Új Szó, 1973. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
1973-01-21 / 3. szám, Vasárnapi Új Szó
1973. I. 21. m 1896-ban Somorján született Tál- A7 lós-Prohászka István grafikus- ***■ ként kezdte művészi pályáját. Az Érdekes Újság 1918-as évfolyamában már a polgári forradalom kitörése előtt karikatúrái jelentek meg. A Vörös Hadseregben való részvételét is rajzokban örökítette meg, Halász bácsi népfölkelő (1918), A vörös hadsereg előrenyomulása Csetneken át f 19191, Pihenő vöröskatonák (1919), Gyökér Ignác és Weisz József egykori vörös katonák, (é. n.J, A Kisbodaki falu részlet (1919) már teljesen kiforrott, érett alkotás, amelyben a mesterré érő Tallós-Prohászka minden rajzi-festői erénye együtt látható. 1926-ban dunántúli vándorútja során remek rajzok egész sorozata született. Megörökítette Veszprém, Gyulaíirátót, Várpalota zegzugos utcáit, ódon házait, érdekesebb épületeit, majd Budapesten tartózkodott, ahol szintén a hasonló témák a régies városképek vonzották. A Tabánról készült rajzai 1926—27-ből semmivel sem maradnak el Végh Gusztáv 40 évvel később könyvalakban megjelent Tabán-i képei mögött. Nándor öcsém halálára készült rajza 1926-ban gépalkatrészeket idéző motívumokból áll össze mértanias rendbe. Egy egész sorozat keletkezett ebben a nemben, de lapjai szétszóródtak, csak ez az egy maradt fönn a hely, Makó, Szeged, Szentes (1969), Tata, Szombathely, Pécs, Győr (1969), Sopron, Sopron kor pács mindössze néhány helységnév ulinaplójából, vázlatkönyvei és egyéb rajzai alapján. Szegeden megrajzolta DankÓ Pista és /«- hász Gyula síremlékét. Ezek a rajzok tulajdonképpen előtanulmányok, de teljesen befejezetten hatnak. Tallós- nak mindegy, hogy gyerekeket rajzol-e, vagy emelődarukat, lánctalpas gépeket vagy csacsifogatot, lovaskocsit vagy síremlékeket, könnyedén, üdén futnak a vonalak, zárt kompozíciók keletkeznek, š emberi és művészi tartalomtól átforrósodottak grafikái. Mint festő jóval ismertebb a grafikusnál, s festészetével elszakíthatat- lanul a Kisalföldhöz, a Csallóközi Duna két oldalához kapcsolódik, központban Somorjával. E község múltjából nem sokat idéz, pedig a hajdani mezővárosnak számos vonatkozásban ugyancsak gazdag a története. Annál szívesebben fordult a maga kora so- morjai életéhez. Megfestette a békejobbot nyújtó, emberséget kínáló magyar parasztot, s természetesen a környék táji szépségét is. jól megfigyelte a vásári jeleneteket, a farsangi mulatságokat, a benne résztvevők arckifejezéseit, az emberi típusokat, a hétköznapi gúnyát és a vasárnapi ünneplőt, s mindezt sokalakos kompozíciókA „Csallóköz virágos fája“: TALLÓS-PROHÁSZKA ISTVÁN képe elevenedik meg a szilajságig vaduló farsangi jelenetben, amely éppen most olyan ízlésesen és szerencsésen zsúfolt, mint többi hasonló képe is. Vásár Csallóközben (1937) is remek példája Tallós komponáló tehetségének. Kocsik, befogott lovakkal, kifogott ökrökkel, alakok a kocsikon, a kocsik mellett ülve, állva, alkudozva, a legjobban rendezett Tallós képek közé tartozik. Többek között nagyméretű alajkép- ben festette meg Dózsa seregé i. Mellette három jelenetet ábrázol, friss lendülettel, helyes tömegelosztással, kitűnő kompozíclós arányérzékkel, egyik legsikerültebb kép a súlyos beteg művész utolsó éveiből. A csallóközi síkvidék állandó témája Tallósnak. Romantikus tájképek egész sorát alkotja. Nem mondhatjuk, hogy korszerűtlen a téma, hisz korunkban minden újra korszerűvé válik,, már nem is csak a naiv művészet tartományában. A Szigetköz világát festi különös előszeretettel. Az öreg fákat, melyeket kitördelt a vihar, rokonszenvét juttatva ezzel kifejezésre a természet iránt, vagy önmaga sorsát látva a kidőlt fa-óriásokban . Szigetközi részlet TSz-szel (1960) szintén a késő romantikus tájképek művész tulajdonában. Öccsét a lendítőkerék kapta el, és végzett vele. Tallós azért választotta rajzai motívumaiul a különböző gépalkatrészeket. Ezek oly finom művészi áttétellel jelentkeznek, mintha nem is gépek elemeiről volna szó. Alul az eltűnt testnek már csak a keze ujjai látszanak, eltűnőben, alig észrevehetően. A karikatúra határán mozog Kug- lizók c. rajza (1927), amelyben egy egyenruhás fiatalember karikírozott mozdulattal készül eldobni a kugligolyót, mögötte három idős ráncosképű paraszt figyeli a készülő eseményt. Az egyenruhás figura formái megjelenítése valósággal kiütközik a tőle eltérő formaalakítási környezetből. Ez a külsőséges ábrázolásmód gyakran fordul elő Tallós-Prohászka Ily jellegű képein. A labdarúgó parasztlegények (1931) csak részleteiben hordozza a festő megszokott stílusjegyeit. A házak és a labdázó legények inkább vonalas megoldásúak, semmint festőiek, holott a képben a jobboldali rész fái és azok előtere kimondottan festői fölfogásra vallanak. Ebben a korszakban születik a Toldi illusztráció-sorozat 45 képe, illusztrálja többek között Kaczér Illés két háborúellenes művét. Magyar iskolai tankönyvekhez színes illusztrációkat rajzolt feleségével, Lauer Máriával együtt. Utóbbi neve azonban a könyvekben nem szerepel szerzőtársként. Egyes rajzai színes papírszeletekből és vegyes technikával készültek. Ezek egy részét a népmesékhez „rajzolta“ (A kis kakas, a török császár és a gyémánt félkrajcár), történelmi mondákhoz (Botond vezér bezúzza Bizánc kapuját), valamint népi és vásári jelenetekhez. Megrajzolta Sellyei József-et (1934-ben, vizf.), valamint önmagát is (Önarckép ködben, 1944). 1960-tól újra járta az országot, Székesfehérvár, Pápa, Sárvár, Veszprém, (1966), Kapuvár, Komárom (1967), Mosonszentmiklós. Hódmezővásárban örökítette meg. Parasztok mellett kispolgárokat, iparosokat, munkásokat és értelmiségieket is fölsorakoztatott a képein. Tallós-Prohászka azok közé a művészek közé tartozik, akiket már az első jelentkezésükkor megértéssel és lelkesedéssel üdvözölt a műkritika. Legtöbbször reprodukált képe a Nyúzzák a földet. Ez is szocialista tartalmával hatott, s ma már nehéz megérteni, hogy a jóltermő föld hogy nem tudta eltartani megmunkálóját. Nem elég, hogy a ló inaszakadva, tapintha- tóan kilátszó bordákra soványodva, leszegett fejjel húzza az igát, a bőgatyás paraszt is oly erővel — nem tartja, hanem tolja — maga előtt szinte kificamodó testtartással az ekét, mintha így akarna belőle kicsikarni elviselhetőbb életszintet. A sarlósok szociális lelkiismerete szinte plakátszerű kifejezést öltött ezen a képen, amely azonban festőileg aligha tartozik a Tallós-művek élvonalába. Bár kétségtelen, hogy a Művészettörténet ama képeinek vonalában helyezkednek el, amelyeken a művészek a sors, a zsarnokság, az elnyomó hatalom kegyetlen cselekedeteit örökítették meg tiltakozásul. A Nyúzzák a földet című képről Balogh Edgár így ír, a Hét próba c. könyvében: „Nyúzzák a földet“ c. döbbenetes olajképe a sárba csukló táltos gebével ott csüngött memen- tóként a Sarló pozsonyi tanyája falán ..." Megfestette a Dudás t a Krumplisze- dók-et, a Rokkant csulád-ot, a Föld- osztás-t, valamennyi a szegénység melletti hitvallás. Csallóközi telepesek (1930) c. képén a mértani elemek a hangsúlyosak, nemcsak a házak falai, kerítései, hanem a lovak és a szekéroldal rajzában is ez a szemlélet érvényesül. Tallós alakjai nyüzsgő emberek és szeretik a társaságot. Számos képen az alakok el is fedik egymást, nemegyszer csak a fejek sokasága látható. Farsang (1935) c. festményén egy vidám „Ünneprontók“ (Arany János) Trágyahordás közé tartozik. Noha a kép címe egy termelőszövetkezetre utal, a hangsú v a táj természeti részleteire esik, nem a háttérben alig kivehető gazdasági épületekre. Realisztikus érzéssel festi az ember arcát, ennek barázdált, a sörtés szakállt, a kalap és a ruházat hajlatait, redőzetét, a nadrág vasalt élét, az ünnepi csizma fényét. Tulajdonképpen mindent tud, s éppen a tudás állít néha akadályt a festőiség érvényesülése elé. Viszont fölényes biztonsággal szerkeszt. Tallós-Prohászka legjobb képeit valami éterikus, atmoszférán túli lebegés és könnyedség jellemzi. A motívumokat fölbontja az atmoszférára, a finom színek halkan zsonganak, s legjobb képein a színek által kiválasztott esztétikai gyönyört a szociális mondanivaló fokozza. összegezésül azt kell mondanunk: Tallós-Prohászka István egyik legeredetibb művészegyénisége a Csehszlovákiában kisarjadt magyar művészetnek, s ezáltal az egyetemes magyar művészetnek is. Némi költői hasonlattal azt is mondhatjuk, hogy a csallóközi művészet első „virágos fája“ Tallós-Prohászka festészetében üdvözölhető. SZÍJ REZSŐ Újjászületett ősi művészet A NAP ELRABLÄ SA. — A két domborított lemezből álló mű előtt a művész — Onsiauri CSALÁD SZÜRET A Szovjetunióban — s egyre inkább külföldön is — igen kedveltek a grúz fémdombo- rítő népművészet, a csekanka alkotá sai. A már-már feledésbe ment sajátos művészeti ágat Iraklij Ocsiauri új életre (keltette, s munkásságának elismeréséül Állami díjjal tüntették ki. Alkotásai közül sokat nagy sikerrel mutattak be nemzetközi kiállításokon. A tbiliszi metró állomásait az ő ré zd ombonnűvei díszítik. A grúz főváros központi Házasságkötő Termének falán is egyik hatalmas műve látható. Ocsiauri eredeti tehetségét felhasználja arra is, hogy tudását átadja a fiatal művészeknek, akik valóságos iskolát alkotnak körülötte. Számos külföldi művész is felkeresi az alkotó ereje teljében levő grúz népművészt, akinek legszebb alkotásaiból néhányat itt mubatunk be olvasóinknak. Csölcsztő alatt
