meghiúsították a reakciós erők fegyveres puccs kirobbantására irányuló előkészületeit és több fegyverraktárt lelepleztek. A CSKP Központi Bizottsága a dolgozó nép jogainak védelmében utasítást adott, hogy a nagy prágai üzemekben alakítsák meg a munkásőrségeket. Ezt a feladatot haladéktalanul teljesítették. A proletariátus felfegyverzése komoly figyelmeztetést jelentett a hazaáruló burzsoáziának. Február 24-én tovább fokozódott a munkásosztály és a többi dolgozó felsorakozása a reakciós államfordulat előkészítői ellen. A szirénák hangjai mellett a köztársaság valamennyi üzemében egy órára megállt a munka. Az egységes dolgozó nép figyelmeztető sztrájkkal tette nyoma tékosabbá azt a követelést, hogy Gottwald kormányát új, haladó emberekkel egészítsék ki, újítsák meg a Nemzeti Frontot, tegyék ártalmatlanná az árulókat, szavatolják a köztársaság biz tonságút és kezdjék meg a szó cializmus gyorsütemű építését. A Rudé právo és a többi pártlap helyszíni tudósításokban számolt be az általános sztrájk le folyásáról. Ostraván és környékén mintegy 200 000 dolgozó sztrájkolt, Zlínben a Bafa nemzeti vállalat 20 ezer alkalma zottja vett részt a sztrájkban, amely utolsó figyelmeztetés volt a felforgató reakció címére. A Tatra-Smíchov gyárban déli 12 órakor már zsúfolásig megtelt a nagy műhelycsarnok. A szak szervezeti üzemi tanács elnökének rövid bevezető beszéde után felolvasták az országos szak- szervezeti kongresszus határo zatát. Minden egyes pontját hosszan tartó tapssal fogadták a munkások és élénken kommentálták. Egyhangúlag meg szavazták a köztársasági elnöknek küldött táviratot is, melyben követelték a reakciós miniszterek lemondásának elfoga dását és a kormány kiegészítését igazi hazafiakkal. Hasonľó módon folytak le a gyűlések Szlovákia ipari üzemeiben is, A reakciósok számításaira to vábbi súlyos csapást jelentett, hogy meghiúsult a szociálde mokrácia jobboldali vezetőségé nek támogatásába vetett reménye. A szociáldemokrácia balszárnya az általános sztrájk eredményeinek és a Nemzeti Front központi akcióbizottsága előkészítő bizottsága megalakí tásának hatására kezébe vette a párt vezetését. A szociáldemok rata párt egyszerű tagjai megszállták központi és kerületi bizottságuk székhazát, valamint központi lapjuk, a „Právo lidu“ szerkesztőségét. Mayer reakciós miniszter Gottwald kormányelnöknek telefonált, hogy „védje meg ettől a csőcseléktől“. „Csőcseléknek“ tartotta a párt egy szerű, munkás tagjait. Gottwald találóan válaszolt. Tudomására adta, hogy valószínűleg eltévesztette a címet, hiszen ő nem Cerný. Ismeretes, hogy az első köztársaság idején Černý a mun kásokba lövetett. A reakció a nép óriási megmozdulásait . látva rájött, hogy egyetlen reménye lenne a fenn maradásra a kormányba való visszatérés, ha a köztársasági elnök nem fogadná el a miniszterek lemondását. Eduard Beneš taktikázott, tétovázott, kompromisszumos megoldás elérésére törekedett. Február 24-én a prágai várban fogadta a reakció képviselőit, akik foggal,, körömmel hatalmon akartak maradni. A CSKP vezetői azonban tények kel bizonyították, hogy a haza árulókkal nem köthető semmifé le kompromisszum, hanem ha ladéktalanul végre kell hajtani a dolgozó nép túlnyomó többse gének akaratát. Huszonegyedikén este Gottwald újból látogatást tett a köztársasági elnök nél. Kétórás megbeszélés után Beneš írásbeli választ adott a CSKP Központi Bizottsága Elnökségének 21-én kelt levelére. Ez a válasz már jelezte az álláspontok közeledését, a válságot azonban még nem oldotta meg. GÁL LÄSZLÓ KULTURÁLIS HlREK ■ Hriszto Botev születésének 125. évfordulóját ünnepelte Bulgária. A forradalmár költőt a bolgár Petőfinek nevezik: költészetének forradalmi volta is rokon Petőfiével, s ő is életét adta a szabadságért. Szülővárosában, Kaloferben képzőművészeti kiállítással emlékeztek rá, másutt tudományos üléseket tartottak, a lapok pedig méltató cikkeket közöltek Bo- tevrói. ■ Jean-ierre Faye, a Chan- ga című francia irodal-mi és nyelvészeti folyóirat főszerkesztője, hatalmas (több mint 800 oldalas) tudományos munkát szentelt a „totalitárius nyelvezetnek“, amelyben a fasiszta, és általában a szélsőjobboldali rendszerek által használt stílust elemzi. Adatai kiterjednek a francia AOS-mozgalom nyelvezetére is. A bratislavai Dosztojevszkij sori pavilon a jugoszláv falragasz kiállításra érett tárlati anyagát mutatja be, melyet a Zágrábi Múzeum válogatott ősz- sze 28 plakáttervezőnek az elmúlt líz esztendei java teljesítményéből. Közülük 20 an hazájukban, ketten pedig Varsóban, illetve Milánóban végezték tanulmányaikat. A kiállítás célja, hogy a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság fent nevezett műfajának alakulását s eredményeit megismertesse a baráti szocialista államokkal, s erősítse velük való kulturális kapcsolatukat. Az 1945 után lassan fejlődésnek induló plakátművészet századunk derekán túl, az általános kulturális újjászületéssel együtt vesz erősebb lendületet, mennyiségileg s minőségileg is. A képből, írásból álló, minden város és a falvak közhelyein kifüggesztett nyomtatott propagandaeszköz, a plakát, igazán a hatvanas években ér el magas színvonalat. A legjelentősebb helyet a kulturális plakát kapja, mely a múlt örökségének s a jelen szétágazó európai stílustörekvéseinek szintézise. A technika, a kibernetika, az űrkutatás korában élünk, így a plakát mondanivalója erre is kiterjed. A gazdasági propagandát szolgáló plakátok száma is egyre növekszik. A háború utáni plakátművészetben I. Picelj-é a főérdem aki vállalta az újító hang kockázatát. Szeriográfiáin felhasználja az új lehetőségeket. Múzeumok, képzőművészeti kiállítások számára szerkesztett plakátjai kiegyensúlyozottak. Dürer azúrkékből előtűnő Madonnáiról, Rodin érzékeny mintázó ujjai nyomán született plasztikákról, Vaserely néhány józán mértani idomból, eleven színből felépített munkáiról adnak hírt. M. Arsovski folytatja amit Picelj elkezdett. Kompozícióit a betűk sajátos kifejező erejével gazdagítja. Ök kelten Zágrábban működnek. Ljubljanában a másik kulturális központban szintén a falragasz áll számos művész érdeklődése központjában. Találkozókra és hasonló^ kulturális eseményekre utalnak G. Kosoknak, a leegyszerűsített kristályos formák mesterének és /. Brumennek szép árnyalt színű plakátjai. Utóbbi kiváló tipográfiai készséggel is rendelkezik. B. Buöan remek technikai kivitelű, korszerű grafikai hangvételű munkái nagy tudósok évfordulóit is hirdetik. Szellemesen elvonatkoztatva, de közérthetően emlékeztetnek Kopernikusz korszakalkotó tanára, Darwin teóriájára, Newton nehézkedési törvényére, Einstein elméletére. Belgrádban is kialakult egy plakátszervező központ. Kiemelkedő tagja a fiatal N. Novakov, aki tömör megjelenítési móddal számol be hazája városrendezési s tudományos intézeteiről. Ljubljana külön említésre méltó fiataljai P. Skalar és J. Suhadolc, akik friss ötletességgel csinálnak reklámot városuk bankjának. BÁRKÁNY JENÖNÉ
