Új Szó, 1973. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
1973-01-24 / 20. szám, szerda
szédet. Javaslata alapján a prágai dolgozók határozatot hagytak jóvá, amelyben egyhangúlag támogatásukról biztosították Klement Gottwald kormányát, s többek között követelték, hogy „... a köztársasági elnök fogadja el a visszalépő miniszterek lemondását..., akik eljárásukkal hűtlenné váltak a Nemzeti Fronthoz s a kormány ellen ellenzékbe álltak. Követelték továbbá, hogy „...az alkotmány alapján és a demokratikus szokásjog szellemében Klement Gottwald miniszterelnök olyan új tagokkal egészítse ki a kormányt, akik hűek a Nemzeti Front programjához és készek hűségesen szolgálni a nép és a népi demokratikus köztársaság érdekeit“. Hasonló nagygyűlés volt február 21-én Bratislavában. Dr. Gustáv Husák, a Megbízottak Testületének elnöke a Demokrata Párt e testületben levő képviselőihez levelet intézett, közölve velük, hogy e párt képviselőinek a csehszlovák kormányból történő kiválása egyúttal a Megbízottak Testületéből való lemondásukat is jelenti. A februári napokban történelmi szerepet játszott az üzemi bizottságok országos kongresszusa, amely február 22-én ült össze. A kongresszuson 7914 küldött, valamennyi politikai párt képviselői és pártonkívüli vett részt. A reakció ugyan nem remélte, hogy a kongresszuson győzelmet arat, de mégis meg voltak győződve arról, hogy a Szakszervezetek Központi Tanácsa javaslatai ellen tíz küldöttnél többen foglalnak majd állást. Az üzemi bizottságok országos kongresszusa azáltal, hogy olyan határozottan állást foglalt a kormányválságnak CSKP által javasolt megoldása mellett, nagymértékben .hozzájárult a februári események békés lefolyásához. A kongresszus határozatában továbbá követelte: valamennyi, 50 alkalmazottnál többet foglalkoztató vállalat államosítását, az új alkotmány mielőbbi törvénybeiktatását, a közalkalmazottak fizetéseinek az SZKT javaslatai alapján történő rendezését, a nemzetbiztosítási törvény elfogadását stb. A szakszervezeti dolgozók támogatták továbbá az új földreform javaslatának — az 50 hektárnál nagyobb földterületek parcellázásának — törvénybeiktatását. Február 24-re a kongresszus egyórás általános sztrájkot hirdetett ki, amely dolgozóink azon egységes akaratát jelképezte, hogy véglegesen leszámoljon a burzsoáziával. A februári napokban a munkásosztály és valamennyi dolgozó megalakította forradalmi politikai szerveit is — a Nemzeti Front akcióbizottságait, amelyek az üzemekben, a hivatalokban, az iskolákban, a városokon és a falvakon, a közéletet megtisztították a burzsoázia exponenseitől. -A munkásosztály nem becsülte le a nép forradalmi vívmányainak esetleges megvédelmezését sem, és a kormány- válság kitörésétől kezdve népi milícia alakulatokat létesített, amelyek a Nemzetbiztonsági Testülettel együtt készen álltak visszaverni az ellenforradalom esetleges támadását. A reakciós pártok ugyanis a hadseregnek a néppel szemben való felhasználását mérlegelték. Ebben az Irányban különösen dr. Eduard Beneš elnökben, a csehszlovák véderő legfőbb parancsnokában bíztak. A kommunista pártnak azonban sikerült semlegesítenie a hadsereget. Közvetlenül a februári események után hozzájárultak ehhez a néptömegek akciói, valamint a hadsereg parancsnokságának a Nemzeti Front központi akcióbizottsága február 23-án megtartott alakuló gyűlésén való részvétele, amelyen Ludvik Svoboda hadseregtábornok, nemzetvédelmi miniszter kijelentette, hogy a hadsereg a nép mellett áll és elválaszthatatlanul részt vesz a nép törekvéseiben. Á februári események egész leforgása alatt nem került sor semmilyen fegyvere^ ö$szt sapásra. Ez mindenekelőtt a kommunista párt megfontolt eljárásának volt köszönhető, amely idejében meg tudta bénítani a reakció szándékait, és meg tudta nyerni a szocializmusnak a dolgozók többségét. Habár a népi milícia a februári eseményekbe nem avatkozott be közvetlenül fegyveres erővel, politikailag és lélektanilag befolyásolta az egész politikai válság megoldását, mert a Nemzetbiztonsági Testülettel együtt meghiúsította a reakciós erők egyesülését, hatással volt az ingadozó elemekre és aktívan megerősítette a Csehszlovákia Kommunista Pártja vezette néptömegek egységének megszilárdítását. A Nemzeti Front akcióbizottságai és a forradalmi munkásság fegyveres egységei a további időszakban is a proletariátus diktatúrája hatalmának megszilárdítása során Csehszlovákia Kommunista Pártja élenjáró aktívájához tartoztak. A népi mílíciák jelentős szerepét magasan kidomborította a CSKP XIV. kongresszusa, amely rámutatott szilárd helyükre a szocialista állam egész védelmi rendszerében. Az üzemi tanácsok kongresszusa után, majd pedig különösen a hatalmas egységes országos egyórás általános sztrájk után a dolgozó nép mindenütt már szilárdan kezében tartotta a hatalmat. Erről szemléletesen meggyőződhettek a reakciós miniszterek, akik már február 23-án nem jutottak be hivatalukba. A burzsoázia utolsó reménysége dr. Eduard Beneš akkori elnök maradt, aki egyre vonakodott elfogadni az áruló miniszterek lemondását s a szociáldemokrácia jobboldali vezetőségében is bizakodott, s az utolsó pillanatig igyekezett megmenteni a reakciósok süllyedő hajóját. A nép óriási nyomására február 25-én elfogadta a visszalépő miniszterek lemondását és a csehek és a szlovákok megújhodott Nemzeti Frontjának új kormányát Klement Gottwald javaslata alapján nevezte ki. Ezzel a munkásosztály és a burzsoázia közötti döntő összecsapással Csehszlovákia egész területén eldőlt a politikai hatalom kérdése. A kormányválság a burzsoázia teljes politikai vereségével végződött, s az ellenforradalmi államcsíny kísérletét csírájában elfojtották. A munkásosztály Csehszlovákia Kommunista Pártja vezetésével a döntő hatalmi túlsúlyt ugyan nem választási győzelemmel szerezte meg, mint ahogyan azt eredetileg feltételezte. Ugyanakkor a februári kormányválság megoldása alkotmányos és demokratikus úton ment végbe. Nem a kormány többsége mondott le (a kormányban 14 miniszter továbbra is megmaradt), s ezért a kormányt a szokások szerint a lemondott miniszterek helyébe új tagokkal egészítették ki. A csehek és a szlovákok megújhodott Nemzeti Frontjának új kormányát a köztársasági elnök nevezte ki és fogadta a prágai várban. Ez a kormány Klement Gottwalddal az élén március 10-én mutatkozott be új programjával, amely főként az Építő Programnak az Alkotmányozó Nemzetgyűlésben nem teljesített feladatait tartalmazta, amely egyhangúlag az összes 230 jelenlevő képviselő szavazatával jóváhagyta azt. Már említettük, hogy a februári események és a kormányválság megoldása folyamán létrejöttek nálunk a nép valóban forradalmi szervei, főként a Nemzeti Front akcióbizottságai és a népi milíciák. Ezért 1948 februárját úgy jellemezzük, hogy Csehszlovákiában a kormányválság alkotmányos megoldásával egyidejűleg forradalmi módon, forradalmi úton oldották meg az általános politikai válságot. 9
