Új Szó, 1973. február (26. évfolyam, 27-50. szám)
1973-02-03 / 29. szám, szombat
Belpolitikai kommentár Olvasóink levelei nyomán A PACIENS és az orvos lóleső érzéssel beszélhetünk csak arról, hogy olvasóink ívem] csak ügyes-bajos dolgaikkal fordulnak szerkesztőségünkhöz, hanem tollat fognak akkor is, ha valami öröm érte ókét, ha valami nem várt kellemes dolog történik velük. Éppen ezért természetes dolognak tartjuk, hogy szerkesztőségi postánkban eléggé gyakori az olyan levél, amelyben valamely olvasónk hálálkodó szavakkal ír arról, hogy súlyos l>etegségéből ez vagy az az orvos, ebben vagy abban a kórházban sikerrel kigyógyította, és hogy betegsége idején milyen odaadó gondoskodással vették körül.' A napokban Szabó Elek alsószeli olvasónktól kaptunk hasonló hangú levelet. Községi orvos a galántai kórházba utalta be, ahol tizenkét napig volt. Hogy milyen kezelésben volt része a galántai kórházban, erre idézünk olvasónk leveléből. „Hálás köszönetét mondok a galántai kórház orvosainak és a kedves nővéreknek azért, hogy olyan odaadóan gondoskodtak rólam és betegségemből kigyógyítottak, bár idehaza még a helyi orvos tovább gyógykezel. Saját magam tapasztaltam, hogy a kórházban az orvosok és a személyzet nem tesznek senkivel kivételt, hanem egyaránt mindenkin segítenek és odaadóan gondoskodnak a betegekről.“ Idős, egyszerű ember keresetlen, ám annál őszintébb szavai ezek. S újra hangsúlyozzuk, elég sok ilyen levelet kapunk olvasóinktól. Akkor — felvetődhet a kérdés — miért foglalkozunk éppen ezzel a levéllel, és miért nem foglalkoztunk valamilyen formában a többi ilyen levéllel is. Egyrészt azért, mert ezeket a köszönő leveleket az illető orvosoknak, illetve kórházaknak kellene elküldeni, bár — ezt is szükségesnek tartjuk hangsúlyozni — olvasóink jól teszik, hogy mindezt nekünk is megírják, mivel ezzel nagyon hasznos információt adnak szerkesztőségünknek. Másrészt azért, mert ennek kapcsán foglalkozni kívánunk egy nagyon is időszerű kérdéssel: a beteg és az orvos közötti kapcsolatokkal, nevezetesen azzal az emberek egy részében elterjedt felfogással, amely szerint az orvosok és az egészségügyi személyzet kivételeznek a betegekkel és csak azzal a pácienssel foglalkoznak igazán, aki kellőképpen megfizeti őket. Ideje nyilvánosan is szembenézni ezzel a kérdéssel, egyrészt azért, mert erről sok szó esik az emberek között, másrészt és legfőképpen azért, mert nem kevesebbről, mint a szocialista egészségügyi rendszerünkről van szó. Ha ezt az írást az olvasóink leveleire való hivatkozással, olvasónk levelét idézve kezdtük, akkor maradjunk meg továbbra is szerkesztőségi postánknál, tehát olvasóink leveleinél, s tegyük fel a joggal várt kérdést: vajon nem kapunk másmilyen tartalmú leveleket is olvasóinktól az orvosok magatartásával kapcsolatban? De igen, kapunk! Kapunk leveleket arról is, hogy az orvosok és az egészségügyi személyzet a betegekkel kivételeznek, aki ahogy és amennyit fizet, úgy bánnak vele. Csakhogy az ilyen levelek kis töredéke az előbb említett levelek számának, azonkívül névtelen, tehát állításáért az illető nem mer kiállni. D e hát akkor ezek szerint minden rendben van és cikkünket be is fejezhetnénk, sőt, minek kezdtünk bele egyáltalán ebbe a témába. Csakhogy nem így iran, mert bekötött szemmel járnánk az életben, ha így vélekednénk. Ugyanis a valóság az, hogy igenis, vannak olyan orvosok is, akik kivételeznek, akik pénzt, vagy az ajándékot valóban elvárják. De ha így van, akkor tulajdonképpen mi az igaz, mi a valóság? A valóság az, hogy vannak ilyen orvosok is, és ez esetben az „is“ szócskát nagyon is hangsúlyozzuk és kiemeljük. Nagyon fontosnak tartjuk ezt azért, mert ez az „is" lényeges választóvonal. A hiba, a baj ott van, hogy az emberek egy része ezt az „is“-t könnyelműen általánosítja, egy kalap alá fogja az 'összes orvost, és mindenkit korruptnak tart. Márpediq ilyesmit állítani, ilyen általánosító következtetést levonni abból, hogy ilyen orvosok „is" vannak, a legnagyobb igazságtalanság, súlyos vád és sértés az orvosok egészével szemben. Ňe felejtsük el, hogy minden szakmában, minden foglalkozási ágban vannak korrupt, pénzhajhászó, a pénzért mindenre kapható egyének. S akkor ez azt jelentené, hogy minden szakmát s e szakmákban dolgozókat korruptnak tekintsük? Ugye, hogy az ilyesmi képtelenség, hogy az ilyen súlyos vádaskodást az emberek joggal utasítanák vissza és kikérnék maguknak. Mit lehet akkor tenni? Azt jelenti ez, hogy akkor törődjünk bele a dolgokba, hunyjunk szemet az ilyen jelenségek felett? Egyáltalán nem erről van szó, annál is inkább, mert ha az illetékes szervek bizonyítható módon ilyesmit felfednek valamely orvosról, akkor az illetővel szemben a legszigorúbban fellépnek. A legcélravezetőbb megoldásnak azt lehetne javasolni, hogy a páciensek ne adjanak sem pénzt, sem ajándékot az orvosnak, és akkor ez az egész kérdés magától megoldódik. Csakhogy a dolog nem ilyen egyszerű. Mert — mint mondani szokás — a vásárhoz két ember kell. Ez esetben is erről van szó, s éppen ezért most már beszéljünk a másik félről, a páciensekről is. Vajon miért igyekeznek egyesek eleve „lekenyerezni" az orvost, hiszen — ezt is meg kell mondani — a legagresszívebb orvos sem mer nyílt követeléssel fellépni. Ez viszont bonyolult kérdés, s éppen ezért nehéz egyértelmű választ adni rá. Talán nem járunk messze az igazságtól, ha mindennek a gyökerét a múltban, a kapitalista rendszerben keressük. Akkor — s ezt nem kell különösebben bizonyítani, hiszen az idősebbek nagyon jól emlékeznek még rá — a betegség anyagilag is súlyos megpróbáltatás volt, s az ember olyan gyógykezelésben részesült, amilyent meg tudott fizetni. Bár azóta gyökeresen megváltozott e téren is a helyzet, hiszen minden állampolgár ingyenes orvosi és gyógykezelésben részesül, mégis a múlt szokásai, mint annyi más téren, még ma is élnek és hatnak. Hozzájárul ehhez még az az emberileg érthető érzés és magatartás is, hogy az ember akár maga, akár hozzátartozói egészségének megvédése, illetve visszaállítása érdekében eleve minden áldozatra hajlandó, mint mondani szokás, ezért még az utolsó ruhadarabját is képes feláldozni. De beszélhetnénk olyan páciensekről is, akik valóban jogtalan kiváltságokat akarnak élvezni és mert pénzük van, ennek érdekében nem riadnak vissza az orvosok „lekenyerezésétől", tehát a korrupciótól sem. Épp így beszélhetnénk a táppénzcsalókról is, akik, mert az orvos nem írta ki őket, a leghangosabban beszélik széltében-hosszában azt, hogy „... hát persze, ha egy százast dugtam volna a zsebébe.. " / gaz, sok mindenről lehetne és kellene is még beszélni, de egyelőre fejezzük be elmélkedésünket. Igyekezzünk inkább az élet felvetette kérdésre válaszolni, — mi a kiút ebből a helyzetből, mi a megoldás? Lehet, hogy közhelynek tűnik, de a valóság mégis ez: az emberek átnevelése és ennek eredményeként olyan közhangulat megteremtése, amely lehetetlenné teszi, hogy egyes orvosok visszaéljenek a páciens szorult helyzetével, illetve, hogy egyes páciensek pénzükért kiváltságos helyzetet élvezhessenek. BATKY LÁSZLÓ Munkával bizonyítanak A SZÁMOK TÜKRÉBEN Az 1968 as kritikus időszakot lezárva, 1970-ben megalakult az egységes Szocialista Ifjúsági Szövetség, a SZISZ. A napokban Éles Károllyal, a SZISZ galántai járási bizottságának elnökével beszélgettünk szervezetük életéről. SZERVEZETI FELÉPÍTÉS A galántai járásban jelenleg 101 SZISZ-alapszervezet működik. A SZISZ-tagok száma meghaladja a 3584-et. A SZISZ falusi alapszervezetei 1043, az üzemi alapszervezetek 984, az iskolai 725 tagot tártanak nyilván. Az ifjúsági szövetség többi tagjai a SZISZ mezőgazda- sági és iparitanuló-intézetei alapszervezeteiben dolgoznak. A szervezett fiatalok döntő többsége — 1104 — munkásfiatal, a diákok száma 714, az Ipari tanulóké 635. A SZISZ-tagok közül 120-an tagjai a CSKP-nek, 21-en pedig a párt tagjelöltjei. A választások alkalmával 414 SZISZ-tagot választottak be a képviseleti szervekbe. SZOCIALISTA MUNKAVERSENY A „Szocialista munkabrigád“ cím elnyeréséért a járás területén 13 kollektíva versenyez. Az 'ifjúsági fényszórót hét üzemben alakították meg. Dsz- szesen 31 csoport végzi ezt a munkát. KULTURÁLIS TEVÉKENYSÉG A járás SZISZ-alapszervezetei- ben az elmúlt év folyamán 160 kulturális műsort rendeztek. Hat műkedvelő színjátszó csoport, 14 esztrádcsoport, 23 irodalmi színpad, 14 beat-együttes fejt ki aktív tevékenységet. Az alapszervezetek legjelentősebb rendezvényei közé tartoziik minden évben a trsticei táncdalfesztivál és a népdalverseny Ki- rá'lyvágfalván. SPORTÉLET 72 sportkör működik a járás területén a SZISZ keretében. Nagy érdeklődésnek örvend a Smena futóversenye, melybe 687 sportot szerető fiatal kapcsolódott be. A fiatalok legkedveltebb sportágai közé tartozik a labdarúgás, a röplabda, a sportlövészet, a tájékozódási futóverseny, a gránátdobás. Az említett sportágakban járási szinten Is összemérték erejüket, sőt a kerületi versenyeken is jól megállták helyüket. MINDEN SZAKASZON Az önkéntes véradók között 341 fiatalt találunk, ők már megértették az önkén/t es véradás jelentőségét. A fiatalok életkörnyezetük szebbé tételét szem előtt tartva 7000 facsemetét ültettek 'ki. Érdekli őket a technika és a tudomány fejlődése is. Az üzemekben dolgozó fiatalok azon is gondolkodnak, műiként lehetne a termelési folyamatokat leegyszerűsíteni, meggyorsítani. Több esetben már sikerült megoldást találniuk. Az elmúlt év folyamán 22 újítási javaslatot fogadtak ei a SZISZ-tagoktól. IFJÚSÁGI SAJTÓ Korunk emberének életét nem is tudnánk elképzelni a sajtó nélkül. Hatványozottan vonatkozik ez a megállapítás a fiatalokra. Társadalmi érdeklődésük felkeltésében nagy szerepet töltenek be az ifjúsági sajtótermékek. A galántai járásban a Smenáma'k 2224, az Űj Ifjúságnak 2161, a Tábortűz- aiek 1863, a Kis Építőnek 2543 olvasója van. —szák— A /,Z "-akcióban (ČSTK) — Egymiilliárd 611 millió korona értékű munkát végeztek az elmúlt évben Nyu- gait-Szlovákia dolgozni. A képviselők növekvő aktivitása, valamiint a lakosság egyre jobban kibontakozó tevékenysége következtében 900 millió koronával túlteljesítették kötelezettségvállalásukat, amivel jelentősen hozzájárultak a párt XIV. kongresszusa irányvonalának gyakorlaiti meg va l ósit ásához* Szakszervezeti kezdeményezés Szakszervezeteink múlt évi tevékenységére visszatekintve jóleső érzéssel állapíthatjuk meg, hugy legnagyobb tömeg- szervezetünk teljesíti a szocialista társadalmunkban reá háruló küldetését. Az 1971- ben kitűzött aktivizációs program nagy segítséget jelentett abban, hogy a szakszervezeti munka ismét osztályhű, forradalmi tartalmat kapott. A Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom VIII. országos kongresszusa további nagy lépést jelentett előre. Mozgósító határozataival hozzájárult ahhoz, hogy a szakszervezetek valóban a szocializmus, a kommunizmus és az internacionalizmus iskolái legyenek, az a szervezet, amely pártunk vezetésével tevékenyen bekap, csolódik az építőmunkába. Ma azt is megállapítjuk, hogy konszolidált államban élünk, s amint a tavalyi gazdasági eredmények bizonyítják, megvan a reális lehetősége annak is, hogy fokozatosan megvalósulhassanak pártunk további .szociálpolitikai intézkedései. Amint ismeretes, ezen intézkedések következtében nemcsak a dolgozók keresete nőtt, emelkedtek a lakosság szociális jellegű bevételei is. Kiemelkedően megnyilvánul ez a többgyermekes családoknál és a nyugdíjasoknál, s általában a fiatal házasoknak nyújtott előnyökben. Társadalmunk egyben óriási összegeket fordít az oktatásügy fejlesztésére, a munkakörnyezet megjavítására stb. Leszögezhető, hogy emelkedett a lakosság élet- színvonala, s nálunk az emberek egyre inkább meggyőződhetnek arról, hogy Csehszlovákia Kommunista Pártjának politikája az egész társadalom érdekeit szolgálja. Meggyőződhettünk arról, hogy a CSKP XIV. kongresszusán kitűzött út helyes. Ez a meggyőződés az alapja annak, hogy dolgozóink aktív kezdeményezésekkel járulnak hozzá a népgazdasági terv teljesítéséhez. A VIII. országos szak- szervezeti kongresszuson a Győzelmes Február 25. évfordulója tiszteletére meghirdetett munkaverseny már eddig is szép eredményeket hozott. Bányászaink a „Tégy túl önmagádon“ elnevezésű versenyben vállalati, országos, sőt európai fejtési rekordokat is megdöntöttek már, a fémipar, ban pedig a feltalálók és újítók „szocialista számlákkal“ segítenek a műszaki fejlődés meggyorsításában. Hasonló kezdeményezések születtek az építőiparban, a közlekedésben és a textiliparban. A mezőgazdaságban a „Ki ad többet a köztársaságnak?“ című mun. ka verseny eredményei sokat segítettek a tej-, hús- és mezőgazdasági termékek terven felüli előállításában. A Szakszervezetek Központi Tanácsa legutóbbi januári plenáris ülésén helyesen mutattak rá, hogy a konkrét és teljesített szocialista munkafelajánlás egyben elkötelezettség a párt politikája mellett. A legfelsőbb szakszervezeti fórum tanácskozásán az elvtársak rámutattak arra is, hogy még sok a kihasználatlan lehetőség az anyagmegta- karítás terén. Népgazdaságunkban a termelőmunka különböző területein évente 350 milliárd korona értékű anyagot használnak fel. Ha csak egy százalékkal csökkentenék a termelésben az anyagfelhasználást, akkor az évi megtakarítás összege elérné a 3.5 milliárd koronát. Ezt az összeget nagy haszonnal forgathatnánk például a hazai piacon az áruválaszték bővítésére. Ezért az SZKT nagyra értékeli azokat a felajánlásokat, amelyek célja a tervezett anyag- mennyiség ésszerű csökkentése. Ilyen értelemben példamutató a zálužíi Győzelmes Február Bánya dolgozóinak felajánlása. Elhatározták, hogy a februári jubileum tiszteletére a tervezett anyagi ráfordítást 2,5 százalékkal csökkentik, ami csupán az anyaginegtaka- rítás terén 2,3 millió koronát tesz ki. Az SZKT azzal a felhívással fordul valamennyi szak- szervezeti szövetséghez, hogy a gazdasági vezetőkkel egyetértésben olyan felajánlásokra ösztönözzék a dolgozókat, amelyek eredménye országos viszonylatban az állami tervvel szemben egymilliárd korona nyersanyag-, energia- és tüzelőanyag-megtakarítás len. ne. Ha ezt a célt sikerül elérnünk, ez azt is jelentené, hogy megoldottuk egyik fontos gazdasági problémánkat: az anyagi ráfordítások, kiadások növekedése kiegyenlítődne a társadalmi fogyasztás növekedésével. Természetesen e nemes célkitűzés elérése semmiképpen sem mehet az áru- választék és a termékek minőségének rovására. Ennek tudatosítása érdekében szükséges, hogy a szakszervezeti bizottságok, az ágazatok és üzemek gazdasági vezetői, de elsősorban a kommunisták már most nézzenek körül munkahelyükön, hogy felfedjék, milyen ésszerű anyagmegtakarítással járulhatnak hozzá a „szakszervezeti milliárd“ előteremtéséhez. SOMOGYI MÁTYÁS (Pavol Haško felvétele)
