Új Szó, 1973. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
1973-01-07 / 1. szám, Vasárnapi Új Szó
A fíg látni néhány lépésnyire a szemerkélő esőtől. A hídról nézve úgy Játszik, mintha a szigetet is elnyelte volna a kellemetlen decemberi köd. A hangok után haladva valamivel könnyebb a tájékozódás. A gyár körvonalai és a kikötő csak fokozatosan bontakozik ki előttünk. A hosszú nyakú daruk és a tehergép- Kocsik azonban még ebben a rossz időben sem pihertnek. Ég a munka az emberek keze alatt. A Cseh Hajógyárban A legtöbb nagyüzemhez hasonlóan a prágai hajógyár is szerény keretek között kezdte meg tevékenységét. 1924-et mutatott a naptár. Ki hitte volna akkoriban, hogy az Elba—Odera hajózás igényeinek megfelelő szegecselt csónakokat és egyszerű vontatóhajókat javító műhely néhány évvel a háború után hatalmas üzemmé terebélyesedik, melynek gyártmányait ma oly nagy becsben tartják a Szovjetunióban? A Cseh Hajógyárban kifejlesztett és gyártott első folyami járművet, a mai szemmel nézve meglehetősen kezdetleges szívó-kotró gép prototípusát — óránként 250 köbméter anyagot mozgat meg — 1953-ban indították útnak távoli, új hazája felé. — Ezt a típust, melyből 1963-ig összesen 58-at szállítottunk a Szovjetunióba, rövidesen az SB 725 jelzésű, teljesen automatizált, emberi beavatkozás nélkül 1500 műveletet végző folyami kotrógép követte — tájékoztat Jan Smíd mérnök, a hajógyár gazdasági igazgatóhelyettese, majd elmondja, hogy a gyár az évek folyamán szerződésileg egyre újabb típusú kotrógépek fejlesztését és előállítását vállalta. Hol veszik hasznukat Szibéria és a Távol-Kelet virágzó iparát gazdag nyersanyagforrásainak, természeti kincseinek köszönheti. A gomba módra szaporodó városok közötti, gazdaságos közlekedést biztosító folyamok és folyók rendszeres tisztántartása és karbantartása tehát hajózhatóságuk érdekében elengedhetetlen követelmény. Az úszó szívó-kotró gépek küldetése: eltávolítják a hajózást akadályozó lerakódásokat, és egyszesmind biztosítják az építőanyagot. A Szovjetunió végeláthatatlan gyapotültetvényeinek öntözésére nem mindig alkalmas a folyó partján felállított stabil szivattyús berendezés. A szovjet szakemberek a mieinkkel tanácskozva rámutattak a bizonyos helyeken medrüket gyorsan változtató, szeszélyes folyóik okozta problémákra. így született meg a Cseh Hajógyár tervezőinek fejében a másodpercenként 7,5 köbméter teljesítményű úszó szivattyú, melynek ötletes berendezése medencékben, majd csatornákban tárolja a folyó vizét, hogy azt onnan öntözőereken keresztül a növényzetre juttassa. — Nálunk ki sem próbálható ez a nagy teljesítményű gép — véli az igazgatóhelyettes; és hogy jobban megértsük, állítását példával támasztja alá: — Ha három ilyen berendezést állítanánk fel egymás mellé a Moldván, rövid időn belül az utolsó cseppig „kiinnák“ a folyó vizét. A világ egyik legnagyobb teljesítményű, óránként 2500 köbméter anyagot megmozgató kotrógépének prototípusa három esztendeje látott napvilágot a hajógyár kikötőjében. Ezeket a gyártmányokat is rendszerint a Moldván és az Elbán juttatják el Hamburgba, onnan Szczecinbe, majd Le- ningrádba folytatják útjukat. De félkész állapotban, vasúton is szállíthatók. Ebben a? esetben természetesen a szerelési munkák a szovjet elvtársakra várnak. A szovjet folyók megszokott képéhez tartoznak A hajógyár dolgozói azonban még ezzel az alkotásukkal sem mondták ki az utolsó szót. Legújabb „gyermekük“ az idén november 22-én vízre bocsátott, osztályozó berendezéssel ellátott kotrógép, amely a pezsgős névadón a Praha nevet kapta. A gép nagy előnye, hogy a folyófenékről kitermelt építőanyagot — a kavicsot és a homokot — egymaga, tehát további berendezés igénybe vétele nélkül, több szemcsenagyság szerint osztályozza. Jó időbe telik, míg bejárjuk a kikötőben épülő néhány folyami óriást, melyeknek testvérei az Amu-Darján, a Szir-Darján, a Lénán, az Irtiszen, a Kámán és a többi szovjet folyón úsznak. Érdeklődéssel tekintjük meg a vízi járművek minden kényelemmel ellátott, csinos lakóhelyiségeit, az éttermet, a fürdőszobát, melyeknek világítását saját villanyfejlesztő biztosítja. De ez természetes is, hiszen az ilyen kotrógépek a hónapokon keresztül családjuktól távol élő munkások második otthona. — Eddig kb. 240 különféle műszaki vízi járművet szállítottunk a Szovjetuniónak, ami, tekintettel az igényes gyártási folyamatra, cseppet sem lebecsülendő mennyiseg — mondja az igazgatóhelyettes. — Ehhez járul a megnyugtató tény, hogy a Szovjetunió a berendezések minőségével is elégedett. Különösen a szállítási határidők lelkiismeretes betartását értékeli nagyra Szakosítás a KGST keretében A hajógyár exporttervének teljesítése felől érdeklődünk. — Minden a legnagyobb rendben van — tájékoztat Šmíd elvtárs. A tervet a dolgozók — kötelezettségvállalásaik értelmében — december 15 helyett már december 8-án teljesítették. Ezen a napon hagyta el a kikötőt a Szovjetunióba irányított utolsó szállítmány, őgyhogy pontot téve az idei év után, valamennyien már a jövő évi terven dolgoznak. Ezeknek a figyelemre méltó eredményeknek köszönhető, hogy a KGST-tagországok a műszaki folyami járművek kizárólagos előállításával Csehszlovákiát bízták meg, mely az idén gyártmányainak 50 százalékát a Szovjetunióba szállította. A terv szerint 1973-ban ez a mennyiség 60, 1975-ben pedig már 82 százalékkal emelkedik. A feladatok pontos és megbízható teljesítése természetesen a hajógyárnak és dolgozóinak rendkívüli előnyöket biztosít. A számos állami kitüntetésen kívül — a hajógyár többek között a Munkaérdemrend viselője — az állandó és biztos megrendelések a gyártmányok műszaki színvonalának emelésére és a további géptípusok kifejlesztésére irányuló feltételek megteremtését is lehetővé teszik. Nem utolsósorban pedig a dolgozók szociális biztonságát is szavatolják. Olyan előnyök ezek, amelyeknek elvesztésébe senki sem nyugodna bele. Ezért viselik valameny- nyien a szívükön a gyár ügyét, ezért igyekeznek leküzdeni az időnként felmerülő nehézségeket. Mert, minek is tagadnánk, problémában sincs hiány. Šmíd elvtárs elsősorban a gyakran akadozó szállító-átvevő kapcsolatokra utal. Ahhoz ugyanis, hogy nemzetközi kötelezettségeiknek eleget tegyenek, kevésnek bizonyul az üzemben meghonosodott jó munkaerkölcs és lelkesedés. Ugyanezt, természetesen, jogosan megkövetelik az alszállítők- tól is, még ha ötszáznál többet tartanak is nyilván belőlük. Elképzelhető, milyen következményekkel jár, ha egyikük-másikuk nem tartja be az adott szavát. Az alszállítókkal folytatott végnélküli tárgyalások és viták néha emberfeletti türelmet igényelnek. Smíd elvtárs sóhajtva jegyzi meg: — Hasonló gondokkal jár a munkaerőhiány. Igaz ugyan, hogy ez országos jelenség, mellyel minden vállalatnak a saját lehetőségei szerint kell megbirkóznia. Erős támaszuk a párt és a szakszervezet — Válságos éveinkben sokan távoztak a gyárból — jegyzi meg az igazgatóhelyettes. — Egyesek a politikai események miatt hagytak el bennünket, mert bizonytalannak látták jövőjüket a szovjet megrendelések elmaradása esetén. Mások a megérdemelt pihenést választva, nyugdíjba mentek A gyár vezetősége azonban mindig erős támaszra talált a párt- és a szakszervezet üzemi bizottságaiban. — Ma is sokat köszönhetünk nekik — vallja vendéglátónk. Segítségükkel lelkiismeretesen tájékoztat juk a dolgozókat feladataikról, rendszeresen ellenőrizzük a munkát és a minőséget. A pártszervek a legnagyobb megértést tanúsítják mind az Özem, mind a dolgozók igényei iránt. A munkaerőhiányt egyébként a gyár közelében felépített korszerű munkásszállásokkal igyekeztek megoldani. Mindkettő kényelmes otthont biztosít ma a vidékről fővárosba költözött fiataloknak. — Jó befektetés volt, annyi bizonyos — vélik a munkások. Az eredmények is ezt bizonyítják. Hiszen a fiatalok — csak bánni kell tudni velük — meghálálják a gondoskodást. Azt is megértették, hogy annak a hatalmas gépezetnek a láncszemei, melynek együttes munkájával jönnek létre ezek a folyami óriások. Ezért beszélnek róluk oly büszkén, oly jóleső érzéssel. Pedig tagadhatatlanul nehéz körülmények között élnek. Legtöbben csak látásból ismerik a fedett, jól fűtött gyárcsarnokokat. Szabad ég alatt töltik az egész napot, a kikötőben, az időjárás viszontagságainak, fagynak, esőnek, sárnak, hőségnek kitéve. Ugyanakkor azonban az is természetes, hogy a keresetük ezekhez a nem éppen kedvező feltételekhez igazodik. Akinek tehát az egészsége megengedi, az nemcsak a magasabb munkabér miatt, hanem, mert a szívéhez nőtt a gyár, örömmel vállalja a nehézségeket is. A gépek dübörgését elnyeli az utcai forgalom, a villamosok és gépkocsik zaja. A járókelők figyelmét aligha hívja fel valami a gyárban folyó lázas munkára. Ám itt lent, a libeni szigeten más a helyzet. Itt mindenki tisztában van azzal, hogy a konstrukciós iroda tervezői a munkásokkal együtt olyan műszaki csodák megvalósítására képes, amilyenekre a világ első szocialista országa tart igényt. KARDOS MARTA meúeléúeiéfére ÚSZÓ GÉPÓRIÁSOK A LIBENI KIKÖTŐBEN A „Prchá'1 kotrógép a vizrebocsátás pillanatában! Ez a 62,5 m hosszúságú és 9,5 ni széles, osztály ozó berendezéssel ellátott kotrógép 18 m mélységből óránként 280 m3 kavicsot mozgat meg. Vízrebocsátáso alkalmából a Praha nevet kepta
