Új Szó, 1972. november (25. évfolyam, 258-283. szám)

1972-11-30 / 283. szám, csütörtök

SIKERES RAJTAÜTÉS Újabb találgatások Washingtonban a vietnami tűz­szüneti egyezmény időpontjáról A csehszlovák küldöttség OldHch Pavlovský nagykövet irányítá­sával aktívan bekapcsolódik az európai biztonsági és együttmű­ködési konferencia helsinki előkészítő tanácskozásaiba. Hazánk az elmúlt esztendőkben is rendkívüli diplomáciai erőfeszítéseket tett a történelmi jelentőségű konferencia összehívása érdekében. (CSTK J A HELSINKI ELŐKÉSZÍTŐ TANÁCSKOZÁS ÚJ SZAKASZA (Folytatás az 1. oldalról) seit, s meg kell határoznia egy olyan szervezet felállítását, amely az európai biztonság és együttműködés kérdéseivel fog­lalkozik. A szovjet nagykövet kifejtet­te, hogy a biztonsági és együtt­működési konferenciát három szakaszban kell megrendezni: megnyitó szakaszában a külügy­miniszterek gyűlnének össze ta­nácskozásra, majd a munkabi­zottságok tanácskoznának, vé­gül a befejező szakaszt a leg­magasabb szinten tartanák meg. Malcev nagykövet leszögezte: a jelenlegi tanácskozás sikere nagymértékben befolyásolja az elmúlt időszakban a javulás je­leit mutató európai légkört, hozzájárul az európai kontinen­sen a feszültség enyhítéséhez. * * • Adam Willman, a Lengyel Népköztársaság nagykövete hangoztatta: Lengyelország tör­ténelmi tapasztalataiból kiin­dulva nagy Jelentőséget tulajdo­nit az egész Európát átfogó együttműködésnek. A konferen­ciát lengyel vélemény szerint is 1973 júniusra kell összehívni Helsinkibe. A nyugati országok képvise­lői közül elsőnek Detlev Scheel, az NSZK nagykövete szólalt fel. Kormánya nevében állást fog­lalt a biztonsági konferencia megrendezése mellett, de bizo­nyos előfeltételeket hangozta­tott, így például azt, hogy a biztonsági konferencia foglal­kozzék katonai jellegű kérdé­sekkel is. Scheel nagykövet ugyanakkor azt mondotta, hogy a katonai kérdéseket, azok bo­nyolultsága miatt nem a bizton­sági konferencián, hanem egy külön tanácskozáson kell meg­vitatni, de ennek bizonyos mér­tékben időben egybe kell esnie a biztonsági konferenciával. Gerard André francia nagykö­vet ugyancsak kifejezésre jut­tatta kormánya megelégedését a jelenlegi tanácskozás össze­híváséval kapcsolatban. Valck Lucassen, Hollandia és Adrién Meisch, Luxemburg nagykövete nagyjából azonos témákat érintett, mint a fran­cia és a nyugatnémet képvise­lő: mindketten egyetértettek az európai biztonsági konferencia összehívásának gondolatával, de ismételten aláhúzták a leggon­dosabb előkészítés" fontosságát. Nem tettek konkrét javaslatot a konferencia összehívásának helyére és időpontjára. Az általános politikai vita el­ső napját az jellemezte, hogy általános egyetértés nyilvánult meg az európai biztonsági kon­ferencia összehívásának lehe­tőségét és szükségességét, va­lamint a témakör egyes kérdé­seit illetően. A szocialista or­szágok képviselői konkrét ja­vaslatokat tettek a biztonsági konferencia idejére és helyére vonatkozóan. A nyugati országok felszóla­lásaiból ez a konkrét javaslat egyelőre hiányzott s egyes fel­szólalásokban olyan követelé­sek mutatkoztak, amelyek nem annyira a konferencia összehí­vásának elősegítését szolgál­ják, mint inkább politikai fel­tételeket akarnak szabni meg­tartásához. Az első nap általá­nos vitája mégis azt mutatta, hogy a részvevők szükséges­nek tartfák az európai biztonsá­gi és együttműködési konferen­cia összehívását s annak meg­rendezését. Saigon — A szabadsághar­cosok sikeresen ütöttek rajta kedden egy municiót szállító saigoni gépkocsioszlopon a köz­ponti fennsíkon, a 19. számú főútvonal mentén. A közel két­száz gépkocsiból álló konvoj a tengerpartról szállított utánpót­lást Plei Ku, a tartomány köz­pontja felé, amikor a népi egy­ségek magas elefántfűben rej­tőző egységei tüzet nyitottak. A négyórás harc során húsz gépkocsi megsemmisült, számos megrongálódott. Quang Tri térségében a fel­szabadító erők tüzérsége sai­goni ejtőernyős egységet lőtt a várostól mintegy tíz kilométer­re északra. A szorongatott hely­zetben lévő saigoniak segítsé­gére amerikai bombázók siet­tek. B—52-es repülő erődök ked­den összesen 319 bevetésben támadták a dél-vietnami haza­fiak feltételezett állásait, to­vábbi 60 alkalommal bombázták a VDK területét. A Da Nang térségében kedden „tévedésből" ledobott amerikai bombák ha­lálos áldozatainak száma az éj­szaka folyamán 22-re nőtt. Az amerikai katonai parancsnok­ság sürgős vizsgálatot indított a bevetésben részt vett hat amerikai gép pilótái ellen. Washington — Kedden Wa­shingtonba érkezett Nguyen Phu Duc, Thieu elnök különle­ges tanácsadója, hogy tárgyal­jon Nixon elnökkel a vietnami háború befejezése ügyében. Nguyen Phu Duc megérkezé­sekor nem volt hajlandó vála­szolni az újságírók egyetlen kérdésére sem. Kormányának álláspontját azonban újra fél­reérthetetlenül kifejtette he­lyette Saigonban Tran Van Lam külügyminiszter, aki kijelentet­te: „Sok-sok türelemre van szükség, mert még számos ren­dezésre váró kérdés szerepel napirenden". A külügyminisz­ter tagadta, hogy Saigon elé­gedetlen lenne Kissinger eddi­gi működésével és ezért tartot­ta volna szükségesnek, hogy Thieu „Kissingerjét" Washing­tonija küldje. Közben újabb találgatások láttak napvilágot a vietnami tűzszüneti egyezmény aláírásá­nak valószínű időpontjáról. A szovjet kultúra fejlődése Moszkva — A Kremlben szer­dán megnyílt a szovjet értel­miség alkotói szövetségeinek együttes plénuma, amelynek té­mája: a Szovjetunió megalaku­lásának 50. évfordulója és a soknemzetiségű szovjet kultúra fejlődése. A Kremlben kiváló irodalmá­rok, képzőművészek, zenészek, színészek, építészek, újságírók gyűltek össze. Az SZKP több vezetője — Andrej Kirilenko, Fjodor Kulakov, Arvid Pelse, Mihail Szuszlov — is részt vesz a plénumon. Nyikolaj Tyihonov költő, a szovjet kultúra egyik veterán­ja megnyitó beszédében ismer­tette azokat az eredményeket, amelyeket irodalmi és művésze­ti vonatkozásban valamennyi szovjet nemzeti köztársaságban elértek. Az alkotói szövetségek veze­tői beszámolóikban foglalkoz­tak a művészet és a nép kap­csolataival, a szovjet kultúra feladataival, a szocialista rea­lizmus problémáival, a nemzeti és nemzetközi szintézisével az alkotómunkában. Kanadai nyilatkozat Ottawa — A Kanadai Kom­munista Párt Központi Végre­hajtó Bizottsága nyilatkozatban foglalt állást a Szovjetunió megalapításának 50. évforduló­jával kapcsolatban. A nyilatkozat rámutat: a Szovjetunió létrehozása nagy nemzetközi jelentőségű ese­mény volt. A Szovjetunió meg­alapítása a nemzetek önrendel­kezési jogáról szóló lenini ta­nítás következetes alkalmazásá­nak eredménye. A szovjet né­pek önkéntes egyesülése alap­ján megbonthatatlan szövetség jött létre. A Kanadai Kommunista Párt Központi Végrehajtó Bizottsága felszólítja a kanadai népet és az ország kormányát, hogy erősítse a jószomszédi viszonyt a Szovjetunióval, fejlessze a két ország közötti kereskedel­mi, kulturális és tudományos kapcsolatokat, küzdjön a Szov­jetunióval együtt a béke meg­szilárdításáért és az általános leszerelésért. KADÍR HATEM egyiptomi mi­niszterelnök-helyettes fogadta Lumír Hanákot, hazánk kairói nagykövetét. A megbeszélésen a csehszlovák—egyiptomi kultu­rális kapcsolatokkal foglalkoz­tak. FRANTIŠEK HAMOUZ vezeté­sével Havannába utazott a KGST Végrehajtó Bizottságának küldöttsége. A kubai látogatá­son részt vesz Nyikolaj Fagye­jev, a KGST titkára is . MOSZKVÁBAN tartja értekez­letét a Demokratikus Jogászok Nemzetközi Szervezete. Az érte­kezleten dr. Jozef Ondrej veze­tésével háromtagú csehszlovák küldöttség is részt vesz. LUIS CORVALAN, a Chilei Kommunista Párt főtitkára a BKP Központi Bizottságának meghívására Szófiába utazott. MOSZKVÁBAN „Optika 72" né­ven kiállítás nyílott meg, ame­lyen 16 ország, köztük Cseh­szlovákia 120 cégje képviselte­ti faágát. AUSZTRIÁBAN fél évre befa­gyasztották a béreket. Ennek ellenére tovább folytatódik az árak emelkedése. NORMAN KIRK új-zélandi mi­niszterelnök kijelentette, hogy kormánya támogatni fogja a SEATO-hoz fűződő kapcsolatok fokozatos felszámolását, és olyan szervezet létrehozását, amely átvenné a SEATO szociá­lis és gazdasági szerepét. JOKOSZUKA japán kikötőbe érkezett a Queenfish nevű ame­rikai tengeralattjáró. A japán közvélemény élesen tiltakozik az amerikai hadihajók látoga­tásai ellen és követeli a japán földön létesített amerikai tá­maszpontok felszámolását. VARSÓBAN tegnap megkez­dődött a lengyel parlament ülé­se, amelynek napirendjén a népgazdaságfejlesztési tervről és az 1973. évi költségvetésről szóló törvényjavaslat szerepel. A törvényjavaslatot Jagielski, a Minisztertanács mellett működő Tervbizottság elnöke, minisz­terelnök-helyettes adta elő. Az ENSZ hírei New York — Az ENSZ Biz­tonsági Tanácsa kedden meg­kezdte a Namibiai kérdés meg­vitatását. Kurt Waldheim, a vi­lágszervezet főtitkára ismertet­te azt a beszámolót, amelyet személyes képviselője, Alfréd Escher készített dél-afrikai tárgyalásairól. Mint ismeretes, az ENSZ 1966-ban megszüntette a Dél­Az elzászi kálisóbányák több mint 80 ezer bányásza a leg­hosszabb és legkeményebb sztrájkját vívta a bánya fenn­állásának ötven éve alatt. Az október 23-án kezdődött és 38 napon át tartott sztrájk végül is a bányászok győzelmével fe­jeződött be. A kálisóbányák Elzász északi részén, Mulhouse közelében te­rülnek el. Az állam tulajdonát alkotják, és ötven éves múltra tekintenek vissza. A bányákban igen nehezek a munkafeltéte­lek, hisz a lelőhelyek 700 mé­ter mélységben fekszenek. Ezenkívül igen nagy a hőség, egyes vájatokban a hőmérsék­let eléri a 45 fokot is. A bányagépek alkalmazása még jobban megnehezítette a munkafeltételeket: a nagy por, a lárma, a gépek motorjából kiáramló gázok veszélyeztetik a munkások egészségét. E bányák feltárása óta 800 bányász vesztette életét baleset folytán, közülük 43 az utóbbi öt évben. A szénbányákkal szemben, ahol a dolgozók javarésze be­vándorolt munkás — marokkói, algériai —, a kálisóbányák bá­nyászai tősgyökeres elzásziak, vagy pedig a régen bevándo­rolt lengyel bányászok leszár­mazottai. Mindenki kivétel nél­kül elzászi nyelvjárásban be­szél. E vidéken szokásos bérekhez viszonyítva (a szakmunkás át­lag 1500 frankot keres), a bá­nyászok bére viszonylag ma­gasabb (átlag kétezer frank). De míg a munkatermelékenység az utóbbi tíz év folyamán 80 SZTRÁJKOK FRANCIAORSZÁGBAN százalékkal emelkedett, a tel­jesítménybér (a kitermelt kő­zet tonnája után fizetett bér) 30 százalékkal csökkent. Infláció Az 1972-es évre semmilyen bérszerződést sem írtak alá, mivel a szakszervezetek nem fogadták el a munkáltatók fel­tételeit. Ebben a szakágazatban a konfliktusok alapja ugyanaz, mint az állami és államosított szektor valamennyi területén. E konfliktus csupán október havában több tízezer sztrájk­napot okozott. A legnagyobb mértékben kiéleződött a hely­zet a vasúti alkalmazottak kö­rében. Franciaországban, mint a többi tőkés országokban, igen nagy az Infláció. A pénz ér­téke — a párizsi Kereskedelmi Kamara adatai szerint — 7 szá­zalékkal csökkent. Ezért a dol­gozók számára igen fontos a vásárlőerő megvédése. Ugyanis hiába emelkednek a bérek évi 5 százalékkal, ha az árak 7 százalékkal nőnek, hisz Ilyen körülmények között minden­képpen a dolgozó a vesztes. Szemfényvesztő statisztika A munkáltatók, a kormány a súlyos sztrájkok nyomására sem hajlandók tekintetbe ven­ni az inflációs jelénségeket és a béreknek legalább olyan arányban való emelését, hogy az megfeleljen az árak növe­kedésének. A kormányzat szemfényvesz­tő statisztikához folyamodik, s ennek alapján azt a látszatot akarja kelteni, mintha az áru­emelkedések megfékezésére tö­rekedne. E mesterkedések va­lamennyi gazdasági ágazatban sztrájkok kirobbanásához ve­zetnek. A kormányzat a létfenntartá­si költségek fejlődésének szám­szerű kimutatásához 295 cikk árát veszi alapul. E mutatószá­mok azonban csalnak. Az élel­mezésre és a lakbérre fordított átlagos költségeket — dolgozó családot véve alapul — túl ala­csonyra becsülik. A vásárlóerő csökkenése A hivatalos irányszámok sze­rint csupán 1972-ben 6,3 szá­zalékkal emelkedtek az árak. Ugyanakkor a béremelések el­érik a 6,5 százalékot, s ezért a vállalatok kormány által ki­nevezett igazgatóságai tovább­ra is azt állítják, hogy a bérek fejlődése meghaladja az árak emelkedését, és ezért a dolgo­zók követelései indokolatlanok. A CGT szakszervezeti szövet­ség a hivatalos mutatószámok­kal végzett mesterkedések le­leplezésére kidolgozta saját in­dexét. A CGT statisztikai ada­tai szerint 1972 első tíz hónap­jában legalább 7,7 százalékkal emelkedtek az árak. Ez a szá­zalékarány az év végéig eléri a 9 százalékot. Ez évek óta is­métlődik, s ezért a közalkalma­zottak és az állami vállalatok dolgozóinak bérei nem tarta­nak lépést a termelékenység emelkedésével, s ténylegesen a vásárlóképesség csökkenéséhez vezetnek. Az elzászi kálisóbányákban éppúgy, mint a vasutasok, a postaalkalmazottak stb. köré­ben a béremelési követelések elsősorban a vásárlóképesség megőrzésére irányulnak. A bá­nyászok számára a szakszerve­zetek 5 százalékos béremelést követeltek az 1972-es évre. Az elzászi bányászok és szakszer­vezetek szívós harcát végül is siker koronázta. afrikai Köztársaság mandátu­mát Namibia felett — Dél-Af­rika azonban a világszervezet határozatát semmibe véve az­óta is csapatokat állomásoztat Namíbiában. Mint a beszámolóból kiderült, Escher küldetése nem járt si­kerrel: Vorster nem volt haj­landó kinyilvánítani Namibia önrendelkezési jogát és függet­lenségét. A Biztonsági Tanács ma foly­tatja a namibai kérdés vitáját. A közgyűlés keddi ülésén Srt Lanka képviselője határozati javaslatot terjesztett elő arról, hogy az Indiai-óceánt nyilvá­nítsák a béke övezetének. fasszer Arafat, a palesztin felszabadítás! szervezet vezető­je levelet intézett Kurt Wald­heim ENSZ-főtitkárhoz. A levél, amelyet a közgyűlésen belül hivatalos dokumentumként tet­tek közzé, rámutat, hogy Iz­rael intézményesített terrort alkalmaz az arabok ellen. A közgyűlés tegnapi ülésén — pontosan 25 évvel Izrael ál­lam létrehozása után — került sor a közel-keleti kérdés vitá­jára. Ugyancsak tegnap vitatta meg a közgyűlés a Bengáli Né­pi Köztársaság ENSZ-felvételé­nek kérdését. Ali Bhutto javaslata Karachi — Ali Bhutto elnök kedden ünnepélyes keretek kö­zött felavatta Pakisztán első nukleáris létesítményét, az Arab-tenger partján (Karachl­től mintegy 25 kilométerre) fekvő atomreaktort A reaktort Kanada pénzügyi és műszaki segítségével építették. Az elnök annak a vélemé­nyének és óhajának adott han­got, hogy az indiai szubkonti­nenst atomfegyver-mentes öve­zetté kell nyilvánítani.

Next

/
Oldalképek
Tartalom