Új Szó, 1973. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1973-01-04 / 3. szám, csütörtök

Szavak és példák erejével Beszélgetés PAVEL LUKAČIK elvtárssal, a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom Nové Zámky-i Járási Tanácsának elnökével A VIII. szakszervezeti kongresszus határozata le­szögezi: a szakszervezetek politikai nevelőmunkájának célja, hogy a CSKP vezeté­sével sokoldalú műveltség­gel és szakmai felkészült­séggel rendelkező, erkölcsi­leg és politikailag szilárd, a szocializmus iránt odaadó embereket neveljen. Szüksé­ges, hogy az ideológiai ne- velőmunka szerves részét al­kossa a CSKP politikájának, a szakszervezetek mindenna­pi szervező munkájának és a termelési folyamat kérdé­sei megoldásának. Az említett feladatokról, a szakszervezetek eszmei nevelőmunkájáról beszélget­tünk Pavel Lukačik elvtárs­sal, az FSZM Érsekújvári Járási Tanácsa elnökével. • Elnök elvtárs, miként való­sítják meg járásukban a szakszervezetek eszmei ne- velőmunkájáról szóló hatá­rozatot? — Csak úgy tudjuk teljesíte­ni a párt és a szakszervezetek határozatait, ha erre alapot te­remtünk a szakszervezeti tagok eszmei nevelésével. Ogy tekin­tünk nevelőmunkánkra, mint sokrétű folyamatra, mely vég­eredményben két részre, az el­méleti előkészítésre — előadá­sok, szemináriumok stb. — és a munkahelyen, a termelés so­rán végzett nevelésre, a kollek­tíva hatására tagolódik. Meg­jegyzem, e két rész elválaszt­hatatlanul összefügg, egységet alkot. A szakszervezeti tagok nevelését az 1971—72-es évben 25 üzemi és 14 helyi nevelő­központban végeztük. Lekto­raink 198 előadást tartottak, s az egyes üzemekben a szak- szervezeti tagok 70—75 száza­léka vett részt az előadásokon. Jó színvonalat ért el az iskolá­zás az Elektrosvitben, a Jedno- tában, a párkányi Papírgyár­ban, a vasúton, hogy csak né­hányat említsek. Természetesen szemináriumokat szerveztünk az elnökök, az alelnökök, a pénztárosok, és az ellenőrző bizottság tagjai számára. Ogy látjuk, az 1972—73-as évben — az előző tapasztala­tokra alapozva — elsősorban a szakszervezeti aktíva nevelésé­ről kell gondoskodni. Már több Üzemben szerveztek egynapos szemináriumot a szakszervezeti funkcionáriusok számára. Az idén újra 25 üzemi nevelési központban folyik a munka. Ezek a központok kidolgozták eszmei-nevelési tervüket. Ter­mészetesen ez szorosan kapcso­lódik az aktuális kérdésekhez. Az ötéves terv feladatainak teljesítését, a politikai, a kul­1972. I. 4. Az apátjaival Poľana textilgyár különféle, jó minőségű, divatos szövetet gyárt a hagyományos kártolt fonalból, ugyanakkor új műszálakból is. Képünkön Ro­zália Galéíková, szocialista munkabrigád tagja a PŠ-114 jelzésű szovjet fonógép kezelő- le­(Tibor Babjak felv. — CSTKJ turális nevelőmunka színvona­lának javítását szolgálja. Fog­lalkoznak a szakszervezetek alapszabályzatával, a termelést és az életszínvonalat érintő kérdésekkel, a dolgozókról való fokozottabb gondoskodás meg­valósításával. Az előadás-soro­zat 9 fő témát ölel föl. A nagy üzemekben van lektorcsopor­tunk, a kis üzemek dolgozói számára a helyi nevelési köz­pont szervezi az előadásokat. Tavaly 14 helyi nevelési köz­pontunk volt, melyben 4—5 kis­üzem szakszervezeti bizottságai gondoskodtak közösen a neve­lési feladatok teljesítéséről. Ez a gyakorlatban úgy történt, hogy egy üzemi bizottságot bíz­tak meg a szervezéssel, s bi­zony a többiek nem mindig fo­gadták el a vezetéssel megbí­zott bizottság javaslatát. Figye­lembe véve ezen tapasztalato­kat, az idén 4 nagyobb helyi nevelési központot szerveztünk — kettőt Újvárban, egyet Šu- ranyban és Stúrovón — de eze­ket a központokat most már a járási szerv irányítja. Megbíz­tuk a járási tanács egyes tag­jait, ők felelősek a munka szer­vezéséért. A helyi nevelési köz­pontokban a mi lektori testüle­tünk biztosítja az előadókat. A járási szerv mellett öt lektor­csoportot szerveztünk, őket fo­lyamatosan előkészítjük, hogy megfelelő segítséget nyújthas­sanak az üzemi és a helyi ne­velési központoknak. Az elő­adásokat a szakszervezeti in­tézmény segítségével készítet­tük el. Ahhoz, hogy nevelőmun­kánk valóban hatékony legyen, a járási szerv mellett ki kell építeni a szakszervezeti neve­lés kabinetjét. Feladatul adta ezt a kongresszus határozata is. Mi ennek a munkának a kezdetén tartunk, megfelelő feltételeket akarunk kialakíta­ni ahhoz, hogy a nevelési ka­binet valóban eredményes mun­kát végezhessen. E téren a fel­sőbb szervektől is segítséget várunk. • Miként szervezik a munka­helyeken a nevelési folya­mat másik részét, a munká­val való nevelést? — Ez már sokkal nehezebb, sokrétűbb feladat, mint elő­adást tartani, szemináriumot szervezni. Míg az előadásokon a lektorok felkészültsége, ké­pességei döntően befolyásolják a hatást, a munkahelyeken ugyanezt a szerepet kell betöl­teniük a szakszervezeti funk­cionáriusoknak. A sok egyéb tényező között a dolgozók gon­dolkodására, cselekedetére lé­nyegesen hat politikai és er­kölcsi magatartásuk. Nagy gon­dot fordítunk a munkacsopor­tok, a szocialista munkabrigá­dok alakítására és építünk a jó példa nevelő hatására, já­rásunkban több mint 200 szo­cialista munkabrigád dolgozik és még továbbiakat alakítunk. E téren éppen úgy, mint a kö­telezettségvállalások szervezé­sénél, igyekezünk elkerülni a formalizmust. Az üzemekben, a kereskedelemben, a vámőrség­nél több kiváló szocialista mun­kabrigád dolgozik. Említettem, hogy a munkahelyen történő nevelés bonyolult feladat. Az emberek gondolkodásának, munkához való viszonyának formálására lényegesen hat a gazdasági vezetők tevékenysé­ge. Feladatunk elérni, hogy a gazdasági vezetők és az üzemi bizottságok kapcsolata a lehe­tő legjobb legyen. A nagyüze­mekben e téren nincsen külö­nösebb problémánk, de a ki­sebbekben fel-felbukkan egy- egy figyelmeztető eset. Megtör­ténik, hogy a gazdasági veze­tők nem veszik figyelembe a szakszervezeti bizottság véle­ményét, de tudunk olyan eset­ről is, mikor a szakszervezet elnöke sérti meg a szocialista demokráciát, mert nem a bi­zottság tagjainak véleménye alapján, hanem a saját elhatá­rozása szerint intézi az ügye­ket. Ezekkel az esetekkel fog­lalkozunk, s levonjuk belőlük a megfelelő tanulságot. Nagyon lényegesnek tartjuk a munkásoknak az irányításba és az ellenőrzésbe való bevoná­sát. Ennek érdekében a szak- szervezeti bizottságoknak gon­dot kell fordítaniuk a tervja­vaslatok előkészítésére és meg­vitatására. A kongresszus hatá­rozata azt is feladatul adta, hogy a szakszervezeti és a gaz­dasági szervek közösen gondos­kodjanak a termelési értekez­letek színvonalának emeléséről. Ogy gondolom, hogy üzemeink­ben e téren sokkal jobban fel­használhatnák a szovjet szak- szervezetek tapasztalatait. • Az eddig elmondottakból ér­ződik, hogy a nevelőmunka szerves része a termelési feladatok megvalósításának. Viszont nem érintettük még az értékek alkotójáról, az emberről való gondoskodás kérdéseit... — Igen, ez a gondoskodás je­lentősen befolyásolja a dolgo­zók aktivitását. Szemléletesen bizonyította ezt az elmúlt év­ben a munkabiztonság nyilvá­nos ellenőrzése is. A legtöbb üzemben nemcsak az ellenőr­zés során észlelt fogyatékossá­gokat ismertették a szakszerve­zeti gyűlésen, hanem megszab­ták felszámolásuk sorrendjét és határidejét is. A járási szerv mellett külön bizottság foglal­kozik a munkabiztonsági kér­désekkel. A bizottság tagjai minden hónapban más-más üzemben vizsgálják meg, mi­ként gondoskodnak a dolgozók munkabiztonságáról és egész­ségvédelméről. Elmondhatjuk, hogy a legtöbb üzemben javult a munkabiztonság, de vannak üzemek, melyekben lassan vég­zik a nyilvános ellenőrzésen észlelt hibák helyrehozását. Az üzemekben a dolgozókról való fokozottabb gondoskodás megvalósításának útja a szociá­lis program kidolgozása. E té­ren még nem rendelkezünk ta­pasztalatokkal. Az üzemi bizott­ságok a tervfeladatok túltelje­sítésével serkentik a dolgozó­kat, ugyanakkor lenini küldeté­sükkel összhangban gondoskod­nak a dolgozók jogos érdekei­nek védelméről is. Éppen ezért kell nagy gondot fordítaniuk a szociális programok készítésé­re, mivel ezek a szakmunkás- képzéstől a jutalmazás szocia­lista elvének érvényesítéséig szinte minden kérdést felölel­nek. Például az üzemi étkezte­tés sem olyan járásunkban, mint amilyen lehetne, helye­sebben, amilyennek lennie kel­lene. A nők munkája megköny- nyítésének érdekében, főként azért, hogy több legyen a sza­bad idejük, még nem aknáztak ki minden lehetőséget az üze­mek. A táskába való vásárlás, a lábbelijavítás, a ruhatisztítás megszervezését is vállalhatnák az üzemek. Nekünk az a véle­ményünk, hogy a szolgáltatá­sok fejlesztésében a dolgozó nők véleménye a döntő, mivel ők tudják és érzik a legjobban, hogy mire van szükségük, mi­lyen szolgáltatásokkal bővíthet- nék szabad idejüket. • Az emberről való gondosko dás az említetteken kívül még jó néhány területet fel­ölel — ez egy külön beszél­getés témáját képezhetné —, ezért azt ajánlom, térjUnk vissza még a nevelési kér­désekre. — Ez évben a reánk háruló feladatokat aktívaértekezleten vitatjuk meg a szakszervezeti funkcionáriusokkal. Szeretnénk elérni, hogy mindenki világo­san lássa, milyen feladatokat kell teljesítenünk az ideológiai nevelés terén. Felvetődött az a gondolat is, hogy a járási párt- bizottsággal karöltve összehív­juk a szakszervezetben dolgozó párttagok aktívaértekezletét és megvitatjuk, miként biztosítják majd a kommunisták a pártha­tározatok teljesítését. Erre fő­ként azért gondoltunk, mert a legeredményesebb nevelési módszer a személyes példamu­tatás. Annak ellenére, hogy já­rásunkban a termelési felada­tokat teljesítik, nem mondhat­juk azt, hogy már a szakszer­vezeti munkát is a szükséges színvonalra emeltük. Bár a szakszervezetek aktivitását té­nyek bizonyítják, mi azt akar­juk elérni, hogy ez az aktivitás állandó jellegű legyen. E fel­adat eléréséhez készítünk szi­lárd alapot eszmei nevelőtevé­kenységünkkel, s nagy gondot fordítunk arra, hogy ésszerűen felhasználjuk a szavak és a jó példák nevelőerejét. CSETÖ JÁNOS A prešovi Ipari Automatizációs Üzemben eieKirumerú aiKat- részt gyártó félautomata gépet helyeztek üzembe. Ez a gép egy műszak alatt 1800 darab befogó kapcsot állít elő. Felvételünkön Viktória Scholzová a félautomata gép mellett. (Felvétel: Andrej Haščák — ČSTK) A munkabér legyen hatékony gazdasági szabályozó Párt- és kormányszerveink állandó figyelemmel kísérik a munkásosztály munkakörülmé­nyeinek és jövedelmének ala­kulását. Rendszeresen visszatér­nek az intézkedések végrehaj­tásának ellenőrzésére, s a szer­zett tapasztalatokat a további munkában hasznosítják. A XIV. pártkongresszus leszögezte, hogy a kereseti viszonyok ala­kulása nem volt mindig megfe­lelő. Ez tette szükségessé a bé­rezés és a pénzbeli jutalmazás szocialista alapelveken történő továbbfejlesztését. A bérrendszer következetes tökéletesítése népgazdaságunk dinamikus fejlődésének az alapja. Ennek teljes tudatában az SZLKP KB Elnöksége 1971 októberében elfogadta a ki­emelt vállalatokban és szerve­zetekben bevezetésre kerülő kí­sérleti bérszabályozási rend­szer alapelveit. A kiemelt vál­lalatokra háruló konkrét fel­adatok kormányrendeletekben láttak napvilágot. E vállalatok tulajdonképpeni előkészítése 1971 novemberében kezdődött, amikor a vegyipari és a köz­szükségleti ipari vezérigazgató­ságok képviselői egy aktíva ke­retében megismerkedtek a kí­sérleti rendszer bevezetésének menetével, céljaival, feltételei­vel. A rendszer bevezetését olyan intézkedések előzték meg, amelyek a munkakezde­ményezés további fellendítésé­re, a teljesítménynormák ob- jektivizálására és a feltételezett béremelkedésekhez szükséges béralap megteremtésére irá­nyultak. A kiemelt vállalatok teljesítették ezeket az igényes feladatokat. Az előkészületek eredményeinek értékelése után a bérezési rendszer tökéletesí­tésére létesített kormánybizott­ság beleegyezését adta a kísér­leti bérrendszer bevezetéséhez a következő vállalatokban: Bu­čina Zvolen, Merina Trenčín, Chemko Strážské, Mier Topoľ­čany, Slovenka Banská Bystri­ca, valamint a Mikuláši Bőrfel­dolgozó Üzem és a Ružombe- roki Papírgyár. Szervezés szempontjából na­gyon igényes és bonyolult fel­adat volt megismertetni az említett üzemek munkásaival az új bérezési és munkafelté­teleket. A dolgozókat összejöve­teleken tájékoztatták az új bé­rezési kategóriákról, a teljesít­ménybérekről és a jutalmazás fel tételeiről. Egyúttal értesülé­seket kaptak a tervezésben és a munkaszervezésben elhatáro­zott racionalizációs intézkedé­sekről, a szakképzettség növe­lésének, valamint a munkaidő jobb és ésszerűbb kihasználá­sának lehetőségeiről. Különös gondot fordítottak azon esetek elemzésére, amelyeknél bizo­nyos foglalkozásokat előzetes megfontolások alapján alacso­nyabb bérosztályba soroltak be. A kísérleti bérezési rendszer bevezetését a dolgozók élénk érdeklődéssel kísérték, hiszen ez a kérdés közvetlenül érintet­te őket. Egyetértettek az új bé­rezési feltételekkel és pozití­vaknak minősítették azokat a racionalizációs intézkedéseket, amelyek az eltérő teljesítmé­nyek megkülönböztetett jutal­mazását hivatottak biztosítani, s így a bérezés rendszerének igazságosabb, objektívabb jelle­get adnak. Az előkészületek sikeres vol­tát az bizonyítja a legjobban, hogy a kísérlet első hónapjá­ban nem került sor konfliktu­sos helyzetekre. Apróbb problé­mák ugyan felvetődtek, de ezek megoldódtak, mihelyt a dolgo­zók részletesebb felvilágosítást kaptak a bérezésben bekövetke­zett változások okairól. A kísérleti bérrendszer alkal­mazásában szereplő vállalatok és szervezetek a kísérlet időtar­tamára célul tűzték a bérnek, mint hathatós gazdasági szabá­lyozónak fokozottabb kihasz­nálását. A bér, mint aktív köz- gazdasági tényező, nagyban közrejátszik a munkateljesítmé­nyek alakulásában, tehát a tervkötelezettségek teljesítésé­ben is. A bérrendszer tökéletesítése tudatosan a munkabérezés ha­tékonyságának növelésére irá­nyul. Olyan általános bérezési rendszer kialakítása a cél, amelyben a dolgozók ösztönöz­ve vannak munkateljesítmé­nyük és szakképzettségük növe­lésére. Mindez lényeges mér­tékben befolyásolja a vállalat termelési eredményeit. v Kedvezően alakult a helyzet a vállalati tervek fő mutatói­nak teljesítését illetően is. A kísérletek eddigi sikere első­sorban a párt- és a kormány- szervek, a minisztérium, a ter­melőegységek, valamint a szak- szervezetek aktív és eredmé­nyes együttműködését bizonyít­ja. Az is beigazolódott, hogy a dolgozók körében kifejtett po­litikai tevékenység és szervező munka a megfelelő motivációs eszközökkel együtt hatásos alapja a gazdasági feladatok teljesítésének, a munkaterme­lékenység és a gazdaságosság növelésének. A bérezési rendszer tökélete­sítésének folyamata 1972 au­gusztusában új szakaszba lé­pett. Ekkor az SZSZK Iparügyi Minisztériumának döntése alap­ján hozzáfogtak a rezort vala- monnyi vállalatában a tökélete­sített bérrendszer bevezetésé­nek előkészítéséhez, azzal a feltétellel, hogy a rendszert csak azokban a vállalatokban fogják bevezetni, amelyek az előkészítés szakaszában meg­teremtették hozzá a feltétele­ket. A XIV. pártkongresszus ha­tározatának értelmében a bér­rendszer racionalizálásának célja a tökéletesebb bérezési és juttatási rendszernek, mint döntő fontosságú szabályozó té­nyezőnek a kialakítása. Az új bérrendszernek összhangban kell lennie népgazdaságunk távlati fejlődésével, elő kell se­gítenie a legprogresszívebb ágazatok fejlődését, a munka­termelékenység növekedését és a munkaidő jobb kihasználását. Ezzel egyidejűleg a különböző munkateljesítményeken alapuló bérdifferenciálódás alapját ké­pezi, ami érvényre juttatja a szocialista bérezés alapelvét. A bérrendszer tökéletesítése fokozott következetességet, megfontoltságot, fokozatossá­got megkövetelő hosszan tartó folyamat. Az igazságos és ob­jektív bérezés megerősíti a dol­gozók azon meggyőződését, hogy a becsületesen és gazda­ságosan végzett munka minden dolgozó társadalmi és erkölcsi elismerésének legfőbb alapja. SZABÓ LAJOS

Next

/
Oldalképek
Tartalom