Új Szó, 1973. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
1973-01-24 / 20. szám, szerda
akcióknak a vezetése során. Mégis a kommunista párt ezekben az években még mindig „csupán“ mint forradalmi proletár ellenzék szerepelt a München előtti köztársaság bonyolult burzsoá demokratikus rendszerében. A burzsoá pár tok, amelyeket hűségesen kiszolgáltak a reformisták, még mindig előnyt húzhattak demagóg és nacionalista tevékenységükből. Azonban a következő időszakban már, amikor valamennyi haladó erő a demokrácia és a köztársaság védelméért küzdött a fasiszta veszéllyel szemben, a kommunista párt bebizonyította, hogy már több, mint „csupán“ proletár ellenzéki párt. A Kommunista Internacionálé VII. kongresz- szusának irányvonala alapján a CSKP VII. kongresszusa 1936-ban alkotó módon kidolgozta a köztársaság védelmének koncepcióját, amely következményeiben lényegében már Csehszlovákia bizonyos strukturális átalakítására irányult. A Kommunista Párt azután ezekre a tapasztalatokra építhetett a kosicei kormányprogram kidolgozásánál, valamint annak- következetes megvalósításáért harcolva a Február előtti években. Csehszlovákia Kommunista Pártjának az egységes antifasiszta népfront kialakítására irányuló erőfeszítései akkor érték el tetőfokukat, amikor a köztársaságot közvetlenül veszélyeztette a fasiszta Németország, s amikor a CSKP a köztársaság védelmére alakult népmozgalom élére állott. A burzsoá pártok áruló politikája és a reformisták politikája akkor még mindig meggátolta a fasizmus ellenfeleiből és az antifasiszta harcosokból álló kormány megalakítását a köztársaság védelmére. Népeinknek éppen a legsorsdöntőbb óráiban — München időszakában — a kommunista párt Csehszlovákia egész népe előtt bebizonyította, hogy nemcsak internacionalista párt, amely a munkásosztály legsa- játabb érdekeit fejezi ki, hanem ugyanakkor mélységesen nemzeti és hazafias párt is, amely a legszélesebb néprétegek legalapvetőbb érdekeit is kifejezi. Másrészt az ipari, a mezőgazdasági és a pénzügyi nagyburzsoázia bebizonyította erkölcstelenségét és képtelenségét arra, hogy tovább vezesse nemzeteinket. Nyugati szövetségeseivel együtt elárulta a köztársaságot és azt eladta Hitlernek. Népünk e tragikus eseményből levonta a történelmi tanulságot, s az ő akaratából vált a CSKP nemzeteink vezető erejévé. Hasonlóképpen népünk a nyugati hatalmaktól szerzett keserű tapasztalatai után a Szovjetunió felé kezdett orientálódni, amely egyedül fejezte ki több ízben is készségét arra. hogy segítséget nyújtson Csehszlovákiának, ha erre felkéri őt a ' kormány, és egyedül ő ítélte el, és sohasem ismerte el a müncheni diktátumot. Az a tény, hogy Csehszlovákia Kommunista Pártja népeink vezető erejének helyzetébe lépett elő, az egész munkásosztály óriási történelmi fejlődésének újabb bizonyítéka volt. A eséhek és a szlovákok a kommunisták vezetésével megkezdték küzdelmüket a nemzeti felszabadulásért és állami önállóságuk újbóli kivívásáért. Ebben az erőfeszítésükben az a szilárd meggyőződés adott nekik erőt, hogy egyedül a Szovjetunió az a reális erő, amely megsemmisíteni képes a hitleri fasizmust, és döntő módon hozzájárulhat a mi fel- szabadulásunkhoz is. A csehszlovák—szovjet kapcsolatok fejlődésében jelentős helyet foglalt el főként az 1943. december 12-én megkötött barátsági, kölcsönös segítségnyújtási és háború utáni együttműködési szerződés. A CSKP vezetősége Klement Gottwalddal az élén ebből a tényből, valamint a CSKP képviselői és a londoni burzsoá emigráció közötti moszkvai megbeszélések eredményei, továbbá a München előtti Csehszlovákia társadalmi folyamatainak marxista—leninista elemzése és a nemzetközi kommunista mozgalom tapasztalatai alapján a párt jövőbeni stratégiai, taktikai orientációjának tisztázása során arra a következtetésre jutott, hogy népünknek a fasiszta megszállók és hazai kiszolgálóik elleni nemzeti felszabadító harca fasisztaellenes nemzeti és demokratikus forradalomban éri el tetőfokát Csehszlovákiában. A párt irányvonalának lényege az volt, hogy a cseheknek és a szlovákoknak a nemzeti fel- szabadulásért és az állami önállóság felújításáért vívott harcát egybekapcsolta a társadalom szociális és gazdasági struktúrájában fokozatosan megvalósítandó szocialista átalakításokért vívott közvetlen harccal. Csehszlovákia Kommunista Pártja feltételeink között alkotó módon érvényesítette a marxizmus—leninizmus tanait arról, hogy a burzsoá demokratikus forradalom szocialista forradalommá növekedhet. Ezt az eljárást a század elején Lenin indokolta meg elméletileg, és végül 1917-ben a gyakorlatban is bebizonyította, hogy a demokratikus és szocialista intézkedések között a forradalomban nem áll semmilyen „kínai fal“. Lenin arra intett, hogy a proletariátus végső győzelmének érdekében mindjárt át kell térni a demokratikus forradalomról a szocialista forradalomra, mégpedig főként a munkásosztály ereje és szervezettsége alapján. (Lenin Művei, 9. kötet.] A forradalom fejlődése lenini koncepciójában a forradalom sikeres betetőzésének legfontosabb feltétele a munkásosztály hegemóniája, vezető szerepének teljes érvényesítése. Miután a munkásosztály és annak élcsapata — Csehszlovákia Kommunista Pártja — az egységes népfront kialakításáért vívott harcok időszakában nagymértékben előretört, népünk nemzeti felszabadító harcának éveiben a munkásosztály vezető szerepe újabb, még magasabb fokot ért el. A kommunisták vezetésével széles nemzeti front alakult ki, amelyben nemzeteink összes antifasiszta erői egyesültek, amiben a munkásosztály döntő szerepet játszott. II. A proletariátus diktatúrájához vezető úton Az 1944—1948-as években Csehszlovákiában a munkásosztály és a burzsoázia között a politikai hatalomért vívott hosszú harc döntő szakaszába jutott. A cseh és a szlovák kommunisták fokozatosan, főként az ellenállás befejező fázisában, érvényesíteni tudták irányvonalukat a londoni burzsoá emigráció koncepciójával szemben. A kommunista politika lényege az az erőfeszítés volt, hogy érvényesüljön Csehszlovákiának a Szovjetunió felé irányuló új külpolitikai orientációja, és hogy létrejöjjön a városi és a falusi dolgozó nép tényleges állama. A csehek és a szlovákok nemzeti felszabadító harca történelmi értelmezésében nagy erősítést jelentett a Szovjetunió szerepe és hadseregének győzelmes előnyomulása, ami a német fasizmus és szövetségesei végleges vereségének döntő tényezője volt. A nemzeti és demokratikus forradalom szocialista forradalommá való fejlődésének folyamata Csehszlovákiában a Szlovák Nemzeti Felkeléssel 1944 augusztusában kezdődött. A Felkelésben a szlovák nép a Szovjetunió segítségével fegyverrel kezében lépett fel a gyűlölt klérofasiszta rendszer ellen, és az ország területének egy részén felújította a csehszlovák államiságot. A Szlovák Nemzeti Felkelés politikai és katonai szempontból népünk legjelentősebb fellépése volt a hitleri fasizmus ellen. A kommunisták érdeméből teljesen új történelmi és állam jogi kapcsolat kezdetévé vált a csehek és a szlovákok között. Szlovákia felkelési területének tapasztalatai jelentős mértékben hozzájárultak forradalmunk jellegének megvilágításához, a košicei kormány- program fő elveinek megfogalmazásához, és segítséget jelentettek a felszabadított köztársaság életének konszolidálása során is. Az a forradalmi folyamat, amely az 1944—1948-as években ment végbe nálunk, kedvező feltételek, s mindenekelőtt teljesen más történelmi körülmények között valósult meg, mint amilyen feltételek például az 1918—1920-as időszakban voltak. A nemzeti és demokratikus forradalomban hegemón- ná vált a lényegében egységes munkásosztály, élén a tapasztalt és számos osztályösszecsapásban megacélozódott uSKP-val. A csehszlovák forradalom kedvező nemzetközi 3
