Új Szó, 1972. december (25. évfolyam, 284-308.szám)
1972-12-17 / 50. szám, Vasárnapi Új Szó
a sült húsok, a halkülönlegesség Jk ízletesek. Nagyon finom a töltött káposzta is. A húsokhoz körítőként többnyire a román nemzeti eledelnek mondható mamaligát, vagyis kukoricakását adnak. Ez is nagyon ízletes. Nemkülönben a kenyér. A zöldségfélék közül az ebédnél ritkán hiányzik a piros paradicsom, a cékla és a csípős zöldpaprika. Az italok „méltóak" az ételekhez. A bort, a sört és az ásványvizet mindig hűtve szolgálják fel. A tömény italok közül nagyon kedvelt a cujka, vagyis a román szilvaDálinka. melynek több fajtája van. Sokan azonban a román konyakot kedveli 1-- iobban. Mindkettő kitűnő Ital. Ami nem mindenütt ízlett eléggé, az rsunán a feketekávé volt — rendszerint 'számunkra szokatlanul sok vízzel ad iák. és túl cukrozzák. Ott-tartózkodásunk alatt sok érdekeset turltunk meg a város múltjáról, történe'mi nevezetességeiről is. Ezzel bőveM^n f r" r'a'kozni azonban ezúttal nem ,1n mó'l-'mbnn. ím. legalább anvnylt mep szeretnék említeni, hogy Bukarest nem tartozik a legrégibb fővárosok közé. Az első írásos említés róla 1459-ből származik. A város régiségein bizánci, török és más stílusok jegyei lelhetők fel — kivált a templomokon. A két háború közti időszak pedig elsősorban a széles körutakkal gazdagította a várost. Bukarest egyik legimpozánsabb régi épülete a városháza, melynek megtekintése szintén szerepelt ott-tartózkodásunk programjában. Pontosabban: azért látogattam el oda, hogy érdeklődjem a városfejlesztésről. Nicolaa Stanciu polgármester-helyettes és Tiberiu Riccl főépítész személyében a legilletékesebbek tájékoztattak. Megtudtam, hogy a főváros fejlesztésének tervét egész a század végéig szólóan kidolgozták. A felszabadulás után a város fejlesztését teljesen új, szocialista alapokra helyezték. A háború után a város inkább gazdaságilag fejlődött. Nagyon fejlett a város ipara. A munkásoknak azonban csak egyötöde lakik helyben, a többi vidékről jár be. Az egyelőre mintegy 200 000 ingázó munkás a jövőben fokozatosan a főváros lakosa lesz. Az ország ipari termelésének 17,9 százaléka a fővá- ' rosra esik. Bukarest a jövőben is gazdagodik új ipari létesítményekkel, de csak a lakosság számának megfelelően. Érdekes megfigyelni a város lakosai számának növekedését. Amíg 1950-ben egymillió százezer, addig 1970-ben már egymillió hatszázezer lakosa volt Bukarestnek. Előzetes számítások és tervezés alapján 1990-ben mintegy 2—2,2 millió lakosa lesz a román fővárosnak. Ennek megfelelően épülnek a városban a lakások ls. Az 1971-től 1975-ig terjedő ötéves tervidőszakban 123 000 lakást építenek. Az épülő lakások 40 százaléka állami, a többit a lakók megvásárolják, mégpedig úgy, hogy kezdetben a lakás árának 20 százalékát fizetik le, az összeg többi részét pedig rendszeresen törlesztik. A 20 százalékra az állam kölcsönt ls ad. Az igénylők általában egy éven belül kapnak lakást. Az épülő lakások 1—4 szobásak. Az új negyedek főleg az ipari központok közelében épülnek, hogy lakóik számára közel legyen a munkahely. Az új lakótelepeket üzletekkel, kórházakkal, mozikkal és egyéb létesítményekkel is ellátják. Természetesen, iskolák is épülnek a lakótelepeken — mégpedig több mint eddig, mivel újabban az országban tízéves a kötelező iskolalátogatási idő. Az új lakótelepek közül a legszebbek közé a Titan nevű városnegyed tartozik ... A városban persze nemcsak lakóházak épülnek. Az egyéb új létesítmények közül a legemlítésre méltóbb a 24 emeletes Intercontinental-szálló, melynek tőszomszédságában épül Eurónn talán legkorszerűbb színháza. Ilyen nagy városban rendkívül nehéz feladat a közlekedés megoldása Is. Ennek szemléltetésére elég megemlíteni, hogy Bukarestben naponta 3 millió 500 ezer jegyet adnak el a tömegközlekedési eszközök utasainak. A városi közlekedést trolibuszokkal, autóbuszokkal és villamosokkal bonyolítják le. Az utóbbiak útvonala elkerüli a város központját. A jövőben metróval is gazdagodik a város — építését 5—4 év múlva kezdik meg. A személygépkocsik száma Bukarestben ls egyre nagyobb. Jelenleg 16 lakosra esik egy gépkocsi, de várható, hogy már a közeljövőben minden ötödik lakosnak lesz személyautója. Bukarest számos nemzetközi h'"ű rendezvénnyel büszkélkedhet. Lt alább egyet ezek közül Is megemlítenék: mégpedig a minden második évben megrendezésre kerülő nagy nemzetközi vásárt. A legutóbbira éppen röviddel ottjártunk előtt került sor. Sok érdekeset láttunk és tudtunk meg a romá:. fővárosban, ahol mindvégig nagyon jól éreztük magunkat. A várostól való búcsúzásunkkor megértettem, miért nevezik Bukarestet a Balkán Párizsának. FÜLÖP IMRE M inden város szép és érdekes a maga nemében. Ezért sohasem értettem egyet azzal, ha valaki valamely városról azt állította, hogy a világ legszebb városa. Az ismertebb városok nevéhez az idő teltével jelző is tapad. Például a száztornyú jelző hallatán mindenki Prágára az örök város említésekor pedig mindenki Rómára gondol. Ennél is érdekesebb az, hogy néme'y várost más város „másaként" emlegetnek. Igy lett például Bukarest a Balkán Párizsa. Nehéz lenne (talán felesleges is) pontosan megállapítani, honnan és kitől származnak az ilyen ffelzök, összehasonlítások. Az minden esetre biztos, hogv találóak, hiszen ellenkező esetben nem tapadtak'volna ilyen-szorosan a városok nevéhez. Az sem vitás. hogy a jelzők fokozzák a város megismerése iránti érdeklődésünket. *ev voltam én is a Balkán Párizsával, Bukaresttel, ahol a közelmúltban — egy 3 tagú újságíróküldöttség egyik tagjaként néhány napot töltöttem. Ez persze nagyon kevés idő egy metropolis megismerésére, ám art a elég, hogy elmondhassam: megcsodáltam, s valóban érdekesnek, szépnek találtam. Azt azonban aligha tudnám meghatározni, miért. Nyilván akkor közelítem meg leginkább az igazságot, ha azt mondom: sok mindenért. Mindenekelőtt azért, mert olvan, amilyen Mert szélesek a körútjai, mert vannak történelmet idéző és új negyedei. Mert valamivel kevesebb gépkocsi „áramlik" az utcáin, mint amennyire számítottam. Mert tiszta város. Mert a járókelők nyugodtabbaknak tűnnek, mint más európai városokban. Mert a vásárlók nem idegesek az üzletekben, az áruházakban. Mert a város képtára gazdag gyűjteményének megtekintése felejthetetlen élményt nyújtott. Mert sok fát, parkot találtam a városban. A város legnagyobb parkjáról külön szeretnék szólni. Egy szép, késő őszi délutánt töltöttem benne. A gondosan rendben tartott, óriási parkban a legkülönfélébb növények— fák, virágok — találhatók. Űtjai felett a hatalmas fák lombjai összehajlanak, mesterséges tó is akad a parkban. A tó partján üvegfalú kávézó áll, melyben fiatalokkal és idősebbekkel egyaránt találkoztam. Kissé odább, a hintáknál és a kisautóknál vidám gyermeklárma töri meg a számomra szokatlan, de annál jobban eső csendet. A sétánv magányos padjain — mint mindenütt a világon — többnyire szerelmespárok álmodoznak ... Az idegennek mindez nem olyan érdekes látvány, mint a szabadtéri, pontosabban: a park fái alatt folyó sakkpartik. Ottjártunkkor legalább ötven sakktáblán játszottak egyszerre a parkban. Egyesek a „kibicek" zajától távol, mások nézőktől övezve, hangoskodók „pergőtüzében". Sokáig igyekeztem megfejteni a titkot, mitől függ a nézők száma az egyes sakktáblák körül, de nem tudtam rájönni. Talán a sakkozók „hírétől", türelmétől Vagy csak egyszerűen a véletlentől. A sakkozók életkora nagyon különböző, öregek és fiatalok egymás közt és egymás ellen mérkőznek. Sokan munkából jövet álltak meg egy játszmára, ami abból is látszik, hogy kezűkben a táskájuk... A játékok közül a parkban a sakk a legnépszerűbb, de többen malmoznak is. Ismét mások Idejárnak megbeszélni a sporteredményeket, kedvenc futballcsapatuk esélyeit. Sokan egyszerűen csak átsétálnak a parkon . . Eredetileg én ís csak azt akartam, de olyan érdekesnék találtam a bukarestiek kedvenc kirándulóhelyét, hogy szívesen töltöttem ott néhány órát. Ahhoz, hogy a park mindig elég népes, bizonyára hozzájárul az ls, hogy a város szívétől nem messze terül el. Am nem ez a román főváros egyetlen parkja, hiszen Bukarest egyharmadát zöldterület és víz képezi. Az utóbbi különösen figyelemre méltó, mivel mesterségesen létrehozott tavakról van szó. De nem akármilyenekről, hanem olyanokról, amelyeken sétahajózni is lehet A mesterséges tavak létrehozása azért volt szükséges, mert Bukarest — más fővárosoktól eltérően — nem folyó partján épült. Egyetlen természetes vize van, a Dim• bovica nevű patak. Ez a patak azon2 ban a város közepén ma már a föld alatt folvik. Legkedvesebb bukaresti élményeim egyike a város folklór színházának a megtekintése. Éppen az országos népi ének- és táncegyüttes szerepelt telt ház előtt. Arról, hogyan szeretik ma is az országban a népi kultúrát, az egyes számok sikere láttán alaposan meggyőződhettem. Talán mondani sem kell, hogy némely számot többször is meg kellett ismételni. Az is figyelemre méltó, hogy a közönség soraiban egyaránt foglaltak helyet idősebbek és fiatalok. Rendkívül jő ötletnek tartom, hogy a szereplőkével azonos népviseleti ruhákat, népi hangszereket, fokosokat és más tárgyakat a színház előcsarnokában kiállították. s a kôzňnsčg a fellépés szünetében megtekinthette őket. pedig nagyon türelmesen megvárják a „zöldet". A közlekedési rendőrök sípszava elég ritkán hallható. A forgalmat irányító rendőrök mozdulatai helyenként már-már karmesteri mozdulatokra emiékeztetnek. Ennek ellenére — vagy éppen ezért — nagyon érthetőek. A parkolás a román fővárosban is gondot okoz. Az, hogyan érezzük magunkat egy idegen városban, az ételektől és nem utolsósorban vendéglátóinktól is függ. Nos. erről is csak a legnagyobb elismeréssel szólhatok. Vendéglátónk, a Román Újságíró Szövetség mindent megtett azért, hogy valóban jól érezzük magunkat, és minél többet lássunk tíznapos ott-tartózkodásunk alatt. Bukarestben a város egyik legszebb szállójában, a Hotel Ambassadorban laktunk. Mind ott, mind a többi étteremben meggyőződhettünk róla. hogy a román konyhaművészet magas színvonalú. Kivált a levesek, A belváros egyik utcája Külföldön járva az ember azt veszi észre a leggyakrabban, amit otthon nem lát, vagy ami más, mint nálunk. Ez még kicsiségekre is vonatkozik. Ilyen érdekes kicsiség a román főváros utcáin elhelyezett ivókutak. Egyszerű vízcsapok, melyekből kis nyomással áramlik a vízsugár. Ha a járókelő megszomjazik, föléhajol, s jót iszik a friss ivóvízből. Az ilyen megoldást nyilván nálunk is szívesen vennék az emberek. Kivált nyáron, a rekkenő hőségek idején, amikor szomjúságukat csak büfékben, vendéglőkben csillapíthatják. Ez pedig hosszú időt vesz igénybe, hiszen nyáron rendszerint minden ivóban soká kell várakozni. Talán az alkoholfogyasztást is csökkentik az ilyen ivókutak. Bukarestben az is megragadta figyelmemet, hogy a járókelők nagyon fegyelmezettek. Szinte kizárólag csak a számukra kijelölt helyeken mennek át az úttesten. A szemaforok előtt
