Új Szó, 1973. február (26. évfolyam, 27-50. szám)

1973-02-03 / 29. szám, szombat

A varnsdorfi TOS nemzeti vállalat világszínvonalú au­tomatikus horizontál fúrógé­peit a világ 55 országába ex­portálják. A gyár termékei iránt nagy érdeklődés mu­tatkozik külföldön. Több nemzetközi vásáron: Brnó­ban, Lipcsében és utoljára Plovdivban aranyérmet sze­reztek. Felvételünkön: A vízszintes fúrógép szerelése. (Felvétel: Holan — ČSTK) AZ IGAZSÁG FÉNYÉBEN A VALLÁS A KAPITALISTA VILÁG SZOLGÁLATÁBAN 1973. II. 3. A Pravda a napokban közöl­te F. Kubovicnak, az SZLKP KB lektorának cikkét a vallás sze­repéről a kapitalista országok­ban. Az írás bevezetőjében meg­állapítja, hogy a világkapitaliz­mus a második világháború után nehéz és bonyolult hely­zetbe került. Helyzetét még ne­hezebbé tette a kapitalizmus ál­talános válsága. A politikai és ideológiai nehézségek mellett kiéleződött a munkásosztály szociális küzdelme. A Szovjet­unió nagyhatalommá fejlődött, új szocialista államok keletkez­tek, s a világ munkás- és kom­munistamozgalma feltartóztat­hatatlanul haladt előre. A tu­dományos szocializmus gondo­latai világot átváltoztató haladó erővé váltak. A világkapitalizmus erőszak­kal próbálta meg elnyomni a haladó mozgalmat, s ezzel a harccal párhuzamosan ideoló­giai küzdelmet folytat a dol­gozók tudományos világnézete, a marxizmus—leninizmus fel­számolására. Miután az erőpo­litika kudarcot vallott, az im­perializmus az osztályharc ide­ológiai formáját tette az egész antikommunista front legfonto­sabb szakaszává. A kapitalista országok óriási propagandagépezetet működtet­nek, minden erőt megmozgatnak, hogy megállítsák országaik po­litikai, gazdasági és ideológiai bomlását, és ugyanakkor meg­akadályozzák a szocializmus haladását. Nyugat ideológiai harcában — állapítja meg a szerző — a sovinizmuson, a nacionalizmu­son és a reformizmuson kívül fontos szerepe van a vallásos propagandának. Azért is tulaj­donítanak e propagandának nagy jelentőséget, mert az ide­alista ideológia nagyon elter­jedt a kapitalista országok dol­gozói körében, de ugyanakkor a szocialista országok dolgozói­nak tömegeinél is. Amikor a kapitalista világban kiéleződnek a belső ellentmon­dások, a burzsoázia megróbál a vallásos szervezetek és a val­lás segítségével aktívabban hat­ni a dolgozók tudatára. így nyilvánul meg, amint Marx mondta, a vallásosság a nép ópiumának szerepében. A bur­zsoázia ezért sokoldalú segít­séget nyújt az egyházaknak. Korszerű templomok, imaházak, kollégiumok stb, épülnek. Tá­mogatják a különféle vallásos ceremóniákat, erős vallásos saj­tót építenek ki, és az egyház kezébe juttatják az iskolákat, a fiatal nemzedék nevelését. Európában elsősorban a ke­resztény egyházak nyújtanak segítséget a nemzetközi impe­rializmusnak. így pl. az Egyhá­zak Világtanácsa 1948—1960 közölt Lilje és Dibélius püspö­kök vezetése alatt állt, akik ki­jelentették, hogy elfogadhatóbb számukra az atomhalál, mint a kommunizmussal való együtt­élés. A világimperializmus a világ haladó erői elleni harcá­ban megbecsüli és értékeli a vallásos szervezetek segítségét. Sokoldalú anyagi támogatást, valamint hatalmi—politikai vé­delmet nyújt nekik. Ennek fe­jében ezek a szervezetek tom­pítják a dolgozó tömegek for- radalmiságát, s elkendőzik az imperialista politika céljait. A vallással próbálják meg igazol­ni az imperialista háborúkat, a vallás segítségével próbálták vé­delmezni a szocialista orszá­gok ellen tervezett háborút. A vallás jelszavaival védelmezik az atomháborút, a koreai és a vietnami háborút, az agresszió és a gyarmatosítás politikáját. A vallás leple alatt próbálják aláásni a néptömegek politikai öntudatát, el akarják szigetel­ni a szocialista tábor és a kommunista pártok hatásától. Ezért támogatják a keresztény egyházakat, politikai pártokat, a különféle vallásos politikai szervezeteket. A vallásos ideológiát nem­csak a különböző vallásos szer­vezetek és az államapparátus által terjesztik, hanem a poli­tikai pártok és a tömegszerve­zetek propaganda-apparátusát is felhasználják erre a célra. A burzsoázia jogosan tekinti a vallást a haladó erők elleni harc egyik legjelentősebb ide­ológiai fegyverének. Az imperialisták azonban nemcsak a világproletariátus forradalmi törekvését próbálják aláásni a kapitalista országok dolgozói vallásos gondolkozá­sának megszilárdításával, ha­nem kísérleteket tesznek arra is, hogy a szocialista országok­ban a dolgozók vallásosságát felhasználják a szocializmus építésének lassítására.- A szerző a továbbiakban rö­viden vázolja, hogyan töltötte be a vallás az ópium szerepét Csehszlovákiában. Az imperia­lizmus mindjárt 1945 után in­tenzíven kihasználta a dolgo­zók vallásos érzelmeit. Az egy­házak magasrangú képviselői a vallás leple alatt harcoltak a népi demokratikus rendszer el­len. Különböző módon gyalázni próbálták a CSKP által veze­tett haladó erőket, meg akar­ták bontani a munkások osz­tályegységét, hívőkre és nem hí­vőkre, szlovákokra és csehek- re, marxistákra és katolikusok­ra próbálták őket osztani. 1948 februárja után is az egyház a népi demokratikus rendszer el­leni akciókra használta fel a vallást. Az imperialista hatalmak a hidegháború minden eszközével a vallásosság megszilárdítására törekedtek. Ezt a célt szolgál­ta az „Amerika hangja“ és a „Szabad Európa“ rádióadó is. Adósaikban a vallásosságot ösz- szekapcsolták a klerikalizmus- sal, a nacionalizmussal, a lu- dák ideológiával és a fasizmus­sal. Szabotázsakciókra hívták fel a szlovák népet. Vallásos jellegű, vulgáris antikommuniz- must hirdettek azzal a céllal, hogy bizalmatlanságot, bizony­talanságot keltsenek a hívők körében. Fő céljuk az volt, hogy a vallás kihasználásával kívülről aláássák a szocializ­mus építését. Törekvésük nagy erőfeszítéseik ellenére sem járt sikerrel. Népünk fokozatosan leleplezte és elítélte ezeket a céljaikat. Ezért az imperialisták lemondtak a hidegháború poli­tikai formáiról és ma küzdel­mük legfontosabb területe az ideológia. Továbbra is nagy erő­feszítést fejtenek ki azonban arra, hogy a dolgozók tudatá­ban elmélyítsék a vallásosságot. Kubovič megállapítja, hogy egyes burzsoá politikusok a példás hívők szerepében tetsze legnek. Az imperialista világ politikusai minden alkalma*, megragadnak, hogy kiemeljék a vallás, a keresztény egyház, a kerpsztény civilizáció és kul­túra előnyeit. Az istenre hivat­koznak, az isteni akarat esz­közének nevezik magukat. A hazánkban és a szocialista or­szágokban folytatott ateista propagandát elrajzolják és meghamisítják. Az imperialista országok vezető politikusai kü­lönböző nemzetközi akciók al­kalmával tüntetőleg részt vesz­nek a vallási szertartásokon, így pl. Adenauer a kapitalista országokban tett látogatásai al­kalmából sohasem mulasztotta el az istentiszteleteket, és a klerikális burzsoá sajtó hagy teret szentelt ennek a tény nek. Hasonlóan cselekedett De Gaulle francia elnök is. Ken­nedy a Hruscsovval Bécsben folytatott tárgyalásai idején az Eurovízió kamerái előtt imád­kozott. Johnson, Strauss, Fran­co és más burzsoá politikusok is egész nyíltan rendszerük egyik ideológiai és politikai osz­lopának nevezik a vallást. A cikk ezzel kapcsolatban érde­kes példát említ meg. Haitiban 1965-ben a választási kampánv során Duvalier diktátor plaká­tokat helyeztetett el a fővá­rosban, amelyeken a diktátor Jézus Krisztussal látható, Krisz­tus átölelve tartja Duvaliert és ezt hirdeti a választóknak: íme. szeretett fiam. A burzsoá ideológiai hatás el­leni harcunkban alapvető jelen­tősége van a szocializmus si­keres építésének. A kapitalis­ta világ hatása olyan arány­ban gyengül, milyen sikereket érünk el a szocializmus építé­sében, milyen aktív hatást gya­korol a kommunista nevelés a társadalmi tudatra. A dolgozók egyre jobban felismerik a tár­sadalmi törvényszerűségeket, rádöbbennek a kapitalista vi­lág megszűnésének és a szocia­lizmus győzelmének törvénysze­rűségére, tudatosítják saját osztályszerepüket és a társa­dalom osztályjellegét. A világimperializmus azonban nemcsak a vallás segítségével próbál a dolgozók tudatára hat­ni. Az antikommunizmus más eszközeit is felhasználja, amint az 1968—69-es válságos időszak tapasztalatai is bizonyítják. A burzsoázia azonban a kiérika- lizmust továbbra is eszköznek tartja, mely segítségével meg­próbál beavatkozni a szocialista államok belügyeibe. Ezért nagy­ra becsüljük hazánk vallásos szervezeteinek pozitív lépéseit, azt a törekvésüket, hogy meg­értsék és értékeljék a szocialis­ta társadalom haladó és humá­nus lényegét. (~r) LENIN A MÁHOZ IS SZOL Alig zárultak be „A Szov­jetunió 50 éve“ című prágai kiállítás kapui, a főváros máris újabb politikai és kul­turális esemény színhelyévé vált. A hat hónapos tatarozá- si és átalakító munkák befe­jeztével január 22-én ünnepé­lyes keretek közt ismét meg­nyitották a Lenin Múzeum­ban otthonra talált állandó kiállítást. Mind a hazai lakosság, mind a külföldi turisták kö­rében népszerű Lenin Mú­zeum látugatóinak a száma minden évben meghaladja a százezret. Ez az érdeklődés akár a kiállítás soha el néni évülő mondanivalóját, légkö­rét, akár a korszerű kifejezé­si eszközöket: a filmeket, diapozitívumokat, magnósza­lagokat vesszük alapul, telje­sen indokolt. A meghitt kör­nyezetben mindenki szívesen okul a múlt tapasztalatain, és örömmel veszi tudomásul je­lenlegi és várható eredmé­nyeinket. A kiállítás az okozati ősz- szefüggéseket a történeti té­nyeken keresztül mutatja be napjainkig. Aláhúzza a leni­nizmus ma is érvényes elveit, melyek a szocializmus és kommunizmus építése terén a jövőben is irányt mutatnak. Az első emeleti termek Le­nin életét idézik gyermekko­rától kezdve a Nagy Októbe­ri Szocialista Forradalomig. Felelevenednek előttünk az 1905-ös forradalmi harcok, a prágai konferencia, az 1971- es forradalmi események. Nagy figyelmet szentel a ki­állítás a „Jiskra“ című folyó­iratnak és Oroszországba va­ló átcsempészésének, de nem feledkezik meg a Pravda, va­lamint a többi korabeli folyó­irat és újság jelentőségéről sem. A második emeleten Leninnel, mint a szocialista állam és a szocialista társa­dalom megalapítójával, a szo­cialista társadalom építésével kapcsolatban elért sikereivel találkozunk. Az új szocialista társada­lom folyamatos építését be­mutató rész, az Oroszország villamosítására irányuló le­nini tervtől kezdve, annak és a többi nagy horderejű vív­mánynak megvalósításán ke­resztül a Szovjetunió Kommu­nista Pártja XXIV. kongresz- szusáig, illetve a Szovjetunió 9. ötéves tervének teljesíté­séig vezet el. Megismerjük Leninnek a nemzetközi forra­dalmi mozgalomban betöltött szerepét, megtudjuk, hogyan valósították meg fokozatosan gondolatait a szocialista or­szágok dolgozói, és milyen sikereket értek el a befolyá­sára a világ haladó erői. Ugyanakkor figyelemmel kí­sérhetjük a kapitalista or­szágok dolgozóinak és mun­kásosztályának egyre erősbö- dő imperialistaellenes moz­galmát, valamint a békeszere­tő nemzetek harcát a demok­ráciáért és békéért. Az egyik teremben a CSSZSZK és a Szovjetunió együttműködéséről, valamint a KGST szerepéről tájékozó­dunk. Egy másik helyiségben megtudjuk, hogyan ünnepelte meg a világ Lenin születésé­nek századik évfordulóját. A kiállítás számos új expo- nátuma közül említsük meg a moszkvai Lenin Múzeumból kölcsönkapott, a kraszno­jarszki kerületben levő Su- senszki-ház modelljét, mely­ben 1897-től 1900-ig tarló számkivetésének éveit töltöt­te Lenin, vagy Lenin tollá- nak hűséges mását, mellyel 1917 októberében a korszak- alkotó határozatokat írta alá. A „MIR“ nevű szovjet ener­getikai rendszert plasztikus térképen, a kőolaj- és gázve­zeték útját ugyancsak térké­peken követhetjük. A kiál­lítás azt is elfúlja, hol ter­vezzük hazánkban további atomerőművek felépítését. Megcsodálhatjuk továbbá az Interkozmosz űrhajó mását, a csehszlovák tudósok és technikusok készítette alkat­részeivel együtt. A Lenin-szoba, melyben 61 év előtt Oroszország Szociál­demokrata Munkáspártja kon­ferenciáját tartotta, szintén a kiállításhoz tartozik. A szovjet plakátkiállítás a földszinten levő teremboJi talált szállást. A hozzáértéssel és ízléssel, célszerűen újjárendezett kiál­lítás a Lenin Múzeum dolgo- ziónak műve, akik a moszk­vai Lenin Múzeum, a Szovjet­unió prágai nagykövetsége és a prágai Szovjet Kultúra és Technika Háza dolgozóinak segítségével hasznos és jő munkát végeztek. Nincs okunk tehát kételkedni a ki­állítás sikerében, mely min­den bizonnyal teljesíti külde­tését. Klement Gottwald elv­társ szavai máris beteljesül­tek: „A Lenin Múzeum a kommunizmus iskolájává vált, mely elsősorban az ifjúság ismereteinek gyarapítására szolgál.“ KARDOS MÁRTA NEMCSAK KÖNYVBŐL... Emlékszobát létesítenek A Dun. Streda-i (dunaszer- dahelyi) járásban az iskolák­ban következetesen valósítják meg az ifjúság kommunista ne­velésével kapcsolatos feladato­kat. Valamennyi iskolában nagy gondot fordítanak a pro­letár internacionalizmus és a szocialista hnzafiságra nevelés­re. A hazai és a nemzetközi munkásmozgalom neves és ki­emelkedő alakjaival kapcsola­tos dokumentumokon kívül a regionális párttörténeti és munkásmozgalmi anyagokat is összegyűjtik. Minden iskolában a lehetőségekhez mérten mun­kásmozgalmi emlékszobáikat és forradalmi emléksarkokat léte­sítenek. A járásból a Szovjet­unióban járt pedagógusok ta­nulmányozták a szovjet isko­lákban folyó nevelőmunkát, ahol valamennyi intézetben lé­teznek a forradalmi múlt ha­gyományait őrző emlékszobák, melyekben polgári nevelési, történelmi és (honismereti órá­kat tartanak. Korunkban a rohamos fej­lődés közepette gyakran meg­feledkezünk a regionális mun­kásmozgalmi eseményekről, me­lyek az utókor számára felbe­csülhetetlen értékűek lehetnek. Az építkezések során több tör­ténelmi nevezetességű épület lebontásra kerül, és nincsenek megörökítve a községek vagy városok fejlődésének egyes mozzanatai sem. Ezeik tudatá­ban a Dunaszerdahelyi Jnb is­kolaügyi szakosztálya és a já­rási pedagógiai központ ki­dolgozta a forradalmi emlék­szobák és vörös sarkok létesí­tésének alapelveit; ennek célja, hogy felkeltse a tanulók ér­deklődését haladó hagyomá­nyaink iránt, hogy megtanulják tisztelni azokat, akiknek mai gondtalan, boldog életünket köszönhetjük. Az anyag össze­gyűjtésébe és elrendezésébe a pedagógusok és a tanulók mel­lett bekapcsolódnak a pionír­szervezet és a szülői munka- közösség tagjai is. Minden is­kolában egy pedagógust meg­bíznak az emlékszoba vezetésé­vel; számukra a járási peda­gógiai központ tematikai és módszertani felvilágosítást nyújt. Az emlékszobák anyaga felöleli a munkásmozgalom rö­vid történetét 1917-ig, majd a NOSZF történelmi jelentőségét, a magyar és a szlovák Tanács- köztársasággal, az első burzsoá köztársaságbeli sztrájkokkal és munkásmozgalmi megnyilvánu­lásokkal, a párt megalakulásá­val, az öreg kommunista har­cosok életútjával és érdemeivel kap eso la t os dokumentumoka* Itt helyezik el az iskola króni­káját is. A gyűjtőmunka során az öreg kommunisták kitünte­téseiről sem feledkeznek meg. Számolnak a munkásmozgalmi dalok gyűjtésével. Az emlék­szobákban elkülönítve helyezik el a környék néprajzi és nép- művészeti tárgyait. SVINGER ISTVÁN

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom