Új Szó, 1972. október (25. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-30 / 256. szám, hétfő

Az ideológiai munka ffi feladatai a CSKP XIII. kongresszusa után (Folytatás az 5. oldalról) sége és kulturális színvonala terén a legfejlettebb államok közé tartozunk. ; Beszéljen a statisztika: 1971-ben a tudományos kutatás szakaszán több mint 145 ezer ember dolgozott. A népgazdaság minden ezer dolgozójára több mint 20 tudós és kutató jut. 1970-ben az összlakosság több mint 16 százaléka rendelkezett teljes közép- és főiskolai végzettséggel. Joggal bízunk abban, hogy munkásosztályunk, szövetkezeti parasztságunk és értelmiségünk a kommunista párt vezetésével teljesítik a szocialista társadalom fejlesztésével összefüggő feladatokat. Elvtársnök és Elvtársak! A legfontosabb kérdések közé — amelyeket pártunk ma megold — tartozik a szocialista állam és a szocialista demokrácia fejlesztése is. Ezen a területen is döntő fontosságú szerepe van a munkásosztálynak, amely — ahogyan azt Husák elvtárs pártunk XIV. kongresszusán hangsúlyozta — öntudatával, szervezettségével és forradalmi tapasztalatával a szocialista hatalom, a nép forradalmi vívmányainak látható szavatolója, az az alapvető erő, amely valamennyi dolgozó érdekében előre viszi a társadalom fejlődését. A munkásosztály vezető szerepének megszilárdítása, a dolgozók osztálykötelékének elmélyítése a Nemzeti Front keretében, az ifjúság és a nők tevőleges részvételének növelése, valamint társadalmunk politikai és eszmei egységének sokoldalú megerősítése befolyásolja szocialista államunk és egész politikai rendszerünk fejlődését és a szocialista demokrácia elmélyülését. Szocialista államunk, mint a munkásosztály alapvető eszköze amely a munkásosztály hatalmát valamennyi dolgozóval való szövetségben gyakorolja, az igazi demokrácia állama volt és az ma is, és a néphatalom minden fokon érvényesül. A szocialista demokrácia kérdése körül éles ideológiai küzdelem alakult ki. amelyben tükröződik a jelenlegi világban végbemenő osztályharc. Az imperialista burzsoázia és csatlósai számára minden hazugság és rágalom jó arra, hogy kétségbe vonja a szocialista rendszer demokratizmusát, és leplezze a burzsoá demokrácia valódi osztályjellegét. A kapitalista világban élő ember tudatát naponta elárasztják a különféle fantazmagóriák, hazugságok és féligazságok jégverésével. A konszolidáció folyamatában hazánk rendkívül dühös támadások célpontja lett. Ennek a kampánynak szemmel látható politikai funkciója volt és van, és ismét bizonyítja a burzsoá állam osztályjellegéről szóló lenini tétel Igazságát. A burzsoázia az egész kizsákmányoló embertelen rendszerét min lenkor az áldemokrácia palástjával leplezte. Hatalmas Ideológiai apparátust alakított ki, amelynek az volt a fő feladata, hogy álcázza a hatalom valódi jellegét a kapitalista országokban és rágalmazza a szocialista rendszert. A kapitalizmus védelmezőinek elméleti fegyverzetében különleges helye van a fogalmak elferdítésének. Beszélnek az úgynevezett „tiszta demokráciáról", amelyet ellentétbe állítanak a szocializmussal. Lenin már a Kautskyval folytatott vitában is meggyőzően bebizonyította, hogy az úgynevezett „tiszta demokrácia" puszta csalás,mivel a demokrácia mindenekelőtt államforma, az állam pedig a politikai osztályhatalom eszköze. Az, amit a jobboldali opportunisták Csehszlovákiában demokratikus szocializmusként tüntettek fel, a valóságban a szocialista demokrácia proletár osztályjellegének tagadása, a burzsoá típusú demokráciához való fokozatos visszatérés vtflt. De akárhogyan törekedik a burzsoázia arra, hogy megszépítse a burzsoá demokráciát megcáfolhatatlan igazság marad, hogy a valódi hatalom a monopóliumok és a pénzoligarchia kezében van. A néprétegeknek gyakorlatilag nincs lehetőségük arra, hogy döntsenek a gazdasági és a politikai élet kulcsfontosságú kérdéseiben, habár a monopóliumok hatalmas eszközöket fordítanak arra, hogy azt a benyomást keltsék, mintha ez valóban így lenne. A válságos időszakban sokat hallottunk arról, mintha a tőkés országokban a szólásszabadság és a kritika lehetőségei határtalanok lennének. Ez sem volt más, mint egy hatalmas csalás. Milyen szabadsága lehet az egyszerű polgárnak, a dolgozó embernek, ha a hatalom minden eszközét — beleszámítva a fő tömegtájékoztatási eszközöket is — a monopolista csoportok ellenőrzik? A valóságban ez az egész úgynevezett szólásszabadság, amelyet a burzsoá társadalmi feltételek között engedélyeznek, nem más, mint a közA tudományos-műszaki forradalom nagy távlatokat és lehetőségeket ígér a fiatal nemzedékünk számára, arra, hogy érvényesíthetik lendületüket és alkotó képességeiket. Amíg -a kapitalista államokban a tudomány és a technika fejlődése elmélyítette a dekandens tendenciákat, és az erkölcsi bomlás és a fiatal emberek nagyobb része számára a távlatok és létbiztonság elvesztését jelenti, addig a szocialista társadalomban a fiataloknak minden feltétel adva van az egészséges fejlődésre és a konstruktív tevékenységre. A tudományosforradalom a szocializmus számára páratlan távlatokat nyit, a kapitalizmus számára pedig a szociális forradalom kezdetének közeledtét jelenti. vélemény megtévesztése, a Szovjetunió és a többi szocialista államok rágalmazása, a haladó tényezők gyalázása és terrorizálása. Nem téveszthet meg bennünket, hogy csökkenteni igyekeznek a szociális igazságtalanság néhány olyan kiáltó példája miatt a közvélemény haragját és elégedetlenségét, mint például a vietnami háború, és ezért bizonyos mértékű kritikát engedélyeznek, vagy lehetőséget nyújtanak egyes személyek rivalizálására a választási kampányban akik igen sok ígéretet kiabálnak ugyan, de egy és ugyanarra törekednek. Az is igaz, hogy nem lehet a dolgokat leegyszerűsítve látni. A kapitalista országokban fejlődik a forradalmi küzdelem, tehát a haladó erők nyomására néha az uralkodó köröknek viszsza kell vonulniuk és engedélyezniük kell olyan bíráló hangot és akciót is, amelyek ellene irányulnak. De, amint számukra veszélyessé válnak, nem riadnak vissza a legdrasztikusabb hatalmi eszközök alkalmazásától sem. Ezt számos, a kapitalista világ jelenlegi eseményeinek példájával lehet bizonyítani. A kapitalista államoktól eltérően a szocialista demokrácia jellegét mindenekelőtt a termelőeszközök szocialista tulajdona határozza meg, mely ugyancsak a szocializmus és a kapitalizmus minőségi különbségének az alapja. A szocialista demokrácia kialakítja a valódi feltételeket arra, hogy a dolgozók nagymértékben részt vegyenek a társadalom igazgatásában és irányításában, az alapvető politikai, gazdasági és kulturális határozathozatalban. Helytelen lenne azt állítani, hogy a mi politikai mechanizmusunk hibák és problémák nélkül működik. Hogy nem kell javítani és tökéletesíteni. Mindent tanulni kell. A kormányzás művészetét is. Azt is meg kell tanulni, hogyan kell érvényesíteni a jogkört. A mi politikai rendszerünk fiatal és saját fejlődése folyamán állandóan tökéletesedik. A párt XIV. kongresszusa számos fontos határozatot fogadott el, amelyeknek az a céljuk, hogy minőségileg javítsák a párt és állami szervek, a nemzeti bizottságok, a társadalmi szervezetek munkáját, tökéletesítsék az Irányítás és az ellenőrzés rendszerét. Valamennyi párt- és állami szerv, és az egész Nemzeti Front elsőrendű kötelessége, hogy az egyes intézkedéseket következetesen valósítsa meg a gyakorlatban, mivel a szocialista demokrácia céltudatos kibontakoztatása szilárdítja egész rendszerünket. A Nemzeti Frontot tartjuk a munkásosztály és a kommunista párt vezette dolgozók osztályszövetsége megtestesítőjének, szocialista társadalmunk további fejlődését biztosító fontos tényezőnek. A Nemzeti Front szervezetei és részlegei tevékenységének az a küldetése, hogy a szocializmus elvein egyesítse a társadalmi osztályok és rétegek érdekeit, és az építőprogram megvalósítását szolgáló aktivitásra ösztönözzön. A szocialista demokrácia biztosítja az egyéni, a csoport és az össztársadalmi érdekek összhangját. Emellett minden egyénnek joga és szabadsága van olyan szociális biztonsággal és a társadalmi érvényesülés olyan lehetőségével rendelkezni, amelyet a tőkésországok nem nyújthatnak. Azonban elképzelhetetlen, hogy az állampolgár csak a saját jogaival éljen, és ne teljesítse a társadalommal szembeni kötelességeit. Hogy egyoldalúan a saját igényeit érvényesítse és ne vegyen részt az értékek alkotásában. Az egyéni érdekeket és szükségleteket az össztársadalmi érdekekkel és szükségletekkel összhangban kell kielégíteni. A párt, az állami és gazdasági szerveknek és társadalmi szervezeteknek következetesen őrizniak kell ezeket az össztársadalmi érdekeket, és nem szabad megengedniük, hogy ezeket alárendeljék egyének, vagy csoportok érdekelnek. A jobboldali opportunisták a szocializmus elleni kirohanásaik alkalmával szándékosan és előszeretettel helyezték az egyéni és csoportérdekeket a társadalom érdekei fölé. E taktika célja az volt, hogy szétverjék a dolgozók egységét, amely súlyos forradalmi harcok eredménye és a szocialista rendszer alapvető tartóoszlopa. Megmutatkozott ez többek között abban is, amikor alattomos támadást intéztek a szakszervezeti mozgalom egysége ellen. Az egyes szövetségek érdekeit az egész szakszervezeti mozgalom érdekei fölé helyezték, az egyes foglalkozások érdekeit az osztályok érdekei fölé. Mindezt álszent módon a demokrácia elmélyítésének tüntették fel, holott a valóságban a munkásmozgalom, a dolgozó nép egységének szétrobbantásáról és ezzel a szocialista demokrácia tagadásáról volt szó. A jobboldali opportunista erőknek a számos becsületes embert is megtévesztő demagógia és kényszer ellenére sem sikerült a maguk oldalára állítani a munkásosztályt. Mint ismeretes, a szakszervezeti mozgalomban eredményes volt a konszolidáció folyamata. Ismét szilárd a dolgozók egysége, érvényesül a párt vezető szerepe és a szakszervezetek rendkívüli nagy mértékben törekednek a népgazdasági terv teljesítésére, széleskörűen szervezik a szocialista munkaversenyt, és tagságukat a marxizmus—leninizmus szellemében nevelik. Mindez szálka az imperialista burzsoá körök és a vereséget szenvedett jobboldali csoportok szemében, amelyek szívesen látnák, ha a szakszervezetek sztrájkokat szerveznének és ha a párt ellenzékét képeznék. Ezért rágalmaznak azzal, hogy „államosították", „bürokratizálták", „totalizálták" stb. a szakszervezeteket. Mindez szöges ellentétben áll az egészséges logikával, hiszen a dolgozók, akik a hatalom birtokában vannak, saját legnagyobb létszámú tömegszervezetükben, a szakszervezetükben egyesülnek és nem lehet érdekük, hogy szakszervezeti szervezetük veszélyeztesse munkájuk eredményét és lerombolja mindazt, ami hazánk jelenlegi és jövő életének alapját képezi. Ellenkezőleg, az a legsajátabb érdekük, hogy a szakszervezeti mozgalom maximális mértékben járuljon hozzá a társadalom sokoldalú fejlődéséhez, erősítse és védelmezze a szocialista rendszert, a szocializmust, a kommunizmust és a proletár szolidaritás szellemében nevelje a dolgozókat, és biztosítsa alapvető gazdasági, szociális éo kulturális érdekeiket. Mindezen cél megvalósítja a szakszervezet forradalmi küldetését a szocializmusban. Hasonló szerepük van — saját, specifikus küldetésük keretében — a Nemzeti Front többi szervezeteinek ls. Azok az eredmények, amelyeket a szocialista demokrácia fejlesztésében az 1968—1969. évi felfordulás után elértünk, egyértelműen bizonyítják, hogy pártunk tevékenységében következetesen érvényesítik a kommunista és munElvtársnök és Elvtársakt Pártunk elsőrendű feladatai közé tartozik — ahogyan a XIV. kongreszszus hangsúlyozta — az, hogy céltudatosan neveljük a lakosságot a szocialista hazafiság és a proletár internacionalizmus szellemében. Mindnyájan tudjuk, hogy milyen károkat okoztak a jobboldali opportunista erők éppen ezen a területen. Már a Tanulságokban is rámutattunk, hogy nélkülözhetetlenül szükség lesz megvizsgálni, miért sikerült az antikommunista erőknek kihasználni számos ember tiszta és őszinte hazafias érzelmeit a nacionalista és a szovjetellenes hisztéria előidézésére, és milyen hibákat követtünk el ezzel kapcsolatban a nevelésben, az egész ideológiai munkánkban. A hazafiasság minden becsületes ember természetes tulajdonsága. Az emberek ősidők óta szeretik nyelvüket, szülőhelyüket, hegyeiket és síkságaikat, falvaikat és városaikat, szeretik saját népüket, annak kultúráját és haladó hagyományait. A hazafiság az ember nemes érzéseinek a megnyilvánulása. aki szereti a hazáját, az hajlandó meghozni érte a legnagyobb áldozatot, és ha szükséges, saját életét is feláldozza érte. Az uralkodó kizsákmányoló osztályok mindenkor arra törekedtek, hogy ezeket a nemes érzéseket saját osztályérdekeik számára használják ki. Saját magukat tüntetik f9l a nemzet megtestesítőiként. Annak képviselőiként és harácsoló agresszív céljaikat azonosítják az egész nemzet, az egész nép érdekeivel. Osztályegoizmusból felszítják az összeférhetetlenséget és a gyűlöletet egyik nemzetben a másik iránt és a hazafias érzéseket átalakítják összeférhetetlen nacionalizmussá és sovinizmussá. A forradalmi munkásmozgalom alakulásától kezdve, a proletariátusnak az internacionalista osztályegységért és a tőke uralma ellen vívott első harcaitól kezdve, a nakáspártok legutóbbi moszkvai tanács* kozásából eredő döntéseket. Ezen a tar nácskozáson ugyancsak hangsúlyozták, hogy minden pártnak meg kell szilárdítania a szocialista államot, úgy, hogy mindenkor képes legyen megvédeni a dolgozók érdekeit. A kommunisták legfontosabb internacionalista kötelessége, hogy védelmezzék a szocialista rendszert és annak forradalmi vívmányalt a belső és külső ellenség ellen. Ez is arra kötelez bennünket, hogy szüntelenül erősítsük államhatalmi szerveink tekintélyét. Nem véletlenül törekedtek a jobboldali opportunisták és az antiszocialista erők olyan lázasan arra, hogy ezeket a szerveket felbomlasszák, úgy, hogy ne teljesíthessék a szocialista rend védelmével összefüggő küldetésüket és akcióikat, dolgozóink biztonságát és állampolgári jogait. Fontos kötelességünk tiszteletben tartani a CSSZSZK és szövetségeseink fegyveres erőit, amelyek hivatottak arra, hogy védelmezzék népeink békés életét, és határaink érinthetetlenségét. Nagy tiszteletet érdemelnek ugyancsak a közbiztonsági testület és a népi milícia tagjai, akik végtelenül becsületes és jelentős küldetést teljesítenek a szocialista rend védelmében, népünk nyugodt munkájának biztosításában. Valóban meglepő, ha valaki kifogásolja, hogy hatalmi szerveink üldözik azokat, akik megsértik államunk törvényeit. Elvégre a hatalmi szervezeteknek mindenütt ez a funkciójuk és a szocialista törvényesr ség megszilárdítása, valamint a szo* cialista demokrácia fejlesztése megköveteli, hogy határozottan eljárjunk törvényeink minden megsértője ellen, a köztulajdon fosztogatói és a többi közveszélyes elemek ellen csakúgy, mint azok ellen, akik törvényeinkkel ellentétben fenyegetik népünk fórra* dalmi vívmányait, megkárosítják és felforgatják szocialista rendszerünket. A jogtudomány területén dolgozó teoretikusaink elsőrendű feladata, hogy kidolgozzák a szocialista állami* ság fejlődésének számos sürgető kér* dését. Azokat a kérdéseket, amelyek összefüggnek a jogrend stabilitásával, valamennyi állami és gazdasági szerv és társadalmi szervezet tevékenységé* nek tökéletesítésével és lényeges javításával. Ebből ered az a követelmény is, hogy ápolni kell állampolgáraink jogtudatát, jog- és Igazságérzékét, és ügyelni kell arra, hogy az állampolgárok minél jobban elsajátítsák jogszabályainkat. Hogy kifejlődjön bennük a törvény és a törvény betartása iránti tisztelet. Emellett szükségszerűen hangsúlyt kell helyezni a különféla bűncselekmények megelőzésére. Ez természetesen nem csupán a teoretik kusok és a jogászok, hanem valamenynyi felelős irányítású dolgozó, pedagógus, újságíró, valamint a rádió és a televízió dolgozójának az ügye. cionalizmus volt az egyik legveszélyesebb fegyver a szocialista forradalom eszméi ellen. Marx és Engels már a nemzetközi forradalmi munkásmozgalom első pogramjában, a Kommunista Kiáltványban leleplezte a nacionalizmus veszélyét és egyidejűleg bebizo* nyitotta, hogy a proletariátusnak a kapitalizmusban nem lehet valódi hazája, mert a burzsoázia embertelen kizsákmányolással, elnyomással és nyomorral megfosztja őket ettől a hazától, kiűzi őket hazájukból és arra kényszeríti, hogy a nagyvilágban keressék a megélhetést. Csak a szocialista forradalom győzelme teszi lehetővé, hogy a nép saját otthonát valóban virágzó hazává változtassa. Korunkban, amikor az imperializmus elvesztette történelmi iniciatíváját, amikor a fejlődés fő irányát a szocialista világrendszer határozza meg, a nacionalizmus még veszélyesebbé vált. Egyike az antikommunista erők legfontosabb eszközeinek és ezek az erők hatalmas eszközöket fordítanak a nacionalizmus különféle formáinak életben tartására és előidézésére, és az imperialistaellenes front gyengítésére. Az antikommunizmus elsősorban az egységes szocialista világrend felbomlasztására törekszik. Arra, hogy annak egyes részeit elválassza a Szovjetuniótól, mint a gazdaságilag és katonailag legerősebb országtól, amely valamenynyl Imperialistaellenes forradalmi erők alapvető támasza. A kommunistaellenes erők által ilyen vagy olyan formában kifejlesztett nacionalizmus törvényszerűen a szovjetellenesiégben torkollik és a je- saJ lenlegl antikommunizmus malmára hajtja a vizet. Ezért kitartóan, türel- 1

9mesen és intenzíven fel kell számolni ' a nacionalizmus minden formáját és x. megnyilvánulását, és állampolgárainkat a szocialista hazafiság és a prole- w ä kollektíva teljesítményéért. (Folytatás a 7. oldalon) Ä szocialista demokrácia émwmM^l A szocialista hazafiság és a proletár internacionalizmus