Új Szó, 1973. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
1973-01-21 / 3. szám, Vasárnapi Új Szó
ÉTVAGY Georg Friedrich Händel, a kiváló német zeneszerző liíres nagyevő volt. Ügy mesélik, hogy ha bement egy vendéglőbe, mindenből mindjárt három adagot kért. — Uram, az ebéd elkészült — jelentette a pincér Händel- nek —, már jöhetnek a többiek. — Csak hozza nyugodtan a fogásokat — intézkedett a zeneszerző —, a többiek is én vagyok. *— Hogy micsoda? lonescu engem kritizál?! I ..URZICA“, BUKAREST) STATISZTIKA A férj izgatottan szalad haza: — Holnap kilépsz a vállalattól. Most tudtam meg, hogy ott a főnök minden növel kikezdett, persze egy kivételével. — Tudom. Az » barna lány a könyvelésben. tAntonin Chodorowski karikatúrába Ä tzpilkibOl) FELHÁBORODÁS Az öregedő iszákos felháborodva lép ki a körzeti rendelő ajtóján. Régi komájába ütközik. — Föl fogom jelenteni az orvost! — Miért? Mit csinált veled? — Aszonta, ha tovább iszok, hamarosan elpatkolok. — És milyen címen je lented tel ezér t? — čletveszélyes fenyegetésérti GRZEGORZ DEMBINSKI: Könyvtárunk szép nagy kosarat kapott ajándékba, tele könyvekkel, amelyekkel a kiadó már semmit sem tudott kezdeni, s tizenöt éve feküdtek a raktárban. Tüstént megbeszélést tartottunk, kiválasztottunk öt könyvet, a mesés ajándék többi példányát jegyzőkönyvbe foglaltuk, s átadtuk a helyi kul- túrháznak. A kultúrház vezetősége hálás szívvel fogadta adományunkat. — Ezért a fenséges ajándékért — mondta a kultúrház vezetője a kosár ünnepélyes átadása alkalmából — őszinte szeretetünket fejezzük ki. Miután elmentünk, a kultúrház vezetője kiválasztott a kosárból egy könyvet, amely megítélése szerint igen alkalmasnak látszott az íróasztal egyik rövidebb lábának alátámasztására, a maradékról jegyzőkönyvet írt, s mint ajándékot átadta a helyi vasutas szervezet könyvtárának. — Szívből köszönjük az ajándékot — mondta a vasutasház könyvtárosa. Ezután, anélkül, hogy valamit is kivett volna belőle, jegyzőkönyvet állított ki tartalmáról, s a kosarat a közeli gyermekotthonba küldte. — Szívből... — biztosította a gyermekotthon vezetőnője a könyvtárost, s ahogy az eltűnt szem elől, a kosarat, természetesen a jegyzőkönyv kiállítása után, egy szociális otthonnak továbbította. A veteránok ezen az estén, az átvett ajándék átnézése után, nagy örömben törtek ki, s a következő napon — még hajnalban — kiállították a jegyzőkönyvet, és sürgősen elküldték az elmegyógyintézetbe. Azóta ez ügyben nyugalom van. A bolondok ugyanis nem írnak jegyzőkönyveket. (POLNISCHE RUNDSCHAU) AZ OK — Nagyon rossz i házi feladatod — mondja a tanító bácsi Benőkének —, mi az oka? — Nem tudok otthon tanulni, mert a szüleim folyton veszekszenek. — A mamádat már láttam — mondja a tanító —, de ki az apád? — Éppen ezen veszekszenek! KIKÜLDETÉS — A férjemnek se éjjele, se nappala. Képzeld, latinul tanul. — Latinul? Minek? — Hogyhogy minek? A cége Latin-Ámerikába küldi! VONATON A skót szabadságra utazik. Jegykezelés közben a kalauz észreveszi, hogy a megengedetténél jóval nagyobb csomagja van, ezért így szól hozzá: — Uram, ez a csomag csak málhakocsiban szállítható. Kés rém szíveskedjék megfizetni á személyi poggyász után járó vb- feldíjat! — Szó sem lehet róla! — ttt* takozik hevesen a skót. — Akkor pedig eltávolítóm innen! — mondja szigorúan a kalauz, s így Is tesz. Odalép a csomagtartóhoz, leemelt a rendkívül súlyos csomagot, majd kitaszítja az ablakon, mi- re a skót keserves, artikulátlan hangon felüvölt: — Maga gazember, most megölte a feleségemet!!! ETIKETT A tánc- és illemtanár a társas összejöveteleken való visel* kedés szabályaira oktat|a növendékeit. — Szabad-e egy estélyen ki* gombolni a zsakettet? — kérdezi az egyik ifjú. — Csakis akkor — hangzott a válasz —, ha verekedést akarunk megakadályozni... vagy kezdeményezni. ••••••••••••••• A KIVÉTELEZETT — Azért hagytunk ki téged a premizálásból, mert te vagy a legöntudatosabb dolgozónk... (ERDEI SÁNDOR K ARIK ATŰR Af A) A LAKÁS SZERELMESE MONOGAM SZERELEM Ádám és Éva sétálnak a paradicsomban, egyszer csak megszólal Éva: — Igazán szeretsz engem, Ádám? — Hát ki mást szeretnék, drágám! — sóhajt fel Ádám. Sosem kételkedtem abban, hogy a királyok is félnek. Attól rettegnek, „megfúrják“ őket, kirántják alóluk a trónt, elveszítik a felségeknek kijáró fogaikat, birodalmukat. Esetleg munkára kényszerülnek, mint általában az emberek. Van hát mit félteniük. Rettegésük olykor szinte határtalan. Ezt bizonyítja az a szaúd-ará- biai példa is, mely a maga nemében páratlan. Ebben az országban ugyanis csak nemrég ■ engedélyezték a sakkozást. Pontosabban: a Szpasszkij—Fischer világbajnoki mérkőzéseinek hatására. Eddig tehát az országban tiltott volt a sakkozás. Hogy miért? Egyszerűen azért, mert „a sakkozók a királyt ábrázoló figurára vadásznak". Micsoda elővigyázatosság! Bs minő logika: ahol nem sakkoznak, ott senkinek eszébe sem tut a király állását megingatni. Ott nem tudhatják az emberek, hogy átgondolt támadással bevehető a király — a védekezés, az elsáncolás ellenére is. Hogy a tisztek is leüt hét ők — olykor egy gyalog (paraszti is leütheti őket. Ahol nem sakkoznak, nem tudják, hogyan kell támadni a bástyákat. Tulajdonképpen a lélektant és a logikát vették alapul a sakkozás ,eltiltásakor. No meg a király rettegését, fin megértem a felséget egyre növekvő félelmében. Ezért javaslok neki valamit: ha a sakkozást kénytelen volt engedélyezni, tiltson be helyette más játékokat. Minél többet, annál Jobb. Annál nyugodtabban alhat „el- sáncolt" palotájában. Tiltsa be például a kártyázást, mert az valakinek eszébe juttathatja, hogy nemcsak a tök király üthető, hanem az igazi is... A focizásról a „kirúgás" veszélyes gondolata futhat az emberek eszébe. Az atlétikáról, pontosabban a futásról a király kér- getése, elűzése. Az ökölvívás láttán csapásra emelkedhet a tömegek ökle. A zenekarok működésének engedélyezése a király „nótájának elhúzását" eredményezheti Nem folytatom, hiszen a felsorolt néhány példából is kitűnik: tulajdonképpen a királyra nézve minden játék veszélyes, mert gondolatokat ébreszt. Sőt, maga a gondolkozás is veszélyes. Mindenekelőtt tehát azt kellene betiltania a királynak. Máskülönben bármikor sakk mattot kaphat. FÜLÖPIMRE FUTBALPÁLYÄN A meccs végén a vesztes csapat ka- pitánya a játékvezetőhöz fut, hogy megköszönje a működését. — Nagyszerű mérkőzés volt —•« mondja neki. — Örökké sajnálhatja, hogy semmit sem látott belőle. HANGLEMEZBOLTBAN — Bizonyos ön abban, hogy ez egy Caruso-lemez? Hiszen ő sohasem éne* kelt németül... — Gondolom, hogy akkor ez egy fordítás lesz ... >— Hát mégis megnősültél? — Igen. Tudod hiányzott a lakásból valami színes, dekoratív pacnt. . {„KROKOG/IL". MOSZKVAI SZÖVEG NÉLKÜL (G. Levický karikatúrája)
