Új Szó, 1973. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
1973-01-28 / 4. szám, Vasárnapi Új Szó
Ma olyan Jubiláló vállalatot köszöntünk, amely 20 éves munkájával alapvetően hozzájárult környezetünk, élet- körülményeink gyökeres megváltoztatásához. A bratislavai Doprastav 1953. január elsejével kezdte meg hasznos tevékenységét, s az eltelt húsz esztendő alaft olyan alkotásokat hozott létre, amelyek méltán kiérdemelték a társadalom osztatlan elismerését. Utak és hidak, szabályozott folyómedrek és távolsági vízvezetékek tanúskodnak a vállalat dolgozóinak szorgalmas munkájáról, akik a szükségnek meg felelően hol itt, hol ott ütnek tanyát, s amikor elkészülnek egy művel, felszedik a sátorfájukat, hogy újabb helyen, talán az ország másik végében, egészen más jellegű vállalkozásba kezdjenek. Nos, ha meggondoljuk, hogy mennyi szervezési problémával, mennyi nehézséggel kell megbirkóznia az ilyen vállalat valamennyi dolgozójának, valóban csak a legnagyobb elismeréssel szólhatunk róluk. Nehéz lenne felsorolni, hogy az eltelt húsz év alatt mennyi minden került ki a vállalat dolgozóinak ügyes kezei alól. Említsük meg legalább azokat, amelyek olvasóink számára ismerősebbek, és talán nem is tudják, hogy a bratislavai Doprastav építette. Kezdjük talán a legfiatalabb és legjelentősebb építménnyel, a bratislavai Szlovák Nemzeti Felkelés Híddal. Ez az építészeti remekmű valóban kicsúcso- sodása a vállalat hídépítő tevékenységének, amely nemzetközi viszonylatban is rangos helyet biztosított 20 éves a bratislavai DOPRASTAV neki. A híd egyetlen tartóoszlopa — két lábát a várral szembeni partnak feszítve — óriási Gulliverként csupán néhány acélzsinórral tartja a híd egész szerkezetét. S ha már a látvány akaratlanul is a mesék világába vitt minket, akkor rajta, üljünk itt meseautóba, induljunk el a hídról egy kisebb szlovákiai körútra és nézzük meg a jubiláló vállalat nevezete sebb építményeit. Ha Komárno (Komáronjj felé vesszük az irányt, nem is kell sokáig mennünk, mert az alattunk elsuhanó betonutat szintén a vállalat építményei közé sorolhatjuk. Az úttal kapcsolatban talán érdemes lesz megemlíteni, hogy a vállalat által megépített 550 kilométernyi elsőosztályú műutak közül ezen a 70 kilométeres szakaszon alkalmazta a Doprastav először ezt a technológiát. Az út melletti falvak és települések az 1965-ös árvíz emlékét idézik. Nemcsak épületek mentek tönkre, hanem az utakban és a hidakban is jelentős károk keletkeztek. Csallóköz felújított úthálózata szintén a Doprastav műve. Nem látványossága, hanem fontossága miatt említettük. A csallóközi utakon autóbuszok százai hordozzák a munkába siető és ügyes-bajos dolgaikat intéző embereket. Nagyon kell ide a jó út. De térjünk vissza ismét a mesék birodalmába. Ki látott már csapóhidat, olyant, amilyent a mesebeli V i’kastélyok kapui előtt az ellenség közeledtére csikorgó fogaskerekek segítségével emelnek a magasba. Aki még nem látott igazi csapóhidat, az látogasson el Komáromba, mert itt ilyen hidat is épített a .Dop- rüstav. Kissé nagyobbat ugyan, kétszárnyút, de mégis ir’azi csapóhíd ez, bár ne>m az ellenség közeledtére emelik fel, hanem akkor, ha a hajógyári mesterek elkészültek egy új „bárkával“, és az hosszú útjára (indul valamelyik baráti országba. A híd további nevezetessége az, hogy csak egy van belőle az egész országban. Sokáig épült ez a thíd, de a sziget lakói és a szigetre, vagy a határon túlra gyalogosan kirándulóik nem zúgolódtak. Az épülő híd mellett közlekedő komp a századforduló romantikus hangulatát idézve szorgalmasan szállította az átkelő utasokat. A komáromiak szívesen sétálnak ide napsütötte vasárnapi délutánokon. Akkor is kisétáltak, amikor a híd már összekötötte a két partot, de már nem a komp romantikája, hanem az új csapóhíd nagyszerű látványa vonzotta őket. Bizonyára több látnivaló is akadna a városban, például az új felüljáró. Á vállalatnak egy betonhídelem gyára is működik itt. A vállalati munkásszállóban akár meg is pihenhetnénk, de meseautónk máris indul tovább északkeleti irányba, s a Vágduna méltó ságteljes hídjára érkezve ismét a Doprastav dolgozóinak kezemunkáját kell dicsérnünk. Ám nemcsak a hidaiikra és felüljáróikra lehetnek büszkék a vállalat dolgozói, amelyekből az északabbra fekvő hegyes-völgyes területeken többet is találhatnánk. Ki gondolná, hogy a Sala—Kolárovó-i (Vág- sellye—Gúta),afelső csallóközi I. és II., a madunicei, a Perec—Levice-i (Léva) és a többi nagy területű öntözőberendezés szintén a Doprastav műve. Pedig így van; a vállalat munkája több mint 100 000 hektárnyi termékeny terület öntözését tette lehetővé, melynek a felét 500 millió korona értékben az utóbbi öt ■ év alatt létesítették. Ha már a víznél tartunk, nézzünk körül, hogy mit tett a vállalat Szlovákia lakosságának ivóvízellátása 'érdekében. Meseautónk jó irányban halad. Először a Garam menti távolsági vízvezeték tájára visz minA Malacky és Bratislava közötti autóiiníút építésének gyorsasága főleg a nagy teljesítményű útburknló gépek, a7. un. „finiserok“ munkájától függ. A bal oldalon látható alapozó gép óránként 14,5 méter széles és 150 méter hosszú betonréteget helyez az úttestre. A betonrétegre a további gépek bitumenes törmeléket terítenek és erre kerül az út külső burkolata. A jnbb oldalon látható gépesített munkabrigád naponta átlagosan 400 tonna bitumenes keveréket terít szét, ami BOT méter hosszú és 4 méter széles útszakasznak felel m**g. két, amely Harmanecből kiindulva Banská Bystrica, Zíar nad Hronom és Banská Štiavnica százezer lakosának biztosít friss ivóvizet. A másik nagy vízvezeték-rendszerhez Zvolen városán keresztül visz az út, ahol szintén megállhatunk egy nagyon hasznos és ezért meglehetősen hosszú felüljárónál. Lám, a Doprastav hídépítői itt is maradandó emléket hagytak maguk után. Innen már csak egy ugrás Hmlová, az azelőtt jelentéktelen község. Neve ma már fogalom, hiszen itt épült fel Szlovákia legnagyobb földöntözéses víztárolója, melyben 8 millió m3 víz várja, hogy a több mint 100 kilométer hosszú vízvezetékrendszerben eljusson a lučeneci (Losonc) vagy a Modrý Kameň-i (Kékkő) járás valamely háztartásába, ahol nélküle megállna az élet. Az itteni háziasszonyok vajon tudják-e, hogy ez az áldott jó vízvezeték szintén a Doprastav alkotása? Lám, elég messzire elkalandoztunk Szlovákia fővárosából, ideje lenne már visszatérni. Nem akarom untatni az olvasóikat újabb hidak felsorolásával, de a seredi hídnál valóban érdemes egy pillanatra elidőzni. Itt tulajdonképpen bét érdekes hidat találhatunk, egyet a Vág felett és egy vasúti felüljárót. Mindkettő előregyártott betonelemekből készült, különösen a folyó feletti híd tűnik fel különleges elrendezésével. Ezeket a hídelemeket a közeli Sene- cen (Szene) készítik. Útközben betekinthetnénk a hídelemgyár tökéletesen felszerelt fedett csarnokába, de ha sietős az utunk, sem Senecet, (Szene) sem Sládkovičovót (Diószeg) nem kell érintenünk. A Doprastav ugyanis új műutakat épített a nevezett városok mellett, amivel sokkal gyorsabbá és biztonságosabbá tette a fővárosba igyekvő autósok útját. Mi is sietünk, mert nem akarunk lekésni a Doprastav igazgatójának Dušan Mlklánek mérnöknek a vállalat huszadik évfordulója alkalmából rendezett sajtóértei,setéről. Itt megtudtuk, hogy a Doprastav tulajdonképpen a volt Ingstav n. v. jogutódja. Húsz évvel ezelőtt' 4811 dolgozója volt a vállalatnak, évi teljesítményük értéke akkor 252 millió korona volt. Most 6100 a dolgozóik létszáma, az évi teljesítmény értéke pedig elérte a 890 millió koronát. Nos, ilyen eredményt csak ott tehet elérni, ahol a teljesítmények növekedését csaknem kizárólag munkatermelékenység növelésével támasztják alá. A Doprastavban ezt évek óta így csinálják. Sorolhatnánk a termelés és gazdálkodás további mutatóit is, de inkább más alkalommal térünk rá vissza. A húszéves múlt valóban gazdag témával szolgál. Az egyik újságíró például megkérdezte, hogy a bratislavai híd felépítése után jöttek e külföldi megrendelések ha-' sonló hidak építésére. Az igazgató elmosolyodott és így válaszolt a feltett kérdésre. — Nem ez volt a célunk, csupán Bratislava jellegzetességének, fekvésének megfelelő sajátos építményt akartunk létesíteni. Ez sikerült is. Lehet, hogy máshol is vannak hasonló adottságok, ahol szintén megfelelne ez a megoldás, de itthon is van munkánk bőven. A tervezett autóműutak építése a jövőben vállalatunk kapacitásának csaknem 90 százalékát leköti, emellett a dunai erőmű építéséhez is hozzá kell járulnunk és Prága építésében is fontos feladatokat vállaltunk, például a Barrikádosok hídjának, valamint egy pályaudvarokat összekötő felüljárónak az építését. MARKAI MIKLÓS
