Új Szó, 1973. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1973-01-11 / 9. szám, csütörtök

Felvétel a žilinai Slovena üzemből (Foto: Grossmann) A felhívás visszhangra vár A nitrai Állandó Országos Me­zőgazdasági Kiállítás gazdaságá­nak dolgozói nagy érdeklődés­sel figyelték az SZLKP KB de­cemberi ülésének lefolyását. Jogos büszkeséggel és elége­dettséggel nyugtázták a plé- numról érkező híreket, hiszen az ülés részvevői elismerő nyi­latkozatokban méltatták a me­zőgazdasági és élelmiszeripari dolgozók munkasikereit. A nitrai üzem dolgozói az 1973-as évi feladatok teljesíté­sével kapcsolatban felhívással fordultak a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Miniszétrium közvetlen irányítása alá tarto­zó mezőgazdasági üzemekhez. A felhívást az üzemi pártszer­vezet 1972. november 30-án megtartott gyűlésén fogalmaz­ták meg, melynek lényege és egyben célja az 1973-as tervfe­ladatok mutatóinak a lehető legnagyobb mértékű túlteljesíté­se, és a szarvasmarha-tenyész­tés intenzifikálása. A vállalat dolgozói egyértelműen kötelez­ték magukat, hogy aktívan be­kapcsolódnak az általuk kez­deményezett felhívásba. Az ér­deklődő vállalatok az üzemek között folyó szocialista munka­verseny keretén belül vehet­nek részt az akcióban. A kezde­ményező üzem bízik abban, hogy a többi mezőgazdasági nagyüzem sein hagyja figyelmen "kívül felhívásukat. Magától az akciótól a marhaállomány lét­számának növekedését, a vágó­marhák megfelelő súlyátlagá­nak elérését és nem utolsó sor­ban az anyagi ráfordítások te­kintetében rendkívül igényes mezőgazdasági beruházások si­keres megvalósítását várják. A felhívás konkrétan a kö­vetkező mutatókat érinti: — a tervezett szarvasmarha­állomány létszámának a lehető legnagyobb túlszárnyalása, — a fejőstehenek létszámá­nak növelése a múlt évi álla­pothoz viszonyítva, — az egy fejőstehénre, illetve 100 hektár termő területre eső tejhozam növelése, — a fejőstehenek legnagyobb termelékenysége fajtánként dif­ferenciálva, — a tejeladási és vágómarha eladási tervfeladatok minél na­gyobb mértékű túlszárnyalása, — a borjúállomány létszámá­nak gyarapítása. A verseny eredményeit a mi­nisztérium fogja értékelni. Az értékelés két szakaszban tör­ténik, éspedig az 1973. VI. 30. és XII. 31-ig elért állapotok alapján. Ezért a versenyben részvevő üzemek vezérigazga­tóságai áttekintést terjesztenek fel e két időpontban az emlí­tett mutatók teljesítésének pil­lanatnyi helyzetéről. A nitrai kiállítási gazdaság dolgozói a maguk részéről kötelezik ma­gukat, hogy minden igyekeze­tükkel továbbra is a XIV. párt- kongresszus, valamint a decem­beri plénum határozatainak megvalósítására fognak töre­kedni. Remélik, hogy ez a felhívás élénk visszhangra, megértésre talál és részvételükkel támo­gatni fogják a mezőgazdasági és élelmezésügyi ágazat vala­mennyi gazdaságainak párt- és szakszervezetei. v. e. Példamutató kötelezettségvállalások 1973 r. 11. Az ötödik ötéves terv igényes feladatokat tartalmaz népgaz­daságunk minden ágazata szá­mára. A feladatok megvalósí­tása megkívánja, hogy a CSKP XIV. kongresszusa határozatai, nak értelmében tovább fejlesz- szük a politikai tömegmunkát és támogassuk a dolgozók műn- Ikakezdeményezését. A jelšavai magnezitüzem dol­gozói elfogadták a martini já­rás „Mindenki szocialista mó­don“ versenyfelhívást, amelyre a Győzelmes Február 25., az SZNF 30. és az üzem megalapí­tásának 50. évfordulója tiszte­letére tett kötelezettségvállalá­sukkal válaszoltak. Az üzem­ben megvannak a feltételek a kötelezettségvállalások teljesí­tésére, hiszen 80 szocialista munkabrigád dolgozói állandóan emelik a brigádok közötti ver­seny színvonalát és jó munka­erkölcsükkel példát mutatnak a többi dolgozónak. Kötelezettségvállalásuk a ter­melés minőségi és mennyiségi mutatóira, az önköltségek csök­kentésére, valamint a politikai­nevelőmunka feladataira vonat­koznak. A termelés szakaszán tett kö­telezettségvállalásuk közül a következők emelhetők ki: — Szem előtt tartják a ter­melési terv egyenletes teljesí­tését a minőségi előírások be­tartásával. — Havonta terven felül 200 tonna K I 10—40-es koncent- rátumot termelnek. — Biztosítják a folyamatos termelés feltételeit. Az önköltségek csökkentése érdekében ésszerű intézkedé­seket tesznek, amelyekkel két­millió korona megtakarítást ér­nek el. Ugyanezt a célt szolgál­ja majd a 20 040 ingyenes bri­gádóra ledolgozása is a külön­böző üzemi létesítmények fel­építésénél. A politikai nevelő tevékeny­ség szakaszán tett vállalásaik értelmében 100 önkéntes vér­adó bekapcsolásával növelik az önkéntes véradómozgalomban résztvevők számát, továbbá a vezető dolgozók, a technikai ká­derek és a szakmunkások szak- és politikai továbbképzését kü­lönböző tanfolyamok megszer­vezésével szeretnék elérni. Több kötelezettségvállalást tettek Még a kulturális élet színvo­nalának emelése, valamint a munkahelyeken az egészségügyi előírások betartásának érdeké­ben is. A vállalati kötelezettségválla­lás három részleg és négy ter­melési szakasz kötelezettségvál­lalásai alapján készült el, ame­lyeket viszont 80 munkabrigád vállalásai támasztanak alá. A szocialista kötelezettségvál lalások értéke 4 076 200 koro­nát tesz ki, gazdasági eredmé­nye pedig 2 200 000 korona lesz Az üzem vezetői a Szovjet­unió megalapítása 50. évfordu­lója alkalmából versenyfelhí­vással fordulnak a SzlováK Magnezit Üzemek minden üze­méhez a „mintaüzem“ cím el­éréséért. P. G. Megoldásra váró problémák KELET-SZLOVÄKIA ZEMPLÉNI RÉSZE IVÔVÍZELĽÄTÄSÄNAK TÁVLATAI Kelet-Szlovákia zempléni kör­zete a múltban köztársaságunk gazdaságilag legelmaradottabb országrésze volt. Pártunk gaz­daságpolitikája azonban fokozá­sán felszámolja az elmaradott­ságot. Ehhez a körzethez 4 já­rás tartozik: a humennéi, a mi­chalovcei, a vranovi és a tre­bišovi. Zemplén északi részén ma virágzó gépipar, egyre ro­hamosabban fejlődő vegyipar és a feldolgozó iparának egész sora működik, vagy pedig most van kialakulóban. Zemplén dé­li részén viszont hazánk legna­gyobb energetikai gócpontja, és köztársaságunk legnagyobb szá­razföldi kikötője hirdeti szocia­lista társadalmunk messzemenő gondoskodását legkeletibb or­szágrészünk gazdasági felemel­kedéséről. Ezek az ipari cent­rumok egész sor olyan gazda­sági ágnak a megteremtői, ame­lyek szerkezetileg szorosan ösz- szefüggnek, vagy inkább nélkü­lözhetetlen részei a felsorolt kiemelt gazdasági ágazatoknak. A nagymérvű iparosítás egy­úttal a lakosság koncentráció­ját is maga után vonta. A zempléni járás városai gyors ütemben fejlődnek, lakosaik száma az utóbbi 10—15 évben úgyszólván megkétszereződött. A kelet-szlovákiai síkság tel­jes terjedelmében ezen a terü­leten fekszik. Az integrációs folyamat különösen az utóbbi két évben itt is meggyorsult. Az állami gazdaságok és az egységes földművesszövetkeze­tek öszevonása egyúttal a ter­melőeszközök és a termelőerők koncentrálását is jelenti. Ez a mélyreható gazdasági átalakulás arra késztette az em­lített járások vezetőit, hogy be­hatóan foglalkozzanak gazdasá­gi előrehaladásunk egyik leg­fontosabb tényezőjéről — a vízellátással. Ebből a célból december elején értekezletet hívtak össze Humennén, ahol először is a jelenlegi helyzet elemzésével foglalkoztak, majd a problémák konkrét megoldá­sáról folyt a vita. Ami a jelenlegi helyzetet il­leti, az értekezlet résztvevői megállapították, hogy Medzila­borce, Snina, Humenné és Se­čovce helyzete tarthatatlan. Ezekben a városokban a víz­hiány olyan méreteket ölt, hogy gazdasági fejlődésünk szempontjából gátló tényező­ként hat. Michalovce, Strážske, Vranov és Trebišov városban szükség van az állandóan nö­vekvő vízhiány pótlására. De nem rózsás a helyzet a Kr. Chl­mec — Čierna nad Tisou — Veiké Kapušany közti három­szögben sem. Az értekezlet résztvevői nem egy példát hoz­tak fel a ivóvízhiány tarthatat­lanságának bizonyítására, miint például — ciszternákban törté­nő vízszolgáltatást, vagy pedig, hogy naponta csak egy-két órá­ig tart a vízadagolás, esetleg a víz csupán az első emeletre jut fel stb. Ami a probléma megoldását illeti, több javaslat hangzott el. A legoptimálisabb javaslat az volt, hogy a Ciroka völgyé­ben építenének ki egy olyan víztárolót, amelynek kapacitá­sa 1200—1400 liter lenne má­sodpercenként. Ezzel a kapaci­tással meg lehetne oldani a bardejovi és a svidníki járás vízellátását is. Az értekezlet másik fontos megállapítása, hogy nem zárja ki a helyi jellegű víztartalék kihasználását sem. A trebišovi járás gazdasági életének fejlődésére mindkét, koncepció előnyös. Mindenek­előtt azonban meg kell állapí­tani, hogy járásunk vízellátá­si gondjai kissé eltérőek a szomszédos járásokétól. Bodrog­közt ellátja a Slovenské Nové Mesto-i Rongon melléki kút, melynek kapacitása 60 liter má­sodpercenként. Sajnos, az egész Bodrogköz nincs bekapcsolva erre a vízhálózatra, tekintettel, arra, hogy a szükséglet kb. 40 literrel meghaladja a mostani kapacitást. Szükség van tehát további kutak fúrására. Nagykapost az Ung melléki partiszűrésű kút látja el ivó­vízzel, de a hálózatra a környe­ző falvakból egyetlen egy sincs bekapcsolva. Ezen a környéken külön gondot okoz az épülő kőolajfeldolgozó üzem, amely­nél a szakértők számolnak a környező falvak kútvízszennye- ződésével. Ezt a problémát az illetékes minisztérium oldja meg, mégpedig újabb kutak fú­rásával. A Latorca vízgyűjtőte­rületén Botany (Battyán) köz­ség határában gazdag víztarta­lékra találtak, amely másodper­cenként 350 liter vizet képes szolgáltatni. A Ronyva, a Latorca és az Ung folyó mentén nyert víz, illetve ezek hálózatának össze­kapcsolásával járásunk egész déli részének a vízellátása meg­oldódik. Sokkal kritikusabb a helyzet járásunk északi részén. Sečov- cén például egyáltalán nincs vízhálózat, a több mint ötezres városka lakosai saját kútjaik- ból nyerik a vizet. Ebben a vá­rosban a vízhiány nemcsak a lakónegyedek kiépítését, de az iparosítást is gátolja. Trebišo- von, a járás székhelyén a lakos­ság ivóvízellátása egyelőre biz­tosítva van, de az ipar céljai­ra nem elegendő a víz. Ezt a problémát szintén partiszűrési kutakkal oldják meg. A Topia folyó mentén, Božšice határá­ban vizet találtak, amely 4—5 évig képes lesz fedezni a szük­ségletet. A humennéi értekezlet járá­sunkra vonatkozó határozata a Cirokó menti víztároló építé­sével kapcsolatban azért fon­tos, mert központi szerveink távlati tervei szerint járásunk területén 1974-től kezdődően nagyszabású ipari létesítménye­ket hoznak létre, ami a lakos­ság további koncentrációját vonja majd maga után, azonkí­vül az ipar és a mezőgazdaság is több vizet igényel majd. Le­hetőség nyílik a kelet-szlová­kiai vízhálózat egységes rend­szerré való kialakítására. A szakértők számolnak azzal is, hogy a helyi jellegű partiszű­rési kutak részint a mezőgaz­dasági termelés növekvő kemi- zálása, részben pedig a folyó­vizek szennyeződése miatt idő­vel elértéktelenednek, és így rá leszünk utalva a Vihorlát környékén nyert víz használa­tára. Az elmondottakból megálla­pítható, hogy az ivóvízellátás korunk fontos problémái közé sorolható. Nemcsak a milliós, hanem a kis vidéki városoknak is komoly gondot okoz, sőt Bodrogköz egyes falvaiiban aszály esetén ugyanolyan kel­lemetlenséget okoz, mint a nagyvárosi embernek. VERES SÁNDOR mérnök, a Trebišovi Jnb alelnöka KORSZERŰBBEN, MAGASABB SZINTEN A Dunajská Streda-i (Duna- szerdahely) járási szervek min­dig kezdeményező szerepet vál­lalnak a párt által meghirde­tett mezőgazdasági politika va­lóra váltásában. Nem idegen­kednek a korszerű termelési el­járások bevezetésétől, úttörő­szerepet vállalnak a termelés ésszerűsítése, valamint az irá­nyítómunka tökéletesítése te­rén. Nyilván ez is közrejátszik abban, hogy a járás mezőgaz­dasága a növénytermesztésben és az állattenyésztésben az or­szágos átlagnál jobb eredmé­nyeket ér el. A kisebb mező­gazdasági üzemek már a hat­vanas évek elején egyesültek a nagyabbakkal. Hogy ez a lépé­sük gazdaságosnak és kifizető­dőnek bizonyult, azt legékeseb­ben termelési eredményeik bi­zonyítják. Rátértek az intenzív módszerek alkalmazására, mi­nek következtében emelkedtek a hektárhozamok, megnőtt az állattenyésztési termelés haté­konysága. Köztudomású, hogy az embe­rek általában nehezen alkal­mazkodnak az újhoz. Ez a szo­kás talán a legmélyebben a parasztemberek tudatába véső­dött be. Ám a párt célravezető, mindannyiunk számára gyümöl­csöző politikája ezen a szaka­szon is babért aratott. Ma már csak a rossz előítéletekkel ren­delkező, a társadalmi haladást fel nem ismerő egyének nem veszik észre azt a nagyarányú fejlődést, amely erre a népgaz­dasági ágazatra annyira jellem­ző. A párt és a társadalom tö­rekvése nem öncélú. Elsődleges és legfontosabb cél a termelé­si mutatók szintjének állandó emelése. A járásban szerzett tapasztalatok bizonyítják, hogy a nagyobb mezőgazdasági üze­mekben jobban lépést tudnak tartani a fejlődő technikával és technológiával, s azt lehetősé­geiket figyelembe véve, telje­sebben tudják kihasználni. Ugyanakkor a kisebb üzemek saját eszközeikből nem képesek fedezni a fejlesztési célokra fordítandó anyagi kiadásokat, nem tudják kihasználni a nagy teljesítményű gépi berendezése­ket, melyeknek értéke az évi amortizáció folytán állandóan csökkent. így aztán vagy eláll­nak megvásárlásuktól, vagy ez ráfizetéses lesz számukra. Hasonló a helyzet az állatte­nyésztésben, ahol az új techno­lógia az automatizációs eljárá­sok következtében költségessé válik, tehát a kis efsz-ek ismét hátrányos helyzetbe kerülné­nek. A járásban az elmúlt évek­ben már megkezdődött a me­zőgazdasági üzemek kooperá­ciója, mely főleg az állatte­nyésztést és a gyümölcster­mesztést érintette. Például a já­rás valamennyi szövetkezete társult a Bellov Vesen épülő sertéshizlalda felépítésére, mely már az idén megkezdi a ter­melést. Az együttműködés for­mái azonban túlnőtték a járás kereteit. A Hubicei (Gomba) Állami Gazdaság például nem­zetközi együttműködést írt alá a magyarországi Bábolnai Ál­lami Gazdasággal a kukorica termesztésében. A kölcsönös együttműködés terén nyert ta­pasztalatok alapján megállapít­hatjuk, hogy ez a gazdaságok számára nagyon előnyös, elő­segíti a termelés növelését, hozzájárul a termelési költsé­gek csökkentéséhez. Ennélfog­va ki kell alakítani az említett tényezők további optimális fel­tételeit. A járásban megfontol­tan, céltudatosan járnak el ezen a téren, figyelembe véve az üzemek specifikus helyzetét, megtartják a szövetkezeti de­mokrácia alapelveit. A jövő minden kétséget kizáróan a szorosan együttműködő üzeme­ké, hiszen csak ezek tudják ki­elégíteni a tagság és az egész társadalom növekvő igényeit. A járási szervek által kidol­gozott fejlesztési irányszámok alapján a közeljövőben 3000— 5000 hektár földterületű nagy­üzemeket hoznak létre, s a ter­melési feltételek figyelembevé­telével rátérnek a szakosított termelésre. Még ebben az év­ben egyesítik az ezer hektáron aluli efsz-eket, hogy ezzel lét­rehozzuk a magasabb szintű termelés alapfeltételeit. így egyesült pl. az 500 hektáron gazdálkodó Cakanyi Efsz (Csá­kány) a Zlaté Klasy-i (Nagyma- gyar) Béke Efsz-szel, mely ezentúl közel 2000 hektáron fog gazdálkodni, továbbá a šamorí- ni (Somorja), a Vojkai (Vaj­ka), a Báöi (Bacsfa) és a Mliečnói (Tejfalu) Efsz. Ezek ezentúl közel 4000 hektáron gazdálkodnak. Mindez konkrét kifejezője szocialista mezőgaz­daságunk továbbfejlesztésének, ami minden bizonnyal meg­nyitja az utat a kongresszuson kitűzött célok sikeres elérésé­hez, valamennyiünk életszínvo­nalának további emelkedéséhez. SVINGER ISTVÁN Növelik a termelést A štúrovói (Párkány) Dél­szlovákiai Cellulóz- és Papír­gyárban 124 millió koronával növekszik ez évben a termelés. Többek között 92 ezer tonna rostlemezzel többet állítanak elő. Szigetelő és tetőfedő anya­got gyártanak az NSZK, az NDK és Magyarország számára.

Next

/
Oldalképek
Tartalom