Új Szó, 1972. október (25. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-08 / 40. szám, Vasárnapi Új Szó

MEGOLDÁS Kovács betéved egy kiskocsmába. Egymás után kéri az étlapon levő húsételeket, de a pincér mindegyiknél azt válaszolja, hogy nincs; a vegén pedig kijelenti, hogy csak pörkölttel szolgálhat. — De hiszen itt az étlapon tizenöt húsétel szerepel — mondja indignálódva Kovács. . — Kérem, az csak étvágygerjesztő. MEGTALÁLTÁK * Két zsebtolvaj beszélget: — Engem azzal vádol tak, hogy egy embernek elloptam a pénztárcáját. Hat tanúval is igazoltarnaz alibimet, és mégis elítéltek. '. V v — Hát az hogy lehet? Megtalálták a tár cát a zsebemben. Egy kövér nö mecjy az utcán, és egy férti állandóan o nyomában van. A nő végit megunja. és rászól: — Miasodq szemte lenség ez?. . Miért jár tolyton a nyomomban1 — Bocsánat, asszo nyom, a szél ellen védei kezem. — Azt mondja, hogy előnyös feltételek mellett, részletre vehetek egy tévékészüléket? Asszony, azonnal hozd ki a puskámat! (V. RenCín karikatúrája) RUTINOS ÜGYFÉL — Micsoda, maga itt akarja megvárni, amíg elintézem az aktáját? £Balázs-Piri Balázs rajza) Szöveg nélkül. (Ici Paris) TAPINTAT A pincér odamegy az asztalnál ülő asszonyhoz: — Megengedi, asszonyom, hogy hozzak önnek még egy sört? — Nekem? Hiszen még ezt sem ittam kii — ön nem, de a férje már igenl SZOLGALATBAN Brahovácz szolgálati útra indul külföldre. Megkérdi a feleségétől: — Irma, mit hozzak neked a kéthetes külföldi szolgálati utamról? Mivel szerezzek örömöt? Mire az asszonyka: — Ne hozz semmit, Géza, nekem már az nagy öröm, hogy két hétig nem leszel itthon. SZERELEM VASALÁS Kovácsné vasalni tanítja nagylányát. Miután bekapcsolta a vasalót, és előkészítette a holmikat, megkérdi a lányt: — Mondd, Zsófi, miből tudod megállapítani, hogy a vasaló tál forró? — Abból, hogy a fehérneműn barna foltok támadnak, és kellemetlen, égett szag terjeng. ENGEDÉLY Kovácshoz így szól az orvos: — A maga idegei nagyon rossz állapotban vannak, barátom. — Ez a horgászástól van — mondja Kovács. — Ugyan, hiszen az cseirles és ártatlan passzió. — Ue nem olyankor, ha az embernek nincs horgászári engedélye. ŐSZINTE Az asszony hazahozza űj fényképét, és megkérdezi a férjétől, hogy tetszik neki? — Őszintén megvallva, förtelmes — mondja a f^rfi, majd megbánja a hirtelen kritikát —, de az igazságnak tartozom azzal a kijelentéssel, hogy bámulatosan élethű. A fiatal Kovács nemrég nősült, és fülig szerelmes csinos kis feleségébe. Egy szép napon az asszonyka rosszul lett, az orvos vakbélgyulladást állapított meg, és ki kellett venni a vakbelét. Néhány héttel az operáció után meglátja Kovácsot egy régi barátja, és megkérdezi tőle, hogy boldog-e a feleségével? — Meghiszem azt — feleli örömtől sugárzó arccal Kovács —, úgy élünk, mint két galamb. Egy tányérból eszünk, egy pohárból iszunk, és egy vakbelünk van. PIKÁNS Brahovác beállít egy képkereskedésbe. — Valami pikáns képet szeretnék venni. Az eladó előszed egy képet. — Tessékl Brahovác megáll a kép előtt, mely egy csukott autót ábrázol. Nézi, nézi, aztán így szól: — De mi ebben a pikáns? A kereskedő hunyorít: — Hát van önnek fogalma, hogy mi folyik odabent a kocsiban? MAI TÖRTÉNET Egy mama panaszkodik barátnőjének: — Borzasztó, a lányomat elcsábították. — És mit csinálsz most? — Kutatom az apát. — És még nincs meg? — Három már megvan. JÖ GYEREK Kovácsné sírva panaszkodik Szabőnénak, hogy kétévi börtönre ítélték a fiát. — Aztán megérdemelte a büntetést? — Jaj, dehogyis, hiszen a világ legjobb gyereke volt. Amit lopott, azt mind hazahozta. — Már a kocsmában is •natkozom, ide se fogok járni! Csak azt nem tndom, mit csinálok majd a munkaidő alatt? (M. Vavro karikatúrája) ÖTLETEK Pistike ellenőrzőjébe egymás után írja be a magyartanár az elégteleneket. Papája elmegy az iskolába. — Nem értem — panaszkodik a tanárnak —, miért kap a fiam elégteleneket? Tessék nekem elhinni, hogy igen életrevaló gyerek, akinek néha a legeredetibb ötletei vannak. — Ezt én is észrevettem — szólt a tanár —, főleg a helyesírásán. F

eleségem aggódó szeretettel gondoskodik arról, hogy szellemi táplálékom is változatos legyen, ezért időnkent megparancsolja ... izé... javasolja, hogy nézzem meg a tv-ben a régóta várt olasz filmet, amit csak a 14, a IS és a 18 éven jelüliek láthatnak. Mivel má

r elmúltam 14, 16 és 18 éves, a karosszékbe roskadok, és izgatottan várakozom, mert hitvesem azt is közli, hogy a film nagyon sikamlós, és ez számomra nemcsak szórakoztató, hanem tanulságos is, mert jó szüleim annak idején elfelejtettek felvilágosítani. A sikamlós film azzal kezdődik, hogy egy nő megy az utcán. Jujj, de izgi! — mondom, különösen, amikor megállapí tom, hogy a nő az egyik lábára biceg. Azért biceg, mert ez a bicegés olyan lélektant izé ebben a filmben, és azért ts, mert a nő egyik lábán a képernyőn is jól látható bütyök van, és a jól látható bütyköt szorítja a cipő, A szorítást nem lehet látni. A nö ajka kinyílik az epekedéstől. A bal szemfoga csorba. Tálán velőscsontot rágcsált, ezek az olasz nők olyan kiszámíthatatlanok. „Benjamlno" — suttogja a nő kinyílt szájjal és csorba szemfoggal, epekedve. Aztán felnéz a magasba, mert szemerkélni kezd az eső. Ernyedten legyint, lemondóan, mint akinek már minsze én nem is érthetek, mert ösztönéletre redukált, naturalista neoprimitív vagyok. Közben a képernyőn ismét megjelenik a nő. Egy szobában áll, az ágy előtt. Most jön a sikamlós! — biztatom magam. A nő vetkőzni kezdj leveti a kalapját és lerúgja a cipellőit. Ar. cán boldog mosoly suhan át, mert már nem fáj a bütyke. Egy kis kék fazekat tesz az asztalra, olyan másfél literest, leül, és eszik. De azért a lelke láthatóan vonaglik, a kíntól meg az epekedéstől. Ez abból is látszik, hogy nagyon megtörten eszik, szomorúan. Bablevest eszik, bennefőtt füstölt oldalassal. A feleségem megjegyzi, hogy ez olyan jeliints, szinte robban a jelenet a drámai feszültségtől, és hogy éppen ez a csodálatos a modern művészi filmekben. A nő feláll. Indul az ágy felé. Érzéki mozdulattál megsimogatja a hasát. Aztán elolt,2 a villanyt. Vége van a filmnek. A feleségem megmagyarázza az értelmét: egy nő és egy férfi egyedül élnek a városban. Találkozhattak volna, de nem találkoztak, mert ilyen kegyetlen az élet. Most alig várom, hogy ismét modern művészt filmet tűzzön műsorra a televízió. P. GY. den mindegy, mint aki már csak hull, zuhan a nagy semmibe, és azt gondolja, hogy a franc egye meg ezt a szeszélyes időjárást. Á kép minden előzetes bejelentés nélkül változik: Benjamína áll a fürdőkád előtt, és gyors, férfias mozdulatokkal mossa a zokniját. Közben énekel. Donna é mobile — dalolja nagy érzéssel, de kicsit hamisan. Gyermekkorában a fejére esett egy stráfszekér, azóta valamicskét romlott a hallása. fújj, de izgi! — pihegem újfent, és várom, hogy mikor jön már a sikamlós részlet. A feleségem megmagyarázza, hogy a modern művészi filmekben a ftnom lélektani jelentésrendszerek a fontosak, amit per— Azt, hogy összetörte a vendéglő berendezését még el lehetne tussolni valahogy, de azért mert dagadtra verte az arcomat, keményen megfizet! (Neprakta rajza)