Új Szó, 1972. december (25. évfolyam, 284-308.szám)

1972-12-06 / 288. szám, szerda

CHILE AZ AMERIKAI MONOPÓLIUMOK GAZDASÁGI AGRESSZIÓJÁNAK CÉLPONTJA Allende felszólalt az ENSZ-ben £ A chilei elnök úton van Moszkva felé a tuLUP-SZIGETI kormány úgy döntött, hogy továbbra is érvényben tartja az éjszakai ki­járási tilalmat. Nem bizonyul­tak tehát igaznak azok a hí­rek, hogy a januári népszava­zást megelőzően feloldják a ki­járási tilalmat. A FRANCIAORSZÁG „tenge­rentúli területének" nevezett Comore-szigeteken a független­ségért harcoló pártok nyerték meg az általános választáso­kat. VI. PÁL pápa levélben kért jóindulatot Idi Amin ugandai elnöktől az országban tevé­kenykedő katolikus misszioná­riusok számára. Mint tudjuk, Idi Amin 55 misszionáriust, akik szerinte „álcázott zsoldosok", kiutasított az országból. PÁRIZSBAN eredménytelenül fejeződtek be a tárgyalások a francia vasutasok képviselői és az igazgatóság között a bérek emeléséről. A vasutas szakszer­vezet úgy döntött, hogy a kor­mánytól kér segítséget a hely­zet megoldására. A KGST Végrehajtó Tanácsá­nak küldöttsége František Ha­mouz vezetésével ellátogatott a kubai Matanzas tartományba, ahol egy cukorgyárat tekintet­tek meg. CHILÉBE utazott tíznapos lá­togatásra a Csehszlovák Szö­vetkezetek Országos Tanácsá­nak küldöttsége. A látogatás célja a chilei szövetkezetekkel való kapcsolatok felvétele. WROCLAWBAN befejeződött a KGST atomenergia békés fel­használásával foglalkozó állan­dó bizottságának 23. ülésszaka, amelynek napirendjén a gazda­sági integráció és a nagy tel­jesítményű reaktorok közös ku­tatásának kérdései szerepeltek. A BOEING légitársaság al­kalmazottai után a NASA 80 fős technikusi munkacsoport­ja ls sztrájkba lépett a hous­toni földi irányítóközpontban. Az űrhajózási hivatal igazgató­ságának bejelentése szerint a munkabeszüntetés nem érinti az Apollo-expedíGió előkészüle­teit. GENFBEN, a szovjet állandó misszió épületében folytatták szovjet—amerikai küldöttségek a stratégiai fegyverek korláto­zásával foglalkozó tárgyalásai­kat. RUDOLF KIRSCHLÄGER oszt­rák külügyminiszter bejelentet­te, hogy Ausztria valószínűleg még az év végéig elismeri a Német Demokratikus Köztársa­ságot. A közeli napokban el­kezdődnek a két ország kül­ügyminisztériumai képviselői­nek tárgyalásai. PÁRIZSBAN megkezdődött a Nyugat-európai Unió 18. ülése, amelynek napirendjén az eu­rópai biztonság, Kelet- és Nyu­gat-Európa politikai és gazda­sági kapcsolatainak kérdései szerepelnek. GOUGH WHITLAM Ausztrália új miniszterelnöke kijelentette, hogy országa támogatja a rho­desiai fajgyűlölő rezsim ellen hozott gazdasági intézkedése­ket és kéri azok kiszélesítését Portugáliára és a Dél-afrikai Köztársaságra ls. Különös hadgyakorlat Japánban Toklő — Japánban fegyveres erők kombinált — szárazföldi, tengeri és légi-hadgyakorlatot ren­deztek. A több napos „hadijáték" arra a feltételezésre alapult, hogy Japánt „ismeretlen kommunista hatalom" támadta meg. Az Egyesült Államok Japán te­rületén lévő erőinek közreműkö­désével megtartott hadgyakorlaton egyebek között a japán légierő negyvenezer tagja és hatszáz re­pülőgépe, valamint a tizenhatezer katonája és ötven hajója vett részt. A nagyszabású hadgyakorlat ntán több katonai vezető utazott Washingtonba, hogy a Pentagon tábornokaival megvitassa a had­gyakorlat tanulságait, valamint a japán hadsereg fejlesztésének kér­déseit. New York — Az ENSZ köz­gyűlés nagy üléstermének kö­zönsége felállva, nagy tapssal köszöntötte dr. Salvador Allen­de chilei elnököt, amikor hét­főn a szónoki emelvényre lé­pett. Allende mexikói látogatását befejezve érkezett New Yorkba. Az amerikai kormány a kö­telező udvariasság minimumára szorítkozott. George Bushnak, állandó ENSZ-képviselőjének formális tisztelgő látogatására korlátozva Allende üdvözlését amerikai földön. Az esemény jelentőségét ugyanakkor aláhúzza az a tény, hogy az ENSZ-közgyűlés — a közel-keleti helyzet vitáját meg­szakítva — szabaddá tette hét­fő délelőtti ülését a chilei ál­lamfő 75 perces beszédének meghallgatására. „Azért szólok ma önökhöz, mert azok a problémák, ame­lyekkel országom került szem­be, egyetemes érvényűek, s megkívánják a nemzetek gyüle­kezetének szüntelen figyelmét. Nevezetesen: a társadalmi fel­szabadulásért vívott harcról, az anyagi és szellemi haladásért folyó küzdelemről, a nemzeti lét és méltóság megvédésének kérdéséről van szó" — mon­dotta Allende. Rámutatott: az­óta, hogy a chilei munkásosz­tály saját kezébe vette sorsát, Chile célpontjává vált az ame­rikai 'mammutkorporációk poli­tikai jelforgató és szabotázsak­cióinak, így az ITT nemzetközi telekommunikációs társaság, il­letve a két nagy amerikai réz­konszern, a Kennecott és az Anaconda szüntelen gazdasági agressziójának. Nyomatékosan hangsúlyozta, hogy amikor kor­mánya a nemzetközi jognak megfelelően, az ENSZ határoza­taiban elismert jogával élve ál­lamosította a két említett réz­Kommen tárunk A koalíciós pártok higgadt tárgyalásai és az unió­pártok között élesedő viszály jellemzik a parlamenti válasz­tások utáni időszakot a Német Szövetségi Köztársaságban. Nyilvánvaló, hogy a CDU, illet­ve a CSU vezetői számára ke­serű tanulságot jelentett a lát­ványos választási kudarc, amely egyúttal jelzi: a reálpolitikai elvek meddő tagadása előbb­utóbb politikai zsákutcába ve­zet. Kérdéses azonban, vajon az uniópártok vezérkara — pilla­natnyi összetételében — egyál­talán képes-e levonni tanulsá­gokat? Nos, legalábbis Strauss megnyilatkozásaiból úgy tűnik: nem. Jellamzp, hogy a keresz­tényszocialisták vezére Barzel szemére veti: a CDU „erélyte­len" álláspontot foglalt el az úgynevezett keleti szerződések ratifikációja ügyében, ingadozó magatartást tanúsított a két né­met állam közötti alapszerző­déssel összefüggésben is. Köz­tudomású, hogy Strauss „balra nyitás"-sal gyanúsítgatja a ke­reszténydemokratákat, akik vi­szont a két párt közötti együtt­működés távlatait a Weisbaden­ben elfogadott közös kormány­program alapján képzelik el. A keresztényszocialista unió vezérkara váltig hangoztatja: nem hajlandó balról előzni a szociáldemokrata—szabad de­mokrata koalíciót, s bár egy konszern chilei bányáit és réz­műveit, a kártalanítás összegét kiegyenlítettnek tekintette az­zal a mértéktelen profittal, amelyet a két társaság 1950 és 1970 között az ésszerűnek te­kinthető 12 százalékos profitrá­tán felül sajtolt ki Chiléből. Befejezésül Allende üdvözöl­te a szocialista országok követ­kezetes ós kitartó harcának ki­magasló sikereit a békés egy­más mellett élés, a gazdasági függetlenség és társadalmi ha­ladás előmozdításában. Hang­súlyozta azonban, hogy a nem­zetközi helyzetben bekövetke­zett kedvező változások jóté­kony hatását a fejlődő világ még alig érzi és ezekben az országokban „a jogos forrongás továbbra is növekvő erővel fog kifejezésre jutni". — Chile eltökélt szilárdság­gál fogja védelmezni mind po­litikai, mind gazdasági függet­lenségét, azt a jogát, hogy végrehajtsa a chilei nép szuve­rén hatálmának gyakorlásaként demokratikusan elfogadott dön­téseit ... Ebből származik erőnk, amely párosulva a har­madik világ erejével és min­den kontinens haladó nemzetei­nek támogatásával, úrrá lesz a modern imperializmus gazdasá­gi hatalmán — mondotta befe­jezésül, hosszan tartó, lelkes ovációval fogadott beszédében Chile elnöke. Dr. Salvador Allende, chilei államfő az Egyesült Nemzetek Szervezetében mondott beszéde után sajtóértekezleten válaszolt az újságírók kérdéseire. Elmon­dotta, hogy az imperialista erők Chilére kifejtett gazdasá­gi nyomása agressziónak minő­sült Ez ellen Chile kész min­den eszközzel küzdeni. Az Egyesült Államok kormá­nyának a Chile köré font gaz­dasági blokádban játszott sze­modem állam megteremtését tfizi maga elé célul, hallani sem akar szocialista experimen­tumokról. Am hátra van még Strauss fő ütőkártyája Barzellel szemben. A CSU főnöke ugyan­Családi perpatvar is a bajorországi választások eredményével érvel, az elért 55 százalékkal, amely — úgymond — a pártvezetőség „sziklaszi­lárd" és következetes politikai irányvonalának tulajdonítható. Nem vitás, hogy Bajorország a keresztényszocialisták régi fel­legvára, viszont a leghatáso­sabb érvként emlegetett 55 szá­zalék tulajdonképpen nem is jelent fényes győzelmet, tekin­tetbe véve a helyi „hagyomá­nyokat". A kereszténydemokraták pil­lanatnyi orientációja — ha Ilyenről egyáltalán lehetséges beszélni — simulékonyabbnak tűnik, s bár határozottan ellen­zéki, észrevehetően szakítani óhajt. az „örök ellentmondás" politikájával. Arról nem Is szól­va, hogy több CDU-politikus ép­pen Strauss túlságos előtérbe helyezésével indokolja a vá­lasztők bizalmának az elveszté­sét. Ugyanis tény, hogy a CSU­vezér alakja szorosan összefo­nódott az európai enyhülést repéről szólva Allende kijelen­tette, hogy Washington leg-. alábbis erkölcsi felelősséggel tartozik azért a felforgató te­vékenységért, amelyet a főként észak-amerikai érdekeltségű nemzetközi monopóliumok foly­tatnak Chilében. Allende kifejezte meggyőző­dését, hogy kormánya győzel­met arat Chile ellenségei fe­lett, majd hangsúlyozta, az or­szág eddigi kormányai közül egyik sem élvezett ilyen széles népi támogatást, mint - a Népi Egység kabinetje. Küszöbönálló moszkvai láto­gatásával kapcsolatban Allende elmondotta, hogy a Szovjet­unió volt az első szocialista or­szág, amely látogatásra hívat­ta meg s megértést tanúsított a chilei nép problémái és harca iránt. „Ki szeretném feježni há­lámat azért a megértésért, és megállapodást szeretnék kötni az országaink közötti együttmű­ködés kiszélesítéséről" — mon­dotta. A New Yorkban tett látoga­tás után hétfőn este Salvador Allende az Aeroflot szovjet lé­gitársaság gépén elindult Moszkva felé. Otját rövid időre megszakítja Algírban. Moszkva — Salvador Allende chilei elnök szerdán kezdődő moszkvai látogatását szovjet politikai körökben nagy érdek­lődés és jelentős várakozások előzik meg. Az érdeklődés rész­ben annak szól, hogy Allende lesz az első chilei államfő, aki a Szovjetunióba látogat, rész­ben az elnök személyének, akit Moszkvában a latin-amerikai kontinens egyik legmarkánsabb politikai személyiségének tar­tanak. Legfontosabb oka azon­ban kétségtelenül az, hogy a Szovjetunióban kezdettől fogva mély együttérzéssel figyelik a chilei néptömegek és a Népi Egység kormányának küzdel­mét az ország politikai és tár­sadalmi berendezkedésének át­alakításáért. Allende négynaposra terve­zett látogatásának legfőbb cél­ja, hogy találkozzék és — el­nökké választása óta először — hivatalos megbeszéléseket foly­tasson a legnagyobb szocialista ország vezetőivel a kétoldalú kapcsolatokról és nemzetközi kérdésekről. Moszkvai megfigyelők szerint eleve nagy jelentőséget ad a chilei államfő látogatásának az a tény, hogy a chilei forrada­lom tapasztalatainak pozitív szovjet értékelése és a chilei néppel vállalt szolidaritása ma­gasszíntü megerősítése a külső és belső reakció ellen harcoló chilei kormány nemzetközi presztízsének emeléséhez is hozzájárul. célzó törekvések ellenzőinek táborával, hangoskodó demagó­giája eddig Inkább ártott, mint használt a bonni érdekeknek. Figyelemre méltó momentum, hogy a Strauss-szárny végered­ményben elveszítette külföldi potenciális szövetségeseit, ár­nyékba került a Brandt-kor­mány népszerűsége mellett. A Német Szövetségi Köztár­saságban természetesen felve­tődik a kérdés, vajon az unió­pártok — bár a szakadásról szintén nyíltan szó esik — egyáltalán képesek lesznek-e alternatív politikai koncepciót kidolgozni, olyan megoldásokat találni, amelyek legalább sze­rény sikerre számíthatnak Brandt irányvonalával szem­ben? S bár a szerénység Straussnak nem éppen erénye, a parlamenti erőviszonyok ob­jektíven rákényszerítik ezt a nem lebecsülendő emberi tulaj­donságot, népszerűségének és befolyásának rohamos csökke­néséről nem ls szólva. Annyi bizonyos, hogy az uniópártok­nak végül is be kell kapcsolód­nia az ország politikai vérke­ringésébe — ezt Brandt több ízben is felkínálta számukra — viszont ezt megelőzően feltét­lenül módosítaniuk szükséges túl merev, a Hállstein-doktrína fénykorára emlékeztető nemzet­közi politikai elképzeléselken. BALOGH P. IMRE FINNORSZÁG ÜNNEPE Finnország ipa, december 6­án ünnepli függetlensége el­nyerésének 55. évfordulóját. Ez az észak-európai, alig 5 millió lakosú kis ország nagy aktivi­tást és kezdeményezést tanúsít kontinensünk békéjének és biz­tonságának megszilárdítása ér­dekében. Mint ismeretes a finn kormány látja vendégül az or­szág fővárosában az európai biztonsági és együttműködési értekezlet sokoldalú előkészíté­sén fáradozó tanácskozás részt­vevőit: 32 európai és 2 tenge­rentúli ország — az Egyesült Államok és Kanada nagyköve­teit. Urho Kekkonen köztársasági elnök kijelentette: „Finnország legfontosabb külpolitikai felada­ta a második világháború után elősegíteni az európai bizton­sági és együttműködési értekez­let összehívását. Bízunk abban — mondotta —, hogy orszá­gunk fővárosa nemcsak színhe­lye lesz annak a fontos ese­ménynek, amely kontinensünk békéjét és biztonságát hivatott előkészíteni, hanem bízunk ab­ban is, hogy mi is hozzájárul­hatunk a tanácskozás sikeréhez. A finn vendéglátók valóban mindent megtettek és megtesz­nek azért, hogy a tanácskozás feltételei a legelfogadhatóbbak és legkedvezőbbek legyenek. A kisebbségi szociáldemokrata kormány még a nyáron lemon­dott, hogy tevékenysége ne za­varja az európai értekezletet előkészítő tanácskozás lefolyá­sát. Koalíciós kormány alakult, amely szeptember 4-én tette le az alkotmányban előírt esküt. Ebben a kormányban a szociál­demokratákon kívül a közép­párt, a néppárt és a liberális párt képviselői foglalnak he­lyet, és a 200 tagú parlament­ben a koalíció 107 mandátum­mal rendelkezik. Az új finn kormány élén a szocialista párti Kalevi Sorsa áll, aki mindjárt a kormány hivatalba lépése után kijelen­tette: kabinetje politikájának elsőrendű célja az összeurópai konferencia összehívásának elő­segítése és a diplomáciai kap­csolat felvétele mindkét néinet állammal. Bejelentette továbbá, hogy Finnország a Szovjetunió­val és a KGST többi tagállamá­val folytatott kereskedelem bő­vítésére fog törekedni. Az új finn kormány már szeptember 6-án parafálta a Finn Köztár­saság és a Német Demokrati­kus Köztársaság kapcsolatainak normalizálásáról szóló egyez­ményt. Ahti Karjálainen, a középpár­ti finn külügyminiszter, a je­lenleg Helsinkiben folyó előké­szítő nagyköveti tanácskozás megkezdése előtt kijelentette: „Bízom abban, hogy e megbe­szélések meghozzák az enyhü­lést nemcsak Európában, hanem az egész világon." De nemcsak a finn politika irányítói, hanem az egész finn nép és főként az Ifjúság saját ügyének tekinti az összeurópai értekezlet előkészítését, s őszin­tén óhajtja annak sikerét. Bízik abban, hogy magának az euró­pai biztonsági és együttműkö­dési konferenciának összehívá­sára még 1973 első felében sor kerül, s szívből reméli, hogy e sorsdöntő eseménynek a szín­helye — amint a mostani ta­nácskozás vitájában a szocia­lista országok nagykövetei ja­vasolták — ugyancsak a finn főváros, Helsinki lesz. A Finnország iránti bizalom megnyilvánulása az is, hogy az előkészítő tanácskozáson Ri­chard Töttermant, a finn kül­ügyminisztérium főtitkárát bíz­ták meg az elnöki teendők el­látásával. Ezen a sokoldalú nemzetközi tárgyalássorozaton ugyanis különösen fontos az el­nök személye, mivel maga is aktívan részt vett az esemé­nyekben. Dr. Salvador Allende az ENSZ szónoki emelvényén. (UPI felvétele)

Next

/
Oldalképek
Tartalom