Új Szó, 1972. december (25. évfolyam, 284-308.szám)

1972-12-09 / 291. szám, szombat

GAZDASÁGI EREDMÉNYEINK ÉS FELADATAINK (Folytatás a 6. oldalról) ki. Ezért arra törekszünk, hogy a jól ellátott és folyamatosan működő piac a dolgozók számára lehetővé tegye a szükséges áruk megvásárlását, ame­lyek iránt érdeklődik, lehetővé teszi, hogy a piac valamennyi árkategóriá­ban Jó minőségű és színes választékú árucikkekkel legyen ellátva. A kereskedelem terén realizált ki­adások struktúrájára lényeges befolyást gyakorol a pénzbevételek és megoszlá­suk növekedése. Míg az egy főre eső, 600 koronáig terjedő tiszta havi jöve­delem 1960-ban a háztartások több mint felére vonatkozott, 1970-ben már csak 15 százalékra, 1975-ben pedig e be­vétellel csak a lakosság 5 százalékánál számolunk. A pénzbevételek növekedé­se és differenciálódása mellett szüksé­ges, hogy minden egyes fogyasztónak lehetősége legyen szükségleteinek jö­vedelméhez mérten való kielégítésére; az olcsó, a szokásos termékeken kívül a piacot el kell látni magasabb ár­kategóriákba tartozó árucikkekkel is az igényesebb fogyasztók számára, és nö­velni kell a kínálatot a műszaki új­donságok, a divatcikkek és a kiváló minőségű áruk terén. Ugyanez érvényes a szolgáltatásokra. A pénzbevételek növekedése és dif­ferenciálódása mindenekelőtt az ipari árucikkek gyorsabb eladásában nyilvá­nul meg. Jelenleg sürgető feladat a közszük­ségleti árucikkek gyorsabb forgása, új termékek bevezetése és a minőség ja­vítása. A piacon egyre erőteljesebben nyilvánul meg, hogy a fogyasztók nem érdeklődnek a műszakilag elmaradott és kevésbé jó minőségű termékek iránt. A kisebb kereslet — amely már hosz­szabb ideje tart például a rádiókészü­lékek, a hűtőszekrények, a különféle villamoskészülékek, tv-készülékek és egyes bútorfajták és textilneműek Iránt — kell, hogy komoly figyelmeztetés le­gyen a termelés és a kereskedelem számára. Ha a termelő és a kereskedelem is a kialakult helyzetet csak késedelme­sen oldja meg, ez bizonyos vesztesé­gekkel jár. A fogyasztói kereslet ku­tatásának jól kidolgozott rendszere kell, hogy lehetővé tegye értékesítési kon­cepciók idejében valő kialakítását, és a piaci helyzet fejlődése rugalmas és hosszú tartamú prognózisainak megha­tározását. Amikor a lakosság fogyasztásának Jelentőségét hangsúlyozzuk, ami nálunk magas színvonalat ért el, nem akarunk egyoldalúan fogyasztói úton haladni. Ellenkezőleg, az egyéni fogyasztás fej­lődésével összhangban fejleszteni fog­juk a fejlett szocialista társadalmat jellemző életszínvonal többi összetevő­Jót is. Az életszínvonal fejlesztésében ebben az irányban jelentős szerepe van a lakosság társadalmi fogyasztásának. A múlt évben ez csaknem 74 milliárd ko­ronát tett ki, ebből a szociális bizto­sítási pénzjuttatásokra, a családi pót­lékra, a járadékokra és az ösztöndíjak­ra 57 százalék, a lakosságnak ingyene­sen nyújtott nem termelési, például egészségügyi, iskolaügyi, személyszállí­tási stb. szolgáltatásokra 39 százalék, egyéb szolgáltatásokra 4 százalék ju­tott. Az átlagos családra, amely a mi feltételeink között 3,5 tagú háztartást jelent, az említett össztársadalmi ki­adásokból évi átlagban 18 000 korona esik, amennyivel a munkából eredő összbevételük tulajdonképpen maga­sabb. A termelés tervezett fejlődése 1973­ban lehetővé teszi a társadalmi szük­ségletek kielégítésére fordított eszkö­zök további növelését. Folytatódni fog az egészségügyi létesítmények korsze­rűsítése, új diagnosztikai és gyógyásza­ti berendezésekkel való ellátásuk, s ugyanakkor jelentős eszközöket fordí­tunk az új építkezési beruházásra. Az egészségügyi gondoskodás megjavításá­hoz hozzájárulnak a kórházak és a gyógyintézmények területi elosztásá­ban eszközölt változtatások és a gyógyszerellátás megjavítása is. Az iskolaügy terén, a jövő évben to­vább fog csökkenni a két műszakban való tanítás. Nagy figyelmet szente­lünk a régebbi iskolaépületek karban­tartásának. Fokozott figyelem irányul a közületi lakásalap javítására és korszerűsítésé­re is. Ezekre a célokra a jövő évben 2,5 milliárd koronát, vagyis 15 száza­lékkal többet fordítunk, mint ameny­nyit az ötéves terv előirányzott. A pártszervezetek és a pártmunka Emeljük a családi pótlékot A járadékok bizonyos csoportjának emelésén kívül már a múlt évben bi­zonyos intézkedéseket tettünk a népe­sedés fejlődésének megjavítására. A párt XIV. kongresszusán jóváhagyott szociális program keretében tovább tialadunk stíben az irányban. Javasol­juk ezért, hogy 1973. január 1-től a második és a harmadik gyermek után fizetett családi pótlékot 100-200 koro­nával, a negyedik gyermek utáni pót­lékot havi 250 kororával emeljék. A második-negyedik gyermek után fize­tett pótlék felemelését bizonyára hálá­san fogadja a több mint 1,2 millió gyermekes család, vagyis a kiskorú gyermekekről gondoskodó háztartások mintegy 56 százaléka. Intézkedéseinket azért foganatosítjuk ebben az irány­ban, mert a társadalmi forrásokból hozzá akarunk járulni e családok fo­kozott kiadásaihoz. Ebben látjuk a gyermekről való anyagi gondoskodás megjavításának lehetőségét is. Ez a javítás — a két és a több gyermekről gondoskodó anyák anyasági támogatá­sának meghosszabbításán kívül — bi­zonyára kedvezően odahat majd, hogy szaporodjon a két- és többgyermekes családok száma. Az új Intézkedések keretében gondo­lunk a rokkant gyermekek nevelési pótlékának felemelésére is, amely az eddigi havi 150 koronáról 300 koroná­ra emelkedik. A gyermekpótlék rendezése folytán megváltoznak azon ellátatlan gyerme kek után fizetett pótlék elismerésének feltételei, akik már bfžonyos saját jö­vedelemmel rendelkeznek. Eddig a pót­lékot kifizették, ha e gyermekek brut­tó havi jövedelme nem haladta meg az 500 koronát. Most ez a határ 620 ko­ronára emelkedik. Ezáltal előnyben ré­szesülnek elsősorban azok a családok, amelyekben a tanoncviszony második és harmadik évében levő gyermekek vannak. A gyermekpótlék terén foganatosí­tandó Intézkedések jelentősége minde­nekelőtt abban rejlik, hogy az ellátat­lan gyermekekkel bíró háztartásoknak több mint a felét érinti, és kifejezi ezt az e célra fordítandó eszközök nagy­sága is, vagyis az évi több mint 2,1 miliárd korona. Az említett Intézkedésekre épül a fia­tal házaspárok számára nyújtott elő­nyös kölcsönök bevezetése, amelyekre 1973. április 1-től kerül sor. Ezt a kölcsönt 30 ezer koronáig terjedő ösz­szegben lakás beszerzésére ős berende­zésére nyújtják. Az előnyös kamatlábon kívül megfelelően rendezték e kölesö­nök törlesztését is, figyelembe véve a népszaporulat kívánatos támogatását. A kölcsönből az első gyermek születése után 2000 korónát, a második és a további gyermekek születése után 4000 —4000 koronát írnak le a kölcsönből, amikor a gyermek betölti első életévét. A XIV. pártkongresszus óta eltelt aránylag rövid időszak bebizonyította, hogy a gazdaságpolitika döntő fela­dataira összpontosítva erőnket, gazda­ságunk belső forrásai és tartalékai sok­oldalú mozgósításával képesek vagyunk fokozatosan teljesíteni azokat a célo­kat, amelyeket a kongresszus az élet­színvonal terén tűzött ki. Elvtársak, a mai ülésen a XIV. pártkongresszus irányvonalának az elmúlt két év alatt történt teljesítését értékeljük azon a területen, amely társadalmunk további fejlődésére döntő — a népgazdaság te­rén. Ugyanakkor a jövő évre olyan fe­ladatokat tűzünk ki. amelyek teljesíté­sével megteremtjük a fejlődés feltéte­leit ennek az ötéves tervnek a további éveire, és egyes területeken a követ­kező ötéves terv számára is. Ezzel összefüggésben helyénvaló a kérdés, mi a döntő e célok elérése szempontjából, amelyeket a jövő évre tűzünk magunk elé. A válasz látszó­lag egyszerű — növelni kell az egész párt, minden egyes alapszervezet és minden egyes kommunista munkájának hatékonyságát, dolgozzék bármilyen funkcióban és bármilyen szakaszon. A pártmunkának a népgazdaság fej­lesztési feladatai aktív megoldására va­ló irányítását semmi esetre sem lehet csupán a termelési kérdésekre korlá­tozni. Hisz a termelési folyamat fő té­nyezője az ember a maga sokoldalú érdeklődésével, s állásfoglalásától, el­kötelezettségétől, politikai és munka­fegyelmétől függ végeredményben az, hogy milyen mértékben valósul majd meg a párt gazdasági programja. A központi bizottság októberi ülése megmutatta, milyen szoros, kölcsönös összefüggés van a szocialista öntuda­tosság növekedése, a munkához való viszony és az össztársadalmi szükség­letek megértése, tehát a szocialista építés konkrét feladatainak teljesítése között, s hogy másrészt az elért sike­rek milyen kedvezően befolyásolják a társadalmi öntudat fejlődését. Ezért politikai-szervező munkánknak a gaz­daság területén párhuzamosan kell ha­ladnia az eszmei-nevelő hatással. Bár Igényesen tekintünk a pártmun­ka jelenlegi helyzetére, azt mondhat­juk, hogy teljes mértékben megerősí­tést nyert a központi bizottság azon döntésének helyessége, hogy az egész párt figyelmét gazdaságpolitikánk szán­dékainak és célkitűzéseinek követke­zetes teljesítésére kell összpontosítani. A pártszervek és -szervezetek többsé­ge mélyebben behatol a gazdasági kér­désekbe, feltárja a fogyatékosságokat, nagyobb igényeket támaszt a kommu­nistákkal és a vezető gazdasági dol­gozókkal szemben. Sokkal nagyobb mér­tékben megszervezi a szakszervezeti, az ifjúsági és egyéb társadalmi szerve­zetek egységes és céltudatos eljárását, erejüknek a gazdasági feladatok telje­sítésére való összpontosítását. Ezen a téren pozitív eredmények mu­tatkoznak a kerületi és a járási párt­bizottságok munkájában, amelyek fő­ként a CSKP KB februári ülése után megjavították a pártmunka általános irányítását. Fokozott segítséget nyúj­tottak a vállalatokban, az üzemekben és a szövetkezetekben működő szerve­zeteknek, ahol a politikai és a nevelő munka fő súlypontja van, ahol a dol­gozók legszélesebb rétegei vannak kép­viselve. Emellett hangsúlyozni kell, hogy va. (amennyi pártszervre és -szervezetre ér­vényes, hogy még nagyobb következe­tességgel kell érvényesíteniük a feb­ruári ülés határozatait. Természetesen tudatában vagyunk annak, hogy a XIV. kongresszus stratégiai irányvonalának — a népgazdaság hatékonysága lénye­ges növelésének —• a teljesítése hosz­szan tartó igényes folyamat. Ha azon­ban megelégednénk az eddigi eredmé­nyekkel, és nem mozgósítanánk minden erőnket a fogyatékosságok leküzdésé­re, akkor csökkentenénk mindannak a jónak az értékét, amit már elértünk. A pártmunka nagyobb fokú hatékonv­ságának fontos bizonyítéka a munka­kezdeményezés kibontakozása. Ennek fejlesztésében és megszervezésében nagy része van a Forradalmi Szakszer­vezeti Mozgalomnak is. Sokrétű formá­ban érvényesül az egyes ágazatok fel­tételei között, s nagymértékben hoz­zájárult az ötéves terv rmtsodik éve feladatainak teljesítéséhez. A szocialis­ta munkabrigádok száma már megha­ladta az ötvenezret. Értékelni kell azt, hogy ezekben a kollektívákban öntu­datos viszony alakul ki a munkához, a társadalmi tulajdonhoz az emberek között megszilárdulnak az elvtársi kap­csolatok. Éppen a szocialista munkabri­gádok emelik magasabb színvonalra a munkaversenyt, és munkaerkölcsükkol példáképül szolgálnak a többiek szá­mára. Nem húzódnak félre a fiatalok sem. A munkaversenyben és a gazdasági kérdések megoldásában való részvéte­lükkel bebizonyítják, hogy fiatal nem­zedékünk nem akar csupán terített asztalhoz ülni, hanem kiveszi részét a közös munkából. Ebben az igyekeze­tükben minden téren támogatniuk kell őket a párt-, a szdkszervezeti -és fő­ként a gazdasági szerveknek. Ugyanakkor szükséges, hogy a mun­kaversenyt, az újító- és az ésszerűsítő­mozgalmat, az ésszerűsítő-programok összeállítását és teljesítését, s általá­ban a terv előkészítésének egész fo­lyamatát a dolgozók közvetlen részvé­telével szervezzék meg, hogy a dolgo­zók kezdeményezése még következete­sebben a terv, a minőségi mutatók egyenletes teljesítésére irányuljon, hogy céltudatosan általánosítsuk a leg­jobb üzemek és egyének haladó mun­kaformáit és tapasztalatait. A munkakezdeményezés kiboe fako­zása és a gazdasági eredmények ís a társadalmi tudatban végbement jelen­tős átalakulásról tanúskodnak. De így ls látni kell azt, hogv életünkben még mindig sok probléma és visszásság van, amelyek a múltban gyökereznek és amelyek főként a válságos években erősödtek. Megnyilvánulnak a pártvo­nai megkerülésére irányuló törekvés­ben, a kényelmességben, a naplopás­ban és az ügyeskedésben. Ezek a jelenségek nemcsak hogy gyengítik közös munkánk eredményeit, hanem következményeiben eltorzítják az emberek közötti szocialista kapcso­latokat, és fékezik e kapcsolatok meg­szilárdulásának folyamatát. Pártunk központi bizottsága és a kormány az elmúlt időszakban e problémák egész sorával foglalkozott. De nem mindent lehet csupán a legfelsőbb párt. vagy állami szervekben megoldani. Negy fel­adat vár e téren a párt alapszerveze­teire ls, amelyeknek ez Irányú tevé­kenységére sok ösztönzést adott a köz ponti bizottság októberi plénuma. A népgazdaság fejlesztéséről és ha­tékonyságáról való gondoskodás az , egyik első helyen áll a pártmunkában. Ezért hangsúlyozni kell az e területen dolgozó kommunisták nagy felelőssé­gét. Ez mindenekelőtt azokra vonatko­zik, akik vezető helyen dolgoznak. A párt előtt elsősorban ők felelősek a pártpolitikának a szakágazat, a válla­lat, az üzem és minden egyes munka­hely konkrét feltételed között valő megvalósításáért. A vezetők felelőssége Különösen a vezető dolgozók eseté­ben érvényes, hogy nem elegendő csu­pán szavakkal egyetérteni a párt poli­tikájával. A feladatok igényessége konk­rét tetteket, aktivitást, a pártos fele­lősség elveinek következetes érvényesí­tését követeli meg. A vezető dolgozók tekintélye nem­csak a pártszerv, -szervezet, vagy a párttagság politikai támogatásán mú­lik. Ezt a tekintélyt mindenkinek sa­ját munkájával, szakmai és politikai színvonalával kell kivívnia, azzal, hogv mindig az adott feladatok magaslatán áll, jól viszonyul az emberekhez, meg­alkuvás nélkül érvényesíti az össztár­sadalmi érdekeket. Harcol a visszássá­gok, a naplopás és a felelőtlenség el­len. Ezzel egyidejűleg tudnia kell ér­tékelnie a jó eredményeket és kiállnia a dolgozók jogos követelései mellett. Ezeket a szempontokat hangsúlyoz­tuk a központi bizottság februári, majd pedig októberi ülésén. Ezen alapult a vezető gazdasági dolgozók komplex munkabeli és politikai értékelése is, s amint a tapasztalatok mutatják, hoz­zájárult munkájuk megjavításához és azon problémák mélyrehatóbb megis­meréséhez, amelyeket a vezető káde­rek politikai és szakképzettségének nö­velésével kapcsolatban fokozatosan meg kell oldanunk. Elvtársak, azoknak az eredményeknek a bíráló elemzése, amelyeket a vállalatok, az üzemek és a földművesszövetkezetek eb­ben az évben elértek, valamint az 1973. évre tervezett feladatok biztosítása ér­dekében hozott konkrét intézkedések kell, hogy oszthatatlan részét alkossák az évzáró taggyűlések és a pártkonfe­renciák előkészítésének és tárgyalá­sának. Az Idejében jóváhagyott jövő évi állami terv lehetővé teszi, hogy a pártszervezetek értékeljék a felbontás minőségét és a feladatok biztosításának fokát a vállalati tervekben, és érdem­beli intézkedéseket hagyjanak jová e feladatok következetes teljesítése érde­kében. Az adott feladatokait csak akkor tel­jesíthetjük sikerrel, ha az egész párt munkájának politikai alapját a XIV. kongresszus határozatai és a központ! bizottság ez évben • jóváhagyott hatá­rozatai alkotják, és ha ezen az alapon széles körű tömeg politikai munkát tu­dunk kibontakoztatni, hatékonyan tud­juk serkenteni a dolgozók kezdeménye­zését, és azt az egyes ágazatok, válla­latok és üzemek döntő feladataira irá­nyítjuk. Mindez természetesen nem le­het csupán a kommunisták, a pártszer­vezetek ügye. Ebben az erőfeszítésben megvan a helye és a része a Nemzeti Front valamennyi szervezetének, min­denekelőtt a Forradalmi Szakszerveze­ti Mozgalomnak. A VIII. általános szak­szervezeti kongresszus határozatával összhangban elkészült a szakszervezeti aktivitás jövő évi terve, amelyet a központi bizottság elnöksége is meg­tárgyalt. Lényege, hogv a párt gazda­ságpolitikájának teljesítése során egye­sítse a szakszervezeti szervek és szer­vezetek erőfeszítéseit. Az idei év sikeres eredményei nem vezethetnek önelégültséghez, sem pe­dig illúziókhoz további utunk könnyű­ségéről. A februári és az áprilisi ülés következtetései hosszú tartamra érvé­nyesek, az egész párt, valamennyi ál­lami, gazdasági és társadalmi szerv és szervezet tevékenységének fő útmuta­tója marad. Ezekhez a határozatokhoz állandóan vissza kell térni, rendsze­resen meg kell szervezni teljesítésü­ket, és állandóan ellenőrizni kell ered­ményeiket. Ebben az értelemben újból emlékez­tetni kell Husák elvtársnak a XIV. párt­kongresszuson mondott szavaira, hogy: „Gazdaságpolitikánknak mint a párt má­sodik programjának a megvalósításá­ért a kommunistáknak, a pártszervek­nek és -szervezeteknek saját szaka­szukon teljes politikai felelősséget kell érezniük, harcolniuk kell értük é= moz­gósítaniuk a dolgozók széles rétegeit. Mert semmi sem pótolhatja azt az ön­tudatos akaratot, a koncepciós irányító és szervező munkát, amelyet Csehszlo vákia Kommunista Pártja végez szocia­lista gazdaságunk fejlesztése során . (Alcímek: C| Szó)

Next

/
Oldalképek
Tartalom