Új Szó, 1972. december (25. évfolyam, 284-308.szám)

1972-12-06 / 288. szám, szerda

Közös feladatunk a tüzesetek megelőzése Ismét kibontakozott az újítómozgalom a Handlovai Szénbánya-­ban. Míg az elmúlt évben 37, addig az idén háromnegyed év alatt 75 újítási javaslatot nyújtottak be. Ezekbűi 45-öt realizál, tak. Az újítóknak több mint a fele munkás. Képünkön: Ján Str meň, a hidraulika irányítófala mellett teljesít szolgálatot. Az újítás megvalósítása előtt ez az ellenőrzés hiányzott. (J. Lofaj — CSTK — felvétele) Harc a bűnözés ellen Trenčínben — ahol 50 év­vel ezelőtt alakították meg a Csehszlovák Tűzvédelmi Szövet­séget — december 1-én és 2-án a Szlovák Tűzvédelmi Szövet­ség megtartotta 3. kongresszu­sát. A tanácskozás szünetében Ján Vitko elvtárssal, a Nové Zámky-i járás tűzvédelmi szö­vetségének vezető titkárával, Vasil Rostok és Bittér Mihály elvtárssal a járás tűzrendészeti helyzetéről beszélgettünk. — A tűzvédelmi szövetségnek a tűzoltáson kívül elsőrendű feladata, hogy a polgárokat kötelezze a tűzrendészeti elő­írások megtartására. Ha a sta­tisztikát vesszük alapul, arra a megállapításra jutunk, hogy en­nek a feladatnak többé-kevésbé eleget is tettünk, ugyanis a tüzesetek száma évről évre csökken. Ez természetesen még nem jelenti azt, hogy mindent Jól végeztünk. Az elmúlt évben járásunkban 66 tűzeset volt, s 1 millió 370 ezer korona anyagi kár kelet­kezett. Az utóbbi időben közsé­ffeinkben a családi házakban már ritkán fordul elő tüzeset, viszont a mezőgazdasági üze­mekben annál inkább. Ennek oka az, hogy az egyes efsz-ek, állami gazdaságok vezetői nem veszik komolyan a tűzrendé­szeti szabályok megtartását, el­lenőrzését. Hogy ezt a fogyaté­kosságot felszámoljuk, a jövő­ben még következetesebb és szigorúbb intézkedések beveze­tését tervezzük. A megkezdett tűzrendészeti iskoláztatásokat a jövőben is folytatjuk, azzal a módosítással, hogy az előadá­sokon elhangzottakból a hall­gatóknak vizsgázniuk is keH majd. A Szlovák Tűzvédelmi Szövet­Bég 3. kongresszusára is azért jöttünk össee, hogy beszámol­junk az elért eredményekről és újabb irányvonalat szabjunk, Öszi délután a tónál melynek megtartásával a mini­málisra csökkentjük a tűzese­tek számát — mondotta Ján Vitko. Bittér Mihály bácsi — annak ellenére, hogy 65 éves —• le­gényesen, szép tűzoltó egyen­ruhában Cubá (Libád) község­ből, a Nové Zámky-i járás kép­viseletében érkezett a kong­resszusra. — Mihály bácsi, beszéljen a tűzoltó szövetség kezdeti évei­ről. — Községünkben 1890-ben alakult meg az önkéntes Tűzol­tók Egyesülete. Én 1920-tól va­gyok tagja. Tűzoltó egyesüle­tünk munkájának folytonossá­gát az első és a második „vi­lágégés" szakította meg. A má­sodik világháború befejezése után Bajza Vince, Pásztor Já­nos, Vojtek József és jómagam jóformán a semmiből szervez­tük újjá és indítottuk el a szer­vezet életét. Kezdetben csupán egy kézi fecskendővel rendel­keztünk. Hogy a fiatalok köré­ben vonzóbbá tegyük szerveze­tünket, egyenruhát vásároltunk számukra. A helyi nemzeti bi­zottság anyagi támogatása ré­vén megvásároltuk a PSS—8-as és a PSS—12-es motormeghajtá­sú fecskendőket. Tagjainkat rendszeres szakkiképzésben ré­szesítettük, ezáltal rövid időn belül szép eredményeket ér­tünk el. Hogy községünkben a tűzoltók szövetsége nem for­mális szervezet, mi sem bizo­nyítja jobban, mint hogy az idén már három csoporttal — férfi, női és ifjúsági — indul­tunk a járási szintű versenye­ken. Tűzoltóink tudását, felké­szültségét bizonyítja, hogy az említett versenyeken csoport­jaink mind díjait nyertek. — A nők mikor léptek be tűzoltó szövetségükbe? — 1950-ben, de aktivitásuk abban az időben messze elma­( Fülöp Imre felvétele) radt mai tevékenységük mel­lett. Három éve szervezetünk nőtagjai ls rendszeres kikép­zéseken, gyakorlatokon vesznek részt. Ennek eredménye a tűz­védelemben nyilvánul meg. — Mikor volt községükben legutóbb tűzeset? — Nem is tudom pontosan megmondani. Talán tíz évvel ezelőtt, amikor a helybeli efsz Istállói égtek. Mit vár a kongresszustól? —. Olyan határozatok foga­natosítását, melyek elősegítik szervezetünk továbbfejlesztését. Vasil Rostok a Nové Zámky-1 (Érsekújvár) Járásban, Gbelce (Köbölkút) községben a szlo­vák tannyelvű kilencéves isko­la igazgatója. A tűzoltók szer­vezetébe 1945-ben lépett, és azóta is aktív munkát fejt ki. Vezetője és irányítója a szer­vezetnek. — A második világháború befejezése után községünkben a tűzoltó szervezet munkája alacsony színvonalú volt. Öröm­mel és megelégedéssel mondha­tom, hogy Köbölkúton ma már jól működik a tűzoltók helyi szervezete. Erről a kitünteté­sek, az érmek tanúskodnak legjobban, melyeket a járási és a körzeti versenyeken jó felké szükségünkkel érdemeltünk ki. — Milyen feladatok megvaló­sításával foglalkoznak jelenleg helyi szervezetükben? — Mivel jelenlegi tagságunk átlagos életkora 35—37 év, ezért szükségesnek tartjuk fia­talok bevonásával megerősíte­ni sorainkat. Mind a szlovák, mind a magyar tannyelvű alap­iskolában megalakítottuk a pio­nírszervezet tűzoltócsapatait. Tapasztalt tűzoltóink vezetésé­vel a pionírszervezet tűzoltó­csapatai minden vasárnap gya­korlatokon vesznek részt, hogy minél tökéletesebben elsajátít­sák a szakmai ismereteket, és az esetleges tűzeseteknél — le­hetőségeikhez mérten — ők is segítenek a tűz oltásában. — A felszabadulás óta volt-e nagyobb tűzeset községükben? — Körülbelül hat évvel ez előtt községünk területén ki­gyulladt egy nagy raktár, de tűzoltóink gyors beavatkozásá­val sikerült a tüzet eloltani, így tetemes kár nem keletke­zett. Néhány kisebb tüzeset elő­fordult ugyan, de azt néhány percen belül a tűzoltóság be­avatkozása nélkül is eloltották. — Mit vár a kongresszustól? — Bízom abban, hogy a kongresszuson olyan határoza­tok születnek, melyek tökélete­sítik szervezetünk munkáját, s ebből kifolyólag a jövőben csökkenni fog a tűzesetek szá­MA I S SZASZÁK GYÖRGY A statisztikai adatok szerint évről évre emelkedik a bűn­esetek száma hazánkban — je­lentette ki dr. Oldŕich Dolejší főügyész a prágai sajtótájékoz­tatón. A legtöbb bűntettet az idén az észak-csehországi ke­rületben követték el. A kelet­és dél-csehországi kerületben aránylag jobb a helyzet, és Szlovákiában is, ahol a bűn­cselekmények és ennek folytán az okozott károk is lényegesen kisebbek. A törvénybe ütköző cseleke­detek közül a legtöbb problé­mát a szocialista népgazdaság megkárosítása, a társadalmi va­gyon fosztogatása okozza. Ezért a bűncselekményért 50 száza­lékban a vállalatok és üzemek dolgozóit terheli a felelősség. A tapasztalatok szerint alka­lom szüli a tolvajt. A pontosabb nyilvántartás, a gondosabb el­lenőrzés és a felelős káderek körültekintőbb kiválasztása nem volna hiábavaló fáradság. Ugyanilyen fontos lenne a fe­gyelem fokozása és az erkölcsi érzék fejlesztése a dolgozók­ban, különösen az ifjúság kö­rében. Szocialista társadalmunk nagy gondot fordít á fiatalok megfelelő nevelésére, azonban az eredményekkel — és ezt a fiatal bűnözők nagy száma is bizonyítja — még nem lehe­tünk elégedettek. Az ifjúkori bűnözés leggyakoribb okai is­meretesek: a zilált családi vi­szonyok, a szülök rossz példa­mutatása, alacsony erkölcsi és kulturális színvonaluk, nem utolsósorban pedig a szeszes ital túlzott fogyasztása. Az ügyészség a bűnözés el­leni harcban — a szakosított ügyészek, a nemzeti bizottsá­gok kötelékében tevékenykedő szociális gyámok és az iskola bevonásával — rendkívüli fi­gyelmet szentel a megelőzés­nek. Intézkedéseink egyik ered­ményeként máris megállapítást nyert, hogy az alkohol hatása alatt elkövetett Ifjúsági bűn­tettek száma az 1970 évi hely­zethez viszonyítva az idén 9,5 százalékkal csökkent. Ugyanak­kor azonban emelkedett a 15— 18 éves visszaeső bűnösök szá­ma, akik törvénybe ütköző tet­teiket rendszerint csoportosan követik el. A helyzet javulása a szakem­berek szerint a büntetésüket ki­töltött, Illetve a feltételesen szabadlábra helyezettek rend­szeres ellenőrzésével és az ed­diginél ls gondosabb átnevelé­sével biztosítható. Ehhez azon­ban a társadalmi szervezetek, a nemzeti bizottságok, sőt az egész társadalom, valamennyi­ünk segítségére szükség van. -km— Okosan gazdálkodjunk az abraktakarmánnyal Mint Ismeretes, az idei aratás ered­ménye jóval a júniusi ígéretes színvo­nal alatt maradt. A vártnál 2—3 má­zsával kevesebbet takarítottak be hek­táronként, s bár a vetésterület valami­vel nagyobb volt a tervezettnél, gabo­hamérlegünkben jelenleg bizonyos hiány tapasztalható. A kukorica némi­leg javított a helyzeten, ám ennek el­lenére komolyan fontolóra kell venni az állatállomány sikeres átteleltetésé­nek kérdését. Miért szükséges ezt a kérdést ismé­telten ls hangsúlyozni? Azért, mert em­lékezetünkben élnek még azok az évek, amikor a nyári és az őszi hónapokban elért gyarapodás a tél folyamán tel­jesen kárbaveszett. Az SZSZK Mezőgaz­dasági és Élelmezésügyi Minisztériumá­ban jól ismerik a jelenlegi helyzetet, s az 1973-as évre tervezett termelési feladatok szempontjából a takarmány­készletek alapos felmérésére hívják fel a termelők figyelmét. Az 1971-es termés alapján kedvező volt az állattenyésztés Idei indulása; a hústermelés idei tervét mintegy 13 000 tonnával túlszárnyalhatjuk. A tejtermelést az egész év folyamán kb. 30 000 literrel, a baromfihús termelést 4000 tonnával, a tojástermelést pedig 25 millió darabbal növelhetjük. Az a tény, hogy az év első kilenc hónapjában minden járásban sikerrel teljesítettük az állattenyésztés terme­lési tervét, járási és vállalati szinten kiegyenlített takarmánymérlegről ta­núskodik. Az állattenyésztés áruterme­lési tervét azonban jelentősen túllép­jük, s ez takarmánymérlegünkben mintegy 80 000 tonna hiányhoz vezet. Ez bizony komolyan elgondolkoztató. Másik jelentős körülmény ars idei, •vártnál gyengébb gabona- és burgonya­termés. Mindent egybevetve, a Jövő toi termésig 160 000 tonnával kevesebb szemes takarmány áll a szlovákiai ter­melők rendelkezésére, mint az elmúlt évben. A sertésállomány jelenlegi lét­száma is 80 ezerrel több a tervezett­nél. A terimés takarmányokból jó, sőt na­gyon jó az ellátottság, bár az első ka­szálású széna minősége nem kielégítő. Olyan intézkedésekre van szükség, hogy az üzemek az abraktakarmányok egy részét főleg karbamiddal dúsított silókukoricával helyettesítsék. Az el­múlt évi jó gabonatermés után a ter­melők bőségesen juttattak abraktakar­mányt a szarvasmarháknak is. Az egy főre eső átlagos abrakfogyasztás Szlo­vákiában elérte a 800 kilogrammot. A jelenlegi ellátottság alapján jövőre égy szarvasmarhára csak 1,5 mázsa szgmes takarmánnyal számíthatunk, azt is csak keverékben adagolva. Ha most az év végén újból felidéz­zük a CSKP és az SZLKP áprilisi ple­náris üléseit, és megvizsgáljuk az ott emlegetett tartalékok kiaknázásának további lehetőségeit, azt is megállapít­hatjuk, hogy Szlovákiában kevesebb malacot tudunk elválasztani egy ko­cától és kétszer akkora a malacelhul­lás, mint Csehországban. Jelentős tár­taiékaink vannak tehát közvetlenül a termelésben, ahol nem mindig tartjuk meg a takarmányozási normákat és a munkafegyelmet. A téli takarmányozási időszak sike­res áthidalásához Szlovákia állatte­nyésztésében viszonylag kicsi, 2,5 szá­zalékos megtakarítással számolunk. A másik feltétel mintegy 155 000 tonna keményítőegységnyi szemes takarmány terimés takarmányokkal való pótlása. Ez a szerkezeti változás nem lesz könnyű, és már most világos, hogy végrehajtása elsősorban a kommunis­ták feladata lesz mind a mezőgazda­sági üzemek vezetőségében, mind az állattenyésztési dolgozók körében. A takarmánymérlegek pontos meg­tartásával, a hús. a tojás és a barom­fihús termelésének tervezett szinten való tartásával lehetővé válik a takar­mányokkal szűkebben ellátott időszak veszteségek nélküli áthidalása. Az üze­mek nem számíthatnak terv feletti ta­karmányjuttatásra, és nem adósodhat­nak el a jövő évi termés terhére sem a felvásárló és ellátó vállalat üzemel­nél. Emellett az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumában úgy vélekednek, hogy a jó kezdet, az ész­szerű takarékossági intézkedések azon­nali életbeléptetése nemcsak a terve­zett állattenyésztési termelés elérését teszi lehetővé, hanem annak enyhe túl­szárnyalását is. Amikor ezekről a kérdésekről a ko­márnói (Komárom) termelési Igazga­tóság vezető zootechnikusával, Lamy Sándorral tárgyaltunk, friss statiszti­kai kimutatásokkal szolgált, amelyek világosan megmutatták, hogy hol kell a tartalékokat keresni: azoknak a me­zőgazdasági üzemeknek a példáját kell követni, amelyek kevés takarmányból is sok húst állítanak elő. Radvaňban (Dunaradvány) és Trávnikon (Füss) például 1 kg sertéshúshoz 3.79 kg ta­karmánykeveréket használnak fel, és járási átlagban 4 kg keveréket fo­gyasztanak 1 kg súlygyarapodáshoz. Radvafiban 585, Trávnikon 552 gram­mos az átlagos napi súlygyarapodás. A közvetlen termelési költségek 1 kg élősúlyra számítva ezekben a szövet­kezetekben 7—8 korona között mozog­nak. A járásban sok marhahúst és tejet is termelnek. A silókukorica etetésé­vel sok abrakot takarítanak meg. Az is jelentős segítség, hogy a járásban több ezer vagon lucernaszénát szárí­tottak, és a lucernaliszttel részben szintén pótolják az abrakot. Brezovecen (Szilas) Győri László el­nök arról tájékoztatott, hogy már 10 vagon kukoricát adtak át terven felül. Az idén takarmányfélékből teljesen ön­ellátók voltak és év végéig összesen 27 vagon sertéshúst termelnek. Szá­mításaik szerint jövőre ís önellátók lesznek, bár sertéshús-termelésüket 32 vagonra növelik. Ezeket az eredmé­nyeket főleg akkor tudjuk értékelni, ha figyelembe vesszük, hogy az emlí­tett szövetkezet területe mindössze 580 hektár. A körülmények őket ls megta­nították arra, hogyan kell ésszerűen gazdálkodni a takarmányokkal. Az üszők takarmányadagjában például egyáltalán nem szerepel abraktakar­mány, s a teheneknél is csökkéntik az elmúlt évi literenkénti 30 dekás ada­got. Ahol csak lehet, mindenütt a te­rimés takarmányok pótolják az abra­kot. Okosan kell tehát gazdálkodni a tél folyamán minden kilogramm abrakta­karmánnyal, s jó lesz, ha a gyengébb eredményeket elérő üzemek példát vesznek és tanulnak a tapasztaltabb, ésszerűbben gazdálkodó vállalatoktól. Csak így tudjuk biztosítani, hogy ál­latállományunkat sem minőségi, sem mennyiségi szempontból ne érje vesz­teség, hogy a jövő év takarmányter­mését is a kívánt színvonalon haszno­síthassuk. B. DUSEK

Next

/
Oldalképek
Tartalom