Új Szó, 1973. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
1973-01-27 / 23. szám, szombat
gazdasági dolgozók gyakorlati tevékenységükben teljes mértékben respektálják a párt vezető szerepét, lehetővé teszik a pártszerveknek és -szervezeteknek az ellenőrzési jog hatékony érvényesítését, tevékenységükben az államirányító szerepéből és népgazdaság terveiből indulnak ki, és saját munkájukban a dolgozók tevőleges részvételére és kezdeményezésére támaszkodnak és azt céltudatosan fejlesztik. A politikai hatalom nem teljesíthetné funkcióját, ha nem biztosítaná következetesen a vezető osztály — a parasztsággal és a többi dolgozóval szövetséges munkásosztály — alapvető gazdasági érdekeit, és ez zavarokat okozna a gazdasági, de a politikai kapcsolatokban is. Ezért az állam minden gazdaságpolitikai határozatának összhangban kell állnia a gazdaság lehetőségeivel és objektív szükségleteivel, valamint a szocialista társadalom további fejlesztésének követelményeivel. A helyes politikai döntés, a helyes politikai vezetés hatékonyan támogathatja a gazdaság fejlesztését, amit bizonyít az 1968—1969-es évek gazdasági válságjelenségeinek áthidalása és az 1969 áprilisa utáni egész fejlődés. Ezzel szemben a helytelen politikai vezetés fékezi, komplikálja és torzítja a gazdasági fejlődést, amit különösen a hatvanas évek kezdete és az 1968—1969-es évek igazoltak. Ezért a gazdasági feladatok helyes megoldásának, minden gazdasági jellegű döntésnek abból kell kiindulnia, hogy tiszteletben tartja a szocialista társadalom gazdasági és politikai vonatkozásainak és céljainak egységét. A demokratikus centralizmus a mezőgazdaság irányításában A demokratikus centralizmus fejlesztése biztosítja a központi irányítás és az alacsonyabb szervek alkotó kezdeményezésének egységét, ami a népgazdaság hatékony fejlesztése szempontjából nélkülözhetetlen. Ahogyan V. I. Lenin hangsúlyozta, a szocialista gazdaságot központilag kell irányítani. Csak így lehet teljes mértékben biztosítani a munkásosztály és a többi dolgozó érdekeinek következetes védelmét, erősíteni politikai és gazdasági hatalmát. E követelmény jogosságát a gyakorlat már számtalanszor bebizonyította. A szocialista társadalmi tulajdon, ami az egész népgazdaság egységének alapja, megköveteli, hogy a népgazdaság egyes részeinek tervszerű fejlődése — területi, ágazati, termelőgazdasági egysége, vállalatok, üzemek stb. — harmonikusan menjen végbe, kölcsönös összhangban és egységben álljon. A termelőerők magas színvonala, amit a jelenlegi szakaszban elértünk, a korszerű termelés terjedelme és bonyolultsága csakúgy, mint az a követelmény, hogy a tudományos-műszaki haladást teljes mértékben a gazdasági fejlődés szolgálatába állítsuk — objektíve feltételezi a központi tervirányítás szerepének megerősítését. Csak így biztosítható, hogy az irányítás alacsonyabb fokai koordináltan dolgozzanak a társadalmi fejlődés alapvető céljai elérésének érdekében, hogy az egyes termelési kollektívák munkája segítsen kielégíteni az össztársadalmi érdekeket, és elérni a fejlődés szociális-gazdasági céljait. Ezért a központi tervezés és irányítás színvonala az egész tervirányítási rendszer minőségének és hatékonyságának döntő fontosságú, tényezője. Egyidejűleg szükségszerűen ki kell használni és tovább kell fejleszteni a helyi kezdeményezést, harmonikusan ösz- sze kell kapcsolni a rész- és az össztársadalmi érdekek kielégítését, ami a szocialista gazdaságirányításban a demokratikus-centralizmus alapelvei közé tartozik. Ezért a termelő gazdasági egységek jogköre és felelőssége a tervezésben és más kérdésekben jelentősen széles körű, a gazdaság és a kultúra fejlesztésében kibővül a köztársaságok és a helyi gazdasági szervek jogköre. A demokratikus centralizmus alkotó kibontakoztatása tehát megköveteli a központi irányítás további megerősítését, különösen a távlati tervezés és a műszaki fejlesztés területén, emellett azonban elegendő teret kell hagyni arra, hogy az alacsonyabb szervek érvényesíthessék kezdeményezésüket és kiválaszthassák a feladatok teljesítésének legjobb módját, amely a rájuk bízott munkaszakaszon megfelel a feltételeknek a dolgozók kezdeményezése és aktív részvétele számára az irányításban, valamint a párt és az állam gazdaságpolitikájának megvalósításában. A szocialista gazdaság tervirányítása nemcsak a dolgozók érdekében való irányítás, hanem olyan irányítás, amelyben a dolgozók közvetlenül széleskörűen részt vesznek és segítenek. így alakulnak ki a széles körű lehetőségek a szocialista demokrácia sokoldalú fejlődése számára, valamint arra, hogy kibontakoztassuk a dolgozók minél nagyobb részvételét az irányításban, ami az irányító tevékenység egyik fő alapelve. 3. A dolgozók részvétele az irányításban és munkakezdeményezésiik kibontakoztatása — a szocialista gazdaságfejlesztés sikerének szükségszerű feltétele A szakszervezet feladata A tervszerű irányításban a dolgozók részvételének elmélyítése és munkakezdeményezésük kibontakoztatása az irányítás egyik alapfeltétele. A szocialista országépítés tapasztalatai teljes mértékben, igazolják, hogy a munkatevékenység, a kezdeményező készség kibontakoztatása és a dolgozók irányításban való részvételének fejlesztése a termelés sikeres fejlesztése politikai feltételeinek elválaszthatatlan része, akárcsak a kommunista párt és a szocialista állam gazdaságpolitikája megvalósításának. A CSKP ezért gazdaságpolitikájában abból az elvből indul ki, hogy a termelés fejlesztésében a dolgozó tömegeknek van döntő szerepe, hogy minél nagyobb a dolgozók érdeklődése, és minél jobban értik meg munkájuk értelmét, célját és következményeit, annál jobban és ön- tudatosabban dolgoznak, és annál jobb eredményeket érnek el. Csak a dolgozóknak az irányítás és az ellenőrzés fejlesztésében való állandó és szakavatott részvétele, amit a további gazdasági fejlődésért való együttes felelősség tudata követ, lehet biztosítéka a gazdaságfejlesztési gazdasági-politikai célok elérésének. A CSKP XIV. kongresszusa ezért fordított különös gondot az erkölcsi ösztönzőknek és azoknak az elemeknek a fejlesztésére, amelyek megerősítik a munkához való szocialista viszonyt, annak elérésére, hogy az erkölcsi és anyagi érdekeltség harmonikus összhangban legyen, és a kettő egymást kölcsönösen kiegészítse. A szocialista versenymozgalom és a dolgozóknak a termelés irányításában való részvétele egyéb formáinak helyes irányvétele jelentősen befolyásolja az embereknek a termelés fejlesztésében való munkáját és kezdeményező készségét, de jelentős hatással van az emberek jellemére, politikai és erkölcsi tulajdonságaik fejlődésére is. Ezért azok közé a módok közé tartoznak, amelyek a szocialista ember neveléséhez és formálásához vezetnek. Egyszersmind a lenini elvek értelmében döntő módját képezik a dolgozók részvételének a szocialista állam, a szocialista társadalom irányításában, és így a szocialista demokráciának jelentős, állandóan fejlődő és tökéletesedő oldalát képviselik. A munkakezdeményezés kibontakoztatásából és a dolgozóknak az irányításban való öntudatos részvétele fejlesztéséből a pártszervezet vezetésével a gazdasági vezetéssel együtt kiveszik a részüket a társadalmi szervezetek, elsősorban a szakszervezetek. A dolgozók irányításban való részvételének egyik alapvető formája a termelési értekezlet. Ezeket a termelés icár
