Új Szó, 1972. november (25. évfolyam, 258-283. szám)

1972-11-20 / 274. szám, hétfő

A Garam mente szülötte Kerek arcán szelid mosoly, kék szemében bátor tekintet. Hangjában a céltudatos ember határozottsága, termelésben fiatalos lendület. Ezek a legfőbb jellemvonásai Muzslai Sándornak, a lekéri szövetkezet elnökének, akiről eddig sok dicsé rő jelzőt hallottam, de emberközelbe csak a napokban kerültem vele. Az asztalnál egymással szemben foglalunk helyet, és miről másról, mint a mezőgazdaság legidőszerűbb kérdéseiről beszélgetünk. • Elöljáróban mondana-e valamit önmagáról? Honnan indult? Életpályájául miért éppen a mezőgazdaságot választotta? — Kisparaszt szülők gyermeke vagyok. 1964-ben szereztem meg az érettségi bizonyítványt a mezőgazdasági technikumban. Mint a falu sok hasonló gyerekét, engem is mindig vonzott a mezőgazdaság. A szakiskola padjaiban négy év alatt közelebb kerültem az agro- és a zootechnika, az üzemszervezés, a talajerő-gazdálkodás nélkülözhetetlen Ismereteihez. Tanulmányaim befejezése után az iskolában elsajátított elméleti tananyagot otthon a gyakorlatban igyekeztem kamatoztatni. Nagyon bántott a dolog, hogy szövetkezetünket aikkortájt a leggyengébbek között emlegették a járásban. Sok jő és hasznos dolgot javasoltam a szövetkezet régi vezetőinek, de azok rám sem hederítettek. Az évjáratnak megfelelően szántottak, vetettek, arattak, mint valamikor. A munka minőségét soha senki nem ellenőrizte. A különbség csak annyi volt, hogy állatok helyett az ekét traktorok vontatták. Hogy az előző vetemények a talajerőt felhasználták, az elfogyasztott táperő pótlására senkinek sem terjedt ki a figyelme. A termés betakarítása után, amilyen műtrágyája volt a szövetkezetnek, azt szórták el. Miután szűkös volt a jövedelem, a munkaegységekre szánt előlegeket hónapok elteltével sem tudták folyósítani. A szövetkezet haladó gondolkodású tagjai a sikertelenség és a tehetetlenség láttán felemelték szavukat és nyíltan bírálták a vezetők eljárását. Közben sok derék fiatal parasztember mondott búcsút a falunak. Az iparban, az építkezéseken vállaltak munkát. A jobb érvényesülési lehetőségek, kedvezőbb anyagi feltételek ellenére é*n odahaza maradtam. • Azt mondják, a süllyedőfélben levő hajóra nem száll fel senki szívesen. Hasonló állapotok uralkodtak a faluban, amikor a szövetkezet elnöki tisztségét átvette. Milyen kilátásokkal számolt, mi szilárdította akaraterejét? — Ennek idestova tizenkét éve.De mintha ma történt volna, most is pontosan emlékszem az eseményekre. Bár a tagság a zárszámadási közgyűlésen bizalmat szavazott, a falu szája nem hallgatott el. Huszonhét éves korom ellenére bátortalanok voltak az első lépések. „Na majd meglátjuk, mit fog művelni ez a gyerek. Ažt gondolja, hogy a könyvekből is lehet gazdálkodni." Minél harsányabb volt az „aggódók" hangja, annál jobban dolgoztam. A tapasztaltabbak tanácsa nélkül egy lépést sem tettem. Velük együtt készítettük el az új vetésforgót és ennek megfelelően kezdtünk termelni. Papírra vetettük a talajerőgazdálkodás irányelveit, kidolgoztuk a gépi beruházások tervét. A gazdasági év letelte után annyi volt a jövedelmünk, hogy a munkaegységek tervezett értékét az utolsó fillérig kifizettük, és az adósságból is jócskán törlesztettünk, őszintén mondom, csak ezután mondtam magaménak az érettségi bizonyítványt, amit az élet, a termelőmunka, tehát a gyakorlat érvényesített. Nagy változást hozott az életemben, hogy a pártszervezet bizalmából a kommunista pártnak tagja lettem. A piros tagsági könyvecske jobb munkára, az emberek iránti megértésre, a falu szocialista átépítése programjának megvalósítására kötelezett. • Járási szinten, hivatalos körökben a szövetkezeti gazdaságok társulásának és egyesi tésének szószólójaként emiege tik. Véleménye szerint mi kényszeríti ki ezt a meglevő nagyüzemi gazdaságok viszonyában beállt minőségi változást? — Azt hiszem, ezt a kérdést szövetkezetünk fejlődésén, eddig elért színvonalán válaszolhatom meg a leghitelesebben A már felsorolt szakmai beavatkozások révén a termelés be és a közgazdasági tényezők érvényesítésének hatására szövetkezetünkben az egy egységnyi területre eső jövedelem 21 ezer koronára emelkedett. 550 kg sertés- és 120 kg marhahúst, 820 liter tejet. 270 kg vágóbaromfit értékesítünk hektáronként. Gabonatermésünk ötéves átlaga búzából 45, árpából 43,30 mázsát mutat hektáronként. Gépesítésben jóval felülmúljuk a járási színvonalat. Mégis azt mondom, hogy adottságainkhoz viszonyítva nem használjuk ki kellőképpen a termőföld és a gépesítés adta lehetőségeket, nagyok az önköltségek, keveset tettünk a munka kulturáltsága növelésének érdekében. Utólagos befektetéssel persze tovább növelhetnénk a termelés hatékonyságát, de kérdezem: kifizetődő-e ez a hozzánk hasonló 640 hektáros szövetkezetekben? A szövetkezeti gazdaságok egyesítését és társulását maga az élet kényszeríti ki, hogy mezőgazdaságunk lépést tudjon tartani társadalmunk és a népgazdaság fejlődésével. Nem mondok újat, ha megemlítem, hogy hazánk termőföldben nem bővelkedik, hiszen mindössze 0,35 hektár jut az ország egyegy lakosára. Az életszínvonal általános emelkedése az élelmiszerek iránti keresletben, az áruválaszték bővítése iránt megnövekedett igényekben jelentkezik. Szemléltetés kedvéért megemlítem, hogy a közfogyasztás állandóan emelkedik. Hazánk minden lakosa évente' 69,7 kg húst, 251 tojást, 118,4 kg lisztet, 38,3 kg cukrot, 7,1 j£g vajat, 295 kg csirkehúst fogyaszt személyenként. Amikor a XIV. pártkongreszszus határozatai a közös gazdaságok egyesítését és társulását meghirdették, a hazai nyersanyagtermelés és az állandóan emelkedő közfogyasz tás igényeinek kielégítését, az Ipari szinten termelő mezőgazdasági nagyüzemek kialakítását, s ezzel párhuzamosan a mezőgazdasági dolgozók jobb élet- és munkafeltételeinek megteremtését tartották szem előtt. • Szövetkezetük hol tart a pártkongresszus erre vonatkozó határozatainak teljesítésében? — Bár még csak a kezdetnél tartunk, de eddig is sokat tettünk a gazdaságok egyesítése útján. Az előzetes megállapodás értelmében hozzánk csatlakozik a šalovi, a Pohronský Ruskov-i (Oroszka), a Vozokany n/Hronom-i (Garamvezekény) szövetkezet, mely 2300 hektár területen már megkezdte gazdálkodását. Ezek a szomszédos szövetkezetek, noha hasonló adottságokkal rendelkeztek, lényegesen eltérő eredményekkel gazdálkodtak. Az egyesülésből mind a négy' üzemegységnek csak előnye származhat, jó alkalom nyílik a termelés szakosítására, nagyobb összegeket igénylő, korszerű mezőgazdasági épületek létesítésére, s nem utolsósorban a termelés munkafolyamatainak komplex gépesítésére, ami elképzelhetetlen volt az elaprózott szövetkezetekben. • « * Muzslai Sándor, a Garam mente szülötte, haladó a gondolkodásban, haladó a cselekedeteiben. Fejlődésében látja kibontakozni szülőföldje felvirágzásának távlatait, hogy széles határuk bőségesen ontsa a kenyeret, a húst, a gyümölcsöt az ország asztalára. SZOMBATI! AMBRUS ÉS A SZOCIALIZMUS VÉDELMEZŐI Katonasorsok „Geraszimov, maga hisz a sorsban?" „Es maga?" „Hiszem, hogy visszatérek otthonomba ... Rettenetesen szeretnék visszatérni." Odehnal százados, az első zászlóalj parancsnoka előszeretettel folytatott ilyenfajta ,beszélgetéseket Geraszimov századossal, a kellemes és jó modorú szovjet orvossal. „Mutassa csak a tenyerét, majd én megjósolom a sorsát", mondta váratlanul az orvos a parancsnoknak. „A háború előtt mindenféle mágiával foglalkoztam ... még az egyetemen. Csak úgy... Tudom, hogyan kell tenyérből olvasni, mi az élet vonala, mi a szív vonala ... Es elhiszi, hogy mindig eltaláltam? Mutassa csak a tenyerét százados elvtárs ..." „Tudom Geraszimov, hogy maga jó orvos, önfeláldozó, szorgalmas ..." Végül is Odehnal százados beadta a derekát és mindent csupán viccből hallgatott meg, hiszen nem hitt a jóslatokban. Az orvos rokonszenvesnek találta a parancsnok tenyerét, amely keskeny volt, s kissé hűvös az érintése ... „Hazatér majd, ám súlyos sérülést szenved" — mondja pár perc múlva. „Nagyszerű, doktor, itt Duklán elég sok a sebesült... és maga szerint mikor sebesülök meg?" „A 10., vagyis még ebben a hónapban." Néhány nap múlva Geraszimovot a hadosztály kórházába szólították, és így már nem találkozhatott a zászlóalj-parancsnokkal. A svidníki nyereg alatt lassan teltek az októberi végtelennek tűnő esős napok. Nitný Komarnik alatt, Obšär és favira magassági pontoknál — és a számos névtelen domb alatt — vadul védték magukat a németek. Október utolsó napján Odehnal századosnak eszébe jutott Geraszimov és a vele folytatott beszélgetés. Elhatározta, hogy felhívja öt és bejelenti: „Itt vagyok Geraszimov, nincs rajtam még egy karcolás sem." Belépett a bunkerba és alighogy a telefonhoz nyúlt, az öszszekötő jelentette: „Oj századparancsnokok érkeztek a zászlóaljhoz." A százados a telefonbeszélgetést estére halasztotta és elindult, hogy fogadja a tiszteket. Vendelín Opatrný hadnagy, Gros hadnagy és Stárek hadnagy mutatkozott be. A zászlóalj számára ez nagy erősítést jelentett. Főleg Opatrný hadnagy, aki a spanyol interbrigadisták parancsnoka volt. Es ebben a percben a százados mögött mintegy 2 méternyire becsapódott egy akna. Az egyetlen akna, amely ezen a napon ebbe a völgybe csapódott. A százados a földre esett, de rögtön tudatosította, hogy a lábai egészben vannak, tehát felállt. A zászlóalj három új tisztje holtan feküdt mellette. Meszszebb voltak ugyan a robbanás helyétől, ám a szilánkok mindhármukat>' a fején sebesítette meg. Odehnal érezte, hogy nedves a háta, letérdelt, de már nem tudott fölkelni. A vér csak úgy dőlt belőle. Akkor tért magához, amikor már az égő épület mellett mentek. A kárpáti völgyből csak a csillagtalan, sötét ég keskeny csíkját látta. így mentek el a harctérről a katonák ezrei. De mindnyájan, amint csak tehették, gyorsan visszatértek egységeikhez. 1944 karácsonyán a százados újra jelentkezett a harctérre. Az orvosok akarata ellenére, néhány szilánkkal a testében indult el. Számára a háború egy hónap múlva véget ért: a zászlóalj Liptovský Hrádok előtt támadásba lendült. Friss hó takarta a földet, és a századok aknamezőre léptek. Előbb a vezető egység katonái alatt, majd a lovak alatt robbantak az aknák. Odehnal százados lábát térdben szakította le az akna. Bal lábán protézissel több mint negyed évszázad múltán ellátogatott a duklai harcok színhelyére. Maga azonban sohasem ismerte el, hogy rokkant. Állandóan dolgozik, élénk, tevékeny. Sok év múltán is katona maradt. -dA szovjet rakétavetők és tüzérség ünnepe A sztálingrádi ütközet 30. évfordulója Harminc évvel ezelőtt, 1942. november 19-én több mint 14. ezer ágyú, aknavető és rakétavető megadta a jelt az emberiség történelmének egyik legjelentősebb ütközetére, a sztálingrádi offenzívára, ahol kétmillió ember 26 ezer ágyúval, 2000 páncélossal és ugyanannyi repülőgéppel hat és fél hónapon keresztül élet-halálharcot vívott. A szovjet nép ezen a napon emlékezik meg a Nagy Honvédő Háború tüzéreinek érdemeiről, tisztelettel emlékeznek a rakétavetők és tüzérek nehéz munkájára, akik ma is becsületesen teljesítik szolgálatukat, ugyanakkor büszkeséggel emlékeznek meg a hadiipar munkásairól és mérnökeiről, akik a hadsereget és a haditengerészetet tökéletes rakétafegyverekkel látják el. Ez az ünnep a szovjet népnek a fegyveres erőkről való gondoskodását tükrözi, amelyek az egész szocialista közösség békés munkáját, az egész világ békéjét őrzik, védelmezik és biztosítják. A rakétaegységek Jelenleg a legjobb stratégiai fegyverekkel, rakétákkal rendelkeznek, amelyek rendkívül hatásosak. A legfontosabb bemérő szerkezettel rendkívül pontosan célozzák meg a földkerekség bármelyik részén elhelyezett célpontot. A feladatok nagy fontossága megköveteli, hogy a rakétaegység állandó harci készültségben legyen. Ez a tény több különféle elemet foglal magába. Ilyen elsősorban a legénység külön katonai kiképzése. Itt tökéletesen megismeri és elsajátítja azt a haditechnikát, amellyel megbízták, kiválóan elsajátítja a technika harci bevetésének minden módját. Ilyen továbbá a rakétafegyverek műszaki megbízhatóságának magas színvonala, amely biztosítja, hogy bármelyik másodpercben 100 százalékos eredménnyel üzembe helyezzék a kilövő berendezést. A rakétafegyverek jelenleg a légelhárító katonaság, a katonai repülősök és a haditengerészet legfőbb fegyvere. A legkorszerűbb technika segítségével alapjaiban megváltoztatták a szárazföldi katonaságot is. A rakétaegységek és az atomtöltésű rakétafegyverek bevonása a szárazföldi katonaság technikájába óriási mértékben fokozta e katonaság tűzerejét, manőverezési képességét és nagyobb önállóságot biztosít a harci feladatok teljesítésénél. A szovjet rakétavető egységek és a tüzérség tagjai ugyanúgy, mint a szovjet fegyveres erők valamennyi katonája, feladataikat a többi szocialista ország hadseregének katonáival karöltve teljesítik. A szocialista országok fegyveres erői évről évre erősödnek és ma már hatalmas védőpajzsot jelentenek. Állandóan mélyítik és bővítik kapcsolataikat bajtársaikkal. Ezt mutatja a Jelentős tapasztalatcsere, a katonai kiképzés és gyakorlat a katonák nevelése terén, a közös tanulmányi rendezvények és a Varsói Szerződés tagállamai hadseregeinek közös hadgyakorlata. • A Pajzs 72 szövetséges hadgyakorlat meggyőzően bebizonyította a testvéri hadseregek rakéta- és tüzérségi egységeinek harci felkészültségét. A Varsói Szerződés országainak katonai együttműködése, védelmi képességének növekedése, minden fajta fegyver tökéletesítése a szocializmus megszilárdításának és a világbéke biztosításának lényeges és fontos tényezőjét jelenti. JÁN MlCÁTEK alezredes Rohamoznak az ejtőernyősök A SZISZ feladatai a hadseregben az évzáró gyűlések előtt A Szocialista Ifjúsági Szövetség néphadseregünkben működű szervezetei bizonyus módon eltérnek a polgári élet szakaszán működő szervezetektől. Ezt a hadsereg specifikumai, és a katonaság életének eltérő módja eredményezi. Amíg a SZISZ-szervezetek az üzemekben a termelési tervből eredő problémákat és feladatokat oldják meg, a hadseregben a harci és a politikai felkészülés tervéből származó feladatok megoldása vár rájuk. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy mind a polgári, mind a katonai szervezetekben az említett feladatok a legfontosabak. Távolról sem azok. A SZISZ fő feladata minden munkahelyen, minden alapszervezetben az ifjú ember formálása, a kommunizmushoz. a munkásosztályhoz és a párthoz való hűség szellemében történő nevelése. A közelmúltban zajlott le ifjúsági mozgalmunk jelentős eseménye — a Szocialista Ifjúsági Szövetség országos kongresszusa. A kongresszus világos távlatokat nyitott ifjú nemzedékünk előtt. Rámutatott arra, milyen legyen a SZISZ munkája és milyen célokat kell elérnie. Hogy a kongreszszus határozatai részét képezhessék a mindennapi munkának, a SZISZ alapszervezetei feldolgozzák és konkrét tormába öntik szervezeti életükben és tevékenységükben. Ilyen módon folyik a munka néphadseregünk ifjúsági szervezetében is. A kongresszus határozatai képezik a novemberben és decemberben sorra kerülő évzáró taggyűlések tanácskozásának kiindulópontját. Minden alapszervezet elkészíti munkatervét az elkövetkező időszakra és évekre. A hadsereg keretében működő alapszervezetek a hadsereg adott feltételei alapján dolgozzák fel a kongresszusi határozatokat. Terveik elkészítése során állandóan szem előtt tartják nemcsak a SZISZ-tagok, hanem az összes, katona ideológiai nevelését, a harci és a politikai felkészülés feladatainak biztosítását, valamint a katonák szabad idejének tartalmas és célszerű kihasználását. A katonák annak érdekében, hogy az évzáró gyűlések eredményesen teljesíthessék küldetésüket, már most fokozzák aktivitásukat. Serényen folynak az előkészületek. Abban az alakulatban például, ahol az ifjúsági szervezet munkáját Peter Fakan őrmester Irányítja, a katonák találkoznak a SZISZ szlovákiai kongresszusának és országos kongresszusának küldötteivel. A SZISZ üzemi szervezetének funkcionáriusai tanfolyamokon vesznek részt, agitációs-propagandatevékenységet [ejtenek ki az évzáró gyűlések sikeres lefolyása érdekében, és ismét nagy méreteket öltött a kötelezettségvállalások mozgalma. Tekintettel arra, hogy az évzáró gyűlések a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 55. és a Szovjetunió megalakulása 50. évfordulójának megünneplésével egybeesnek, „Ismerd meg a szovjetek hazáját" elnevezés alatt vetélkedőket rendeznek. Meggyőződésünk, hogy a Szocialista Ifjúsági Szövetség évzáró taggyűlései megalapozzák a kongreszusi határozatok érvényesítését a mindennapi életben, a SZISZ-szervezetek mindennapi munkájában és, hogy a Szocialista Ifjúsági Szövetség szervezetei az ifjúság kommunista nevelésének példaképeivé válnak a hadseregben. —gf—