Új Szó, 1973. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
1973-01-21 / 3. szám, Vasárnapi Új Szó
i ;i m’Ä m. í SZmONOV: Jelenet az Olvasd és add tovább című tv-film forgatásáról Kenyeres Gábor rendező és Andor Tamás operatőr a Magyar Televízió doku me n t u 111 film osztályán munkásmozgalmi témájú filmet készít. A Kommunisták Magyarországi Pártja 1942-ben nyomdai úton előállított röpcédulák jelszava: Olvasd és add tovább! Ez a film címe melynek témája természetesen nem az illegális kommunista mozgalom szerteágazó egész története, de nem is csak életrajzi! film. Az alkotók célja, hogy Rózsa Ferenc életének példáján a következetes kommunista magatartásformát vizsgálják. A film tehát Rózsa Ferenc letartóztatása körülményeinek rekonstruálása. A mű csak azokat a mozzanatokat eleveníti meg, amelyek szigorú tényeken alapulnak. Archívumokban, irattári anyagokban kutattak az alkotók, hogy részleteiben is megismerjék Rózsa Ferenc életének utolsó időszakát. A film főbb szerepeit diákok, iparitanulók, egyetemisták játsszák. Ám Rózsa Ferenc barátai, munkatársai is megszólalnak a filmben, hogy a tanú- vallomás szintjén dokumentálják a vele és a munkásmozgalommal kapcsolatos eseményeket. A film a történelmi tények kapcsán arra keres választ, van-e azonosság az akkori és a mai fiatalok magatartásában. És a repülőgépek a múltban is mindig felszálltak s ma is felszállnak, hogy gyilkos bombákat dobjanak kisebb-na* gyobb településekre, ahol gyerekek élnek. És a tankok is mindig újra meg újra elindulnak és elindulnak az ágyúk is és a többi fegyver is. Nem, nincs olyan, hogy „távoli, messze“, vagy „ide* gen“ gyász. Csak bűnösök vannak és áldozatok. Gyilkosok és legyilkoltak. Nem nevezhetném magam írónak, ha nem épp a legrettenetesebb tettek és tények ellen emelnék szót. % Mit jelent Önnek ez a film? — Mint film semmit. Kérem, ne ért* se félre ezt a mondatot. Talán úgy iá mondhattam volna: nem mint film jelent valamit. író vagyok. Témáim, gondolkodásom, írásaim, költeményeim szülöttei. Mindig azt szeretném kifejezni, amit érzek és amit gondolok. Ezért sohasem azon gondolkodom, hogy azt hogy fogom kifejezni, hanem mindig azt igyekszem megtalálni, mi az, amit ki kell fejeznem. Hogy aztán a mondanivalómat milyen formában továbbíthatom, — az már részletkérdés. „A bánat sohasem idegen“ számomra elsősorban egy gondolat. Hogy aztán ez az én elképzeléseim alapján a tehetséges Maria Babak rendezésében filmformát öltött, s hogy ez a forma tetszik nekem, mert maradéktalanul kifejezi azt, amit mondani szerettem volna — az ma már, amikor a gondolat, az írás és — a film is — megszületett, örömmel tölt el. # „A bánat sohasem idegen" a lipcsei fesztivál fődíját az Arany Galambot is elnyerte. Hogy értékeli ezt a győzelmet? — Megtiszteltetésként. És főként azért őrülök neki, mert úgy érzem, a zsűri döntése azt a visszhangot fejezi ki, amelyet a film a nézőkben keltett. Szerintem a díj nagy siker, de a legnagyobb siker mégiscsak a film fogadtatása. Az, hogy amit én gondolok, ott visszhangzott az emberek lelkében. És remélem, ott fog visszhangozni minden mozi minden nézőjének lelkében. Azt hiszem, nem vagyok hiúbb, mint bármely más író, de ha a lelki visszhangot maradéktalanul sikerülne felidéznem, őszintén mondom, nagyon, de nagyon büszke lennék.... FENYVES GYÖRGY □ Érettségiző fiatalokról, egy vidéki gimnázium végzős növendékeiről szól az Elmegy a fiú című új bolgár játékfilm. Forgatókönyvét Georgi Misev írta; rendezője Ljudmil Kirkov. Az Elmegy a fiúban a vidéki város cukrászdájának fiatal felszolgálónőjét a legismertebb bolgár filmszínésznő, Nevena Kokanova alakítja. □ Giulietta Masina, a feledhetetlen Gelsomina és Cabiria, ötrészes tévéfilm női főszerepét alakítja. A folytatásos történet főhőse Cesare Tallone, a század első éveinek híres festőművésze. Giulietta Masina játssza a festő feleségét, Eleonórát. □ Francois Truffaut rendezése fémjelzi az Egy csinos lány, mint én című filmet, amelynek ötletét a francia rendező egy véletlenül kezébe került amerikai könyvből vette. A film csinos főszereplője börtönben ül, meglátogatja egy pszichológus, s ezzel elkezdődik a hallatlanul mulatságos események sorozata. A lányt Bernadette Lafont játssza. AZ ÁRULÁS NAPJAI günk mindenkit meggyőzni a világon. Hiszem és vallom, hogy a vietnamiak gyásza a mi gyászunk is, mint ahogy harcuk a mi harcunk is. No, ezért szól Vietnamról ez a film, illetve ezért szól nemcsak Vietnamról. # „A bánat sohasem idegen"-ben a megölt gyerekek szemszögéből közelíti meg a problémát. Miért épp a gyerekeket választotta? — Mert véleményem szerint ez bizonyítja a legklasszikusabban a legelfo- gttltabbaknak is az imperialista háborúk rettenetes öncélúságát. A gyerekek nem tudnak és nem tehetnek semmiről. És leggyakrabban közülük kerülnek ki az áldozatok, hiszen ők a legvédtelenebbek. Tudom, ez kegyetlen érvelés. És olykor a filmben valóban borzasztók a képek. De a borzasztó képek borzasztó eseményekről vallanak,, amelyeket többségükben olyan emberek döntenek el, terveznek meg, parancsolnak meg és hajtanak végre, akiknek maguknak is van gyerekük.. És ezeknek az embereknek a többsége reszket a saját gyermeke sorsáért. A barrandovi filmstúdióban Otakar Vávra rendező Az árulás napjai címmel kétrészes filmet készít a müncheni árulást megelőző válságos napokról. Az alkotók igényes feladatra vállalkoztak: a filmben bemutatják a nemzetközi és belpolitikai helyzetet, a diplomáciai tanácskozásokat, valamint ezek visszatükröződését a nemzet életében. Az alkotás rekonstruálja a Hitlerrel folytatott tárgyalások jelentősebb mozzanatait, a Csehszlovákia megszállását célzó terv előkészítését, a csehszlovák kormány manőverezését. A film néhány egyén sorsán keresztül érzékelteti a csehszlovák nép elszántságát, mellyel az ország szuverenitását védelmezte, szemlélteti a kommunista párt élenjáró vezetőinek politikai éleslátását. Bemutatja az 1938. szeptember 25-ét megelőző napokat, amikor a nép tüntetett a müncheni egyezmény ellen, mely sorsdöntő lett az ország számára. A történelmi tényekre épülő film az események rekonstruálása során történelmi hűségre törekszik, korabeli dokumentumok alapján láttatja a történteket, ami komoly igényeket támaszt nemcsak a rendezővel, de a forgatócsoport többi tagjával szemben is. A színészek kiválasztása körültekintő munkát igényelt. A főbb szerepeket ismert hazai és külföldi színészek játsszák. így például Bohumil Pastorekot Klement Gottwald szerepében láthatjuk, Michal Dočolomanský Ján Šver- ma alakját kelti életre, Jirí Pleskot dr. Eduard Beneő szerepét formálja meg, Vladimir Pavlar viszont Ján Masarykot. Hitler szerepében Gunnar Möller svéd színészt láthatjuk. A forgatókönyvet dr. Miloslav Fá- bera Otakar Vávrával közösen írta. Az alkotást előreláthatólag ez év májusában mutatják be. Jelenet Az árulás napjai című készülő filmből Lipcsében a XV. nemzetközi dokumentum- és rövidfilmhéten megjelent Konsztantyin Szimonov is, aki Maria Babakkal közösen készített vietnami témájú dokumentumfilmje első külföldi bemutatójára érkezetf a városba. Ott készült ez az interjú. G alambősz feje a jövő felé fordul, de alakja a múlt jegyeit viseli. Az öt- vennyolcadik életéve felé közeledő Konsztantyin Szimonov mozgásán most kezd látszani a háborús évek megpróbáltatása. Lassabban lépeget, mint azelőtt, tartása sem annyira szálfa egyenes, mint amikor sok-sok évvel ezelőtt először találkoztunk. De szelleme élén- kebb, frissebb, mint valaha. Munkássága pedig az elmúlt években új csúcsokra érkezett. Érdeklődése is szélesedett: szoros kapcsolatban áll a dokumentumfilmgyártással és a televízióval. Vajon miért? — Vannak dolgok, amelyek igazán csak akkor hatásosak, ha leírjuk és megmutatjuk őket. Ezért szerettem meg a dokumentumfilmgyártást, ezért ked-. veltem meg a televíziózást s ezért kezdtem néhány esztendeje „vizuális költeményeket írni. Ha a szó rosszul cseng, nézze el nekem, a kifejezést a magam számára találtam ki. E „vizuális költemények“-ben az időszerű politikai eseményekkel kapcsolatos állás- foglalásomat tolmácsolom. A tallinni filmstúdió kért meg, hogy működjek közre a Kubában készülő „Itt élt Hemingway“ című film elkészítésében. Azután a Nagy Honvédő Háború első szakaszáról készítettem filmet, arról az időről, amikor úgy nézett ki, minden azonnal összeomlik. Ebben a filmben arra kerestem magyarázatot, hogy végül is miért nem omlott össze minden. Azután Roman Karmennel közösen dolgoztam a „Granada, Granada“ című filmen. És itt, Lipcsében, most negyedik dokumentumfilmemet láthatta. Ez Vietnamról szól és majdnem ugyanannyit dolgoztam rajta, mint egy regényen: egy kerek esztendeig készült. # És miért épp Vietnamról szól negyedik filmje? — Nap mint nap olvasom az újságokat, hallgatom a rádiójelentéseket, látom a televízióban a híradóképeket a vietnami borzalmakról és a vietnami nép hősies harcáról. És ezek a képek beszélni, vallani kényszerítenek. Azt hiszem, már a cím mindent kifejez: „A bánat sohasem idegen ... “ Én Vietnamban, a lehulló bombákban, a sérült és megölt emberekben nemcsak magát Vietnamot látom, hanem azt a rettenetes történelmi folyamatot, mely az örökös gyilkolás tanújává tette az én nemzedékemet. A Vietnamban megölt gyerek képe nekem az abesszin háborúban olasz bombákkal megölt gyerek képét is idézi, és látom a spanyol polgárháborúban, a fasiszta Németország „blitz- Krieg“-jeiben, és az azóta kirobbant más háborúkban elesett gyerekek képét is. Sokat látok, sokat hallok, sokat utazok a világban. Találkoztam és találkozom közömbös emberekkel, akik ha szóba kerül, mondjuk a vietnami háború, csak legyintenek: „Eh mások dolga ez“. Én nem így hiszem. Hiszem és vallom, hogy „Nincs idegen gyász“, hiszem és vallom, hogy erről kötelessé1973. I. 21. 10 I A lipcsei dokuméntumfilnvíesztiválon A bánat £ofiaseni idegen című szovjet, film kapta az Arany galamb-díjat. A , j i n * Süvegét Konsztantyin Szimó- lov irta: Képünk a díj átadásakor készült a világ- iíi ü s/.cvjet íróról: Murina Babak, a' film rendezője cöszönti Szinrionovot. ' '
