Új Szó, 1972. október (25. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-30 / 256. szám, hétfő

Az ideológiai munka fi feladatai a CSKP XIV. kongresszusa (Folytatás a 3. oldalról] nalat, melyet újból megerősített a Csehszlovák Szocialista Köztársaság és a Szovjetunió 1970. május 6-i barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződése. A proletár internacionalizmus pozíciói, a szocializmus, a haladás és béke oldalán állunk, és a jövőben is ezeken a pozíciókon állunk majd. Soha sem felejtjük el, hogy Csehszlovákia nemzeti érdekei és a szocializmus osztályérdekei, csakis a Szovjetunióval és a szocialista közösség többi országaival való elvtársi egységben valósíthatók meg. A XIV. kongresszus által kitűzött feladatok teljesítésében elért eredmények kedvezőek. Ezért őszinte köszönetet kell mondani mindazoknak, akik ehhez hozzájárultak. Az élet azonban nem áll egy helyben. Ezt elsősorban nekünk kell tudatosítanunk, akik a kommunista jövő építőinek első soraiban állunk. Most olyan szakaszba kerültünk, amikor munkánk súlypontja az akciós és koncepciós jellegű igényes feladatok teljesítésére tevődik át. Társadalmi rendÚj emberek • Az új szocialista ember nevelésének folyamata feltételezi: — A marxizmus—leninizmus következetes érvényesítését a társadalmi életünk valamennyi területén, ennek alapján a párt vezető szerepének megszilárdítását, alkotó képességének fejlesztését, a tudományos kommunizmus gondolatainak megvalósítását és a munkásosztály vezető szerepének megszilárdítását a szocialista államban; — a dolgozók szocialista öntudatának állandó növelését. Ezt a szocialista öntudatot áthatja a szocialista hazafiság és a proletár internacionalizmus úgy, hogy hazánkban a szocializmus érdekeit és szükségleteit a szocialista közösség és a nemzetközi forradalmi mozgalom érdekeivel ós szükségleteivel megbonthatatlan egységben értelmezzük. A dolgozók, elsősorban a fiatal nemzedék tudatában el kell mélyíteni népünk haladó hagyományainak ismeretét, Csehszlovákia munkásmozgalma, és a CSKP történelmének ismeretét, és tiszteletet kell ébreszteni irántuk. Egyúttal el kell érnünk, hogy mindenki megértse a Szovjetunió szerepét a szocializmusért és a kommunizmusért folytatott történelmi küzdelemben s elsajátítsuk a Szovjetunió Kommunista Pártjának a többi testvérpárt és az egész nemzetközi kommunista mozgalom tapasztalatait; — a szocialista ember nevelését és kialakítását a burzsoá Ideológia és a kispolgári előítéletek, a múlt csökevényei és káros hatása elleni harcban. A XIV. kongresszus dokumentumainak szellemében a jobboldali opportunizmusnak és revizionizmusnak, mint főveszélynek a válságos időszak ideológiai dezorientáciőja valamennyi forrásainak leleplezését és felszámolását. Hatékonyan szembe kell helyezkednünk az imperializmus, elsősorban a mai antikommunizmus és antiszovjetizmus ideológiai diverziójának különböző formái ellen; — a szocialista kultúra, az iskolaügy és a tudomány fejlesztését és a feltételek kialakítását ahhoz, hogy a dolgozók egyre szélesebb rétegei emelhessék politikai, szakbeli és kulturális színvonalukat, hogy a szocialista állam minden polgárának kedvező feltételei legyenek személyisége fejlesztéséhez. Ezeket az igényes feladatokat nem oldhatja meg a pártnak csupán egy része. Az egész párt, minden kommunista, minden társadalmi szervezet állami és gazdasági szerv ügyévé kell válniuk. Mindenki, aki az iparban, a mezőgazdaságban, az építőiparban, a közlekedésben, az egészségügyben, az iskolaügyben, vagy hivatalokban dolgozik, tehát mindenkinek, aki kisebb vagy nagyobb kollektívát irányít, felelősséget kell éreznie az emberek öntudatáért, és a szocializmus iránti viszonyáért. Szem előtt kell tartanunk, hogy az Ä revizionizmus 5ik, Pelikán, Sviták, Lőbl és a hasonló emberek ma már nyíltan, sőt bizonyos adag kérkedéssel ismerik be, hogy hogyan készítették elő a bomlást szocialista társadalmunkban. Ellenforradalmi platformjuk nem keletkezett egyik napról a másikra. Fokozatosan, lépésről lépésre bomlasztották az egész ideológiai területet, és egész társadalmunkat. A csehszlovák jobboldali opportunisták elméleti konstrukciói nem voltak eredetiek. Minél jobban átvették a burzsoá ideológiát, minél jobban koszerünk valamennyi részének szervezői, szak- és ideológiai-politikai tevékenységével szemben napról napra nagyobb igényeket támasztunk. Nem elégedhetünk meg azokkal a mércékkel, amelyek szerint eddigi munkánkat értékeltük. Az igények egyre magasabbak. Az ideológiai kérdésekről tárgyaló mostani plénumnak határkővé kell válnia. Egész pártunk, az összes párt, állami és gazdasági szerv, a tudományos, ideológiai és kulturális intézmények irányzatában bátran hozzá kell látnunk, ami megoldatlan és új feladatok megoldásához a szocialista öntudat területén és társadalmunk egész felépítményében. Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának Elnöksége szükségesnek tartja, hogy társadalmi életünk valamennyi területén intenzív ideológiai nevelőmunka folyjon, melynek célja a jobboldalnak az ideológia területén elszenvedett vereségének betetőzése — amint ezt a XIV. kongresszus határozata megszabja, valamint az új ember — a fejlett szocialista társadalom öntudatos építőjének rendszeres kialakítása. - új erkölcsök ember, a konkrét munka és életkörnyezet viszonyai között alakul ki. Ez a környezet különböző gazdasági, politikai, ideológiai nevelő és erkölcsi tényező a múlt, valamint a régi és az új közti harc hatásának, az új szocialista életért folytatott harc hatásának eredménye. A nevelés folyamata bonyolult és sokrétű. Minden ember élete egyéni sorsot jelent, a legkülönbözőbb problémák megoldásával, megismételhetetlen személyes élményekkel, örömökkel és bánatokkal, nehézségekkel, sikerekkel és kudarcokkal jár. Mindenki, legyen bármilyen is a sorsa, számtalan kapoccsal fűződik az adott társadalmi környezethez, az ember élete elveszti értelmét, ha az ember el akar szigetelődni, vagy ki akar szakadni az emberi társadalomból. A polgárok életkörülményei, az egész társadalom politikája, gazdasága, kultúrája és ideológiája fejlődésével alakul ki. Az egyén élete csakis a haladó erőkkel való szövetségben, a közösségért végzett munkában kap értelmet. Mindenkinek megvan az életútja, de csakis az egyik út vezet minden egyén, valamint az egész társadalom szükségleteinek kielégítéséhez. És ez a szocializmus építésének közös útja. A párt sikeres tevékenységében rendkívül fontos szerepe van az elmélet és a gyakorlat megbonthatatlan elve szigorú betartásának. Ezen elv megértésének kedvezőtlen következményei vannak. A CSKP XIII. kongresszusa után a pártban és a társadalomban kialakult válságos fejlődés tanulságai című dokumentum egyértelműeri megállapítja, hogy a közelmúltban az ideológiai munka alacsony hatékonysága elsősorban abban rejlett, hogy nem kapcsolódott össze konkrét gyakorlati feladatokkal. A. Novotný munkáját az elmélet lebecsülése jellemezte. Számára az elmélet nem volt a helyzet elemzésének és a gyakorlati politikai döntésnek alapja és kritériuma. Az egyes szabályokat gyakran olyan lépések megindoklására használták, melyek nem feleltek meg mindig az objektív fejlődési irányzatoknak, szükségleteknek és lehetőségeknek. Ez fragmatizmushoz, a politikai távlatok elvesztéséhez, különböző illúziók kialakításához és következményeiben az Ideológia és a gyakorlat elszakadásához vezetett. Az elmélet és gyakorlat egysége elvének mellőzése — amint azt tapasztalataink is bizonyítják — mindig az egyes problémák osztályszempontú megítélésének gyengüléséhez, a munkásosztály vezető szerepének lebecsüléséhez, a párt vezető szerepének gyengítéséhez és az elméleti munka lemaradásához vezet. A jobboldali opportunista erők ezt ideológiai támadásra, a marxizmus—leninizmus fokozatos revíziójára és különböző kispolgári és polgári elméletekkel való helyettesítésére használták ki. Ezen az alapon kezdődött meg a jobboldali opportunisták és a szocialistaellenes erők közeledésének folyamata, amely a szocialista rendszer alapjai elleni közös támadáshoz vezetet. a vysočanyi összejövetelen akartak legalizálni. A Tanulságok megállapítják, hogy a jobboldal ezen az összejövetelen célú} tűzte ki a szovjetellenes platform elfogadását. Ez a platform különböző ultimátumszerű követelményeket támasztott a Szovjetunió Kommunista Pártja és a Szovjetunió iránt. A jobboldali erők közben a győztesek szerepében tetszelegtek, pedig a valóságban kudarcot szenvedtek. Nyíltan porklamálni akarták a Szovjetunió Kommunista Pártjával és a többi testvérpárttal való szakítást. Az illegális kongresszus szervezői ezenkívül beképzelten arra formáltak jogot, hogy kiközösítsék ezeket a pártokat a nemzetközi kommunista mozgalomból. Tagadni akarták a párt valamennyi forradalmi hagyományát, s marxista—leninista programelveit s a pártot nacionalista, soviniszta, szovjetellenes csoportosulássá akarták változtatni CSKP név alatt. Lakosságunk túlnyomó többsége ma már megértette, hogy a Szovjetunió és a többi szocialista ország internacionalista segítsége 1968 augusztusában megmentette országunkat a polgárháborútól és az ellenforradalomtól, megmentette Csehszlovákiában a szocializmust. Már soha senkinek sem szabad eltérítenie társadalmunkat, már soha sem szabad megismétlődnie a tragikus múltnak. A dolgozók szocialista öntudatának olyan fokát kell elérnünk, hogy minden helyzetben helyesen tudjanak orientálódni, hogy mindig megkülönböztessék a szocializmus valódi értékeit az ál értékektől, hogy mindig tudják, mit és hogyan kell védelmezni, fejleszteni és megszilárdítani, hogy már soha se váljanak az Ideológiai destrukció különböző, az antikommunista erők által alkalmazott álnok módszereinek áldozataivá. Elvtársak, ez valamennyiünktől függ. Mindig szem előtt kell tartanunk, hogy az imperializmus soha sem mond le céljairól. A mai imperializmus agresszív körei csak a Szovjetunió és a többi szocialista ország gazdasági, politikai és katonai hatalma állandó növekedése miatt voltak kénytelenek tudomásul venni, hogy a szocializmust nem pusztíthatják el katonai erővel. Az imperializmus ebből a realitásból kiindulva átértékeli egész stratégiai és taktikai eljárását. Míg a burzsoá körök a kommunizmus elnyomásáról a háború küszöbén való ingadozásról beszéltek és antikommunista kereszteshadjáratokat próbáltak szervezni, hidegháborút szítottak, ma az egységes szocialista államok társa> dalmi rendszerének ún. eróziójára törekszenek. E célból széles körű, nagyon rafinált ideológiai diverziót fejtenek ki. Széles kommunistaellenes koalíciót próbálnak kialakítani, amely magában foglalja az összes kommunistaellenes és szovjetellenes irányzatot, reakciós ideológiai fegyvertárakkal együtt. Széles körben kihasználják a korszerű műszaki eszközöket, az embereket nap mint nap óriási mennyiségű dezorientáló, rágalmazó, hazug nyomtatványokA téves A két ellentétes társadalmi rendszer békés együttélésének viszonyai között több esetben hamis illúziók születnek, melyeket a kapitalista országok haladó mozgalmainak egyes képviselői is magukévá tesznek, az osztálymegbékélés és az ideológia területén az együttélés lehetőségeiről. Az ilyen illúziók alaptalanok, de nagyon veszélyesek lehetnek. Nem egyeztethetőek össze a burzsoá és a marxista ideológia ellentétes osztályelvei. Nem egyeztethető össze a proletár internacionalizmus és a szocialista hazafiság a kozmopolitizmussal és a burzsoá nacionalizmussal. A proletár diktatúra nem egyeztethető össze a burzsoázia uralmával és a szocialista demokrácia a burzsoá demokráciával. Azok az elvek, amelyek a munkásosztály ideológiája és amelyen a burzsoázia ideológiája alapszik, összeegyeztethetetlenül ellentétetesek. Ideológiai és politikai ellenfeleink otthon és külföldön is azzal a ténnyel számolnak, hogy az opportunizmus nemcsak téves elméleti hozzáállások eredménye, hanem a mindennapi életben is előfordul, és az emberek anélkül kerülnek hatása alá, hogy azt tudatosítanák. Az opportunizmus mindenütt ott nyilvánul meg a gyakorlatban, ahol passzívak a párt irányvonalával szemben, ahol megsértik a párt irányvonalát és a demokratikus centralizmus, és a párton belüli demokrácia elveit. Opportunista módon jár el mindenki, aki megsérti a társadalmi érdekeket, ezeket helyi vagy csoportérdekekkel helyettesíti, az, aki megbékél és liherális a burzsoá nézetekkel és a kispolgári szokásokkal szemben, aki szétforgácsolja, aláássa és gyengíti az elvhű pártos állásfoglalást. Állandóan vissza kell térnünk a marxizmus—leninizmus számos alapszabályának megmakal árasztják el, azzal a céllal, hogy lehetetlenné tegyék a dolgozók helyes orientálódását, eltereljék figyelmüket az égető szociális problémákról és a forradalmi harc kérdéseiről. A válságos időszakban meggyőződtünk arról, hogy a szocializmus elleni ideológiai harcban hogyan használhatók fel a tömegtájékoztatási eszközök, a szocializmus állítólagos megjavítására vonatkozó új szocialista modellek propagálásának leple alatt. Ezek a modellek a valóságban az antikommunista központok mű' helyeiben születtek. Sohasem feledkezünk meg arról, hogy a tudományos ismereték nagy fellendülésének időszakában élünk. Míg a szocializmus a haladás érdekében használja ki a korszerű tudomány ismereteit, ugyanezt az imperialista reakciós politika saját céljainak szolgálatába állítja. A burzsoá propaganda és a revizionisták ezért báránybőrbe öltöztetik a farkast, álszocialista és álmarxista fraziológiával kendőzik igazi céljaikat. További munkánkban fontos, hogy ai ellenforradalmi erőkre politikai eszközökkel mértünk csapást. Nem ringatódzunk Illúziókban arra vonatkozóan, hogy beletörődtek volna veszteségükbe és lemondtak volna terveikről. Ki akarják várni az időt, fokozatosan pozíciókat és befolyást akarnak szerezni a kapitalista külföld, a különböző ellenzéki karrierista és aszociális elemek segítségével új garnitúrát és hálózatot akarnak kialakítani, kárt akarnak okozni a szocialista rendszerben, hogy előkészítsék a talajt egy új ellenforradalmi fellépéshez, amint erre alkalom nyílik. Az a tény, hogy a hatalmi pozíciókból eltávolítottuk a jobboldali opportunizmus képviselőit, még nem jelenti, hogy ideológiai befolyásukat teljesen hatálytalanítottuk. A nagy igyekezet ellenére még mindig hatnak egyes opportunista és revizionista koncepciók és nézetek, elsősorban az értelmiség egy részében. Naivak lennénk, és ártanánk ügyünknek, ha ezt nem vennénk észra. Több tény azt bizonyítja, hogy a jobboldali opportunizmus és revizionizmus különböző képviselői tovább élősködnek, szocialistaellenes és szovjetellenes hangulatot próbálnak szítani. A nemzetközi revizionista áramlat nézeteiből merítenek ihletet, ezeket a nézeteket terjesztik környezetükben. Abban bíznak, hogy a békés együttélés viszonyai között előbb vagy utóbb ideológiai lefegyverzésre kerül sor, és ezzel köti össze abba vetett reményüket, hogy visszatérhetnek a politikai életbe. Nem szabad elfelejtenünk, hogy többségük továbbra is _ a mi társadalmunkban él, megvannak kapcsolataik, ismeretségeik, tapasztalataik és rokonszenvet próbálnak keltent Ezért nagyon ébereknek kell lennünk. A jobboldali opportunista, revizionista erőket csakis a marxizmus—leninizmus következetes védelme alapján, a marxizmus tisztaságáért folytatott állandó harcban, tudományos elméletünk állandó fejlesztésével és érvényesítésével győzhetjük le. nézetek gyarázásához, melyeket a múltban helytelenül értelemeztek, vagy szándékosan félremagyaráztak. Ez vonatkozik pl. a tömegek és személyiségek történelmi szerepére, a tömegek és a személyiségek szerepére a társadalom forradalmi megváltoztatásában és a szocialista építés folyamatában. A személyi kultusz jogos bírálata sok esetben a személyiség érdemeinek és tekintélyének, szerepének tagadásává fajult, aminek természetesen negatív következményei voltak. Az igényes építőfeladatok teljesítése helyes viszonyt, tiszteletet feltételez mindenki munkája és társadalmi tevékenysége iránt, minden olyan ember munkája iránt, aki becsületesen teljesíti feladatait, felelősségteljesen irányítja a rábízott szakaszt, az alapszervezet elnökétől a főtitkárig, a nemzeti bizottság elnökétől a köztársasági elnökig, a munkástól, a mestertől az igazgatóig és miniszterig. Röviden, tiszteletttel kell viszonyulnunk mindazokkal szemben, akik becsületesen és lelkiismeretesen teljesítik feladataikat, tekintélyt kell élveznie az irányító dolgozóknak és funkcionáriusoknak. A felelős dolgozók te* kintélyének szándékos lebecsülése olyan eszköz, melyet ellenségeink a párt és a szocialista állam diszkreditálására használnak. A személyiség iránti tisztelet felújítására kifejtett törekvésnek másik oldala is van. Nem szabad megengednünk, hogy egyesek visszaéljenek funkciójukkal, és így érveket adjanak ellen- m feleiknek. £ A munkaeredmények a jó termékek, a jó termés a tudományos felfedezések, a lg nevelőmunka, az egészségügyi szolgáltatások, a járás, kerület vagy város köz- x. élete mögött mindig az élő embert — a jó munkást, mezőgazdasági munkást, kollektíva teljesítményéért. (Folytatás a 5. oldalon) pírozták a trockizmust, a jobboldali szociáldemokratizmust, a revizionisták és az Ernst Fischer, Roger Garaudy típusú árulók nézeteit, annál több energiát kellett fordítaniuk a közvélemény becsapására, annál jobban kellett lepleznük igazi terveiket, annál többet kellett hangoztatniuk a különböző jelzővel ellátott szociáldemokratizmusra vonatkozó jelszavaikat. Ez az álnokságuk leplezte a lassan terjedő ellenforradalmat, melyet 1968 augusztusa után