Új Szó, 1973. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
1973-01-21 / 3. szám, Vasárnapi Új Szó
ELFELEJTETT VILÁG FÜGGETLENSÉGET KAP A COMORE-SZIGETEK? P árizsban nemrég bejelentették, hogy a hivatalosan „tengerentúli területnek“ nevezett francia gyarmaton, a Madagaszkár közelében elterülő Comore szigeteken általános választásokat rendeztek, amelyekből a függetlenségért küzdő pártok kerültek ki győztesen. Ennek kapcsán Párizs — a még 'bizonytalan jövőre célozva — ügy nyilatkozott, hogy kész eleget tenni a szigetvilág választói óhajának. A szigetország négy nagyobb szigetből és több kisebb, vulkanikus eredetű szigetből áll. összesen 2171 négyzetkilométernyi terület 264 ezer lakosa vár függetlensége elnyerésére. A fő szigetek között Mayotte továbbra is belenyugodna a francia függőségbe, míg Grande-Comore, Anjouan és Mohéli lakossága ragaszkodik a függetlenség megadásához. S ennek világos a magyarázata: a szigetvilág 1961 decemberében nyerte el jelenlegi belső autonómiáját, ami azt jelentette, hogy 30 tagú képviselőházat választottak, továbbá két képviselőt a francia nemzetgyűlésbe, egyet pedig a szenátusba küldhették. Az államigazgatás azonban a belső autonómia ellenére is a franciák kezében maradt, s Párizs mit sem tett a szigetek gazdasági és kulturális felemeléséért. Ezért az utóbbi években erősödött a függetlenségi mozgalom, amelynek élén a Comore-i Nép Demokratikus Tömörülés párt állott amelyhez ősszel további pártok csatlakoztak, mint a Comore-i Demokratikus Unió és a Comore i Haladó Párt. Hold-szigetek A Comore-szigeteken ritka vendég az újságíró. Ezeken a délkelet-afrikai partmenti szigeteken egyetlen újság vagy folyóirat sem jelent és jelenik meg. Egyetlen sajtóiroda sem tartja szükségesnek, hogy tudósítót küldjön ide. Vagyis a külvilág egészen megfeledkezett ezekről a szigetekről. A Comore-szigeteket az őslakosság „Hold szigetekként“ emlegeti. Ez nemcsak a helyi lakosság babonás hitéből következik, hanem a szigetek arab elnevezéséből, ugyanis az arab „kamr" holdat jelent, innen a Comore név. L. Kornyejeo szovjet riporter, aki járt a Comore-szigetek világában, így örökíti meg élményeit: A Hold-szigetekre az Air France vagy az Air Madagascar repülőgépein lehet eljutni, de maradandó élmény, ha az itt „dauu-nak nevezett vitorláson közelíti meg az em'jer a szigeteket. Kedvező időjárás esetén negyednapra az égboltot alátámasztó sötétkék fellegféle kezd tükröződni a Mocambique i öböl vizein. Ez a szigetvilág legnagyobb szigetén, a Grande- Comore-n működő félelmetes tűzhányó, a Kartala. Grand-Comore, vagy a helybeliek nyelvén, Ngazidia festői látványt nyújt: köröskörül a puszta óceán, a két és fél kilométer magasba emelkedő, musszonok- tól kikezdett vulkán különösen alkonyatkor sajátos képet kölcsönöz a tájnak. Ilyenkor úgy tűnik, mintha az izzó lávatömeg nem a tengerből, hanem, egyenesen a fellegekből lövellne ki, mert a felhők és a látóhatár között semmi sem látszik. Kartala szemlátomást uralkodik a sziget fölött. Hatalma olyan nagy, hogy a bennszülöttek ma is a titokzatos démon, a nagy Szári otthonának tartják. Valahányszor morajlik a föld, márpedig a Kartala a világ egyik legnyugtalanabb tűzhányója, és megreszket a föld kérge, imádkozásba merülnek a 'babonás bennszülöttek, mert meggyőződésük, hogy ilyenkor a tűzhányóban lakozó istenség nagyon haragszik. A Kartalát övező lávamezők valóban idegen égitest tájára emlékeztetnek. A lávamezőkön — szanaszét, rendetlenségben fekete bazaltóriások, itt-ott kialudt kisebb tűzhányók kráterei „tarkítják“ a valóságos holt tájat. A Comore-szigetek viszonylag későbbi eredetű vulkanikus képződmény. Ősidőkben az Afrikát és Madagaszkár* összekötő hatalmas híd tartópilléreinek vélték. A szigetvilág vulkáni eredete ellenére édenkertnek nevezhető. A partvidéken kiváló minőségű cukornád, vanília, szizál, kakaóbab banán terem. A manióka és ananászültetvényeket babér-, citrom és narancsfák, ylang-ylang növény, ében és kenyérfák szegélyezik. Elmaradhatatlan a kókuszpálma. A tenger halbő, az éghajlat még a legperzselőbb nyári hónapokban is mérsékelt. A repülőterekről mindenüvé szállítják a szigetek értékes termékeit: a vaníliát, kakaót, értékes fafajtákat, arómakivonatokat, szekfű- borsot, sőt cápauszonyt és gyöngykagylókat is. Még- sincs paradicsom a Comore szigeteken. Múlt és jelen ... A Hold szigetekiről sokan kevesebbet tudnak, mint például a Holdról. A „tengerentúli tartományok“ párizsi minisztériumában még az anyagországból sem engednek szívesen kíváncsiskodókat a szigetekre, Ugyanis a szigetvilág a gyarmati rendszer hírhedt „civilizációs küldetésének“ tükörképét mutatná a látogatóknak. A „civilizátorok“ 124 évig uralkodtak a szigeteken, ahol máig is fennmaradtak a középkori állapotok: feudális önkény, nyomor, betegségek, kulturális elmaradottság. Nincs villanyáram, nincs elég víz — a lakosság kőteknőkben tárolt esővizből látja el magát tartalékkal. Nincsenek középiskolák. Az egyetlen kórház csak a gyarmattartók szolgálatára áll. „Amióta a franciák itt berendezkedtek, a szigetek el vannak vágva a világtól, s fejlődésünkben 500 évvel maradtunk el“ — írták az ENSZ-hez intézett emlékiratukban a comore-1 hazafiak. Egy másik emlékiratban arra panaszkodtak hogy fajgyűlölet tombol, üldözik és tömegével börtönzik be a hazafiakat, akiknek vagyonát Said Mohamed bábkormánya önkényesen kisajátítja. A szigetvilág igazi urai a Societé Humlo és a Socie- té Anonyme de la Grande-Comore, főként pedig a Societé Colonial de Bambao, amelyek a legjobb földek 80 százalékával rendelkeznek. A lakosság jobbágyként vagy bérlőként műveli img földjeiket Az üzleti életben csak nint kiskereskedők vehetnek részt a helybeliek. így aztán a Comore-szigetek ma a francia üzletemberek és a nelyi feudálisok közös birodalma. A Comore-szigetekről sokan Madagaszkárra szöktek, hogy a lealázó sorsból kikerülve itt boldoguljanak ... Grande-Comore legnagyobb települése Ikoni. Egy vulkán árnyékában húzódik meg, ahol a nyugati hegynyúlvánv egyenesen a tengerbe ereszkedik. A kialudt, megcsendesedett tűzhányó mélyén van a leprások települése. A véletlenül ide vetődő idegent azonban jobban érdeklik egy ősi erődítmény maradványai. A lávatömeg közül olykor emberi csontok kerülnek elő. Nem vitás, hogy valaha nagy csata zajlott le itt. Nyilvánvaló, hogy sokan a vulkán tetején estek el. Alkonyatkor sok imádkozó nőt pillanthat meg az idegen a hegy tetején. Mi történhetett itt az ősi falak alatt? Még a francia gyarmatosítás előtt gyakran támadtak kalózok a szigetvilágra. Embereket, jószágot ragadtak el, garázdálkodtak. A lakosság nem adta meg magát a kegyetlen sorsnak. Nagyszerű védelmet szervezett a hegy tetején. Erődítményeket emeltek a kráter torkolatánál, a harcosok ott védték asszonyaikat, gyermekeiket. Többször verték vissza a támadó kalózokat. akiknek azonban végülis sikerült betörniük a kráter-erődítménybe. A harcosok életre-ha Iáira megvívtak velük; inkább a halált választották, mint a rabságot. Férjeik, fivéreik hősiességét látva az asz- szonyok elhatározták, hogy osztoznak sorsukban — gyermekestől a szakadékba vetették magukat. ... és a jövö? Comore lakói máig is megőrizték szabadságszere- tetüket. A mai lakosság külsejében és szokásaiban is nagyon különbözik egymástól. Az őslakosság már a Szuezi-csatorna megnyitása előtt különféle népekkel keveredett, mert erre vezettek az Afrikát, Európát és Ázsiát összekötő forgalmas útvonalak. Főként afrikaiakkal és malgasokkal keveredtek. Nolha fő nyelvük a szuahéli, számos tájnyelv dívik, amelyek valójában a bantu nyelvek arabosodott változatai. A lakosság vallási és irodalmi nyelve az arab. Valóságos bábeli keveredés! Szabadságszeretetükben azonban egyek! Said Ibrahim, a szigetek jelenlegi kormányelnöke tavaly panaszt tett, hogy az anyaország segélyéből csak tíz százalékot kapnak. A herceg már arról beszélt, hogy „gondosan elő kell készíteni a függetlenséget". A lakosság említett pártjai és szervezetei ezt már határozottan követelik. Párizs 1970-ben felemelte a Comore^szigeteknek nyújtott segélyt. Grande-Como- rén megkezdték egy partmenti országút építését. Mo- ront fővárosban meghosszabbítják a repülőteret. Mindez annyi, mint egy csepp a tengerben, ahhoz, hogy leküzdjék a szigetvilág évszázados elmaradott ságát. A sziget sorsa még bizonytalan. Noha Párizs a körülmények kényszerítő hatására tett bizonyos ígéretet, nem valószínű, hogy könnyen kiengedi kezéből n szigeteket, mert a madagaszkári változások után megnőtt a Comore-szigetek stratégiai szerepe, s valószínűen őllandó francia helyőrséget akarnak itt elhelyezni. L. L. JOACHIM RIBBENTROP 1945. június 14-én hajnalban a kijárási tilalom lejárta után néhány perccel egy fiatalember sietett Hamburg utcáin. Az angol parancsnokságra tartott és bejelentette: apját az italáru nagykereskedés tulajdonosát előző nap felkereste a körözött háborús főbűnös, Ribbentrop volt náci külügyminiszter. Megmondta a bújkáló lakáscímét is; néhány perc múlva egy dzsipen angol és belga tisztek jelentek meg Ribbentrop lakásán. Letartóztatták és bevitték a parancsnokságra bőröndjeivel együtt, az egyik kofferben többszázezer márka, többtízezer dollár és font volt, egy mappában pedig három lezárt levél. A címzettek: Churchill angol miniszter- elnök, Eden, angol külügyminiszter és Montgomery angol tábornagy. Ribbentrop a levelekben megmagyarázta, hogy „mindig a béke a német—angol megértés híve volt“. A leveleket elküldték ugyan a címzetteknek, de tartalmuk senkit sem hatott meg. Túlságosan is jól ismerték már Hitler külügyminiszterét. Ribbentropot saját bűntársai is silány embernek tartották, éppen csak féltek tőle: Hitler sokáig legjobb munkatársának, egy beszédében a „diplomácia zsenijének“ nevezte. Göbbels viszont ezt írta róla naplójában: „A nevét vásárolta, a pénzét házasságával szerezte, a hivatalához csalárdul jutott.“ A náci külügyminiszter mindig büsz kén emlegette nemesi rangját, a „von" szócskát neve előtt, pedig polgári származású volt, 1918 ban úgy jutott a nemesi ranghoz, hogy egy távoli rokonával Gertrud von Ribbentroppal örökbefogadtata magát; a megállapodás szerint fizetni azonban nem akart, az örökbefogadó „anya“ be is perelte... Pezsgőkereskedó volt s ügyesen házasodott, kis vállalata akkor virág zott fel, amikor feleségül vette a nagy konkurrens, Heinckell pezsgőgyáros lányát. Hitlerrel úgy kezdődött kapcsolata, hogy az idegen nyelvet nem beszélő nácivezérnek barátai ajánlották: hívja meg állandó újságfelolvasónak és lapbeszámolónak a „politikailag amúgy is jobboldali“ Ribbentropot. Az újság- olvasásból tanácsadás lett; a diploma- takarierről ábrándozó pezsgőkereskedő már 1931—32-ben számíthatott Hitler hálájára. 1933-ban Berlin-Dahlemben a Lentze-Allee 7—9-ben Ribbentrop házában szerkesztgették a hatalomátvételre készülő nácik a kormánylistákat ... Volt a nácik egy külpolitikai irodájának vezetője (a későbbi „ötödik hadoszlop“, a hazaárulók megszervezésével foglalkozott), náci-követ Angliában (Hitler-köszöntéssel üdvözölte az angol királyt és a szovjetellenes konzervatívok körében szervezett nácibarát csoportot) — végül külügyminiszter lett. (A politikai gonosztettek mellett másra is volt gondja. A dahlemi ház mellé — ez a Heinckell lány hozományának része volt — néhány év alatt öt nagyobb földbirtok, két kastély, tizenegy villa gazdája lett és ekkor keletkezett ékszergyűjteményét hétmillió márkára becsülték Külügyminiszteri fi zetését azonban nem vette fel, mert Hitler külön engedélyével megtarthatta pezsgőüzletét is.) Hitler asztalánál egyszer kijelentette: ,.Egy valamirevaló követnek értenie kell a mulató iqazqató dolgát, mindenesetre tudnia kell keríteni és hamisítani. A legkevésbé a korrekt tisztviselő szerepét kell tudnia.“ Fennmaradt egy másik beszélgetés szövege is Ez így zajlott le: Ribbentrop: „Ha itt a háború, csináltatok magamnak egy elegáns ládát. Ebbe fogom elhelyezni azokat a szerződéseket és más államközi megállapodásokat, amelyeket megszegtem hivatali időm alatt és amelyeket még megszegni szándékozom ...“ Hitler: „Ha az első láda tele lesz, én küldök magának egy másodikat.“ Egész pályája megkötött és nyomban megszegett szerződések, megállapodások láncolata. Hamburgi letartóztatása után megkezdték kihallgatását; végesvégig, a nürnbergi perig tagadta, hogy egyik kezdeményezője és végrehajtója volt az Ausztria, a Csehszlovákia elleni náci támadásnak, majd a háborúnak. Nürnbergben is tagadott — ekkor a nemzetközi bíróság tagjai elővették az általa diktált feljegyzéseket, aláírt aktákat — mind bűneit bizonyította. Ekkor hallgatott. Külügyminiszter-elődje, Neurath, a nürnbergi zárkában kijelentette: „A vádlottak közül néhányat meglepett ostobaságának mérve és felszínessége... Számomra azonban mindez régóta ismeretes. Eveken át el kellett viselnem ezt a sok badarságot: csak fecseg, fecseg, és semmi értelme. Ezenkívül hazudik is .. Ez az ember volt Hitler külügyminisztere, az „új Bismarck, Európa át- szabőja" — ezt Íratta magáról a náci sajtóban. Nürnbergben minden háborús és emberiségellenes bűntettét részletesen bizonyították. Néhány nappal kivégzése előtt még azt fejtegette: nem érti. miként adhatott Hitler milliók elpusztítására parancsot (Ribbentrop sokáig azt állította, hogy még a koncentrációs táborokról sem tudott!) — hiszen „a Führer még húst sem evett, a vadászatot is utálta.“ GARDOS MIKLÓS 1973. I. 21. 8 ’’EURÓPA ÁTSZABOJA” WMom
