Új Szó, 1972. november (25. évfolyam, 258-283. szám)

1972-11-26 / 47. szám, Vasárnapi Új Szó

FILOZÓFIA Kovács megrögzött alkoho­lista volt. Orvosa a legszigo­rúbban eltiltotta az alkohol mértéktelen élvezetétől, és hogy könnyebben tudjon leszokni a pálinkáról, egyelőre napi egy kupica pálinkát engedélyezett ineki. Annál nagyobb volt tehát a csodálkozása, amikor egy na. pon talákozik a tökéletesen be­szeszelt Kováccsal az utcán. _ — Maga könnyelmű ember — szól rá haragosan —, hát nem megmondtam, hogy napi egy kupicánál többet nem sza­bad innia?. Miért ivott már me­gint többet? — Azért, doktor úr, mert ha egy kupica pálinkát megiszom,' rögtön egész más embernek érzem magam. Ps mi közöm van nekem ahhoz, hogy egy másik ember mit csinál? GYEREKÉSZ Sanyikától megkérdi a tanító: — Fiam, mi akarsz lenni, ha nagy leszel? — Katona. — Katona? Hisz minden perc­ben megölhetnek. — Kicsoda? — Az ellenség. — Akkor inkább ellenség akarok lenni. PANASZ Ketten beszélgetnek: — Barátom, én vagyok a vi­lág legpechesebb embere. Ne­kem például hat esernyőre van szükségem egy évben. — Mindegyiket elveszted? — Ugyan. Mindegyikre ráis­mernek. TETOVÄLT NÖ Fehér panaszkodik a bo r aljúnak, Feketének: Éjszakákon át nem tu clok aludni, csak forgolódom álmatlanul az ágyban. - Ezen aztán könnyen segíthetsz! — mondja Fe kete. — Vegyél feleségül egy tetovált nót. - Na és? - Ha nem tudsz aluejni, akkor egész éjszaka néze getheted á képeket... — Mondd, Szergej, Ivanov miért nem dolgozik? — Azért, mert üzemünk kötelezettséget vállalt, hogy e héten nem gyárt selejtárut. (Krokogyil) SKOT VICC A skót apától megkér­di egy barátja. — Milyen ember a lá­nyod jövendőbelije? — Nagyon rendes fia­talember — módja ára­dozva a skót —, minden este lecsavarja a vil­lanyt és az ölébe ülteti a lányomat. — £s ez neked rendes fiatalember? — Na hallodl Nem fo. gyasztja az áramot, és két szék helyett csak egyet koptat. ESTI IDILL (lel Paris ÖSZI IDILL Keresd meg a férjemet, Morzsa! (M. Slejška rajza) KÉRDÉS . V'-Jfer! "vŕ" 'í • - r-f'v \ ifíyi •'' — Na felüdült a feleséged fürdőben? — Azt nem tudom, de an­nyi. biztos, hogy én idehaza ezalatt úgy éltem, -mint a pa­radicsomban. — Rendben, én is hozzájárulok a népszaporulat növeléséhez, de ki fizeti meg majd helyettem a gyer­mektartást? (Dikobraz magazinj SZIGORÚ TITKÁRNŐ Fekete meglátogatja az egyik barátját, aki osztályvezető egy vál­lalatnál. Körülnéz az irodában, majd megkérdi: - Hát a titkárnőd hol van? — Sajnos, felmondott. — Nocsak, és miéit? — Mert rajtakapott, hogy megcsókoltam a feleségemet. MIÉRT? A házaspár válik. A bíró­sági tárgyaláson feláll a férj ügyvédje és többek között ezt mondja: — Az asszony rosszindu­latú, makacs, hanyag és pletykálkodó. — A férj brutális, lusta, fösvény és lump — repliká­zik az asszony ügyvédje. — Akkor igazán nem ér­tem — szól a bíró —, miért nem tudnak megférni egy­mással? NÖI DOLGOK Két asszonyság találkozik, és az egyik síró hangon mondja: — Fogadja drágám a legna­gyobb részvétemet... szegény férje ... gázmérgezés ... bor­zasztói — Igen, bizony, és utána az a nagy gázszámla! DICSERET Két atya beszélget. — Rettenetes — mondja az egyik —, a fiam borzasztó gon­dokat okoz nekem. Iszik, do­hányzik. állandóan lányok után jár. — Na, én — szól a másik — — e tekintetben boldog va­gyok. Az én fiam csak tejet iszik, nem dohányzik, nők után sem fut, egy fillért sem költ. — Hogy lehet az? — Ogy, hogy az ón fiam még csak héthónapos. KÉPESSÉG Egy fatelep éjjeliőrt kere­sett. Az egyik jelentkezőnek azt mondja a fatelep vezetője: — Rendelkezik maga azok­kal a képességekkel, amelyek az éjjeliőri állás betöltéséhez szükségesek? — Hogyne — feleli az éjjeli­őr —, a legkisebb zajra feléb­redek. GONDOLATOK AZ IRODALOMRÓL A költő nem azt akarja, hogy megértsék, hanem hogy értel­mezzék. • « • Amíg él az író, alkosson élet­művet! • * • Világosan kell írni. Ne fel­tételezzük, hanem terjesszük a műveltséget! * • • A gyenge író csak áltatja magát azzal, hogy megalkuvás­ból ír középszerűen. • # # Lehet szabálytalanul írni, de ahhoz tökéletesen ismerni kell a szabályokat. * » # Igazi író számára fontosabb a megjelenítés, mint a megje­lenés. # * * Az életet a maga valószínűt­lenségében kell ábrázolni. Mindig lázas kíváncsiság fog el, amikor egy kétkötetes mű második kötete kerül a kezem­be. Vajon mi lehet az, amit az író nem tudott elmondani az első kötetben? » » » Szép az egyszerűség, csak ne vezetne hozzá olyan bonyo­lult út! • • * Néhány író nem is az utó­kornak, nem is a jelennek, ha­nem az el ókornak ír. F. L. KÜLÖNBSÉG Természetrajz­órán a tanító az állatokról magya­ráz, előadja az ál­latok jó és rossz tulajdonságalt, az után áttér a kér­dezésre. Kihívja Sanyikát, és meg­kérdi tőle: — Mondd meg nekem, miben kü­lönbözik a kengu­ru az embertől? — A kenguru az embertől abban különbözik, hogy a kenguru üres er­szénnyel is tud UgTáhli. .. — s most pedig Önökhöz fordulok, kedves szülők. El tndják tartani az ifjú házaspárt? (E. Seyček rajza) KEDVES KISLÁNYOM, VAGY KISFIAM Még nem tudom, kislány leszel-e / vagy fiúcska, ugyanis p sors kü­lönös kegyetlensége [vagy kegye? J folytán ma még azt sem tudom, ki lesz a Te druga anyukád. Szi­lárd meggyőződésem azonban, hogy egyszer csak megszületsz majd és akkor én, a Te szerető édesapád, jóságos és minden bi­zonnyal nagyon szép anyukáddal együtt leírhatatlan örömmel fogok készülni a Te fogadtatásodra. A babakelengye beszerzése elsősor­ban drága anyukád kedves köte­lessége lesz majd, egy valamit azonban mindketten közösen fo­gunk tervezgetni, mégpedig azt, mi is legyen a neved. Óriási gond és probléma ez, édes gyermekem. Mert ha kislány le­szel, azt már most tudom, hogy sem az Anna. sem az Éva, az Ho­na, Teréz, Magda, Judit, Margit, Mária vagy Erzsébet nevet nem fogjuk adni Neked. De nem leszel Ildikó. Gyöngyvér, Emese, Amália, Anasztázia, Rozália vagy Júlia sem. De nem ám! Es arról sem ál­modj, hogy talán bizony az Irén, a Györgyi, az Emma. az Ibolya vagy Rózsa nevet fogod kapni. Er­ről szó sem lehet! Ha pedig kisfiú leszel, lehet, hogy szeretnél Árpád, Attila, Ala­jos, Antal, Béla, Csaba, Ede, Fe­renc, Géza, Károly, Kálmán, Nán­dor, Péter, Pál, Sándor, Tamás. Ti­hamér, Tivadar, sőt netán édes­apád után Tibor lenni. De édes kisfiam, hát hogyan képzelhetsz ilyesmit? Tudod Te nagyon jól, hogy efféle nevetséges nevek a névadásoddal kapcsolatban szóba sem jöhetnek. Hogy miért? Ejnye ejnye, milyen nehézkes felfogású vagy, kicsikém, lásd, apádnak még most is milyen fürge az észjárá­sa! Hát megmagyarázom, ha nem érted. Te, kedves gyermekem, ma­gyar kislány vagy kisfiú leszel, attól az ünnepélyes pillanattól kezdve, hogy meglátod a napvilá­got. Olyat pediq már kl hallott, ki látott manapság, hogy magyar gyermeknek magyar legyen a ke­resztneve. Hát ne nézz minket, engem és drága anyukádat, olyan maradiaknak, hogy mt ne tudnánk majmolni az „előkelősködő" anyu­kákat és apukákat, mint az a töb­bi száz meg száz szülő, aki Ivett­nek, Grétának, Zsanettnek, Rená­tának, Norbertnek, Róbertnek, s kl győzné még felsorolni, mt minden­nek nevezi el a gyermekét, mivel hát az bizony rettentő nagy Isten­csapása lenne, ha egyszerűen csak Janinak, Józsinak, Terinek, Kati­nak neveznék a magyar gyermeke­ket. Ezt mégsem kívánhatod Te sem, édes gyermekem. De félre a tréfával, kis János vagy Mária! Mert Téged bizony így fogunk hívni. Apukád csak tré­fálkozott, amikor kifigurázta kis­sé az előkelősködő névadókat. Hiába, tudod, édes gyermekem, apu is csak ember, és vannak hibái, mint a többt embereknek is. Apu szereti megmondani az igazat, még ha ez nem is mindig tétszik min­deneinek. Mert például most is sok apuka és anyuka fel fogja húzni egy kissé az orrát és nehez­telni fog apura. Apu pedig — mi­vel tán van egy kis humorérzéke — ezen majd jól elszórakozik. Hi­szen neki is kell egy kis szórako­zás. Labdarúgó-mérkőzésekre már régen nem jár, mert úgy vélt, hogy ma már a nagy nemzeti válogatot­tak sem tudják úgy rúgni a focit, mint valamikor, akkor miért tud­nának jól focizni éppen a helybe­liek, nem igaz? Ám befejezem levelemet, kedves gyermekem, János, vagy Mária, mert most látom csak, hogy nem csupán a sznoboskodó szülők, de még a vidéki labdarúgók haragját is magamra vonom. Csak még sze­retnélek megnyugtatni: apu nem olyan keményfejű „akarnok", mint első látásra gondolnád. Ha törté­netesen kisfiú leszel és * á János név nem fog tetezeni Neked, én azt se bánom, ha apád szép kereszt­nevét viseled majd, a Tibort, és akkor Te leszel az Ifjabb. SÁGI TÓTH TIBOR 0

Next

/
Oldalképek
Tartalom