Új Szó, 1972. december (25. évfolyam, 284-308.szám)

1972-12-01 / 284. szám, péntek

Következetesen megvalósítjuk g GSKP XIV, Kongresszusának határozatott (Folytatás a 3. oldalról) hogy kényelmesebb azt csinál­ni, ami már bevált, amiből nin­csenek kellemetlenségek, még eléggé otthonos. De a kommu­nista, a szocialista ember kife­jező tulajdonsága az, hogy har­colni kell mindenért ami új, ami haladó, a technikában, a munkaszervezésben, és végül a társadalom fejlődésében is. Pártunk XIV. kongresszusa egyik fő feladatként jelölte ki mindnyájunk számára, hogy biztosítsuk és növeljük a la­kosság életszínvonalát. Hogyan sikerül ezt a feladatot teljesí­teni? Mindnyájan láthatjuk a pozitív fejlődési görbét, az elő­ző és az idei évben például ha­zánkban a lakosság jövedelme 26 milliárd koronával nőtt. És­pedig olyan koronával, amely­nek fedezete a reális termelés­ben, a piaci áruszállításban van, tehát nem valami inflációs fizetési eszköz. Ez az összeg már mond valamit, lakosságunk életszínvonalának növeléséről. Szilárd kereskedelmi áraink vannak, bár egyes esetekben ezeket az állam dotálja, hogy minden család, minden állam­polgár szilárd árakkal számol­hasson. Sikerül növelni az új lakások építését, ami igen sok embert érint. A múlt évben több mint 100 ezer új lakást építettünk, és számuk ebben az évben is bizonyosan több mint 100 ezer lesz, s még valamivel több mint az elmúlt évben. Ha­tárt csupán az adott műszaki lehetőségek, termelési kapacitá­sok és bizonyos nyersanyagok hiánya szab. Azt, hogy a szocialista társa­dalom mit nyújt állampolgárá­nak, a dolgozó embernek, néha csupán aszerint ítéljük meg, amit a kezünkhöz kapunk. De az úgynevezett társadalmi szük­séglet ugyancsak jelentősen be­folyásolja az életszínvonalat, habár ez nem mutatkozik meg közvetlenül a fizetési boríték­ban. A lakosság társadalmi szükségletére Csehszlovákiában a jövő évi költségvetés (szociá­lis intézkedések, egészségügy, iskolaügy stb.) 90 milliárd ko­ronát irányoz elő. Ebből csupán szociális biztosításra közel 50 milliárd korona az előirányzat. Emellett ezek a kiadások évről évre nőnek, számtalan további konkrét példát sorolhatnánk fel, azonban az a feladatunk, hogy megegyezzünk, nemcsak a munkáért beszélünk a mun­káról, hanean hogy e munka eredményei visszatérnek a nép­hez. A központi bizottság jövő he­ti ülése elé terjeszti az új je­lentős szociális intézkedések javaslatát. Ügy véljük, hogy mindenekelőtt a gyermekes csa­ládoknak és a fiatal házasok­nak kell segíteni. Ezért java­soljuk, hogy növeljék a családi pótlék, különösen a többgyer­mekes családok számára, több mint 2 milliárd koronával, to­vábbá pedig azt, hogy tegyék lehetővé az előnyös kölcsönö­ket a fiatal házasoknak, ala­csony kamatlábbal és úgy, hogy a kölcsön egy részét a gyer­mekek születése alkalmával le­írnánk. Ezek új jelentős intézkedé­sek, amelyek különösen az élet­be lépő fiatal embereknek se­gítenek. Meggyőződésem szerint ezeket az intézkedéseket úgy fogadják, mint a szocialista tár­sadalom olyan törekvésének ki­fejezését, ami dolgozóink élet­színvonalának állandó növelé­sét, életének javítását szolgál­ja. Legalább néhány szóval sze­retném érinteni a szocialista demokrácia elmélyítésének fon­tos kérdését. Elméleti szinten megértjük, hogy miről van szó, azonban arra van szükség, hogy a dolgozó ember, a mun­kás, a paraszt stb. széleskörűen értelmezett demokráciájának elvét, — amely a szocialista társadalom része —, a minden­napi gyakorlatban megvalósít­sák. A nemzeti bizottságokban, mint a nép választott szervei­ben, a Forradalmi Szakszerve­zeti Mozgalomban, az Ifjúsági Szövetségben, a Nemzeti Front szervezeteiben, a tudományos­műszaki egyesületekben stb. minden állampolgárnak lehető­sége van arra, hogy részt ve­gyen politikánk és terveink al­kotásában, megvalósításában és ellenőrzésében, életünk formá­lásában. Ez nem absztrakt, ha­nem nagyon konkrét kérdés — hogyan fogjuk ezeket a gondo­latokat a konkrét üzemben, vá­rosban megvalósítani, milyen módon tesszük ezeket a gon­dolatokat az egyes szociális ré­tegek sajátjává, hogyan ser­kentjük munkára a népet, mi­képpen tesszük lehetővé, hogy elkötelezze magát és részt ve­gyen az ügyek intézésében. Népünk millióinak politikai aktivitása fokozódott. Kifeje­zően látható ez az utóbbi idő­ben, különösen a nőknél és a fiatal nemzedéknél. Gyakran megmondtuk, hogy szándékosan adunk nagyobb lehetőségeket a nőknek és a fiatal emberek­nek, akik a múltban különféle okokból kevésbé vettek részt a közéletben, hogy konkrét részt vállaljanak a munkából a párt­ban, a szakszervezetekben vagy a nemzeti bizottságokban. Arra kell törekednünk, hogy a nép értsen és megértsen bennünket, hogy pártunk és a Nemzeti Front politikáját támogassák és alkotásában részt vegyenek. lamunk felszámolásához, né­peink leigázásához vezetett. Úgy véljük, hogy ez részünkről nemcsak érthető, hanem igaz­ságos követelmény is. A csehszlovák fél készen áll a tanácskozások folytatására. Jóakaratunk lehetővé teszi e tanácskozások nagyon gyors befejezését. A szocialista és a burzsoá ideológia között lehetetlen minden megegyezés Európa a béke és a jó együttműködés földrésze lesz Néhány szót egyes nemzet­közi kérdésekről: nyugodt, al­kotó, békés munkánk számára fontos, hogy a világon kiala­kulnak a problémák békés meg­oldásának feltételei, hogy ér­vényesül a Szovjetunió és a szocialista államok nagy béke­kezdeményezése, hogy konkrét szakaszokban, habár nem prob­lémák nélkül, egyre jobban ki­rajzolódik államunk békés éle­tének és békés fejlődésének távlata. Az elmúlt héten kezdődött az európai országok, az USA és Kanada képviselőinek tanácsko­zása az európai biztonsági és együttműködési konferencia előkészítéséről. Már maga az a tény, hogy ennyi állam ült le a közös asztalhoz és hogy a problémákról tanácskoznak, jelentős esemény. Ha neim is lesz egyszerű — nem táplálunk túlzott illúziókat — mélyreha­tó meggyőződésünk, hogy a szocialista államok és más or­szágok békeszerető erőinek tü­relmes Igyekezete oda vezet, hogy Európa a béke, a Jó együttműködés földrésze, a há­ború veszélyétől mentes föld­rész lesz. És ilyen lesz fokoza­tosan nemcsak Európa, hanem az egész világ. Mint tudjuk, az NSZK-ban vá­lasztásokat tartottak. Ebben az államban egyebek között küz­delem folyik Brandt kancellár kormánykoalíciója külpolitikája körül. Természetesen örömmel fogadjuk azoknak az irányza­toknak a sikerét, amelyek a Brandt kormánykoalíció prog­ramjaként támogatták Európá­ban és az egész világon a rea­lista politikát. Ezzel jobb fel­tételek alakulnak ki az európai fejlődés, valamint a nyugat-eu­rópai országok és a szocialista tábor országai, továbbá az egyes szocialista országok kö­zött fennálló nyitott kérdések megoldására ls. Hinni akarjuk, hogy most, a választások után kialakulnak a kedvező feltételek a csehszlo­vák—nyugatnémet kapcsolatok rendezésére is. Álláspontunkat, amely nagyon konstruktív mó­don közelíti meg a nyitott kér­dések megoldását, legutoljára Štrougal elvtárs, a kormány el­nöke közölte Brandt kancellár­ral, néhány héttel a választá­sok előtt. Brandt kancellár Štrougal elvtárs levelére írt válaszában nem zárta be az aj­tókat. Megértettük, hogy a vá­lasztások eredményeire vár. Szeretnénk kijelenteni, hogy a mi részünkről ma csakúgy mint a múltban, vagy még jobban, megvan a jóakarat arra, hogy a nyitott problémákat megold­juk, kapcsolatainkat normali­záljuk és felújítsuk a rendes szomszédi kapcsolatokat Cseh­szlovákia és az NSZK között. Természetesen azzal a feltétel­lel, hogy az NSZK világosan elhatárolja magát a csehszlovák állam ellen irányuló hitleri ag­ressziótól, amelynek része volt a müncheni diktátum, amely ál­Tudják, hogy a Központi Bi­zottság legutóbbi ülésén ideoló­giai problémákkal, a szocialista ember nevelésének kérdéseivel, a szocialista tudat és a szocia­lista emberi kapcsolatok kiala­kításával foglalkoztunk. Olyan hosszú távú rendszeres befolyás­ról van szó, ami lehetővé teszi, hogy felszámoljuk mindazt, ami a régi burzsoá társadalmi rend­ből megmaradt, él, vagy az el­lenséges propaganda következ­tében felújult. Az a feladat, hogy úgy, ahogyan az új világ­ért harcolunk, kialakítsuk né­pünkben a forradalmi küzde­lemnek megfelelő tudatot, amely küzdelmet a kizsákmá­nyolástól, az ember megalázásá­tól, szolgasorsba döntésétől mentes világért, a dolgozó em­ber szabadabb, boldogabb életé­ért vívunk. Csakhamar megemlékezünk a szovjet föderáció, a Szovjet­unió megalakulásának 50. év­fordulójáról. A Szovjetunió va­lósította meg elsőként a marxiz­mus—leninizmus eszméit. A jö­vő évben emlflkezünk meg a csehszlovák munkásosztály és dolgozó nép hatalmának, a reakciós erők vereségének 25. évfordulójáról, és felmérjük, mennyire jutottunk ez alatt a 25 év alatt, hogyan változik alapjaitól kezdve a munkás, a paraszt, a dolgozó ember élete, milyen új világ nő és tökélete­sedik itt naponta. Ha ezen az úton előfordultak is hibák és tévedések, a pozitívum, a hu­mánum van túlsúlyban, mindaz ami a dolgozó embernek kedvez ami boldog jövőt tár eléje. Az ideológiai területen ezek­hez a kérdésekhez szüntelenül vissza kell térni. Az üzemek­ben, a szövetkezetekben és a magánéletben fel kell számol­ni mindazt, ami nem felel meg szocialista gondolkodásunknak, ideológiánknak. A napi gyakor­latból mindnyájan tudjuk, hogy sok fej még olyan, mintha a ré­gi világból maradt volna itt. Ezen a téren nagy szerepük van a tömegtájékoztatási eszkö­zöknek, amelyek naponta ha­tolnak be tudatunkba. A televí­zió, a rádió és a sajtó dolgozói­nak ugyancsak átgondolt és tö­kéletesebb munkát kell végez­niük. Ezen a területen sok Jó és pozitív változás történt, de még mindig nagyon sok a csu­pán „középszerű". Ha pl. a te­levízióban a szórakoztatás ürü­gyén visszatérünk a középkor­ba és kigondolt lovagoknak va­lami Lucia nevű szűz tisztessé­géért folytatott unalmas és ne­vetséges küzdelmét állítjuk né­zőink elé, nem tudom, hogy mi­lyen eszmeiségről van szó, ki­nek mond ez ma valamit, még akkor ls ha valamilyen mestersé­gesen hozzáragasztott hazafias bevezetéssel kezdik. Ügy vélem, hogy így eljutunk a markomá­nokhoz, a kvádokhoz és emel­lett nem látjuk, hogyan élnek népünk milliói ma az üzemek­ben, a szövetkezetekben, akik a mindennapi életet alkotják. Mennyi Igazi hősiesség van az üzemekben, a földeken, a tudo­mányos és más területeken, élő hősiesség, ami ezt a valóságot jellemzi? Bizonyos, hogy nem kell a szórakozást túlpolitizál­ni, mindnyájan szívesen lazí­tunk és szórakozunk, de meg­követeljük, hogy az valóban szórakoztatás legyen, ne pedig szentimentális giccs, a burzsoá példák követése, ne legyen una­lom. Szeretném hangsúlyozni az alapvető gondolatot, nevezete­sen azt, hogy ne termeljünk se­lejtet. A Kovostavban ma meg­mutatták, hogy ezredmilliméter­nyi pontossággal kell dolgoz­niuk, ahhoz, hogy a gyártmány megfeleljen. Az ideológia terü­letén, a televízió és a sajtó te­rületén néha nem ezredmillimé­terekről van szó, hanem kilo­méterekkel mérhető távolságok­ról. Ahogyan a Központi Bizottság októberi plenáris ülése is leszö­gezte, a szocialista ös a burzsoá ideológia között nem lehetséges semmiféle megegyezés. A világ osztályszempontból megosztott. Mi szocialista bázisunkon, a dol­gozó nép bázisán állunk. Van­nak államok ahol a burzsoázia uralkodik. Mi a békés egymás mellett élést akarjuk. Egymás mellett akarunk élni, de nem azon az áron, hogy feladjuk sa­ját forradalmi vívmányainkat, vagy hogy ideológiai kompro­misszumokat kötünk. Az elmúlt szombaton és va­sárnap az egyik párizsi szállo­dában gyűltek össze a francia jobboldali szocialisták, Mitter­rand és a többiek, a csehszlo­vák emigránsok, a kommunista és munkásmozgalom renegátjai, a Csehszlovákiából megszököt­tek egy csoportjával. Találko­zásuknak nagyon fennkölt té­mát adtak: Csehszlovákia — de­mokrácia — szocializmus. Eb­ben a témakörben végtelenül sok pozitívumot lehet mondani arról, hogyan valósítja meg Csehszlovákiában a munkásosz­tály és a dolgozó nép saját de­mokratikus rendszerét, hogyan építi a szocializmust stb. Csak­hogy ezek az urak egyáltalán nem ezt akarták. Meg akarták ugyan mutatni, hogy Csehszlo­vákiában valami történik, de úgy, hogy ott nem létezik sem­miféle demokrácia, hogy a csehszlovák szocializmus csu­pán — ahogy ők mondták — „a szovjet modell" másolata és hogy ez egyáltalán nem szocia­lizmus. Egyszóval összegyűj­tötték a régi, kopott kommu­nistaellenes és szovjetellenes pletykákat és ezekkel elárasz­tották a tömegtájékoztatási esz­közöket, a sajtót és a televíziót. Nagykövetségünk közvetítésé­vel megüzentük Mitterrand úr­nak, hogy mit gondolunk erről az akcióról, hogy ez provokáció Csehszlovákia ellen, provokáció a szocialista országok, a szo­cialista tábor ellen. Az, amivel a jobboldali szocialisták ma Csehszlovákiát vagy más szo­cialista országot vádolják, már a Szovjetunió megalakulásának idejéből származó régi téma. Lenin elvtárs már több mint 50 évvel ezelőtt A proletárfor­radalom és a renegát Kautsky című könyvében, amit bizonyo­san számosan ismernek, dara­bokra törte azt a demagógiát, amely a szabadságot absztrakt módon használja fel a szocia­lizmus megvalósítása ellen. De­mokrácia, de kinek? Az ural­kodó burzsoá osztály, vagy a munkások és a dolgozó nép szómára. Társadalmi rendszer, de kinek? Osztályszempontból így kell feltenni a kérdést. Azt mondják, hogy a szocia­lista államokban kialakult szo­cializmus nem elfogadható. Mi­lyen számukra az elfogadható? Hol alakítottak ki valami más szocializmust? A Szovjetunió és a többi szocialista országok a szocializmus építésének, a szo­cialista demokrácia építésének nagyon konkrét bázisát képezi — és hol létezik más szocia­lizmus? Csupán a szocializmus­ról hangoztatott kispolgári re­csegésről tudunk, amely meg­téveszteni hivatott a dolgozó tömegeket, szennyezni hivatott a mi táborunk szocializmusát és ténylegesen elősegíteni a burzsoá uralom, a monopolista kormányok hatalmát a tőkés­országokban. Az ilyen konfe­renciák, a jobboldali szocialis­ták ilyen fellépései semmi más­hoz nem vezetnek. Elutasítot­tuk ezt a tanácskozást. Nem tudom, azt gondolták-e, hogy ez nálunk „földrengést" Idéz elő. Azonban népünk inkább kí­váncsi arra, hogy Pardubicében megnyerik-e a jégkorongmér­kőzést, mint arra, hogy Mitter­rand úr találkozik-e a mi emig­ránsaikkal és mit csinálnak. Mi a békés megértésre, a jó kap­csolatokra törekszünk Francia­országgal, de nem így. A különféle emberek részéi ről történő kioktatások ellené­re legkisebb okunk sincs arra, hogy szégyenkezzünk saját szo­cializmusunk, a marxizmus—le­ninizmus elveire épült szocia­lizmus miatt. A legkisebb okunk sincs arra, hogy szégyelljük a szocialista demokráciát, ame­lyet a munkások, parasztok és a dolgozó nép milliói számára őpítettünk. Ellenkezőleg, 25 éves tapasztalataink vannak és ezek, valamint a Szovjetunió és az egész szocialista tábor tapasztalatai indokolják, hogy büszkék legyünk arra, hogy tár­sadalmi rendszerünk és demok­ráciánk felette áll bármilyen demokráciának és a kiválasz­tottak csoportja számára kiala­kított burzsoá szabadságnak. Ezen a héten alkalmam volt beszélgetni Corvalan elvtárssal, a Chilei Kommunista Párt fő­titkárával. Ismertette a chilei munkások, parasztok és prog­resszív emberek küzdelmét a chilei reakcióval, az amerikai monopóliumokkal, az imperia­lizmussal, beszélt azokról a ne­héz, megerőltető küzdelmekről, amelyek azt célozzák, hogy a két évvel ezelőtt megkezdett forradalmi változásokat megva­lósítsák, fenntartsák és bete­tőzzék. Ml már sok ilyen küz­delemről megfeledkeztünk, hi­szen 1948 februárjában e küz­delmekről már közel 25 éves távlatból emlékezünk. Corvalan elvtárs- elmondta, hogy a chi­lei elvtársak csakúgy, mint más országokban, a munkások­kal és a haladó emberekkel együtt harcolnak mindazért, amit mi ma a mi társadalmunk­ban teljes mértékben megvaló­síthatunk. Tisztelnünk kell a végtelen forradalmi hagyomá­nyokat, amelyeket pártunk 51 éves története során a dolgozd nép segítségével kiharcolt és ezeket fenn_ kell tartani és fej­leszteni kell. Ha szétnézünk a világban és összehasonlítást teszünk, el­mondhatjuk, hogy mi Csehszlo­vákiában jó úton járunk, hogy a helyes, ellenőrzött Irányban haladunk, ős ha hibáink, fogya­tékosságaink, vagy butaságunk nem komplikálja utunkat, ak­kor sikereink évről évre na­gyobbak lesznek. A munkások, a parasztok és a dolgozó értelmiség együttes erejével, a Szovjetunió és a többi szocialista ország szövet­ségének közösségében követke­zetesen haladunk tovább a XIV. kongresszus irányvonala sze­rint, a szocialista Csehszlová­kia további eredményei és győ­zelmei felé. Éljen a csehszlovák dolgozó nép, éljen drága hazánk — a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság! Éljen társadalmunk vezető ereje — Csehszlovákia Kommu­nista Pártja! 1972. XII. 1, Csomagolják a szaloncukrot a bratislavai Figaróban. (Mlro Vojtek felvétele — CSTK)

Next

/
Oldalképek
Tartalom