Új Szó, 1973. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1973-01-07 / 1. szám, Vasárnapi Új Szó

1973. I. 7. A z elmúlt év végén egy érdekes szeminárium alkal­mából Tatranská Lomnicán találkoztak a Szállí­tásügyi Minisztérium hatáskörébe tartozó vállalatok és intézmények építész- és tervezőmérnökei. Az orszá­gos értekezlet tárgykörét a vasúti személyi pályaud­varok és állomásépületek tervezése képezte. v A vasút utasfogadó épületei 100—120 év alatt je­lentős fejlődésen mentek keresztül. A pályaudvar vagy a vasútállomás fogalma alatt ma már nemcsak a vá­gányok sokaságát és a technikai berendezéseket értjük. Az állomásépület ma a lakótelepek, a falvak és a városok bejárati kapuja és állapota sok mindent el­árul a vasút és az utasokról való gondoskodás szín­vonaláról. A vasútállomások építésénél ma két fő szempontot kell figyelembe venni: egyrészt a növekvő igényessé­get az utazás gyorsaságára, pontosságára és kényel­mére, másrészt pedig a környezet kultúráltságának növelését az állomáson tartózkodó utasok számára. Ezeket tartják szem előtt a régi állomások újjáépíté­sét és az új állomásokat tervező mérnökök. Igyekeze­tük abban az irányban is megnyilvánul, hogy az állomás építészeti elrendezése összhangban legyen a vasút üzemelési feltételeivel. A vasútállomások épí­tésénél tehát nem az öncélú, divatos építé­szeti stílusokat követik, a korszerűségre való törekvés azonban itt is érvényesül, és az újabban épült állomá­sok tartós kulturális értékeket jelentenek. Elég meg­említeni a pardubicet, az aši, a Nové Zámky-i (Érsek­újvár), a Bratislava-Nové Mesto-i, a bilinai, az Ostra- va-Vítkovice-i, a BratisLava-Vinohrady-i, a BratisLava- külváros-i, az oldrichovi és a befejezés előtt álló kófi­céi vasútállomást. Ezek mind állják a versenyt a vil'ág bármelyik hasonló forgalmú vasútállomásával. A Štrbské Pleso-i új vasútállomás jól b eilleszkedik a Magas Tátra festői szépségű környezetébe Tanulságos beszélgetés a kulturált utazás feltételeiről A szemináriumon részt vevő szakemberek előadása­ikban össze is hasonlították külföldön szerzett tapasz­talataikat a hazai fejlődéssel. Egyhangúlag megállapí­tották, hogy a ČSD vasútállomásai lépést tartanak a korral és az állomások belső térségének az alakulása is megfelel a világszerte tapasztalható irányzatoknak. Régebben úgy tervezték a vasútállomásokat, hogy az utas először a jegypénztárba lépett, innen a váróte­rembe ment, ahonnan a felszállóhelyre jutott. Most az állomásokat hatalmas előcsarnokkal építik, ahonnan az utas könnyen eljuthat a különböző szolgáltatási részlegekhez, valamint a fedett felszállóhelyhez. Az Ilyen elrendezés mintapéldányait tapasztalhatjuk a Bratislava-Nové Mesto-i, Nové Zámky-i és a košicei pályaudvaron. A fenti témával összefüggésben kérdéseket intéz­tünk a szemináriumon részt vevő előadókhoz. Nagyon érdekes válaszokat kaptunk. ,,A vasúti személyszállítás fejlődése“ címmel Milan Koukal mérnök, a žilinai Szállítási Kutatóintézet tu­dományos dolgozója tartott előadást. Megkérdeztük, hogy milyen összefüggést lát a személyforgalom és a vasútállomások építése között. — Ismerek egy holland tanulmányt — válaszolta —, amely nagyon érdekes megfigyelésekről számol be. Egy bizonyos vonalon a személyforgalom állandó csökkenését észlelték az egyes állomásokon. Ezek az állomások többnyire öreg, elavult, kényelmetlen épü­letek voltak. Lebontották őket, és újakat építettek a helyükre. S íme! Az emberek egyre sűrűbben fordul­tak meg az új állomásokon. A forgalom növekedett. Ez azt jelenti, hogy ha az ember kényelmesen várhat a vonatra, azt sem bája, ha le is késik róla, mert a kulturált környezetben hasznosan töltheti az idejét a következő vonat indulásáig. Korszerűsíteni kell tehát az állomásokat. Nem a nagy állomásokról van szó, inkább a közepesekről és a kisebekről, ahol az utas- forgalom növekedése valóban jelent valamit. Emanuel Hruška mérnök, műépítész professzor, a bratislavai Szlovák Műépítészek Szövetsége tagja az alábbi témáról tartott előadást: „Az állomásépületek, a városfejlesztés és a városi tömeges szállítás össze­függései“. Kérésünkre röviden így foglalta össze mon­danivalóját: — Az a célumk, hogy az utas minél gyorsabban a páros központi részeibe jusson. A vasútállomások 5xcentrikus kihelyezése nem célszerű, hiszen innen §s ide utazik a legtöbb ember. A vasúti és a városi tö­meges személyszállítást azonban jól össze kell han­golni.Ezt mindenütt a világon földalatti vasutakkal, metrókkal oldják meg. Mindenesetre, ahol új városi központok épülnek, azokat úgy kell a vasútállomás­hoz kapcsolni, hogy az állomásról induló helyi köz­lekedési vonalak végállomása ott legyen, ahová az utasok el akarnak jutni, és így további átszállásra ne legyen szükségük. Emellett arra is gondolni kell, hogy ne zsúfolódjon össze minden egy helyre. Ezzel kapcsolatban megjegyezném, hogy a bratislavai fő- pályaudvar kérdését is kéregalatti vasútal lehetne megoldani, ez nem zavarná a többi közlekedési vona­lat és a beépített telkek sem lennének útjában. Nagyon érdekes előadást tartott Josef Danda épí­tészmérnök, a prágai Állami Szállítási Terviroda dol­gozója. Előadásának címe: „A vasútállomások terve­zésének tipizációs alapelvei“. Megkérdeztük tőle, hogy milyen jövője van a korszerű nagy, közepes és a ki­sebb méretű vasútállomások szabványos, tipizációs tervezésének. — Az a célunk — válaszolta —, hogy az állomás legfőbb részei, a pénztárak és a várótermek az utas számára minél áttekinthetőbbek legyenek. Ennek a célnak legjobban az említett szolgáltatásokkal össze­függő központi csarnok felel meg. A forgalom mére­teinek és a szükségleteknek megfelelően alapjában véve mindenütt ugyanazt a típust fogjuk alkalmazni, csak eltérő méretekben. A vasútállomás komplexumá­hoz természetesen hozzátartozik az állomás előtti tér­ség és a peron megfelelő kiképzése is, ahol szintén érvényesülhetnek a tipizáció szempontjai. A tipizáció nemcsak gazdasági szempontból előnyös, hanem az utasok szempontjából is, elősegíti a gyors tájékozó­dást az állomásokon telhát meggyorsítja a forgalmat, és így a vasútállomás lényegében a lakótelepek és az általános személyforgalom szerves részévé válik. Sze­rintem a tipizációnak elsősorban ebből az alapelvből kell kiindulnia. Mojmír Krajčíľik mérnök., a brnói Vasútépítési In­formációs központ dolgozója a vasútállomások építésé­ben szerzett külföldi tapasztalatokról számolt be. Ter­mészetesen, azzal a kérdéssel fordultunk hozzá, hogy véleménye szerint hogyan érvényesülnek a külföldi tapasztalatok hazai vasútállomásaink építésében. — Vasútállomásaink színvonala mind műépítészeti szempontból, mint pedig az ellátottság és a típusjelleg szempontjából nagyon jő. Lépést tartunk a világvi­szonylatban tapasztalható fejlődéssel, állomásaink tá­gasak és világosak. Ami a további külföldi tapaszta­latokat illeti, elsősorban azt említeném meg, hogy olyan irányzatok kerültek újabban előtérbe, melyek szerint az állomásnak szorosabban a városhoz kellene tartoznia. Régebben, illetve nem is olyan régen, a füs­tölgő gőzmozdonyok korában indokoltabb volt az állo­mást a lakótelepektől megfelelő távolságra helyezet­ten építeni. Ma, a vasúti forgalom villamosításának korában ez a szempont már nem érvényesül. Egyéb­ként olyan érdekes irányzat is tapasztalható, mely igyekszik közelebb hozni egymáshoz az utasokat és a vasúti forgalmat. E célból, ahol csak lehet, előny­ben részesítik az üvegfalakat, hiszen a vonatra vá­rakozó utas számára érdekes és szórakoztató látvány az egész vasútállomás forgalmának szemlélése. Ez nemcsak a nagy állomásokra vonatkozik, hanem a közepesekre, sőt a kisebbekre is, amelyek építésé­nél szintén a korszerűségre való törekvés tapasztal­ható. Hasznos vállalkozás volt ez a szeminárium. Ered­ményei bizonyára már a közeljövőben visszatükröződ­nek az új vasútállomások építészeti megoldásaiban. A szemináriumon vázolt feladatok időszerűségét és szükségességét Miroslav Rakúšan mérnök, a Szövet­ségi Szállításügyi Minisztérium fejlesztési osztályának igazgatója így foglalta össze: — A szeminárium vasútállomásaink korszerűsítésé­nek kérdéseivel foglalkozott. Vannak már ilyen állo­másaink, ezeket az utóbbi években építettük fel. Régebbi vasútállomásaink átlagos életkora azonban 80 év körül mozog, állapotuk és üzemelési színvona­luk már a mai kor követelményeinek sem felel meg, sem az utazóközönség, sem a vasúti szállítások szem­pontjából. A legtöbb fogyatékosság a várakozási, a bevásárlási és a kulturális igények kielégítése terén tapasztalható, öregebb állomásaink általában közepes nagyságúak, de az általános kommunikációba való bekapcsolódás és a városi zöld övezetbe való beillesz­kedés szempontjából nagyon sok a pótolnivaló. Alap­vető és mélyreható intézkedésekre van szükség, és a szeminárium elsősorban ezeknek a kérdéseknek a megvilágítását szolgálta, méghozzá eredménnyel. Az 5. ötéves terv folyamán a vasúti forgalom korsze­rűsítésekor 37 milliárd korona értékű beruházást fordítunk, ebből az összegből Szlovákiára 13,1 milli­árd korona jut, ami nem kevés, s ezért mindannyian remélhetjük, hogy a beruházások a régi vasútállomá­sok célszerű korszerűsítésében is jelentős eredmé­nyekhez vezetnek. . ANDREI TUŠER Korszerű felszállóhely a Bratislava—Nové Mesto-i vasútállomáson A Nové Zámky-i korszerű vasútállomás tágas előcsarnoka 1 ÖSSZHANGBAN A KOR KÖMÉNYEIVEL

Next

/
Oldalképek
Tartalom