Új Szó, 1973. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
1973-01-11 / 9. szám, csütörtök
Val óság és életé rzés DUBA GYULA TANULMÁNYKÖTETE D uba Gyulát legtermékenyebb íróink közt tartjuk számon és örvendetes, hogy termékenysége stílusa tisztulásával, prózája sokrétűbbé válásával, szellemi világa elmélyülésével párosul. A Nemzeti- i gi-díjjal kitüntetett Szabadesése után Valóság és életérzés című új kötetében ezúttal mint tanulmányíró mutatkozik be felfigyeltető tehetséggel, s elöljáróban mindjárt megállapíthatjuk, hogy azok a gondolatok és irodalmi kérdések, amelyeket esszéiben felvet, gyarapodó művészi tájékozottságról, elmélyült tárgyi ismeretekről tanúskodnak. Elfogultságot sem vethetünk a szemére: irányadó mércéje mindig a mű maga — nem tisztára hazai vonatkozásban, hanem az egyetemes magyar irodalom viszonylatában is. A novelláit és regényét jellemző gondolatiság tanulmányaiban is hatásosan jut érvényre, és javára szól, hogy gondosan, lényeget érintően fogalmaz különösen ott, ahol bonyolult esztétikai kérdéseket kell tisztáznia. Kötete Szülőföldem című riportszerű önéletrajzi vallomás, és látszólag műfaji keveredést okoz. A továbbiakban azonban kiviláglik, hogy gondolati gazdagságával jól vezeti be a kisebb tanulmányok és terjedelmesebb kritikák sorát, kellő iránytűt ad az olvasónak, hogy könnyebben áttekinthesse problémafelvetéseit. Fábry Zoltán korszakos életművének kötetében két kisebb és két nagyobb tanulmányt szentel, és valamennyiben helyes kritikai érzékkel mutat rá költőfilozófusun’k esztétikájának ismérveire, gondosan megkeresi antifasizmusának eredőit és jól méri fel annak társadalmi hasznosságát is. Lenini értelemben változást óhajtó álmodozónak tartja Fábryt, és a szocializmust teljes egészében vállaló romantikáját forradalmi romantikának nevezi, amivel teljes mértékben egyet érthetünk. 'Tévedéseit látszólagosnak mondja, s ezt a látszólagossá- got Valóság — térben és időben című írásában így indokolja: „... Fábry valósága a tömegek bekövetkező valósága volt, tehát igaz valóság. S ebből következik, hogy tévedései látszólagos tévedések csupán. Még akkor is, ha néhány ítélete mai szemmel nézve — de talán akkorival is — nem állja meg a helyét. S ez úgy lehetséges, hogy a valóság nem konstans állapot, metafizikai jelenségkomplexum, nem valami merev, mindenen elfekvő élet- tény, a valóság dialektikuson fejlődő fogalom ... így Fábry századharmadi valóságából is úf valóság született, mely nagyrészt tartalmazza, némely részletében kiegészíti, tovább fejleszti azt, sőt ellenkezik vele (a személyi kultusz időszaka). S így Fábry tévedései nem mint az ö gyengeségei mutatkoznak, hanem mint a valóság természetében és lényegében érvényesülő dialektika vonásai. Fábry csak a jelen századi Európa valóságának ellentmondásait tükrözi.“ Duba ezt a nézetét Remarque esetével igazolja, akinek Nyugaton a helyzet változatlan című regényéről Fábry megállapítja ugyan, hogy az 1914-18- as frontkomplexum maradék .nélküli kimerítése, vigasztalan, pontos csődgrafikon, de kétségbe vonja aktív hatását és életjelentőségét. Duba szerint — és e'jben igaza van — a ma reneszánszát élő regény elvesztette megrázó erejét. „Azóta az embertelenség, a háború valósága közelebb került hozzánk — írja —, mai képéhez képest Remarque borzalomfestő színei megfakultak. De megmaradt benne a letargia és a belenyugvás, mely bár mint emberi probléma és művészi mondanivaló ma is életvalóság, érezzük, hogy a művészi mondanivaló a mai valóságnak is csak egyik oldalát elégíti ki.“ Az írói erkölcs legendája című esszéjében Duba Fábry lírai szenvedélyéről ír. Hasonló gondolati gazdasággal elemzi Győri ry Dezső jelentőségét. Az alig másfél ívnyi tanulmány mélyen megvilágítja Az új arcú magyarok szerzőjének költészetét. Tőzsér Árpád tanulmánykötetéről írott esszéje is kitűnő; találóan jegyzi meg írása befejező soraiban, hogy a kötet jelentős minőségi előrelépés és eredmény a szlovákiai magyar gondolkodásban, elégtelennek tartom azonban, hogy Tőzsér oly- kori elfogultságát és egyoldalúságát egy-egy sorral elintézi. Tőzsérnek értékes tanulmányaihoz fűzött naplójegyzetei korántsem maradandó értékűek, szerintem inkább hígítják és gyengítik a tanulmánykötetet, és talán nem ártott volna megjegyezni, hogy az Egyszemű éjszaka kilenc jelentkezője nem mind olyan nagy tehetség, ahogy azt Tőzsér véli. A tanulmánykötet helyenként túlértékelése alighanem annak tulajdonítható, hogy a túlságosan élesre fordult viták pillanataiban Dubát a megvédés szándéka vezette. A szlovákiai magyar novél- iának szentelt tanulmány teljesen egyenrangú Duba legjobb Fábry-elemzésével. Példás esztétikai felkészültséggel áll (Könözsi felvétele) itt az esszéíró Duba elénk, s ezért megütköztet, hogy tanulmánya első oldalán — elődei hibájába esve — kijelenti, az elméletekben százszor megfogalmazódott, már-már látni vélt szlovákiai magyar regényt eddig még sen'ki sem írta meg. Szerintem helytelenül megfogalmazott esztétikai megállapítás ez, amellyel Duba nemcsak önmaga alatt vágja a fát, hanem lefokozza valamennyi prózaírónk munkáinak jelentőségét. A szlovákiai magyar regény életrehívása tudvalévőén nem egy, hanem valamennyi prózaírónk dolga. Egyetlen mű, a legművészibb és legsikerültebb sem adhat átfogó teljességet arról, ami itt a múltban történt, a jelenben lejátszódik. A regények sokasága kell, hogy teljességet éreztető képet kapjunk a szlovákiai magyar valóságról, de elmondható, hogy már nem egy szlovákiai magyar regény jelent meg, amely több vagy kevesebb sikerrel próbál rávilágítani az itt élő magyarság életkörülményeire, taglalja problémáit és sajátos közös sorsát a szlováksággal. Tolsztoj a Háború és béke című monumentális munkájában sem írta meg az orosz regényt, hanem egy világirodalmi rangú, hatalmas orosz regényéposzt alkotott. Balzacnak több tucat regényre volt szüksége, hogy kora társadalmáról művészi hitelességű képet adjon. A sort hosszan folytathatnám, s úgyanígy azt is állíthatnám, hogy nincs szlovákiai magyar líra, nincs szobor vagy festmény, pedig — tudjuk jól —, vannak kitűnő szlovákiai magyar versek, amelyek a költő énje, szlovákiai magyarsága mellett hazánk sajátos helyzetét és jellegét, lakóinak életkörülményeit és problémáit is tükrözik, ahogy vannak remek szobraink és remek képeink is tele szlovákiai valósággal, Szükségesnek tartottam erre a helytelen esztétikai fogalmazásra rámutatni, mert kiseb- íbíti szépprózánk jelentőségét és félreértésre is ad okot. EGRI VIKTOR Gazdagodik a múzeum Őskori mezőgazdasági eszközök kiállításával — a kőkorszaktól a középkorig — bővül ebben az évben a nitral Szlovák Mezőgazdasági Múzeum gyűjteménye. Kiállítják mindenekelőtt azokat az eszközöket, amelyeket a Szlovák Tudományos Akadémia nitrai archeológiái intézetének dolgozói találtak Szlovákia különböző területein végzett régészeti kutatásaik közben, kibővítve más szlovákiai múzeumoktól kapott anyaggal. Az új gyűjteményt az év első felében teszik hozzáférhetővé a nagyközönség számára. Az országos aratási ünnepség részvevői számára —, amely már hagyományosan Nitrán az agrár tudományok, kutatások és a mezőgazdasági főiskola központjában kerül megrendezésre — a múzeum dolgozói kiállítást készítenek elő a talajelőkészítés és megmunkálás fejlődéséről. Kiállítanak különböző eszközöket — ekéket, boro- nákat és hengereket, amelyekkel a szemes termények és a kapásnövények alá készítették elő a talajt a múltban. Bemutatják a modern gépeket is, amelyekkel ma dolgoznak. Kiegészítő anyagként statisztikai adatokat közölnek a mezőgazdasági munkák gépesítéséről az elmúlt negyed évszázad folyamán. A nitrai Mezőgazdasági Múzeum — mely egyetlen a maga nemében Szlovákiában — mintegy hétezer kiállítási tárggyal: eredeti mezőgazdasági géppel, eszközzel, szerszámmal, kitömött állatokkal, madarakkal stb. rendelkezik. A kiállítási tárgyak tematikailag vannak csoportosítva, és átfogó képet nyújtanak a szlovákiai mezőgazdaság fejlődéséről. Tavaly a múzeum gazdag gyűjteményeit több mint 11 ezer látogató tekintette meg. SZÜLÖK, NEVELŐK FÓRU M A A HATÉKONYABB NEVELÉSÉRT AZ ISKOLA ÉS A CSALÁD szoros kapcsolata az eredményes oktató-nevelő munka egyik igen fontos feltétele. Annak ellenére, hogy különböző fórumokon számtalanszor foglalkoznak eme együttműködés feltételeivel, konkrét formáival és tartalmával," még mindig találhatók fogyatékosságok, következetlenségek. Nap mint nap tapasztalhatjuk, ha valamilyen nevelési vagy oktatási probléma kerül megvitatásra otthon vagy az iskolában, esetleg valamilyen hibát fedezünk fel a nevelésben, az okokat leginkább a szülőkben, a családban keressük, a szülők viszont az iskolában, a tanítókban vélik felfedezni a fogyatékosságok forrását. Igaz, hogy ez a legegyszerűbb megoldás, és abban is van igazság, hogy nagyon sokszor valóban e két tényezőben leljük fel a keresett okokat, mégsem lehet ennyire leegyszerűsíteni a problémát. A család és az iskola együttműködését, az eddig szerzett tapasztalatok szerint nem lehet a kölcsönös elégedetlenség, gyanúsítás és vádaskodás alapján megkezdeni. A gyakorlat azt mutatja, hogy a kölcsönös megértés, a jó szándék sokkal biztosabb és tartósabb feltételeket teremt ehhez. Sok szülő és tanító meggyőződéssel vallja, hogy tartós sikereket csak rendszeres, jól átgondolt és teljes odaadással végzett munka hozhat, mely mentes az elfogultságtól, az előítéletektől, s a kölcsönös bizalom jellemzi. A család és az iskola együttműködésének lehetőségei nagyon sokfélék. Nincs szándékunkban valamennyit érinteni, csupán azokkal foglalkozunk, amelyek szerintünk a legfontosabbak. A gyakorlatban a legtöbb probléma a családi és az iskolai nevelés közötti eltérésből adódik. Ez az eltérés ad okot a legtöbb vitára, itt a legtöbb tennivaló is. Az eltérés egyik jelentős oka a szemléletben mutatkozó különbségek, melyek csaknem minden nevelési problémában kifejezésre jutnak, a világnézetre nevelés kérdéseitől a pályaválasztás problémaköréig mindenütt megtaláljuk azokat. A szemléletbeli különbségek okát nem mindig könnyű feltárni. Néhányat azonban szeretnénk megemlíteni. Sokan vannak olyanok, akik szinte egyedüli tényezőnek a múlt korok nevelésének káros örökségét tartják. Valóban, még mindig jelentős az idealista nevelés hatása, visszahúzó ereje. Úgy véljük azonban, hogy nem mindent lehet a szülők idealista nevelésére kenni. Túlságosan leegyszerűsítenénk a problémát, ha pusztán ezt hoznánk fel ok gyanánt. A világnézeti nevelésben előforduló hibákat előidézhetik olyan tényezők is, mint például a pedagógusképzés múltbeli következetlenségei (különösen a nevelési módszertanok kidolgozatlansága), a pedagógiai propaganda fogyatékossága és nem utolsósorban társadalmi rendszerünk ellenségeinek programszerű, rafinált módszerekkel és eszközökkel végzett aknamunkája. Az iskola és a szülők együttműködésében e tényezők hatásával is számolni kell. SZÁMOS ISKOLA eredményei igazolják, hogy következetes, kitartó és színvonalas munkával a világnézetre nevelés területén is egyeztetni lehet a nézeteket és komoly sikert lehet elérni. Az együttműködés során számolni kell azzal, hogy a szülők egyre nagyobb igényeket támasztanak az iskolával szemben. A tapasztalatok mutatják, több tárgyilagosságot, Jó megalapozottságot és életszerűséget kívánnak meg a nevelési problémák kölcsönös megbeszélésében és gyakorlati megoldásában. A nevelés és az oktatás problémáit mindig szoros összefüggésben kell látni az adott társadalmi fejlődéssel és e fejlődés támasztotta követelményekkel. Az iskola és a szülők együttműködésének is ezekből a követelményekből kell kiindulni. A gyakorlatban már eddig is tapasztalhattuk a nézetek közös nevezőre hozását és a kérdéseknek ezek szellemében való átültetését, legtöbb-« szőr azonban ez a törekvés csak a pályaválasztással kap« csolatban nyilvánult meg. A pályaválasztási kérdések megöl" dásakor az iskola igyekszik mind a társadalom, mind a gyermek (és a szülők) érdekeit összhangba hozni. Ez a törekvés azonban nem mindig jár sikerrel. A sikertelenség több okra vezethető vissza; egyik ok, hogy a szülők, illetve a gyermekek elvárásai olykor túlzót* tak, nem az adott feltételekből, s nem a gyermekek képességeinek figyelembevételével jönnek létre, hanem irreális vágyak, a divat, a túlzott anyagiasság, az egyéni érdekek előtérbe helye« zése hívja azokat életre. A sikertelenség további oka lehet a pályaválasztásra való elégtelen felkészítés, az oktatás alacsony színvonala és egyéb* olyan objektívnek tartott tényezők, mint az adott iskola földrajzi elhelyezkedése, demográfiai tényezők, a népgazdaságé ban bekövetkezett szükségszerű változások stb. Az iskola és á szülők együttműködésének ä pályaválasztás idején a felkészítésre és az oktatás színvonalának emelésére kell irányulnia. A tapasztalatok azt mutatják, hogy az együttműködés leggyakrabban közvetlenül csak az adott iskolatípus befejezése előtt nyilvánul meg. A több évet igénylő felkészítés szakaszában távolról sem olyan intenzív, mint azt elvárnánk. Pedig, ha a felkészítés idején is rendszeresen és olyan energiával működnének együtt, mint közvetlenül a pályaválasztás előtt, feltételezhetően kevesebb lenne a csalódott, sokszor önmagával meghasonlott, cinikussá vált gyermek; kevesebb lenne az aggódó vagy elégedetlenkedő szülő, kevesebb vád érné az iskolát, a tanítókat, és úgy véljük, több lenne a hivatását igazi lelkesedéssel végző fiatal. A PÁLYAVÁLASZTÁSSAL szorosan összefügg az oktatás színvonalának emelése. A szülők és az Iskola ezen a területen is gyümölcsöző együttműködést fejthet ki. Habár sokan úgy vélik, hogy a korszerű és intenzív oktatás érdekében a gyermekek ismeretszerzésének teljes egészében át kell helyeződnie az intézményekben folyó oktatómunkára, jelenleg még nem tartunk ott, hogy a megismerési folyamatot befolyásoló tényezők közül kiiktassuk a család hatásrendszerét. Napjainkban, és még hosszú ideig nagyon jelentős szerepe lesz a családban történő ismeretszerzésnek. Ezért az e területen folyó együttműködés mind a két fél részéről különösen nagy aktivitást igényel. A szülők napjainkban elsősorban az ellenőr szerepét töltik be, azaz ellenőrzik a gyermek felkészültségét és önálló tanulásának eredményességét. Elő reláthatólag ez a szerepük egy ideig még megmarad, habár több olyan új tanítási és tanulási koncepció ismert és a gyakorlatban egyre inkább elterjed, amely kifejezetten szükségtelenné teszi a szülők oktató szerepét, illetve olyan korszerű pedagógiai, lélektani, metodikai és tárgyi felkészültséget igényel, melyet bizony a szülőknek csak kis százaléka tud elérni mindennapi munkája mellett. Ezért még ha akarna vagy kifejezetten erre felszólítanák, sem tudja közvetlenül befolyásolni a megismerés folyamatát. A SZÜLŐK SZEREPÉT az otthoni ismeretszerzésben tehát továbbra is az ellenőrzésben látjuk, de igen jelentős a tanulás feltételeinek, a gyermek tanulói tevékenysége megszervezésében kifejtett munkájuk. Továbbá nagyban hozzájárulhatnának a tanuláshoz való jó viszony kialakításához, azaz a belső szükségszerűségből történő tanulási képesség kialakításához. A megismerés folyamatának közvetlen irányítását és a tananyaggal való első találkozás megszervezését jobb, ha az iskolára hagyják. KULACS DEZSŐ
