Új Szó, 1973. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1973-01-07 / 1. szám, Vasárnapi Új Szó

A fíg látni néhány lépésnyire a szemerkélő esőtől. A hídról nézve úgy Játszik, mint­ha a szigetet is elnyelte volna a kellemetlen decemberi köd. A hangok után haladva valami­vel könnyebb a tájékozódás. A gyár körvonalai és a kikötő csak fokozatosan bontakozik ki előttünk. A hosszú nyakú daruk és a tehergép- Kocsik azonban még ebben a rossz időben sem pihertnek. Ég a munka az emberek keze alatt. A Cseh Hajógyárban A legtöbb nagyüzemhez hasonlóan a prágai ha­jógyár is szerény keretek között kezdte meg te­vékenységét. 1924-et mutatott a naptár. Ki hitte volna akkoriban, hogy az Elba—Odera hajózás igényeinek megfelelő szegecselt csónakokat és egyszerű vontatóhajókat javító műhely néhány év­vel a háború után hatalmas üzemmé terebélyese­dik, melynek gyártmányait ma oly nagy becsben tartják a Szovjetunióban? A Cseh Hajógyárban kifejlesztett és gyártott el­ső folyami járművet, a mai szemmel nézve meg­lehetősen kezdetleges szívó-kotró gép prototípusát — óránként 250 köbméter anyagot mozgat meg — 1953-ban indították útnak távoli, új hazája felé. — Ezt a típust, melyből 1963-ig összesen 58-at szállítottunk a Szovjetunióba, rövidesen az SB 725 jelzésű, teljesen automatizált, emberi beavatkozás nélkül 1500 műveletet végző folyami kotrógép kö­vette — tájékoztat Jan Smíd mérnök, a hajógyár gazdasági igazgatóhelyettese, majd elmondja, hogy a gyár az évek folyamán szerződésileg egyre újabb típusú kotrógépek fejlesztését és előállítását vál­lalta. Hol veszik hasznukat Szibéria és a Távol-Kelet virágzó iparát gazdag nyersanyagforrásainak, természeti kincseinek kö­szönheti. A gomba módra szaporodó városok kö­zötti, gazdaságos közlekedést biztosító folyamok és folyók rendszeres tisztántartása és karbantar­tása tehát hajózhatóságuk érdekében elengedhe­tetlen követelmény. Az úszó szívó-kotró gépek kül­detése: eltávolítják a hajózást akadályozó lerakó­dásokat, és egyszesmind biztosítják az építőanya­got. A Szovjetunió végeláthatatlan gyapotültetvényei­nek öntözésére nem mindig alkalmas a folyó part­ján felállított stabil szivattyús berendezés. A szov­jet szakemberek a mieinkkel tanácskozva rámu­tattak a bizonyos helyeken medrüket gyorsan vál­toztató, szeszélyes folyóik okozta problémákra. így született meg a Cseh Hajógyár tervezőinek fejé­ben a másodpercenként 7,5 köbméter teljesítmé­nyű úszó szivattyú, melynek ötletes berendezése medencékben, majd csatornákban tárolja a folyó vizét, hogy azt onnan öntözőereken keresztül a növényzetre juttassa. — Nálunk ki sem próbálható ez a nagy telje­sítményű gép — véli az igazgatóhelyettes; és hogy jobban megértsük, állítását példával támasztja alá: — Ha három ilyen berendezést állítanánk fel egy­más mellé a Moldván, rövid időn belül az utolsó cseppig „kiinnák“ a folyó vizét. A világ egyik legnagyobb teljesítményű, órán­ként 2500 köbméter anyagot megmozgató kotró­gépének prototípusa három esztendeje látott nap­világot a hajógyár kikötőjében. Ezeket a gyártmá­nyokat is rendszerint a Moldván és az Elbán jut­tatják el Hamburgba, onnan Szczecinbe, majd Le- ningrádba folytatják útjukat. De félkész állapot­ban, vasúton is szállíthatók. Ebben a? esetben ter­mészetesen a szerelési munkák a szovjet elvtár­sakra várnak. A szovjet folyók megszokott képéhez tartoznak A hajógyár dolgozói azonban még ezzel az alko­tásukkal sem mondták ki az utolsó szót. Legújabb „gyermekük“ az idén november 22-én vízre bocsá­tott, osztályozó berendezéssel ellátott kotrógép, amely a pezsgős névadón a Praha nevet kapta. A gép nagy előnye, hogy a folyófenékről kitermelt építőanyagot — a kavicsot és a homokot — egy­maga, tehát további berendezés igénybe vétele nél­kül, több szemcsenagyság szerint osztályozza. Jó időbe telik, míg bejárjuk a kikötőben épülő néhány folyami óriást, melyeknek testvérei az Amu-Darján, a Szir-Darján, a Lénán, az Irtiszen, a Kámán és a többi szovjet folyón úsznak. Érdek­lődéssel tekintjük meg a vízi járművek minden ké­nyelemmel ellátott, csinos lakóhelyiségeit, az ét­termet, a fürdőszobát, melyeknek világítását saját villanyfejlesztő biztosítja. De ez természetes is, hi­szen az ilyen kotrógépek a hónapokon keresztül családjuktól távol élő munkások második otthona. — Eddig kb. 240 különféle műszaki vízi jármű­vet szállítottunk a Szovjetuniónak, ami, tekintettel az igényes gyártási folyamatra, cseppet sem lebe­csülendő mennyiseg — mondja az igazgatóhelyet­tes. — Ehhez járul a megnyugtató tény, hogy a Szovjetunió a berendezések minőségével is elége­dett. Különösen a szállítási határidők lelkiismere­tes betartását értékeli nagyra Szakosítás a KGST keretében A hajógyár exporttervének teljesítése felől ér­deklődünk. — Minden a legnagyobb rendben van — tájé­koztat Šmíd elvtárs. A tervet a dolgozók — köte­lezettségvállalásaik értelmében — december 15 helyett már december 8-án teljesítették. Ezen a napon hagyta el a kikötőt a Szovjetunióba irányí­tott utolsó szállítmány, őgyhogy pontot téve az idei év után, valamennyien már a jövő évi terven dolgoznak. Ezeknek a figyelemre méltó eredményeknek kö­szönhető, hogy a KGST-tagországok a műszaki fo­lyami járművek kizárólagos előállításával Cseh­szlovákiát bízták meg, mely az idén gyártmányai­nak 50 százalékát a Szovjetunióba szállította. A terv szerint 1973-ban ez a mennyiség 60, 1975-ben pedig már 82 százalékkal emelkedik. A feladatok pontos és megbízható teljesítése természetesen a hajógyárnak és dolgozóinak rend­kívüli előnyöket biztosít. A számos állami kitün­tetésen kívül — a hajógyár többek között a Mun­kaérdemrend viselője — az állandó és biztos meg­rendelések a gyártmányok műszaki színvonalának emelésére és a további géptípusok kifejlesztésére irányuló feltételek megteremtését is lehetővé te­szik. Nem utolsósorban pedig a dolgozók szociális biztonságát is szavatolják. Olyan előnyök ezek, amelyeknek elvesztésébe senki sem nyugodna bele. Ezért viselik valameny- nyien a szívükön a gyár ügyét, ezért igyekeznek leküzdeni az időnként felmerülő nehézségeket. Mert, minek is tagadnánk, problémában sincs hi­ány. Šmíd elvtárs elsősorban a gyakran akadozó szállító-átvevő kapcsolatokra utal. Ahhoz ugyanis, hogy nemzetközi kötelezettségeiknek eleget tegye­nek, kevésnek bizonyul az üzemben meghonoso­dott jó munkaerkölcs és lelkesedés. Ugyanezt, ter­mészetesen, jogosan megkövetelik az alszállítők- tól is, még ha ötszáznál többet tartanak is nyilván belőlük. Elképzelhető, milyen következményekkel jár, ha egyikük-másikuk nem tartja be az adott szavát. Az alszállítókkal folytatott végnélküli tár­gyalások és viták néha emberfeletti türelmet igé­nyelnek. Smíd elvtárs sóhajtva jegyzi meg: — Hasonló gondokkal jár a munkaerőhiány. Igaz ugyan, hogy ez országos jelenség, mellyel minden vállalatnak a saját lehetőségei szerint kell megbirkóznia. Erős támaszuk a párt és a szakszervezet — Válságos éveinkben sokan távoztak a gyár­ból — jegyzi meg az igazgatóhelyettes. — Egye­sek a politikai események miatt hagytak el ben­nünket, mert bizonytalannak látták jövőjüket a szovjet megrendelések elmaradása esetén. Mások a megérdemelt pihenést választva, nyugdíjba men­tek A gyár vezetősége azonban mindig erős tá­maszra talált a párt- és a szakszervezet üzemi bi­zottságaiban. — Ma is sokat köszönhetünk nekik — vallja vendéglátónk. Segítségükkel lelkiismeretesen tájé­koztat juk a dolgozókat feladataikról, rendszeresen ellenőrizzük a munkát és a minőséget. A pártszer­vek a legnagyobb megértést tanúsítják mind az Özem, mind a dolgozók igényei iránt. A munkaerőhiányt egyébként a gyár közelében felépített korszerű munkásszállásokkal igyekeztek megoldani. Mindkettő kényelmes otthont biztosít ma a vidékről fővárosba költözött fiataloknak. — Jó befektetés volt, annyi bizonyos — vélik a munkások. Az eredmények is ezt bizonyítják. Hi­szen a fiatalok — csak bánni kell tudni velük — meghálálják a gondoskodást. Azt is megértették, hogy annak a hatalmas gépezetnek a láncszemei, melynek együttes munkájával jönnek létre ezek a folyami óriások. Ezért beszélnek róluk oly büsz­kén, oly jóleső érzéssel. Pedig tagadhatatlanul ne­héz körülmények között élnek. Legtöbben csak lá­tásból ismerik a fedett, jól fűtött gyárcsarnokokat. Szabad ég alatt töltik az egész napot, a kikötő­ben, az időjárás viszontagságainak, fagynak, eső­nek, sárnak, hőségnek kitéve. Ugyanakkor azon­ban az is természetes, hogy a keresetük ezekhez a nem éppen kedvező feltételekhez igazodik. Aki­nek tehát az egészsége megengedi, az nemcsak a magasabb munkabér miatt, hanem, mert a szívé­hez nőtt a gyár, örömmel vállalja a nehézségeket is. A gépek dübörgését elnyeli az utcai forgalom, a villamosok és gépkocsik zaja. A járókelők fi­gyelmét aligha hívja fel valami a gyárban folyó lázas munkára. Ám itt lent, a libeni szigeten más a helyzet. Itt mindenki tisztában van azzal, hogy a konstrukciós iroda tervezői a munkásokkal együtt olyan műszaki csodák megvalósítására ké­pes, amilyenekre a világ első szocialista országa tart igényt. KARDOS MARTA meúeléúeiéfére ÚSZÓ GÉPÓRIÁSOK A LIBENI KIKÖTŐBEN A „Prchá'1 kotrógép a vizrebocsátás pillanatában! Ez a 62,5 m hosszúságú és 9,5 ni széles, osztá­ly ozó berendezéssel ellátott kotrógép 18 m mély­ségből óránként 280 m3 kavicsot mozgat meg. Vízrebocsátáso alkalmából a Praha nevet kepta

Next

/
Oldalképek
Tartalom