Új Szó, 1972. december (25. évfolyam, 284-308.szám)

1972-12-09 / 291. szám, szombat

HÉTVÉGI HÍRMAGYARÁZATUNK 2 VÁLASZTÁS 1 EREDMÉNNYEL A közelmúltban két csendes-óceáni országban parlamen­^ ti választásokat tartottak. Ausztráliában és 0j-Zélandon is a választások a munkáspárti ellenzék győzelmével végződ­tek. Ausztráliában a liberális—agrár koalíciónak, 0j-Zélandon a Nemzeti Pártnak kellett levonulnia a politikai színpadról, hogy helyüket a megerősödött Munkáspárt képviselőinek adják át. A választások eredményének jelentőségét emeli az a kö­rülmény, hony Ausztráliában 23 évi, 0j-Zélandon 12 évi ellen­zéki szereplés után nyílott alkalma a Munkáspártnak kor­mányalakításra. Ez természeteden nagy lehetőségeket nyújt a Munkáspártnak választási ígéretei beváltására, amit általában j két ország politikájának gyökeres megváltoztatása jelentene. Egyelőre most történik a két új kormány felsorakozása prog­ramfeladatai megvalósítására, s konkrét politikájukat illetően még korai és helytelen volna jóslatokba bocsátkoznunk. Ami azonban a munkáspárti győzelem körülményeire, okaira mutat, a jelenlegi délkelet-ázsiai helyzetben és az itt követett impe­rialista politika összefüggéseiben ismerhető fel. HATALMAS ERŐFORRÁS A SZOCIALISTA KÖZÖSSÉG • Erich Honecker beszéde 0 Washington uszályában Ausztrália és Oj-Zéland igen nagy szerepet játszott az Egye­sült Államok ázsiai imperialista terveiben. Elsősorban nagy sze­repet szánt nekik az. Ázsiában összetákolt különféle katonai tömbökben, mint amilyen a SEATO, PATO, ANZUS, ANSUC stb., hogy e két ország révén szorosabb együttműködésre von­ja be Japánt és más ázsiai or­szágokat. Ausztrália és Oj-Zé­land előző kormányai készsé­gesen közreműködtek e tervek megvalósításában, ami a gya­korlatban azt jelentette, hogy a két ország, főként Ausztrália hatalmas összegekkel, sőt fegy­veres érővel járult hozzá az Egyesült Államok indokínai ag­ressziójának folytatásához. Ez kétségtelenül negatívan hatott vissza gazdasági fejlődésükre, szociális problémáik rendezésé­re, vagy legalább enyhítésére, mindkét ország politikáját vad antikommunizmus hatotta át. Az amerikai agresszív részvétel következtében támadt bajok különösen elhatalmasodtak az­óta, hogy Nixon elnök meghir­dette a „guami doktrínát", azaz az amerikai érdekekért folyó hadviselés terheinek áthárítá­sát a térség országaira — az ázsiai államokra, valamint Ausztráliára és Oj-Zélandra. Az amerikai monopóliumok leple­zetlen terjeszkedési céllal esz­közölt tőkeberuházásai, amelyek csak Ausztráliában elérték a 2 milliárd 354 millió dollárt, méginkább fokozták a két or­szág külföldi függőségét. Erö­södött a belső elégedetlenség, de a kormányok semmit sem tettek s nem is voltak hajlan­dók bármit is tenni a nemzeti érdekek érvényesítéséért. O Oj szelek A koalíciós kormányok emlí­tett politikájából következő ne­hézségek, Inflációs jelenségek, rendezetlen szociálpolitikai kér­dések késztették mindkét or­szág politikai erőit arra, hogy elgondolkozzanak a helyzeten. Az előző politikával valő sza­kításra — amely egyelőre ter­mészetesen csak szándék — a lökést az amerikai politika ázsiai cikcakkjai adták meg, főként Washington pekingi út­keresése. Ausztráliában és Új­Zélandon egyszeribe felismer­ték sorsközösségüket az ázsiai országokkal s az ellenzéki mun­káspárti politikusok mindin­kább hajlanak az ázsiai kollek­tív biztonság gondolata felé, amelynek legkövetkezetesebb propagálója éppen a Szovjet­unió. Japánnal a múltban is szoros volt az együttműködés, ám az amerikai—kínai, az amerikai—japán és japán—kí­nai viszony alakulása után fő­ként Ausztrália kissé mellőzve érezte magát, annál is inkább, mert Japán ázsiai előretörés! szándékait vél! felfedezni, s a két ország, Japán és Ausztrália viszonya az utóbbi években úgy alakult, hogy Ausztrália Japán fő nyersanyagellátójává vált (Japán gyapjúszükségletének 75 százalékát például Ausztráliá­tól szerzi be). Az „ázsiai sorsközösség" fel­Ismerése késztette Whitlam ausztráliai munkáspárti kormá­nyát olyan programígéretekre, mint független külpolitika foly­tatása, kisebb gazdasági—kato­nai teherviselés. Ausztráliának jelenleg igen nagy problémája a gazdasági egyensúly biztosítása, a foglal­koztatottsággal kapcsolatos szo­ciális problémák rendezése. A munkáspárti kormányban meg sem történt a tárcák elosztása, de bizonyos gazdasági ágak dolgozói máris sztrájkkal fe­nyegetőznek. A canberrai kormánynak még egy sajátos problémája is lesz: a faji előítéletek elleni küz­delem, a faji megkülönbözte­tés elemeinek kiiktatása a kor­mány politikájából, mert már Ausztrália őslakói is szervez­kednek és határozott követelé­sekkel lépnek fel a kormány­nyal szemben, amit nemrégen a parlament folyosójának a megszállása is bizonyított. Bo­nyodalmakat okoz továbbá a Pápua Oj-Guineában tapasztal­ható szakadár törekvés. Canberra várható politikai változásaira enged következtet­ni az is, hogy Ausztrália az ENSZ-ben és Biztonsági Taná­csában a múlthoz képest hatá­rozottabban szembeszáll Rhode­sia fajüldöző politikájával, tá­mogatja az ellene követelt gaz­dasági és egyéb szankciókat, sőt ezeknek Dél-Afrikára és Portugáliára valő kiterjesztését is, ami ellentétes nyugati szö­vetségesei elképzeléseivel. A legnagyobb változást az ausztráliai politikában abban látjuk, hogy az ausztráliai kor­mány közeledni kíván Kínához, rendezni akarja a két ország diplomáciai kapcsolatait, amit Whitlam miniszterelnök Jövőre tervezett pekingi látogatása is egyengetni hivatott. 0 Törés a blokkokban Az ausztráliai és az új-zélan­di munkáspárti kormány várha­tó pálfordulása bizonyára gon­dokat okoz az amerikai impe­rialistáknak. Pakisztán után e két ország SEATO-tagságának megszüntetése is várható. Ezzel pedig dugába dőlnek Nixonnak a SEATO „ázsiásításához" fű­zött elképzelései. A Guardian egyébként már a SEATO idei tanácsülésekor kilátásba he­lyezte a csődöt, amikor megál­lapította: „A manilai szerződés aláírása óta eltelt 17 év alatt sohasem volt ennyire bizony­talan a szervezet sorsa, sőt, az emberből kikívánkozik a kér­dés: egyáltalán létezik-e a SEATO? Az ausztráliai és új-zélandi politika várható változásai azon­ban nemcsak az Egyesült Álla­mok és a vele egy célt követő nyugati imperialista államok terveibe nem illenek bele, ha­nem kiélezik a helyzetet Fran­ciaországgal ts. Mégpedig a francia nagyhatalmi törekvé­sekből következő atomrobban­tási kísérletek miatt. A poliné­ziai szigetvilágban, Mururoa térségében folyó kísérletek kö­vetkeztében ugyanis nagy kár éri Ausztrália és Oj-Zéland gazdasági életét, nem is szólva a természet környezettisztasá­gának veszélyeztetettségéről. Az új munkáspárti kormányok a kísérletek beszüntetéséért ví­vott küzdelmet programjuk egyik fő pontjaként jelölték meg. Az, ami az említett földré­szen várható, megerősíti a szo­cialista országok külpolitikájá­nak azokat a következtetéseit, hogy egyre erősödnek a tőkés rendszer országai közötti ellen­tétek és lemorzsolódás megy végbe az imperializmus világá­ban. L. L. AZ NSZEP KB meghívására Berlinbe érkezett Rodney Aris­mendi, az Uruguayi Kommunis­ta Párt első titkára. OTTÓ WINZER, az NDK kül­ügyminisztere finn kollégája meghívására Helsinkibe utazott, hogy aláírják a diplomáciai kapcsolatok felvételéről szóló egyezményt. BERLINBEN megnyílt a KGST szabványügyi állandó bizottsá­gának 31. ülésszaka, amelyen a gazdasági tanács valamennyi tagországa képviselteti magát. DELHIBEN egyezményt írtak alá India és Csehszlovákia légi­forgalmának kölcsönös együtt­működéséről. ALEKSZEJ KOSZIGIN, a Szov­jetunió Minisztertanácsának el­nöke fogadta Lansan Bévagoui guineai miniszterelnököt, aki­vel baráti eszmecserét folyta­tott. A FRANCIA KP felhívást in­tézett a dolgozókhoz, hogy ve­gyenek részt a közép- és fő­iskolai tanárok párizsi nagy­gyűlésén. A tanárok az iskola­rendszer demokratizálását kö­vetelik. JAPÁNBAN gyűjtést rendeztek az amerikai atombombák áldo­zatainak megsegítésére. Az or­szágban még több mint 300 ezer személy viseli a bombázá­sok következményeit. KIJEVBEN hosszú betegség után 88 éves korában elhunyt Alekszander Pallagyin akadémi­kus, a Szocialista Munka Hőse. NICOLAE CEAUSESCU, az RKP főtitkára fogadta a Romá­nia kikiáltásának 25. évforduló­ja alkalmából megrendezett nemzetközi tudományos konfe­rencia részvevőit, amelyen ha­zánkat Ivan Hrúza, a politikai főiskola tanszékvezetője képvi­selte. KANADÁBAN november fo­lyamán 41 ezerrel nőtt a mun­kanélküliek száma. Jelenleg az országban 524 ezer munkanél­külit tartanak nyilván. A HEIDELBERGI egyetem néhány ezer diákja megszavazta, hogy kezdjenek sztrájkot a rendőrség beavatkozása ellen. Rendőri akció felelet volt a diákok reformköveteléseire. NIXON elnök Kennedy libe­rális nézeteiről ismert egykori tanácsadóját, a most 45 éves Patrick Moynihant szemelte ki az Egyesült Államok új-delhi nagykövetének. FIDEL CASTRO, kubai minisz­terelnök tegnap fogadta a KGST végrehajtó bizottságának kül­döttségét, melyet annak elnöke, František Hamouz csehszlovák miniszterelnök-helyettes vezet. Beiktatták az új új-zélandi kormányt Wellington — Pénteken le­tette a hivatali esküt Oj-Zéland új munkáspárti kormánya. A húsztagú kabinetben Norman Kirk miniszterelnök a maga számára tartotta meg a kül­ügyminiszteri tárcát. Kirk kormányfő közölte: hét­főn nyilatkozatot tesz kormá­nyának arról a döntéséről, hogy visszavonják a Dél-Vietnamban állomásozó új-zélandi katonai egységeket, s nem katonai jellegű segélyben részesítik a saigoni kormányt. Bejelentették továbbá, hogy januárra várják Gough Whitlam nemrég beiktatott ausztráliai munkáspárti miniszterelnök lá­togatását. fet ért a IlIÖ-tanássüSése Brüsszel — Tegnap délelőtt 10 óra tájban tartotta záróülé­sét 15 NATO-ország külügymi­niszteri tanácsának értekezlete, amely délután közös közlemény kiadásával végződött. A tanács következő ülésszakát 1973. jú­nius 14—15-én Koppenhágában tartják. Berlin — A Német Demokra­tikus Köztársaság népgazdasá­ga az ipari árutermelést tekint­ve 1973-ban átlépi a 200 mil­liárdos határt — közölte Erich Honecker, a Német Szocialista Egységpárt .első titkára a párt Központi Bizottsága kétnapos plénumán mondott zárszavában. Az NSZEP első titkára ezután arról beszélt, hogy a nemzet­közi életben még inkább meg­mutatkozott, milyen hatalmas erőforrás az NDK-nak a Szov­jetunióval és a szocialista kö­zösség más államaival való egyre szorosabb és sokoldalúbb kapcsolata. Az NDK-nak a NSZEP VIII. kongresszusa óta eltelt másfél év alatt sikerült áttörnie a kor­látokat, és mint teljes egyen­jogú államnak bekapcsolódnia a nemzetközi életbe. Az NSZEP első titkára ezután így folytatta: „A többi kommu­nista és munkáspárttal együtt teljesen és egységben azt az ál­láspontot képviseljük, hogy Kí­na vezetőinek ellenséges ma­gatartása ellentmond a béke és a szocializmus érdekeinek. Pár­tunk ebben a kérdésben mindig elvi álláspontot foglalt el, s azt fogja tenni a jövőben is. Fel­háborítóák a kínai vezetők rá­galmai az SZKP-vál, az NSZEP­vel és a többi testvérpárttal szemben, amelyek következete­sen végrehajtják a kommunista és munkáspártok 1969-es nem­zetközi tanácskozásának hatá­rozatait. De Kína vezetői soha­sem fogják elérni céljukat, hogy megosszák a szocialista Belgrád — Háromnapos vita után, amelyben több mint száz küldött és vendég vett részt, tegnap befejeződött a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének harmadik értekezlete. Az érte­kezlet „A kommunisták szövet­ségének harca az ifjú nemze­dék szocialista irányzatáért és New York — Az ENSZ-köz­gyűlés közel-keleti vitájának csütörtöki napján Nagy-Britan­nia képviselője Franciaország, Olaszország, Belgium és Luxem­burg nevében is módosításokat terjesztett be a 18 el nem kö­telezett afrikai és ázsiai ország kedden beterjesztett határozati javaslatához. Colin Crowe brit nagykövet kijelentette, hogy a módosítások nemcsak „egyen­súlyba hozzák" a határozati ja­vaslat követeléseit, hanem arra ls hívatottak, hogy minél több tagország támogatását sze­rezzék meg. Az első elvi módosítás a ha­tározati javaslatnak arra a cik­kelyére vonatkozik, amely sze­rint a közgyűlés felszólítaná a tagállamokat, „ne nyújtsanak olyan támogatást Izraelnek, amely elősegíti az arab terüle­tek megszállásának állandósítá­sát". Az öt nyugati ENSZ-tagál­lam módosító indítványa szerint a közgyűlés arra szólítaná fel az államokat, hogy „tartózkod­janak minden olyan akciótól, amely hozzájárulhat a megszál­lás elismeréséhez". A második módosítás azt ja­vasolja, az ENSZ-közgyűlés 1967. november 22-i határozatá­ból vegyék ki azt a részt, amely szerint a közgyűlés „felszólítja Izraelt, hogy haladéktalanul és feltétel nélkül vonuljon ki a megszállt arab területekről". Helyette Ilyen megfogalmazást indítványoz. „A közgyűlés le­szögezi, hogy a közel-keleti ál­landó és tartós béke létrehozá­sára Irányuló erőfeszítéseknek a következő két elv elfogadá­sán kell alapulniuk: Az izraeli fegyveres erők kivonulása a legutóbbi konfliktusban meg­szállt területekről; valamennyi követelés és a hadiállapot be-.< szüntetése, a térség valamennyi állama szuverenitásának, terü­leti Integritásának és politikai függetlenségének, valamint an­nak a Joguknak elismerése, hogy békében éljenek biztos és elismert határok között államközösséget, és elválasszák• ennek a közösségnek az álla­mait az antiimperialista erők­től, mert Kína vezetői a törté­nelmi fejlődés objektív folya­mata ellen és ezzel együtt a népek érdekei ellen cseleksze­nek Az NSZEP első titkára ez­után számba vette a VIII. párt­kongresszus külpolitikai prog­ramjának öt pontját, és megál­lapította, hogy valamennyi te­rületen vitathatatlan a nagy­fokú haladás. Megvalósult az európai biz­tonsági konferencia az NDK teljes jogú részvételével, Az NDK tagja lett az UNESCO-nak, s az NDK belát­ható időn belül megteszi a szükséges lépéseket, hogy el­nyerje az ENSZ-tagságot. Az NDK a továbbiakban is kész valamennyi állammal nor­mális diplomáciai kapcsolato­kat létesíteni, s ezen a terüle­ten a VIII. kongresszus óta át­ütő sikereket aratott. Végül az NDK és Nyugat-Ber­lin viszonyának rendezéséről Honecker kijelentette, hogy a Nyugat-Berlinnel kapcsolatos négyoldalú egyezmény is meg­erősítette azt a nemzetközi jo­gon alapuló tényt, hogy Nyu­gat-Berlin nem az NSZK része, s ezt a várost nem szabad on­nan kormányozni. A három nyu­gati hatalom ezzel az egyez­ménnyel először ismerte el egy nemzetközi jogú szerződés ke-­retében az NDK-t, beleértve an­nak fővárosát is — hangsúlyoz­ta az NSZEP első titkára. •aktív részvételéért az önigazga­tású szocialista társadalom fej­lesztésében" című határozatot fogadott el, amelyet Milka Pla­ninec, a Horvát Kommunisták Szövetségének alelnöke ismer­tetett a küldöttekkel. Az érte­kezleten a zárszót joszip Broz Tito, a párt elnöke mondotta. Medoune Fali szenegáli nagy­követ az eredeti határozat 18 szerzőjének nevében elfogadta a módosításokat. « • • Az ENSZ-közgyűlés jogi bi­zottsága határozatban döntött arról, hogy az ENSZ-alapok­mány felülvizsgálatára vonatko­zó javaslatok vitáját halasszák el a Jövő évi közgyűlésig. A Hollandia által javasolt hatá­rozatot 63 szavazattal 33 elle­nében, 20 tartózkodás mellett fogadták el. Az igennel szava­zók között volt a Szovjetunió és a többi szocialista ország is, a határozat ellen szavazott a ki­sebbséghez csatlakozva a pe­kingi küldöttség. Ezzel — mint a TASZSZ rámutat — újból de­monstrálta, hogy Kína olyan cé­lokkal lépett be az ENSZ-be, amelyeknek semmi közük nincs a béke és a nemzetközi jog­rend megszilárdításához. • • • Az ENSZ-közgyűlés 1. számú politikai bizottsága csütörtökön javasolta, hogy 1974. április— májusára Santiagóba hívjanak össze egy nemzetközi tenger­jogi konferenciát, s ennek elő­készítésére 1973 november—de­cemberében tartsanak kéthetes tanácskozást New Yorkban. • * • Az ENSZ-közgyűlés plénuma 111 szavazattal 4 ellenében csü­törtökön határozatot fogadott el arról, hogy a lehető legha­marabb hívjanak össze Zimbab­we (Rhodesia) további, sorsát eldönteni hivatott alkotmányo­ző konferenciát. A határozat le­szögezi, meg kell teremteni an­nak a lehetőségét, hogy Zim­babwe népének jogos, a lakos­ság többségének támogatást él­vező képviselői maguk dönt­hessenek a terület további sor­sáról. Egy másik, ugyancsak túlnyomó többséggel elfogadott határozat elítéli azokat az or­szágokat, amelyek továbbra is együttműködnek a Zimbabwe népét elnyomó törvénytelen ki­sebbségi kormánnyal. iliiiiiiiiliillilílllllliiiiiiiliiii Befejeződött a JKSZ harmadik értekezlete A közel-keleti helyzet az ENSZ-közgyülés munkájának előterében

Next

/
Oldalképek
Tartalom