Új Szó, 1972. október (25. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-30 / 256. szám, hétfő

f Az ideológiai munka fd feladatai a CSKP XIV. kongresszusa ntte A tudományos-műszaki forradalom a szocializmusban (Folytatás a 4. oldalról) tudóst, tanítót, orvost, politikai, kulturális vagy más dolgozót kell látnunk. Ne féljünk azok kiemelésétől és megfelelő értékelésétől, akiknek hálával tartozunk sikereinkért a szocializmushoz való hozzájárulásukért. Elvtársak! A szocializmus javára végzett becsületes áldozatos munka olyan tényező, amely döntő mértékben hat az ember tudatára. Ezért fontos, hogy magában a munkaviszonyban a racionális feltételeket alakítsunk ki, hogy az emberek lássák, törekvésük nem hiábavaló, aktivitásuk meghozza a legjobb eredményeket. Minél következetesebben valósítjuk meg a mindenki képességei szerint, mindenkinek munkája szerint elvet, annál szilárdabb lesz polgáraink viszonya a szocializmus iránt. Erre irányulnak a dolgozók jutalmazása és a szociális biztosítás terén a párt Központi Bizottsága, a kormány és a Központi Szakszervezeti Tanács által hozott legutóbbi intézkedések. Az ideológiai aktíva és az összes tömegtájékoztatási eszköz fontos feladata, hogy helyesen magyarázzák ezen intézkedések jelentőségét. Az egyes szakaszokon elért jó eredmények a legjobban bizonyítják, hogy megjavult az embereknek a munka iránti viszonya. Ez azonban még távolról sem jelenti, hogy minden lehetőséget kimerítettünk, hogy nincs mit bírálnunk, nincs mit helyrehoznunk. Elsősorban a múlt káros maradványai ellen kell harcolnunk, ki kell küszöbölnünk a jobboldali politika következményeit. A jobboldali politika szándékosan felélesztette a kispolgári önzést és kapzsiságot. A jutalmazásban tapasztalható rendetlenség, az egyenlősdieskedés, az ellenőrizhetetlen mellékjövedelem, a nem megérdemelt jutalmak nyújtása, különböző megvesztegetések — mindez ellentétben áll a szocialista építéssel, deformálja a szocialista életmódot. Minden rendetlenség, a termelési folyamat szervezésében, az előkészítetlen termelés, a várakozások, a hajrák, a hanyagság iránti közömbösség, a részegeskedés és a felelősség alóli kibúvás, felháborítja a becsületes dolgozókat, megnehezíti életüket, csökkenti a munka nevelő hatását és az emberek szemében nemcsak politikánk, hanem a szocializmus elveinek értékét is csökkenti. A jobboldali és szovjetellenes erők, a válságos Időszakban elferdítették és idealizálták az ún. nyugati életmódot, a nyugati irányzatokat példaképül állították társadalmunk elé. A deformációk elleni harcban rendkívül fontos a szocialista életmód következetes propagálása és érvényesítése. Alapvető jellemvonásai a szocialista forradalom lényegéből erednek, összefüggnek az ember ember általi kizsákmányolásának kiküszöbölésével, a szabad, egyenjogú emAz egyén és A burzsoá propaganda állandó támadásai és rágalmai életünket úgy ábrázolják, hogy az szürke, göröngyös és szegény. Ez szöges ellentétben áll a valósággal. Nyíltan megmondjuk, hogy minden egyenlősdit kispolgári csökevénynek minősítünk, amihez a marxista—leninista elvek szerint szervezett szocialista társadalomnak semmi köze nincs. A nyugati propaganda mindenképpen leplezni igyekszik a kizsákmányolt osztályok és a burzsoázia életmódja között fennálló mélyreható szociális különbséget. Megkerül mindent, ami összefügg a dolgozók és egész nemzetek elnyomásával. Dicsőíti a kíméletlen nyereséghajhászást, minden emberi érték árucikké válik, megvásárolható és eladható. A konkurrencia vadsága lerombolja az emberi kapcsolatokat. A züllés, a bűntevékenység növekedése, az erkölcsi mocsár, a korrupció, a narkománia és más jelenségek az állami-monopoltőke feltételei között ijesztő méreteket öltenek. És vajon az amerikai szoldateszka vietnami, és a világ más részein elkövetett bűntettei az emberek százezreinek őrjöngő gyilkolása, — beleszámítva a nőket és a gyermekeket is —, nem a burzsoá társadalom képét mutatják, nem a burzsoá társadalom uralkodó körei életformájának a termékel? A másik oldalon az imperialista propaganda szándékosan elhallgat olyan, a szocialista országok dolgozóinak életére jellemző tényeket, mint amilyen az ember felszabadítása a kizsákmányolás alól, a munkára és a pihenésre való jog, a művelődés valamennyi formájának díjtalan lehetősége, beleszámítva a főiskolai képzést is, a díjtalan egészségügyi gondoskodást, a fejlett szociális biztosítási rendszer és számos más vívmány, ami már magától értetődő és ami az igazán teljes és örömteli élet fontos feltétele. berek osztálynélküli társadalma kiépítésének nemes céljával. A párt XIV. kongresszusa az ötéves terv fő feladatainak meghatározásánál hangsúlyozta, hogy a társadalmi termelés állandó fejlesztése és növelése alapján a szocialista életmóddal összhangban biztosítani kell a dolgozók szükségleteinek és szociális biztosítékainak fokozott kielégítését. Szívünkön viseljük az emberek anyagi és kulturális szükségleteinek színvonalát, egész életmódjukat, amelyet a szocialista társadalom fejlődésének dinamikája feltételez. Ez azt feltételezi, hogy kialakítsuk az aktív érvényesülési lehetőségeit a szó legtágabb értelmében — a fizikai és szellemi érvényesülés, a munkahelyen, a szabad időben, a kultúrában, a sportban és más kedvtelésekben. Az olyan emberek, akik számára az egyedüli életcél a személygépkocsi, az üdülőház stb. deformálják életüket, életüket megfosztják a kulturális és erkölcsi értékektől. A szocialista életstílus számára idegen az egoizmus, és az a törekvés, hogy a társadalom megkárosításával gazdagodjanak meg. A szocialista életmód magában foglalja a szocializmus és a kommunizmus ügye iránti hűséget, a hazaszeretet, a Szovjetunió és a többi szocialista ország iránti testvériséget, a társadalom javára végzett áldozatos munkát, a társadalmi értékek megőrzése és fejlesztése iránti gondoskodást, a kollektíva iránti tiszteletet, az elvtársi együttműködést, a fajt és nemzetiségi elnyomással szemben tanúsított ellenállást, a családtagok kölcsönös tiszteletét, a gyermekek iránti gondoskodást, az állandó művelődést, az egészséges fizikai és szellemi fejlődést, a gazdag érzelmi és szellemi élet iránti vágyat, a szocialista társadalom eszméinek megvalósítása iránti érdeklődést. Mindez egyidejűleg a szocialista erkölcs alapja is. A szocialista életmód normáinak arra kell kötelezniük a kommunistákat, hogy mutassanak példát e normák betartásában úgy, ahogy ezt a pártalapszabályzat megszabja. A szocialista embernek, aki az új társadalom aktív, öntudatos építője, fel kell szabadulnia a csökevények és a tudatlanság világából. Ide tartozik még a vallás, amely évszázadokon keresztül öszcsekapcsolódott a szociális elnyomással. A vak hiten és félelmen alapszik. Megköti az ember erejét, korlátozza sokoldalú fejlődésének lehetőségét és erkölcsi szabályaival rombolja szellemiségét. Az ilyen erkölcsi elveknek nincs semmi közük az igazi emberi boldogsághoz. Az ember nem szabadítható meg egy nemzedéknyi idő alatt a vallási előítéletektől, mivel ez egy hosszan tartó, bonyolult folyamat. Ebből ered az is, hogy nagy igényeket kell támasztani az ateista propaganda és nevelés iránt, amelynek az a célja, hogy felszabadítsa a hivőt a szellemi elnyomás alól, és felébressze benne saját ereje képessége és értelme tudatát. Egyidejűleg arra kell törekedni, hogy a vallási érzelmeket senki ne használhassa fel a szocializmus érdekei ellen. a társadalom Még nem is olyan régen a burzsoá újságokban és folyóiratokban, vagy könyvekben igen gyakran fejtegették azt az elméletet, amely szerint a szocializmusban az ember elidegenedik. Ennek az volt a célja, hogy gyalázzák a szocializmust, és a burzsoá társadalomban érvényes kritériumokat alkalmazzák a szocialista társadalomra. A valóságban a ml társadalmunkban az elidegenedés érzése csak a múltban élők tulajdonsága lehet, azoké, akik lemondanak a tettekben gazdag munkáról, behúzódnak magánéletük zárt világába, a társadalom felett állnak és lenézik annak problémáit és életét. De nem sajátja annak, aki egész létével kötődik a szocialista társadalomhoz, sajátjaként éli át annak problémáit és összeköti vele egész sorsát. A szocialista életforma helyes kialakításának és elmélyítésének rendkívül jelentős tényezője a munkakollektíva, amelyben az ember tulajdonképpen aktív élete jelentős részét tölti. Ebben a környezetben érvényesíti saját tehetségét, értelmét és alkotó képességeit. Társaival együtt él át minden sikert, vagy sikertelenséget, örömöt és csalódást is. Elvégre köztudomású, hogy milyen negatív következményei vannak a műhelyben és az üzemben, az iskolában és az Intézetben végzett munkára és az egyén életére ís a munkakollektívában a jó kapcsolatok megbontásának, ami ellentétben áll a szocialista erkölcs alapelveivel. Ideológiai tevékenységünk szempontjából végtelenül fontos, hogy az ember helyzetét és életét a munkakollektívával való szoros összefüggésben ítéljük meg. A munkakörnyezet és kollektíva problematikája az elméleti kutatás kulcsfontosságú feladatai közé tartozik. A szocialista életmód alapvető vonásainak tanulmányozása különösen sürgőssé válik a tudományos-műszaki forradalom kibontakozásának korszakában, amely új problémákat hoz magával, elsősorban azzal, hogy a tudomány és a technika egyre nagyobb mértékben befolyásolja a társadalom fejlődését. A tudományos-műszaki forradalom problematikájával a CSKP Központi Bizottságának valamelyik következő plénuma foglalkozik majd. Az erre vonatkozó kutatásnak szükségszerűen egész elméleti frontunk érdeklődésének homlokterében kell állnia, annyival inkább, mivel ezeket a kérdéseket szándékosan elferdítették és kihasználták a jobboldali opportunisták, akik helytelen nézeteket terjesztettek a tudományos-műszaki forradalom természetéről és szerepéről, és azt hangoztatták, hogy a tudományos-műszaki forradalom csak a fejlett kapitalizmus jellemzője, hogy csupán az anyagi-műszaki szférára vonatkozik, és mellőzték azokat a lehetőségeket, amelyeket a szocialista rendszer nyújt e forradalom megvalósítására. A tudomány és a technika jelenlegi szerepének elmélete éles ideológiai harc tárgya a világban. Különféle politikai mozgalmak arra törekednek, hogy saját céljaikra használják fel. Például a burzsoá ideológusok és a revizionisták azt kezdték hirdetni, hogy a tudományosműszaki forradalom automatikusan, a termelőerők fejlődése alapján biztosítja a termelési és társadalmi viszonyok fokozatos átváltozását, az úgynevezett „népi kapitalizmust" és „általános/ jóléti államot" anélkül, hogy harcolni kellene éles osztályharcokban a szocialista és forradalmi haladásért. Ami a szocializmust illeti, azt állítják, hogy képes volt ugyan az iparosítás feladatait extenzív úton teljesíteni, de nem képes megbirkózni a tudományos-műszaki forradalom nagy igényeivel, sőt, ellenkezőleg, állítólag annak nyomására kénytelen lesz eltérni a szocializmus lenini értelmezésétől, és elfogadni a plurálispolitikai rendszer és a „demokratikus szocializmus" revizionista koncepcióját, mint olyan hidat, ami közvetlenül a konvergenciához, valamint ahhoz vezet, hogy alkalmazkodjon a jelenlegi kapitalizmus politikai és gazdasági formáihoz. Emellett számos tény bizonyítja, hogy a monopolista burzsoázia a tudományosműszaki forradalom eredményeit saját osztályérdekeire használja fel. Kétségtelen, hogy az Amerikai Egyesült Államok hatalmas anyagi erőforrással rendelkezik és magas színvonalat ért el a tudományos-műszaki fejlődésben, hiszen az USA a leggazdagabb tőkés ország, de a szociálpolitikai területen egy egész korszakkal elmaradtak. A pénzoligarchia uralja az országot, kihasználja a tudományt és a technikát, de nem a dolgozók érdekében és a szociális ellentétalt felszámolására, hanem a kizsákmA nyolás megerősítésére. A népek további elnyomására és agresszív háború kirob bantására az emberi géniusz gyümölcsét így fordítják az ember, és annak léte ellen. A tudomány és a technika jelenlegi forradalma ma behatol a világ minden részébe. Jellemzője, hogy soha nem lálátott mértékben bővülnek az emberi ismeretek, új tudományos diszciplínák keletkeznek. Behatolnak a mikrovilágba és a kozmikus térségbe, új energiaforrásokat, új anyagokat fedeznek fel, korszakos jelentőségű technológiai folyamatokat érvényesítenek és rendkívüli méreteket öltött a tudományos-műszaki információ és dokumentáció terjedelmének növekedése. Jellegzetesen komplex jelenség és páratlanul dinamikussá teszi a termelést és az egész társadalmat. A tudomány és a műszaki fejlődés Időszinkronban áll és kölcsönösen ösztönző és feltételező módon kötődik a termelés minőségi változásaihoz és a további társadalmi szférák szükségleteihez. Ezekkel a tényekkel számolnia kell a mi politikánknak. Rendkívül fontos olyan káderek felkészítése, amelyek képesek megbirkózni az igényes feladatokkal. A szocialista társadalmi rendszer a legkedvezőbb feltételeket alakítja ki a tudomány és a technika széles körű fejlődésére, csupán az a feladat — ahogyan azt a Szovjetunió Kommunista Pártja XXIV. kongresszusa hangsúlyozta —, hogy teljes mértékben kihasználják a szocialista gazdasági rendszer előnyeit a tudományos-műszaki forradalom gyors megvalósítására. Ezeket a feladatokat a szocialista országok közösen teljesítik. A KGST tagállamai rendelkeznek a tudományos-műszaki forradalom teljes kibontakoztatásához szükséges valamennyi nélkülözhetetlen előfeltétellel. A szocialista rendszer létére támaszkodnak, hatalmas nyersanyagbázissal és jelentős anyagi-emberi erőforrással rendelkeznek, jellemzőjük a gazdasági növekedés nagy dinamikája és a sokrétű tudományos kutatóbázis. A szocialista tudomány erejét bizonyítja már maga az a tény is, hogy csupán a Szovjetunióban közel egymillió a tudományos dolgozók száma, ami az egész világ tudományos dolgozóinak több mint egy negyede. A fejlett szocialista társadalom feltételei között a tudományos-műszaki forradalom a kommunizmus anyagi-műszaki alapjai építésének fontos eszközévé válik. Mélyrehatóan befolyásolja a munkásosztály, a szövetkezeti parasztság és az értelmiség hivatásbeli és képzettségbeli összetételét, és megköveteli a lakosság kulturális és műszaki színvonalának állandó növelését. Minden dolgozó szüntelen művelése — beleszámítva a politikai művelést is —, nélkülözhetetlenné válik. A tudomány ós a technika jelenlegi fejlődése nagymértékben befolyásolja a szocialista kulturális forradalom fejlődését is és egyesül ezzel. A szocialista osztályok közeledésének hosszan tartó folyamatát és az új a munkásosztály vezette szocialista közösség kialakítását szorosan össze kell kapcsolni a tudományos-műszaki forradalommal és annak befolyásával a társadalom szociális öszszetételére. Ebben a folyamatban sor kerül a fizikai és a szellemi munka között fennálló különbség fokozatos felszámolására. Emellett állandóan nagyobb hangsúlyt kap a mérnöki-műszaki káderek széles körű és optimálisabb nevelése. A szocialista társadalmi viszonyok sokoldalú fejlődése, minőségi színvonalának növekedése és az, hogy fokozatosan kommunista társadalommá alakul át, a tudományos-műszaki forradalom szociális eredményei lényegét és tartalmát alkotja a szocializmus feltételei között. Ez gyakorlatilag megmutatkozik a termelés és az irányítás tudományosszervezési területének sokoldalú feladataiban, abban, hogy elkerülhetetlenül fejleszteni és tökéletesíteni kell a munkamegosztást, a kooperációt, szilárdítani kell a munkafegyelmet és egyre magasabb színvonalon kell kifejleszteni a munkához való szocialista viszonyt, biztosítani kell a munkaidő egyenletes és intenzív kihasználását és ki kell alakítani ennek érdekében a megfelelő anyagi és munkafeltételeket. A tudományos-műszaki forradalom előretörésével egyes revizionista botcsinálta teoretikusok és a szocializmus ellenségei a tudomány és az értelmiség szerepét felnagyítva tagadni kezdték a gyakorlat elsőbbségéről szóló marxista —leninista tézist, tagadni kezdték a munkásosztály — a haladás fő hordozója — vezető szerepét. Azt állították, hogy ezt a küldetést az elitnek kell átvennie, amely az értelmiség kiválasztott csoportjából áll. A valóságban ezekben és a hasonló koncepciókban nem az értelmiség szélesebb rétegeiről volt szó, hanem a hatalomra vágyó, politizáló agresszív körökről. A tudományos-műszaki forradalom folyamatában a munkásosztály szerepe — ahogyan azt a tények bizonyítják — semmiképpen sem csökken, hanem ellenkezőleg, nagymértékben nő. Hiszen ennek az osztálynak a politikai rendszerben elfoglalt jövő helyzete a fő szavatossága annak, hogy a tudomány és a technika az egész társadalom érdekeit fogja szolgálni. Elvégre a munkásosztálynak legsajátabb érdeke a tudományos-műszaki forradalom, mivel annak folyamán kialakulnak a feltételek saját politikai hatalmának megszilárdítására, valamint sokoldalú fejlődésére és történelmi küldetésük teljesítésére. Ebben az egész folyamatban átalakítja saját magát, növeli műveltségének és szakmai tudásának színvonalát és új gondolkodásmódot sajátít el. A munkásosztály vezető szerepe nem jelenti az értelmiség jelentőségének csökkenését, amely éppen ellenkezőleg, a munkásosztály vezetésével és azzal szorosan együttműködve haladó szerepet játszik. A szocialista integráció teljesíti a növekedés biztosítását célzó küldetését a termelésben, a társadalom irányításában, a tudomány- a kultúra és a művészet fejlesztésében. A pártnak legsajátabb érdeke, hogy az értelmiség megértse ezt a küldetését és felelőssen hozzájáruljon a tudományos-műszaki forradalom fejlődéséhez, hogy erre fordítsa minden alkotó erejét. A párt abból indul ki, hogy az értelmiség döntő többségének ugyanúgy az az óhaja, hogy alkotó képességét és tehetségét a haladás, az egész társadalom érdekében használhassa fel. Ami a mi hazánkat illeti, mélyen gyökerező meggyőződésünk, hogy a munkásosztály a párt vezetésével és szövetségeseivel megbirkózik a tudományos-műszaki forradalom igényes feladataival. Hiszen rendelkezünk erős és fejlett anyagi-műszaki bázissal, sokrétű és szakképzett káderekkel ellátott kutatóhálózattal. Emellett közismert munkásosztályunk magas kulturális fejlettsége és képessége. A lakosság művelt(Folytatás a fi. oldalon)