Új Szó, 1972. október (25. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-08 / 40. szám, Vasárnapi Új Szó

MEGOLDÁS Kovács betéved egy kiskocsmába. Egymás után kéri az étlapon le­vő húsételeket, de a pincér mindegyiknél azt válaszolja, hogy nincs; a vegén pedig kijelenti, hogy csak pörkölttel szolgálhat. — De hiszen itt az ét­lapon tizenöt húsétel szerepel — mondja in­dignálódva Kovács. . — Kérem, az csak ét­vágygerjesztő. MEGTALÁLTÁK * Két zsebtolvaj beszél­get: — Engem azzal vádol tak, hogy egy embernek elloptam a pénztárcáját. Hat tanúval is igazol­tarnaz alibimet, és még­is elítéltek. '. V v — Hát az hogy lehet? Megtalálták a tár cát a zsebemben. Egy kövér nö mecjy az utcán, és egy férti ál­landóan o nyomában van. A nő végit megun­ja. és rászól: — Miasodq szemte lenség ez?. . Miért jár tolyton a nyomomban­1 — Bocsánat, asszo nyom, a szél ellen véde­i kezem. — Azt mondja, hogy előnyös feltételek mellett, rész­letre vehetek egy tévékészüléket? Asszony, azonnal hozd ki a puskámat! (V. RenCín karikatúrája) RUTINOS ÜGYFÉL — Micsoda, maga itt akarja megvárni, amíg elinté­zem az aktáját? £Balázs-Piri Balázs rajza) Szöveg nélkül. (Ici Paris) TAPINTAT A pincér odamegy az asztal­nál ülő asszonyhoz: — Megengedi, asszonyom, hogy hozzak önnek még egy sört? — Nekem? Hiszen még ezt sem ittam kii — ön nem, de a férje már igenl SZOLGALATBAN Brahovácz szolgálati útra in­dul külföldre. Megkérdi a fele­ségétől: — Irma, mit hozzak neked a kéthetes külföldi szolgálati utamról? Mivel szerezzek örö­möt? Mire az asszonyka: — Ne hozz semmit, Géza, ne­kem már az nagy öröm, hogy két hétig nem leszel itthon. SZERELEM VASALÁS Kovácsné vasalni tanítja nagylányát. Miután bekapcsolta a vasalót, és előkészítette a holmikat, megkérdi a lányt: — Mondd, Zsófi, miből tudod megállapítani, hogy a vasaló tál forró? — Abból, hogy a fehérneműn barna foltok támadnak, és kel­lemetlen, égett szag terjeng. ENGEDÉLY Kovácshoz így szól az orvos: — A maga idegei nagyon rossz állapotban vannak, bará­tom. — Ez a horgászástól van — mondja Kovács. — Ugyan, hiszen az cseirles és ártatlan passzió. — Ue nem olyankor, ha az embernek nincs horgászári en­gedélye. ŐSZINTE Az asszony hazahozza űj fényképét, és megkérdezi a fér­jétől, hogy tetszik neki? — Őszintén megvallva, för­telmes — mondja a f^rfi, majd megbánja a hirtelen kritikát —, de az igazságnak tartozom az­zal a kijelentéssel, hogy bámu­latosan élethű. A fiatal Kovács nemrég nő­sült, és fülig szerelmes csinos kis feleségébe. Egy szép napon az asszonyka rosszul lett, az orvos vakbélgyulladást állapí­tott meg, és ki kellett venni a vakbelét. Néhány héttel az operáció után meglátja Ková­csot egy régi barátja, és meg­kérdezi tőle, hogy boldog-e a feleségével? — Meghiszem azt — feleli örömtől sugárzó arccal Kovács —, úgy élünk, mint két galamb. Egy tányérból eszünk, egy po­hárból iszunk, és egy vakbe­lünk van. PIKÁNS Brahovác beállít egy képke­reskedésbe. — Valami pikáns képet sze­retnék venni. Az eladó előszed egy képet. — Tessékl Brahovác megáll a kép előtt, mely egy csukott autót ábrá­zol. Nézi, nézi, aztán így szól: — De mi ebben a pikáns? A kereskedő hunyorít: — Hát van önnek fogalma, hogy mi folyik odabent a ko­csiban? MAI TÖRTÉNET Egy mama panaszkodik ba­rátnőjének: — Borzasztó, a lányomat el­csábították. — És mit csinálsz most? — Kutatom az apát. — És még nincs meg? — Három már megvan. JÖ GYEREK Kovácsné sírva pa­naszkodik Szabőné­nak, hogy kétévi bör­tönre ítélték a fiát. — Aztán megérde­melte a büntetést? — Jaj, dehogyis, hi­szen a világ legjobb gyereke volt. Amit lo­pott, azt mind haza­hozta. — Már a kocsmában is •natkozom, ide se fogok járni! Csak azt nem tndom, mit csi­nálok majd a munkaidő alatt? (M. Vavro karikatúrája) ÖTLETEK Pistike ellenőrzőjébe egymás után írja be a magyartanár az elégteleneket. Papája elmegy az iskolába. — Nem értem — panaszko­dik a tanárnak —, miért kap a fiam elégteleneket? Tessék ne­kem elhinni, hogy igen életre­való gyerek, akinek néha a leg­eredetibb ötletei vannak. — Ezt én is észrevettem — szólt a tanár —, főleg a he­lyesírásán. F eleségem aggódó szeretet­tel gondoskodik arról, hogy szellemi táplálékom is változatos legyen, ezért időn­kent megparancsolja ... izé... javasolja, hogy nézzem meg a tv-ben a régóta várt olasz fil­met, amit csak a 14, a IS és a 18 éven jelüliek láthatnak. Mi­vel má r elmúltam 14, 16 és 18 éves, a karosszékbe roskadok, és izgatottan várakozom, mert hitvesem azt is közli, hogy a film nagyon sikamlós, és ez számomra nemcsak szórakozta­tó, hanem tanulságos is, mert jó szüleim annak idején elfe­lejtettek felvilágosítani. A sikamlós film azzal kezdő­dik, hogy egy nő megy az ut­cán. Jujj, de izgi! — mondom, különösen, amikor megállapí tom, hogy a nő az egyik lábára biceg. Azért biceg, mert ez a bicegés olyan lélektant izé eb­ben a filmben, és azért ts, mert a nő egyik lábán a képernyőn is jól látható bütyök van, és a jól látható bütyköt szorítja a cipő, A szorítást nem lehet lát­ni. A nö ajka kinyílik az epe­kedéstől. A bal szemfoga csor­ba. Tálán velőscsontot rág­csált, ezek az olasz nők olyan kiszámíthatatlanok. „Benjaml­no" — suttogja a nő kinyílt szájjal és csorba szemfoggal, epekedve. Aztán felnéz a ma­gasba, mert szemerkélni kezd az eső. Ernyedten legyint, le­mondóan, mint akinek már min­sze én nem is érthetek, mert ösztönéletre redukált, natura­lista neoprimitív vagyok. Közben a képernyőn ismét megjelenik a nő. Egy szobában áll, az ágy előtt. Most jön a si­kamlós! — biztatom magam. A nő vetkőzni kezdj leveti a ka­lapját és lerúgja a cipellőit. Ar. cán boldog mosoly suhan át, mert már nem fáj a bütyke. Egy kis kék fazekat tesz az asztal­ra, olyan másfél literest, leül, és eszik. De azért a lelke lát­hatóan vonaglik, a kíntól meg az epekedéstől. Ez abból is lát­szik, hogy nagyon megtörten eszik, szomorúan. Bablevest eszik, bennefőtt füstölt oldalas­sal. A feleségem megjegyzi, hogy ez olyan jeliints, szinte robban a jelenet a drámai fe­szültségtől, és hogy éppen ez a csodálatos a modern művészi filmekben. A nő feláll. Indul az ágy fe­lé. Érzéki mozdulattál megsi­mogatja a hasát. Aztán elolt,2 a villanyt. Vége van a filmnek. A fele­ségem megmagyarázza az ér­telmét: egy nő és egy férfi egyedül élnek a városban. Ta­lálkozhattak volna, de nem ta­lálkoztak, mert ilyen kegyetlen az élet. Most alig várom, hogy ismét modern művészt filmet tűzzön műsorra a televízió. P. GY. den mindegy, mint aki már csak hull, zuhan a nagy semmibe, és azt gondolja, hogy a franc egye meg ezt a szeszélyes idő­járást. Á kép minden előzetes bejelentés nélkül változik: Ben­jamína áll a fürdőkád előtt, és gyors, férfias mozdulatokkal mossa a zokniját. Közben éne­kel. Donna é mobile — dalolja nagy érzéssel, de kicsit hami­san. Gyermekkorában a fejére esett egy stráfszekér, azóta va­lamicskét romlott a hallása. fújj, de izgi! — pihegem új­fent, és várom, hogy mikor jön már a sikamlós részlet. A feleségem megmagyarázza, hogy a modern művészi filmek­ben a ftnom lélektani jelentés­rendszerek a fontosak, amit per­— Azt, hogy összetörte a vendéglő berendezését még el lehetne tussolni valahogy, de azért mert dagadtra verte az arcomat, keményen megfizet! (Neprakta rajza)

Next

/
Oldalképek
Tartalom