Új Szó, 1972. november (25. évfolyam, 258-283. szám)

1972-11-10 / 266. szám, péntek

A racionalizálás eredményei Hazánk bútorgyártásában jelentős helyet foglal el a topofCanyi Béke Üzem, amely a nitrai és a filakovól (Fülek) termelőrészlegekkel társulva 1958 óta komoly sikereket könyvelhet el a bútoripar fejlesztésében. Az utóbbi évtizedben vállalatunk további öt üzemrészleggel bővült. Hozzánk csatlakozott a bánovcei, az uňrovcei, a hlohovecl, a levicei (Léva) és a lučeneci (Losonc) bútorgyár, s ezáltal megteremtődtek a korszerű termelés feltételei. Vállalatunk üzemrészlegeinek tervszerű építése tulajdonképpen csak 1969 óta rendszeres, mivel az 1960—68-as évek beruházási költségei az alapeszközök egyszerű újratermelésének szükségleteit sem fedezték. A beruházás gazdaságos felhasználásának eredményeképpen Flfakovón korszerű gépekkel ellátott üzemegység épül, melynek nincs párja Európában. Korszerűsítettük a hlohoveci, az uhrovcei üzemeket, és 1973-ig megteremtjük Bánovcén is egy korszerű új bútorgyár felépítésének feltételeit. Dolgozóink a vállalat építésére és a termelés korszerűsítésére fordított beruházásokat munkasikereik állandó növelésével, az újítómozgalom felkarolásával hálálják meg. Az év elejétől, tehát kilenc hónap alatt a bruttótermelés tervét 101,4 százalékra, a munkatermelékenység előirányzatát pedig 102,2 százalékra teljesítették. Vállalatunk exportfeladatainak ugyanakkor 104,6 százalékban tett eleget. A szocialista racionalizálás terén elért jó eredményeinknek köszönhetően már most úgy számolunk, hogy a folyó év végéig csaknem 11 millió korona lesz a megtakarított összeg. A Béke Üzem gyártmányait, azt hiszem, nem szükséges bemutatnom, hiszen a minden igényt kielégítő készítményeink iránt a belföldi piacon és határainkon túl változatlanul nagy a kereslet, bárhol kiálljuk a próbát, Öregbítve vállalatunk hírnevét. Üzemegységeink az év végéig 81 ezer konyhaberendezést, 26 ezer szobabútort, 85 ezer szekrényt, 135 ezer különböző kivitelezésű rádió- és tv-asztalt, 71 ezer konyha- és szobaasztalt gyártanak. E nagy mennyiségű áru előállítása ellenére, mely szemléletesen bemutatva 19 ezer vagon leszállított bútornak felel meg, a bútor hiánycikk. Vállalatunk ezért a következő népgazdasági tervekben a termelési program további bővítését tűzte ki célul, hogy az igényeket választékban is messzemenően túlteljesíthessük. A brnói árumintavásáron ez idén több új bútorfajtát állítottunk ki. Különösen nagy érdeklődés mutatkozott a DANICA jelzésű műanyagból gyártott konyhaberendezések, valamint a POĽANA és JAVORINA jelzésű szobabútorok iránt, melyek elnyerték a nagyközönség tetszését. A bemutató sikerein felbuzdulva már 1973-ban megkezdjük az utóbb említett szobabútorok sorozatgyártását. Korábbi típusú konyhabútoraink gyártása kis módosításokkal, olcsó és luxuskivitelben tulajdonképpen már folyamatban van és az utolsó negyedévben a vásárlók rendelkezésére bocsátjuk őket. Az igények kielégítésén túl az a célunk, hogy csökkentsük a

z eddig külföldről devizáért importált REGINA típusú konyhabútorok behozatalát. A bútorgyártás és a devizagazdálkodás kérdéseiről egyébként a vállalat ökonómiai-műszaki konferenciáján a XIV. pártkongresszus és a központi bizottság februári ülésének ha tározataival összhangban aprólékosan tárgyaltunk. Üzemegységeink dolgozóinak munkafelajánlásait tehát még az év elején beépítettük termelési tervünkbe, melynek előirányzatát minden mutatóban — mint az előbbiekben már kifejtettem — maradéktalanul teljesítjük. A minőség és a termelés hatékonyságának. az anyagtakarékosságnak kérdéseivel üzemegységeinken belül párt- és szakszervezeti szinten állandóan foglalkozunk, aminek kézzelfogható eredményei a terv teljesí tésében megmutatkoznak. Természetesen dolgozóink szakmai nevelését sem hanyagoljuk el. Azon kívül, hogy ez idén a tanévnyitón . 264 fiú és leány kezdte meg felkészülését szaktanintézetünkben, a segédmunkások felkészültségének fokozására is nagy gondot fordítunk. Az a célunk, hogy valamennyi dolgozónk legyen mestere szakmájának, ami az egyén érvényesülésének és a vállalatnak egyaránt érdeke. A jobb munkafeltételek megteremtését szolgálja az is, hogy vállalatunk 1973-ban 23 lakásegység építését kezdi el. A tervek szerint 1975-ig dolgozóink 86 új vállalati lakást kapnak. Szociális programunk további lapjai ugyancsak ékesen tanúskodnak arról, hogy a bölcsődék és óvodák építésében lépést tartunk a fejlődéssel és dolgozóink üdültetéséről is messzemenően gondoskodunk. A belföldi üdiilő helyeken kívül ez idén például csaknem 100 dolgozónk a külföldi csereüdültetési akció keretében a jugoszláv DUNAV Apatin bútorüzem üdülőjében nyaralt. Vállalatunk büszke dolgozóira, és lehetőségeinkhez mérten mindent elkövetünk, hogy gondoskodjunk a jobb munkafeltételek megteremtéséről, sokoldalú fejlődésükről. Mestereink és munkásaink kiváló munkájának köszönhetjük, hogy az ökonómiai mutatók túlteljesítése révén vállalatunk ez idén elnyerte az Erdő- és a Faipari gazdálkodás Szlovákiai Szakszervezett Szövetségének vándorzászlaját. A munkánk elismerését nyugtázó magas kitüntetés kiváló teljesítmények elérésére serkenti vállalatunk minden dolgozóját. JtíLIUS NIGALA mérnök, vállalati igazgató Ami még A komárnói (Komárom) járásban az októberi szeszélyes időjárás ellenére kielégítően haladtak az őszi munkák. Ennek a meggyőződésének adott kifejezést Milan Janečka mérnök, a járási mezőgazdasági igazgatóság főagronómusa, aki kiemelte ažt a tényt, hogy a járás szövetkezetei, állami gazdaságai október 15-ig sikere sen befejezték a kenyérgabona vetését, és 500 hektárral meg is toldották előirányzatukat. Megnyugvással beszélt Janečka elvtárs a terménybetakarítás eredményeiről is, hiszen a mezőgazdasági üzemek silókukoricájukat még a korai fagyok beállta előtt betakarították. Hektáronként 400 mázsa zöldanyagot juttattak a gödrökbe. A járásban az idén 2395 hektáron termesztettek cukorrépát, s a termést mind az állami gazdaságok, mind az efsz-ek már a cukorgyárba szállították. Az átlagtermés 430 mázsára tehető, a nesvadyi (Naszvad) szövetkezetesek azonban 80 hektáros területről hektáronként 620 mázsás, a Bajcsi Állami Gazdaság pedig az egycsírájú magból termesztett répából 522 mázsás hozamot ért el. A vetéstől kezdve a betakarításig minden munkát komplex gépesítéssel végeztek el. A Hubicei (gombai) Állami Gazdaságban is jó ütemben halad a szemes kukorica betakarítása. A gazdaság dolgozói minden alkalmas percet kihasználnak annak érdekében, hogy minél előbb elvégezhessék ezt a fontos munkát. A közel ötezer hektáros gazdaságnak évek óta problémát okoz a szemesek szükséges mennyiségének biztosítása, ezért a vezető dolgozók minden tudásukat kamatoztatva arra törekszenek, hogy a lehető legmagasabbra emeljék a szemesek termesztésének színvonalát. Az ez irányú .törekvéseik sikeressége érdekében — a felsőbb szervek beleegyezésével — gazdasági kooperációra léptek a magyarországi Bábolnai Állami Gazdaság Iparszerű Kukoricatermelő Rendszerének (Corn Produktion Systéta) vezetőivel, és idén már együttes erővel fáradoznak a kukoricatermesztés eredményességének fokozásán. Az idén félezer hektáron vetettek kukoricát. Jelenleg a termés begyűjtése folyik. A gazdaság vezetői úgy vélik, hogy ebben az évben elérik a 45—50 hátra van A legnagyobb gondot a járásban a 9599 hektáron termesztett szemes kukorica betakarítása okozta. Eddig az előirányzott terület mintegy 62 százalékáról sikerült leszedniök a termést, mivel a több mint száz adaptér közül negyvenet a szárító-kapacitások hiánya miatt ki kellett vonni a betakarításból, ugyanis a szárítóberendezések a napi 500 vagon kukorica helyett csak 230 vagonnyit tudnak megszárítani, s ez jelentős mértékben késlelteti a mélyszántás tervének teljesítését is, melyben a járás mezőgazdasági üzemei alig 52 százaléknál tartanak. E héten azonban a betakarításból és a terményszállításból felszabadult traktorokat átcsoportosítják, megszervezik az éjjeli műszakot, hogy legkésőbb november 25-ig a szerves trágya kihordásával és alászántásával együtt teljesíthessék a mélyszántás előirányzatát és ezáltal fokozzák szántóföldjeik termőképességét. A komárnói járás mezőgazdasági dolgozóit az őszi feladatok teljesítésében a NOSZF 55. Övfordulójának köszöntésére foganatosított kötelezettségvállalások is serkentik. I. HUDlK mázsás hektáronkénti átlagot, ami a múlt évi 33 mázsa feletti rekordterméshez viszonyítva jelentős javulás lenne. Ezidáig az összterületnek mintegy egyötödéről gyűjtötték be a termést, s a jelek szerint a DEKALB XL 342 es adja a legjobb átlagot. Sipos Emil igazgató elmondotta, hogy összesen öt kombájn dolgozik a földeken, ebből három Claas Dominator BD jelzésű NSZK gyártmányú gép, amelyek a Bábolnai Állami Gazdaságból érkeztek a gazdasági kooperáció keretében. Sajnos, a gépek tökéletes kihasználását odahaza nem tudják biztosítani, mert csak napi 6—-7 vagonos kapacitású szárítóberendezéssel rendelkeznek, a gépek viszont 17 vagonnyi szemet is képesek volnának naponta kicsépelni. A közelmúltban elkészült lehnicei szárító üzemelése akadozik; a jelek szerint sok baj lesz még e jugoszláv berendezéssel. Így két kukoricabegyűjtő adapterrel felszerelt E-512-es gépük a közeli gazdaságokban segít a betakarítási munkák menetének meggyorsításában. — bor — Napról napra változik bomarm (Somorjaj arculata is. libben az évben több kilencemeletes lakótömböt adnak át rendeltetésének. (Tóthpál Gyula felvétele) Jó Ütemben legtöbbje már teljes értékű, becsületes tagja a társadalomnak. Rendszeresen dolgoznak a környék üzemeiben, többen pedig a földművesszövetkezetben találtak maguknak munkát, biztos megélhetést. Sajnos, előfordulnak még kivételek is. Szerencsére egyre kevesebb a munkakerülők száma. Ha lenne építkezési területünk, bizonyára rövid időn belül megoldódna a cigányszármazásúak életkörülményeivel kapcsolatos gondjaink legnagyobb része. Viszont Szútorban csak a szövetkezet tagjai kaphatnak építkezési engedélyt. Ök, azonban kevesen vannak, mert mintegy harminc családfenntartó máshova jár dolgozni. A falu 360 hektáros egységes földművesszövetkezetének tagjai kedvezőtlen feltételek között gazdálkodnak. A határ legnagyobb része dombos terület, meredek lejtő. Embertől és géptől egyaránt óriási erőfeszítést követel minden munkamüvelet. Talán ezzel magyarázható, hogy a fiatalok közül alig néhányan maradtak a faluban. — A valóban nehéz környezeti viszonyokon kívül komoly munkaerőgondok is nehezítik a termelést — kezdi a gondolatsort Ján Valko mérnök, a szövetkezet elnöke. — Mindössze 54 tagunk van. Ebből közel negyven az asszonyok száma. Kevés és főleg nem korszerű a gépek legtöbbje. Nem könnyű feladat tehát jól gazdálkodni. Ennek ellenére szép eredményeink is vannak. Tavaly összesen 61 vagon gabonát értékesítettünk az öt évvel ezelőtti 32 vagonnal szemben. Az 1967-es évzáró taggyűlés óta globálisan 150 százalékkal növeltük a szövetkezet termelését. Most kilenc vagon marha-, három vagon sertés-, ugyanannyi baromfi- és 120 mázsa juhhúst adunk évente a közellátásnak. Megfelelő istállóépületek birtokában azonban sok tekintetben tudnánk még növelni az elért eredményeket. Tehéntartással nem foglalkozunk, mert nyaranta nálunk különösen szárazak a legelők, takarmánytermesztésre pedig ugyancsak kedvezőtlenek a feltételek. Ezért a közelmúltban rátértünk a juhtenyésztésre. Az eddigi 3 mázsa jó minűségű gyapjú közel egymillió koronát jövedelmezett. Malacelválasztásban pedig a járás tavalyi legjobb eredményét mi értük el. Persze nem mind arany, ami fénylik — tartja a közmondás, és mondogatja Bozó József hnbtitkár. Később így folytatja: — A szövetkezetek alapítása idején azt ígértük az itteni földműveseknek, hogy eredményesebbé és könnyebbé válik a munkájuk. Tudom, hogy a Szútori Efsz-nek sok fejlődést gátló problémája van. Viszont semmiképpen sem érthetünk egyet azzal, hogy a mezőgazdasági termelés komplex gépesítésének idején a szövetkezet jobbára idős, nyugdíjas dolgozóinak az Idei őszön csákánynyal, ortókapával és esetenként kézzel kellett kiszedniük a cukorrépát. Pedig erre a munkára jó ideje megvásárolták már az ekét. Inkább a szakemberek hiányos ismeretei okozhatták ezt a fonák helyzetet. Egy nagyobb földművesszövetkezettel, vagy állami gazdasággal számításba vehető társulás minden bizonnyal végleg megoldaná az ilyen jellegű nehézségeket. A járási mezőgazdasági társulás szakemberei, a falusi pártalapszervezet tagjai, a szövetkezet vezetői és a helyi némzeti bizottság dolgozói többször tárgyaltak már erről. A szövetkezeti tagok is a társulásban, a nagyarányú gépesítésben látják a helyzet megváltoztatását elősegítő lehetőségeket. A szövetkezet irodájából falunézésre indulunk. Közben homályosodni kezd az őszi délután szürkesége. A határban még javában tart a munka, a környékbeli üzemekben azonban már befejeződött a műszak. Az autóbuszról idősebbek, fiatalok kisebb-nagyobb csoportokban sietnek hazafelé a társadalmi munkával épített betonjárdán. Nyomukban Huszti Margit nyitogatja az utcaajtókat. Hatodik esztendeje hordja ide az újságokat, a leveleket, a nyugdíjasok pénzét. A több kilométerre levő harmadik faluban olyan küldemények kerülnek a táskájába, amelyekre ráírják a feladók: Utolsó posta Rimavské Janovce. Tőle kérdezem, hogy mit olvasnak a szútoriak. — Naponta négy Pravdát, 22 Oj Szót, három Smert, egy Rolničke novinyt, a hétvégén 22 Hetet és néhány szlovák nyelvű képes hetilapot hozok ide. Szinte minden család járat valamilyen újságot. Hasonlóan sok a rádió- és a televízió-elő fizetőm is. — Irodalmi folyóiratot menynyit szokott hozni? Furcsán néz rám a postás, aztán elmosolyodik. A tekintetéből valahogy kiérződik, hogy keserű derültség ez. — Ugyan, kérem, ki olvasná itt azt. A kétezer kötetes könyvtárnak kevés látogatója van. A rendszeres kölcsönzők húsz-huszonnégy évesek. Az idősebbek közül alig néhányan olvasnak könyvet. A fiatalok elsősorban a romantikus szépirodalmat kérik. A mai modern irodalom nemigen kell senkinek. A középiskolai végzettségű fiatalok között viszont olyanok is akadnak, akiket a tudományos világnézet legapróbb részletei is érdeklik. Az üzlet előtt hárman várják a nyitást. Amint megtárgyalják a napi eseményeket, a vegyesbolt vezetőjét kezdik dicsérni. Elmondják, hogy minden fontosabb árut meg lehet találni a polcokon. Csak nagy bevásárlások esetén kell a városba utazni. — Tavaly 870 000 korona volt az üzlet egész évi forgalma, mostanában 70—80 000 korona a havi átlag — mondja Balogh Júlia. — Az elmúlt nyáron, az aratás idején azonban 119 000 koronát költöttek el nálam az itteniek. Legjobban az élelmiszer fogy. Vendéglő híján azonban nagy keletje van a sörnek, a pálinkának és a cigarettának is. A falutól csaknem két kilométernyi távolságban tíz család él a Csevice-pusztán. Egyszerű dolgozó emberek valamennyien. Az ő nevükben mondja el Ján Melich, a szövetkezet egyik kőművese, hogy többször kérvényezték már egy kis élelmiszerüzlet, vagy büfé létesítését a pusztán. Számukra sok nehézséget jelent minden apróságért a faluba járni. Az autóbusz éppen csak megfordul a faluban, így hazafelé többnyire gyalog kell megtenni az utat. A tanyasiaknak egyre több bosszankodást okoz mostanában a kérvények gyakori elutasítása. Pedig egyébként sem köhnyű a helyzetük. — A jövő évben hozzálátunk az utca portalanításához — folytatja a félbehagyott beszélgetést Kormos elvtárs. — Egyidejűleg két várótermet készítünk a faluban. Nemrégen korszerű neonlámpákat is szereltéttünk az oszlopokra. Esténként nem kell már a sötétben botorkálnunk. Öröm nézni a szépen kivilágított járdákat. Igazat adok az elnöknek. Változik, gyarapszik, gazdagodik a falu. Jó bizonyítja ezt a tiz személyautó, az ennél jóval több motorkerékpár, a korszerű háztartási gépek egész sora. A hamar sötétedő őszi estéken azonban üres a kultúrház. Mire elindul az utolsó autóbusz, néptelenné válik az utca is. LALO KÄROLI