Új Szó, 1972. december (25. évfolyam, 284-308.szám)
1972-12-12 / 293. szám, kedd
• •^••••••••••••Bö -OJ FILMEK• ••••••••••••••ED TUDDNUNV^, DÜHÖS UTAZ ÁS Modern, ízig-vérig mai históriaként indul a Dühös utazás című színes bolgár film, mely érdekes problémát vet fel: azt ábrázolja, hogy egy végzős geológus-mérnök hogyan keresi és szeretné megtalálni helyét az életben, a társadalomban. Csavdar, a film hőse a fővárosban is találhatna állást, apja kívánságára — aki megveti a protekciót — mégis vidékre kell mennie. Nehéz szívvel hagyja ott a kényelmet, a szórakozást. „Dühös utazása" azonban izgalmas; a hegyek között derék emberekkel és munkásokkal, lelkes kutatókkal és egy kedves lánnyal ismerkedik meg. A történet mozgalmasan inaiul, a cselekménybonyolítás a továbbiakban úzonban meglehessen unalmas, a nézőt nem «riK különösebb meglepetések, a fordulatok kiszámíthatók, a mondanivaló tételessé, sematikussá válik. Nikola Korábov rendező érdeme, hogy atmoszférateremtő ereje révén sikerült áthidalni a forgatókönyv eme hibáit, s a történetet igépyesen közvetíti. A rendező tehetségét dicséri a színészek kifPUHALÄLA A CIPŐIPAR KEMIZÁLÁS A A Dühös utazás című bolgár film női főszerepét Dorotea Toncseva (a képen) játssza. választása is: a főszerepet a rokonszenves foszif Szrcsadzsiev játssza — árnyaltan. Partnerei: Szeverina Teneva és Dorotea Toncseva. A rendezőnek és a színészeknek olykor sikerül feledtetniük a dramaturgiai munka gyengéit. (román) A háború utolsó napjaiban, akkor játszódik e román film története, amikor a németek visszavonulásra kényszerültek Románia területéről. Kivonulásuk előtt az egyik faluban azonban valaki váratlanul megegyák katonájukat. A háború vastörr-áiye kíméletlen, a szemet szemért, fogat fogért értelmében bosszúval fenyegetőznek és emberáldozatot köveannyiukat halálra ítéltem" című novellájában — amelyet Sergiu Nicolaescu Ipu halála címmel vitt filmre — egy kisfiú meg egy gyengeelméjű öregember összefonódó sorsa köré építette a történetet. Hasonló történet valóban megeshetett, csakhogy a film nem törekszik realitásra; a kifejező eszközök széles skálájának alkalmazásával, a szimbólumok i \ taSKF Christian Sofron és Amza Pellea f-a kisfiú és 1-pu) az Ipu halála egyik jelenetében. telnek. A helybeli intelligencia összefog, hogy rábeszélje a falu bolondját, Iput, vállalja magára a tettet. Az áldozatért mindent megígérnek, az utolsó este mindannyian a kegyeiért esdekelnek, csakhogy Iput rábírják az alkura. (Ezekben a képsorokban kegyetlenül lelepleződik az urak világa, élesen kirajzolódnak és elhatárolódnak az emberi jellemek, j A németek azonban váratlanul kivonulnak, az áldozat elmarad ... Titus Popovici „Akkor mindhalmozásával gyengíti a film hitelét, számos részlete , homályossá válik, a cselekmény logikai összefügése csorbát szenved. A modern kifejező eszközök, a jelképek öncélúak, nem segítik a rendezői szándék kiteljesedését, ellenkezőleg: nehezítik a látottak megértését, gyengítik a film drámai erejét. Nicolaescu rendezői munkája elsősorban a színészvezetésben érvényesül. Christian Sofron (a kisfiú j és Amza Pellea (Ipu) természetesen játszotta el szerepét. —ym— A barátsági hónap befejeztével a bratislavai Hviezda filmszínházban bemutatták a kolibai és a minszki Bielorusz-filmstúdió közös vállalkozásában készült Holnap késő lesz című filmet. A felvételen: a film egyik jelenete. A lábbeligyártó ipar legfontosabb ágazata a bőrclpőgyártás. Ez az iparág a kézműipari manufaktúrákból fejlődött iki a múlt század második felében. A XX. század első évtizedeiben még . kizárólag bőrt használtak valamennyi alkatrészhez: a viszonylag puha felsőrészhez, amely felsőbőrből, közbélésből és bélésből áll, az orr- és sarokrészen alkalmazott merevítő elemekkel (orrmerevítő, kéreg), valamint a ke; ményebb, feszesebb anyagokból álló alsórészhez, amely a talpból és sarokból áll, a lágyékrészen hídszerű merevítéssel. A gépesített cipőipar klasszikus gyártási eljárásai a rámánvarrott, flexibel, keresztülvarrott, szeges (fém-, fasze' ges, csavarozott) eljárások és ezek számtalan kombinációja. Ezekben az eljárásokban az öszszeerősítő elem, a szeg és varrat gyakorlatilag azonos a kézműiparéval és a gépészeti megoldások a kézi munka utánzására törekszenek. A kemizálás a cipőiparban a gumi lábbeli fellépésével kezdődött. A gumilábbeli-Lpar a kaucsukfeldolgoző ipar keretén belül alakult ki, alapanyagként kaucsukot és bizonyos cipőfajtáknál textíliákat használt fel. Terméke kezdetben a bőrcipő védelmére szolgáló védőlábbeli, munkavédelmi lábbeli (pl. gumicsizma) volt, de később átvéve a bőrcipő- és házicipőipar felsőrészkészítési technológiáját, textilfelsőrészes lábbeli is (tornacipő, házicipő). Gyártási eljárása a vulkanizálás (kazánban vagy présben) és kisebb mértékben a keresztülvarrás. A gumiipar 1929ben kapcsolódott be a cipőgyártásba és becslések szerint néhány éven belül már az összes lábbelitermelés kb. 20 százalékát adta. A c pőipar kemizálásának egy másik iránya vontatottan indult meg, de később döntő mértékben befolyásolta a termék jellegét, a technológiát és a cipőipar egész fejlődését. Ez a felsőrész és bőrtalp összeragasztása nitrocellulóz ragasztóval. 1920—1940 között kialakulnak a ragasztáshoz szükséges gépek, a technológia és kialakult a ragasztott cipő alaptípusa, a könynyű női cipő. A kemizálás egy további iránya a bőrhelyettesítő anyagok fellépése. A bőrrost alapú műbőr, a harmincas évek közepétől fontos kéreg-, talpbélés-, köztalp- és sarokalsófolt-anyag. Ekkor kezdődik meg az alkatrész-előregyártás is. Megjelenik az előpréselt kéreg, a vulkanizált gumisarok és felsőfolt. A második világháború alatt a nyersbőrhiány | sok területen szorította a cipőipart bőrhelyettej sítésre. Ez elsősorban az alsórészanyagok (talp, sarok) és a belső merevftőanyagok (kéreg) területén volt lehetséges. Fokozódott a gumitalpés rostműbőrgyártás. A cipőipar a második világháború után gyors fejlődésnek indult. A világtermelés 1950-ben 1,2, 1955-ben 1,5, 1960-ban 1,8, 1965-ben 2,2 milliárd pár. Ez a jelenség szorosan kapcsolódik a vegyipar, elsősorban a műanyagipar fejlődéséhez. Mind szerkezeti, mind összeszerelő anyagként kerül alkalmazásra a PVC, a különböző műgumiféleségek, a poliamid, a polisztirol, a polietilén, a polipropilén, a poliészter és végül a poliuretán. Alkalmazásukat a cipőtermelés és a nyersbőrtermelés közötti növekvő különbség indokolja (a cipőtermelés évi növekedése kb. 4 százalék, a nyersbőré 1,5—2 százalék), de a fogyasztók igényváltozása és a gyorsan változó divat is szükségesé teszi. Az 1950-es évek óta egyre jobban kialakultak az egyes célminőségek (munka-, munkavédelmi, sport stb. lábbelik), az utcai lábbelik között pedig a könnyű, puha, hajlékony cipőtípusok kerültek előtérbe, amelyek a divat változásaihaz gyorsan alkalmazkodnak. A megkívánt tartósságuk azonban a klasszikus technológiákkal (varrott, szeges stb.) és bőr alsórész anyagokkal nem volt biztosítható, mivel az összeerősítés szilárdsága e technológiák esetén nagymértékben függ az összeerősftett anyagok vastagságától, sőt esetenként feszességétől, keménységétől is. Az új cipőtípushoz a gumi bizonyult a legmegfelelőbb talpnak, a legkülönbözőbb típusokban és ezen belül a legkülönfélébb változatokban. A gumitalp felhasználását az 1950 körül megjelent kontakt ragasztók (neoprén) tették lehetővé és ezzel együtt a ragasztott eljáráshoz a talpelőgyártást is. A gumitalp részaránya a fejlett ipari országokban már a 60-as évek elején 60—70 százalékra becsülhető. Az eddig talp céljára hasznosított nyersbőrök nagy része ezáltal felszabadult és azokat felsőbőr céljára lehetett felhasználni. Felületük azonban sokszor hibás, minőségük nem olyan jó, mint az eddig felhasznált könnyebb súlykategóriájú bőröké. Ennek ellensúlyozására az 50-es évek elején kialakultak a műanyag fedésű felsőbőr-féleségek. Világossá vált azonban, hogy a szükségletek növekedése újabb felsőbőr-helyettesítési eljárásokat igényel. 1950 után tömör PVC fedőréteggel rendelkező, textilalapú műbőröket a cipőipar számos területen használ fel papucsok, szandálok stb. gyártására. Később kialakulnak az eddig használt nemez helyett a habszerkezetű párnázó anyagok. Az ötvenes évek végén, a hatvanas évetk elején megjelennek a habosított PVC fedőrétegű műbőrök, melyek a felhasználási területet tovább növelik, majd az ún. „teljes értékű" műbőrök. Ezek a korábbi műbőröktől, amelyek a vízgőzt nem bocsátják át és ezért zárt otpők felsőrészének készítésére nem alkalmasak, abban különböznek, hogy a bőrhöz hasonlóan a vízgőzt átbocsátják, tehát az ilyen felsőrésszel készült cipők egészségügyi szempontból nem kifogásolhatók. Az új PVC-műbőrök azonban nem ragaszthatók az ötvenes évek elején kialakult neoprén ragasztókkal, mivel az oldószerekkel szemben nem eléggé ellenállóak. A ragasztók e húsz év a'latt nemcsak a talpra^ gasztás technológiájára gyakorolnak döntő ha-, tást, hanem a technológiára általában. A fejlődés következő szakasza az ún. „olvadékragasztó" (pl. poliamid). A szilárd, hőre lá-. guló ragasztót a megmunkáló gépben a gép olvasztja meg, felviszi a szükséges helyre és 4 felülteek összenyomása után azonnal létrejön a ragasztókötés. E ragasztókat csaknem valamenynyi belsőragasztásban felhasználják. Az ered' mény: sok művelet összevonása, a termelékenység növekedése. A ragasztók, a ragasztási technológia és a velük párhuzamos műszaki fejlődés következtében az alsörész-előállítás termelékenysége két-háromszoros lett és ma már a bőrcipők 60—70 százalékát ragasztással állítják elő. A fejlődés iránya azonban nemcsak a ragasztási technológiák felé mutat. Már az ötvenes években a közvetlen vulkanizálás területén megjelennek a nagynyomású prések, amelyek műgumik felhasználásával lehetővé teszik a kopásál lóbb és olajállóbb talpak előállítását és jelentős önköltségcsökkentést eredményeznek. További lépcsőként megvalósul az utcai cipőkhöz igen előnyösen alkalmazható mikrocellás szerkezetű talp közvetlen vulkanizálása. Ugyancsak az ötvenes évektől kezdve nagy hatást gyakorolt a cipőiparra egy jellegzetes műanyiagfeldolgozási technológia, a fröccsöntés. Ez a technológia előbb az alkatrészgyártás (pl. sarok) területén, majd a házicipőiparban és az ötvenes évek végén a bőrcipőiparban is jelentkezik. összefoglalva a kemizálás hatására bekövetkező változásokat, a cipőipar szerkezeti anyagai tekintetében megállapítható, hogy a talpanyagok területén a bőrtalp-felhasználás állandóan csökkenő irányzatot mutat. Minden felhasználási célra kialakulnak a megfelelő gumitalpféleségek. A gumitalpak mellett kisebb arányban tért hódít a PVC-talp is, de elsősorban közvetlen fröccsöntött, kisebb mértékben formatalp alakban. A poliuretán, mint alapanyag a jövő egyik útjának látszik. A műanyagok felhasználása következtében a technológia egyéb területén is változások várhatók. Lehetőség van a szabászat és alkatrészelőkészítés bizonyos méretű automatizálására, a felsőrész hegesztés, illetve ragasztás útján való összeerősítésére, varrás helyett. A felsőrészkészŕtés ma még a cipőgyártás legelmaradottabb területe; amíg például az alsó részkészítés ben a termelékenység az utóbbi évtizedben 2—3szorosára nőtt, addig a tűződékben legfeljebb 1,2—1,5-szörösére. Ezt azért fontos kihangsúlyozni, mert a jelentős technológiai fejlesztés lehetőségét e területen éppen a műanyagok, illetve műfelsőbőrök felhasználása nyitja meg. A NEURONOK HELYREALLÍTÓDÁSA Lehetséges-e a megsérült idegsejtet — az agy neuronjai't ismét helyreállítani? A tudósok sok éves szenvedélyes vitákat folytattak e témáiról. Majdnem általánosan az volt a vélemény, hogy nem lehet. Az érett idegsejt nem szaporodik, ha megsérül, elpusztul. A grúz orvosok azonban más véleményen vannak: sok száz állaton — majmokon, kutyákonmacskákon — figyelték meg a neuron regenerálódását. A grúz pszichoneurológusok húsz esztendőn át dolgoztaik hipotézisük bizonyításán, amelynek lényege: meghatározott sérülések esetén — az idegsejtek megbetegedése megfordítható. Az emberi pszichikum zavarait az idegsejtek tönkremenése idézi elő. Mintegy 15 milliárd neuron van az agykéregben. Ezeket számos elágazó nyúlvány kapcsolja össze egymással, és bonyolult felépítésű egységes rendszert alkotnak. A nyúlványok érintkezési pontjaikban mikroszkópikus vastagodásokat alkotnak, szinapszisokat. Milyenek a neuron strukturális tulajdonságai, hogyan viselkednek a szinapszisok? A grúz orvosok mindenekelőtt ezekre a kérdésekre igyekeztek válaszolni. Az idegszövetek különböző típusú sérüléseit idézték elő mesterségesen, hogy azokon mint modelleken tanulmányozzák a neuron reaktív sajátosságait, vagyis a sérülésre adott válaszreakoiókat kívánták kivizsgálni. Előállították az epilepszia modelljét epilepsziát kiváltó anyaggal, valamint az agy meghatározott területeinek elektromos izgatásával. Az agy vérellátását szolgáló erek elkötésével, kísérleti állatok nyomáskamrában való tartásával sikerült mesterséges agy-oxigénéhséget okozni. Besugárzással is kiváltották az agy különféle sérüléseit. Kiderült, hogy a dendritek — a neuron külső részei — ós a szinapszisok esnek szét elsősorban. A szétrombolódás előrehaladása centrum felé tartó. Először azok a részek sérülnek meg, amelyek a sejt testétől távolabb vannak, az elváltozás ezután egyre inkább közeledik a középponthoz. A regenerálódás ellentétes irányú, először a nyúlványok azon részei gyógyulnak meg, amelyek a sejt testéhez közelebb helyezkednek el, azután a helyreállás folyamata kiterjed a sejt középpontjától távolabb elhelyezkedő részekre is. A grúz orvosok eddig nem ismert sajátosságokat figyeltek meg a szinapszisok elhelyezkedésében és felépítésében is. Sikerült nyomon követniük az agy finom szerkezete fejlődésének legfontosabb pillanatait, és a szinapszisok és a neuronok egyedi fejlődésének néhány sajátosságát is leírták. l di)
