Új Szó, 1972. december (25. évfolyam, 284-308.szám)

1972-12-01 / 284. szám, péntek

Köveftezelesen megvalósítjuk a CSKP XIV. kongresszusának határozatait Gustáv Husák elvtárs beszéde az Üstí nad Orlicí-i nagygyűlésen Örömmel fogadtam meghívásukat, hogy legalább rövid időre látogassam meg a kelet-csehországi kerületet. Időnként szükség van arra, hogy ellenőrizzük ismereteinket az emberek munkájáról, életéről, megismerkedjünk problémáikkal, hogy az egyes kérdésekben tisztán láthassunk, helyesen határozhassunk, helyesen oldhassuk meg ezeket. Az önöknél szerzett tapasztalatok nagyon értékesek. Egész társadalmunk pozitív fejlődési irányvonalát bizonyítják. Szeretnék köszönetet mondani azokért a szocialista kötelezettségvállalásokért, amelyeket kerületünk dolgozói a találkozások alkalmával adtak át, egyidejűleg azokért a jelentésekért is, amelyek beszámolnak a kötelezettségvállalások teljesítéséről. Kubu elvtárs itt felhozta annak a szövetkezetnek a példáját, amely vállalta, hogy tehenenként évente 4100 liter tejot termel. Az ilyen dolgokat úgy vesszük tudomásul, mintha magától érthetődőek lennének. Azonban aki tudja, hogy milyen volt mezőgazdaságunk helyzete és _ milyen országos átlagokat érünk el, megérti, milyen hősiesség, kiváló cselekedet az ilyen reálisan alátámasztott kötelezettségvállalás. Így a mi népünk az üzemekben és a földeken saját művével, saját részvételével segít teljesíteni a népgazdasági tervet, a CSKP XIV. kongresszusának határozatait, fejleszteni népgazdaságunkat, és ezzel az egész lakosság jólétét is. Előkészítjük a CSKP KB gazdasági kérdésekkel foglalkozó plenáris ülését. Ezen megvitatjuk majd, hogyan sikerül teljesíteni az igényes, gazdasági feladatokat ebben az évben, hogyan sikerül teljesíteni a XIV. kongresszus és a CSKP KB ez évi februári és áprilisi plenáris ülésének határozatait az idén, valamint azt is, hogy milyen feladatokat tűzünk ki a következő esztendőre. A helyes döntés érdekében összesíteni kell a dolgozó nép millióinak és a vezető politikai és gazdasági dolgozóknak, valamint a társadalmi szervezetek funkcionáriusainak tapasztalatait, hogy tudjuk, hol mennek jól a dolgok, hol kell segíteni, melyik terület igényel többet. Ez az értelme a kerületükben tett mai látogatásunknak is, valamint annak a tanácskozásnak, amit tegnap este folytattunk a kerületi pártbizottság elnökségével és a járási pártbizottság vezető titkáraival. Elvégeztük saját politikai tapasztalataink 1972. XII. 1. A kelet-csehországi r_kerületben szerzett tapasztalatok összhangban állnak az országos helyzetről szerzett ismereteinkkel. A dolgokat röviden úgy jellemezhetjük, hogy sikeresen teljesítjük gazdasági és politikai törekvéseinket. Elmondhatjuk, hogy az 1972-es év népünk teljes politikai és gazdasági aktivitásának éve volt. Mélyreható meggyőződésünk, hogy ezt így örökítik meg hazánk történelmében, valamint a szocializmus építésének hazai történetében. Amikor a különféle területeken elért eredményekről beszélünk, tudatosítjuk, hogy milyen hoszszú és eredményes utat tettünk meg 1969 áprilisa óta, a politikai és gazdasági felfordulás, a válság és a bizonytalanság óta a mai nyugodt, rendezett, normális feltételekig, amikor már tanácskozhatunk a részkérdésekről, amikor kialakultak a politikai feltételek a munkások, mezőgazdasági dolgozók, értelmiségiek és lakosságunk többi rétegének nyugodt alkotó munkája számára. Az elmúlt három és fél esztendő alatt dolgozóink milliói meggyőződtek arról, hogy pártunk és állami szerveink reális célokat tűznek ki társadalmunk fejlődése érdekében, és nincs különbség szavaink és tetteink között. Meggyőződtek arról, hogy szocialista társadalmunknak a dolgozók milliói közös törekvéseinek jó szervezésével hatalmas lehetőségei vannak arra, hogy megoldják az összes politikai, gazdasági, szociális és kulturális jellegű problémákat, a nálunk előforduló valamennyi problémát. Meggyőződtek arról, hogy minden rendesen dolgozó állampolgár — és ilyenekből áll a döntő többség —, valóban jobban, boldogabban, biztonságosabban él. Három és fél év rövid idő, ennyi idő alatt még a gyermek sem végzi el az alapfokú iskolák alacsonyabb tagozatát. De ez alatt az idő alatt dolgozóink milliói elvégezték saját politikai tapasztalataik főiskoláját, és meggyőződtek arról, hogy mit jelent a dolgozó számára a szocialista társadalom, hogy ez milyen távlatokat nyújt. Nyugaton igen sokan nem tudják felfogni, hogy tulajdonképpen milyen változások történtek itt, Csehszlovákiában. Azt beszélik, hogy a népet megfélemlítették, sok mindent kieszelnek, de képtelenek megérteni azt az egyszerű tényt, hogy az ember saját tapasztalatai alapján megtanul valamit, hogy népünk a felfordulás és a zavaros időszak után megtanulta értékelni szocialista társadalmi rendjét, szocialista szabadságát és természetesen szoemeli a főbb hordozó ágazatokat, az értékek alkotását, amelyek valamilyen formában ismét visszatérnek a dolgozó néphez. A népgazdaság és az életszínvonal fejlesztése az az alapvető bázis, amelyre a jövő évi terv épül. Azok az emberek, akik — különösen a külföldről — gyanakodva figyelnek minket, nem értik meg, hogy miben és hogyan sikerül elérnünk ezt a gazdasági stabilitást és dinamikus fejség és a többi dolgozó millióinak kezdeményezése és aktivitása minden szakaszon. A mai és a tegnapi üzemlátogatások alkalmával mindenütt felhívták figyelmünket a szocialista munkabrigádokra, amelyeknek tagjai között ott vannak a fiatalok és az idősebbek, a nők stb. Népgazdaságunkban ma több mint 50 ezer szocialista munkabrigád dolgozik. Ezek az emberek valamivel többre kötelezték magukat, mint cialista barátait is. És ebben látja életének értelmét is. Marx Károly óta a mai napig a dolgozó ember szabad és jobb élete a kommunista pártok politikájának legfőbb értelme, a szocialista rendszer legfőbb értelme. Ogy gondolom, hogy nem öndicséret, amikor azt mondjuk, hogy ezt a mindennapi gyakorlatban váltjuk élő valóságra. Egy évvel ezelőtt tartottuk meg hazánkban az általános képviselőválasztásokat. Lakosságunk döntő többsége bizalmat szavazott pártunk XIV. kongresszusa programjának, a kommunista párt és a Nemzeti Front politikájának. Egy év elteltével minden szakaszon jó a mérleg. Előre haladtunk a politikai, gazdasági és egyéb területeken. Tegnap este az elvtársak elmondták, milyen nagy az érdeklődés a községekben és a városokban a választási programokban rögzített közérdekű akciók és a nyilvános gyűlések iránt. Elmondták, hogy a választásokat megelőző aktivitás nem egyszeri megmozdulás volt, hanem a dolgozó nép tömeges elkötelezettségének hatalmas ösztönzője és ez a nép a járásokban és a községekben látja, munkájának, elkötelezettségének konkrét eredményeit. Az ötéves tervidőszak első és rövidesen befejeződő második esztendeje is egész népgazdaságunkban eredményes volt. A tervfeladatokat az iparban, a mezőgazdaságban és az építőiparban ebben az évben is teljesítik és sok szakaszon túlteljesítik. Többé-kevésbé ezt is magától értetődőnek tartjuk, azonban hányan kételkedtek, hányan mondták, hogy irreális célokat tüzünk ki az ötéves tervben és amikor már megkezdtük a feladatok megvalósítását, gazdasági csődöt jósoltak. A pánikkeltőkből, a hitetlen tamásokból mindig akad elegendő. A tények bizonyítják, hogy az ötéves terv reális, hogy sikeresen, habár természetesen nem problémamentesen teljesítik, hogy iparunk, építőiparunk és mezőgazdaságunk munkáját a kifejező fejlődés és stabilitás jellemzi. Valaki azt mondhatná: ezek szavak. Azonban nem vagyunk tanköteles korú emberek és emlékezünk rá, hogy néhány időszakban gazdasági terveink és népgazdaságunk stabilitása nem volt ilyen magától értetődő, hogy gazdaságunk fejlődését ingadozás kísérte, az 1968-1969es évi zavarokról nem is beszélve. E gazdasági stabilitás és a csehszlovák népgazdaság valamennyi ágazata dinamikus fejlődésének szellemében állították össze az 1973. évi igényes és reális tervet is. E terv kilődést. Az alapvető fontosságú az, hogy következetesen ragaszkodunk a gazdaságirányítás szocialista elveihez, hogy népgazdaságunkban felújult a terv szerepe, hogy felújult a párt gazdasági vezető szerepe és természetesen nem az utolsó, hanem az első helyen az, hogy a dolgozó nép milliói lelkiismeretesen dolgoznak, hogy bizonyíthatóan nő a munkások, a szövetkezeti parasztok, az értelminormális kötelességük. Ez nagyon örömteljes és fennkölt jelenség. Amikor az eredményekről beszélünk, nem leplezzük a nálunk még létező fogyatékosságokat és problémákat. Ezekről nyíltan beszéltünk a központi bizottság februári és áprilisi ülésén, és más alkalmakkor is, önbíráló módon elemezzük a hiányosságokat és problémákat. Realizáljuk a CSKP KB februári ülésén kitűzött feladatokat A februári és az áprilisi plenáris ülés megmutatta, milyen úton kell haladni, hogyan kell a fogyatékosságokat felszámolni, a problémákat megoldani. Vannak rövid távú problémák, amelyek intenzívebb igyekezettel viszonylag rövidebb idő alatt megoldhatók, de vannak tíz vagy több évvel ezelőtt keletkezett hosszú távú gazdasági problémák, amelyek megoldása már bizonyos időt igényel. A fontos az, hogy valamennyi felelős politikai és gazdasági szerv a párt központi bizottsága által kijelölt úton haladjon, és hogy ezeket az emberek milliói támogassák. Nem akarom megelőzni a központi bizottság tanácskozását. Azonban úgy vélem, hogy egyik döntése az a megállapítás lesz, hogy még következetesebben kell haladnunk azon az úton, amelyet a CSKP KB februári ülése jelölt ki. Ez azt jelenti, hogy harcolni kell a helytelen gazdálkodás, a felelőtlenség, a különféle, akár egyéni akár kollektív spekulációk ellen, amelyek gazdaságunkban még előfordulnak, fel kell számolni azokat a gyenge pontokat és jelenségeket, amelyek a népet nyugtalanítják és bosszantják, amelyeknek nem kelleue lenniük, ha mindenki teljesítené kötelességét. Csupán egy példát hozok fel: az 1973. évi állami költségvetési terv vitájában kiderült, hogy országunkban szolgálati utakra és az ezzel összefüggő egyéb költségekre (útiköltség, éjszakai szállás stb.) 1971-ben 6 milliárd 700 millió koronát fordítottunk. Az ilyen jellegű kiadások évente 500 millió koronával nőnek. A külföldi szolggálati utak terjedelme évente nagyjából 15 százalékkal nő. Mindenki saját munkahelyén láthatja, hogy mennyi ebből a felesleges. Milyen gyakori a személyes érdekek érvényesítése. Hány hazai és külföldi út minősíthető személyes, magánjellegű kirándulásnak a közösség pénzén. Világos, hogy utazni keli, a modern élet megköveteli a kapcsolatok fejlesztését, de a városokban, az üzemekben és a járásokban meg tudják bírálni mi az, ami szükséges és mi nem az, mikor szorítja háttérbe a magánérdek a szolgálati kötelességet, és mikor követjük el azt a vétséget, hogy ami az államé, az senkié, az tehát nekünk nem fáj. Aki kárt okoz a közösségi érdekeknek, aki visszaél a közösség pénzével, az meglopja az államot, meglop mindnyájunkat. A bemutatott példából következik, hogy a kormány elhatározta a korlátozást. Mindnyájan tudják, hogy még milyen gyakori a gazdaságosság szempontjának mellőzése, de az egyes esetekkel itt nem fogunk foglalkozni. Az a fontos, hogy kialakuljon a helyes közvélemény arról, hogyan kell bánni a köztulajdonnal, a közösség pénzével. Az emberek általában vigyáznak a saját pénzükre, de ami a vállalaté, a városé, a közösségé stb,, ott már igen gyakran hiányzik az óvatosság. Ki kell alakítani a közvéleményt minden visszaélés, minden hanyagság, minden felelőtlenség ellen. Akkor még jobb eredményeket érünk el. 1969-ben kezdtük érvényesíteni a jelszót: „Ahogyan ma dolgozunk, úgy élünk holnapi". Ez érvényes ma is és érvényes lesz még hosszú éveken át, mivel megfelel az életnek, a realitásnak. De ma kiegészítésre szorul. Amennyire jobban tudunk gazdálkodni, annyival gyorsabban pőnek majd a társadalmi források és emelkedik egész lakosságunk jóléte. Termelni čs jól gazdálkodni — ez a mi feladatunk ezen a területen. A pozitív eredmények felett érzett öröm sem fékezheti küzdelmünket a bárhol előforduló negatív jelenségek ellen. Valaki azt mondta, néha bátorság állampolgári és kommunista bátorság kell ahhoz, hogy kijelentsük: elvtársam, barátom, eljárásod helytelen. Egyesek néha nem akarnak nézeteltérést a néppel, hallgatni jobb, mint valamibe beleavatkozni. Csakhogy a kályhasutból indokolatlan aggodalmakkal semmiféle problémát nem oldanánk meg. A kommunisták és hazánk minden becsületes lakójának tulajdonsága az a bátorság, amivel harcol a szocialista társadalomban előforduló negatív jelenségek ellen. Népgazdaságunk fejlesztésével kapcsolatban szeretnék Itt egy jó példát mutatni Ústí nad Orlicíből. Ez a tudomány, a technika és a termelés együttműködése. A Gyapotipari Kutatóintézetben tudományos és műszaki dolgozóink kiváló színvonalú gépet fejlesztettek ki. A termelésben megértést mutatott a Kovostav és a tudósok, a technikusok és a munkások mindkét szakaszon — a kutatóintézetben és a termelőüzemben is — megvalósított közös igyekezetével sikerült aránylag gyorsan legyártani a BD-200 típusú gépeket, amelyek világszínvonalat jelentenek és amelyeket eladhatunk Nyugaton is és Keleten is, de amelyekre a mi gyáraink is várnak. Itt egyszerűen egy rendkívüli eredményről van szó. Ezen az úton kell haladnunk egész népgazdaságunkban. Elérni a legmagasabb színvonalat annyit jelent, hogy a tudósok és technikusok agyának egyesülnie kell a munkások kezével és agyával és gyors együttműködéssel kell előállítani a magas színvonalú gyártmányokat. A Kovostav ba u láttunk a termelésben számos olyan jó, korszerű szervezésiműszaki módszert, amelyek növelik a munkatermelékenységet. Néha a tudományos kutató- és fejlesztési munkahelyekről nagyon hosszú az út a termelésbe. A jó gondolatok elvesznek, és egyes helyeken az emberek sem igyekeznek túlságosan. A világ gazdaságának mai szakaszában egy olyan iparilag fejlett országnak, mint amilyen Csehszlovákia, ma és a jövőben is mindenekelőtt a távlati szempontból haladó szakágazatokat kell fejlesztenie, korszerű gépeket kell gyártania, ezekkel kell ellátnia saját termelőbázisát és így kell behatolnia a szocialista tábor piacaira, valamint a nyugati piacokra is. Ezt a jó példát azért hozzuk fel, hogy gondolkodásra késztesse a fejlesztési és kutatási alapok, valamint a termelés dolgozóit, akik a fejüket törik, vagy törni akarják. Néha támogatásra van szükségük, néha félnek a felesleges kockázattól. Szükségünk van a tudós, a technikus, a munkás, az igazgató bátorságára, arra a bátorságra, hogy sikereket arasson népgazdaságunk számára és — nincs miért szerénykedni — dicsőséget szerezzen államunknak, szocialista társadalmunknak is. Nem keveset fordítunk tudományos-kutató bázisunkra. A jövő évben több mint 12 milliárd koronát. Ezen a szakaszon kb. 150 000 ember dolgozik. Sok helyen még hiányzik az együttműködés, amit a Gyapotipari Kutatóintézet és a Kovostav között sikerült kifejleszteni. Az az óvatoskodó szemlélet, ^Folytatás a 4. oldalon^