Új Szó, 1973. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1973-01-24 / 20. szám, szerda

feltételek között ment végbe, amikor a hős szovjet hadsereg közvetlenül felszabadította a népeket. Ebben a helyzetben nemzeteink előtt nem az a feladat állt. hogv csupán felújítsák Csehszlovákia önállóságát a régi burzsoá demokrati kus alapokon. Jelenlegi forradalmunk feladata az volt, hogv ú) államrendszert létesítsen, népi demokratikus köztársasá got, amely a politikai hatalmat többé nem a burzsoázia kezébe, hanem a munkások, a parasztok, a kisiparosok és az értelmiség, a Nemzeti Frontban tömörült erők kezébe adja át. Ugyanakkor azonban meg kell mondani azt is, hogy az új államrendszer ugyan már nem volt burzsoá, de még nem volt szocialista sem. Ezért az államrendszer történelmi átmeneti formájának nevezzük, amelyet a nép, elsősorban a munkásosztály és szövetségesei forradalmi demokratikus diktatúrája jellemez

A felszabadulás után Klement Gottwald több ízben nyilatkozott új államunk jellegéről. Öva intett az egyes fejlődési szakaszok átugrásának kísérleteitől. Hangsúlyozta, hogy nem vagyunk többé a régi parlamenti demokratikus típusú köztársaság, nem vagyunk burzsoá demokratikus köztársaság, de ugyanakkor még nem vagyunk szocialista köztársa ság sem. Ez azt jelenti, hogy politikai-hatalmi szempontból új rendszerünk átmeneti volt, s az jellemezte, hogv a burzsoázia már nem uralkodhatott egyedül, de még a munkás- osztály sem uralkodhatott maga. Gottwald elvtárs a felszabadított hazába való visszatérése után közvetlenül a következőket mondotta erről az SZLKP funkcionáriusainak košicei konferenciáján 1945. április 8-án: „Mi magunk nem kormányozhatunk és nem kormányozhatnak egyedül ők sem. ök sem kormányozhatnak nélkülünk, mi pedig nélkülük. Emellett ők inkább nélkülünk mint mi nélkülük. Fennmarad a kényszerű együttműködés a másik politikai csoporttal, amely ugyancsak kénytelen együttműködni velünk.“ (Klement Gottwald Művei, 12. kötet, 27. oldal.) A népi demokráciának fejlődése további Időszakában szükségszerűen vagy a proletariátus diktatúrája megteremtésének irányában kellett fejlődnie, vagy pedig a tőkés viszonvok helyreállításához, tehát a burzsoázia diktatúrájához vezethetett volna.

Csehszlovákia Kommunista Pártja a fasiszta Németország veresége és a népi demokratikus Csehszlovákia megalapítása után nem orientálódott a politikai hatalom megszerzéséért vívott közvetlen harcra Nem tűzött ki önálló politikai programot sem, hanem kedvező belpolitikai és nemzetközi politikai feltételek között az egész Nemzeti Front kormányprogramjának következetes érvényesítésére törekedett. Forradalmunknak lényegében ezt az első programját a CSKP javasolta. Miután márciusban megtárgyalták e programot a londoni burzsoá emigráció képviselőivel a moszkvai csehszlovák nagykövetségen, 1945. április 5-én ünnepélyesen kihirdették Košicén mint a népi demokratikus Csehszlovákia kormányprogramját. Az a tény, hogy e programot a kommunisták fogalmazták meg, és hogy a többi politikai párt csatlakozott hozzá, valamint az, hogy a CSKP történetében első ízben vált kormánypárttá és e kormányban fontos pozíciókat töltött be, a CSKP vezette munkásosztály hatalomra kerülésének jelentős bizonysága volt.

A kommunista párt. amely tevékenységében következetesen a fő láncszem lenini módszeréhez igazodott, a nemzeti és demokratikus forradalom további fejlődésében és annak szocialista forradalommá való fokozatos átnövekedése során a košicei kormányprogram fő elvei megvalósítására orientálódott, mert éppen az ezen elvek érvényesítéséért vívott harcban játszódott le egyidejűleg a munkásosztály és a burzsoázia közötti döntő küzdelem nemzeteink bizalmáért, a vezető szerepért a társadalomban, valamint nemzetünk vezetésének jogáért a jelenben és a jövőben Is. A kormány- program következetes megvalósításáért vívott harcot a mun kásosztály és a CSKP a szó legtágabb értelmében értelmezte, mert ebben látta az egész társadalom nagyarányú strukturális átalakítása megvalósításának fő eszközét. Ezen átalakítások célja az volt, hogy fokozatosan a burzsoázia tényleges szándékainak leleplezéséhez vezessenek, és tetőfokukat a politikai hatalom munkásosztály általi teljes kivívásával és a proletariátus diktatúrájának a felállításával érjék el. A CSKP tehát a nemzeti és a demokratikus forrada

lom feladatainak következetes teljesítésére törekedett, emellett alkotó módon érvényesítette a marxizmus-leninizmus tanait a mi feltételeink között, főként pedig a munkásosztály vezető szerepének gondolatát a forradalomban, a proletariátus szövetségeseinek megnyerését, a nemzeti és a demokratikus forradalom feladatainak egybekapcsolását a szocialista forradalom feladataival.

A kommunista pártnak az az orientációja, hogy Csehszlovákia fokozatosan és békés úton térjen át a szocializmusba, a burzsoázia pozícióinak szüntelen korlátozása, s ugyanakkor a munkásosztály hatalmának további kibővítése útján megfelelt a háború utáni Csehszlovákia feltételeinek. Ez a munkásosztály és a burzsoázia közötti kérlelhetetlen osztályharc útja — tehát egyértelműen forradalmi út volt. A döntő az volt, hogy a munkásosztály e harcba lényegében sgységesen lépett, és hogy a forradalom kibontakoztatása után sikerült megnyernie nemzeteink többségét, s mindenekelőtt kialakítania az erős munkás-paraszt szövetséget. A csehszlovák forradalom árnövekedéséért vívott küzdelemben a CSKP jelentős segítőtársai voltak a társadalmi szervezetek, főként a munkásosztály legnagyobb tömegszervezete — a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom. A forradalom további fejlődésének dinamikáját és főként ütemét kezdettől fogva a munkásosztály határozta meg. amelynek szövetségeseivel együtt közvetlen érdeke volt a košicei kormányprogram fő elveinek következetes megvalósítása. Ezen elvek megvalósítása, ami a munkásosztály és a burzsoázia közötti szüntelen politikai és osztályküzdelem közepette ment végbe, lényegesen megváltoztatta a népi demokratikus Csehszlovákia társadalmi-gazdasági viszonyait. A burzsoázia a kormányban, a Nemzeti Frontban, valamint a politikai és a gazdasági élet egyéb szakaszain kifejtett szabotázs- és egységbontó tevékenységével lelassíthatta a forradalmi folyamatot, de a forradalomnak a szocializmus felé irányuló további fejlődésében a döntő tényező a munkásosztály volt.

Forradalmunk első programja — a košicei kormányprogram — lerögzítette a népi demokratikus állam fő alapelveit. Az új Csehszlovákia politikai alapja a csehek és a szlovákok Nemzeti Frontja lett, amely kifejezésre juttatta a városok és a falvak dolgozó népének széles körű szövetségét. Klement Gottwald 1945 július elején hangsúlyozta: „Mai rendszerünket politikai tekintetben az jellemzi, hogy kormányunk a Nemzeti Front kormánya, a munkások, parasztok, iparosok, dolgozó értelmiség, valamint a cseh és szlovák burzsoázia egy részének kormánya. A Nemzeti Frontban jelentős a munkásosztály politikai befolyása. A munkásosztály kifejezésre juttatja népünk valamennyi dolgozó rétegének, a nemzetnek és az álamnak érdekeit, a Nemzeti Front vezető ereje és jelentős mértékben együttesen meghatározza politikáját.“ (Klement Gottwald Művei, 12. kötet. 107. oldal.)

A Nemzeti Front tevékenysége a politikai pártok és az országos egységes tömegszervezetek létezésében jutott kifejezésre. Azokat a pártokat és szervezeteket, amelyek München idején, majd pedig a fasiszfákkal való együttműködéssel bűnt követtek el népünk ellen, nem engedélyezték. A cseh országrészekben a moszkvai és a londoni ellenállási képviselők megegyezése alapján négy politikai párt létesült: Csehszlovákia Kommunista Pártja, a Csehszlovák Szociáldemokrata Párt, a Csehszlovák Nemzeti Szocialista Párt és a Csehszlovák Néppárt. Szlovákiában 1945-ben csupán két párt alakult meg — Szlovákia Kommunista Pártja és a Demokrata Párt. A Nemzeti Front valamennyi politikai pártja, bár a népi demokráciába eltérő elképzelésekkel léptek, egyetértettek a nemzeti és a demokratikus forradalom programjával. A Nemzeti Front jellegéért azonban társadalmunk haladó erőinek a CSKP vezetésével szüntelen harcot kellett vívniuk egészen Februárig. Míg a kommuisták síkŕa- szálltak azért, hogy a Nemzeti Front teljes jogú tagjaivá váljanak az országos szervezetek Is, mint pl. az FSZM, az Ifjúsági Szövetség stb., tehát a Nemzeti Frontot széles körű szociális szövetségnek tekintették, a burzsoá pártok a Nemzeti Frontot egyre Inkább csupán a politikai pártok koalíciójaként értelmezték.

4