Új Szó, 1972. október (25. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-29 / 43. szám, Vasárnapi Új Szó

A HET KEPEKBEN VASÁRNAP 1972. október 29. A NAP kel — Bratislava: 6.34, nyugszik: 16.35 órakor A HOLD kel: 23.17, nyug­szik: 13.13 órakor NÉVNAPJUKON SZERETETTEL KÖSZÖNTJÜK NÁRCISZ— KLÁRA nevfi kedves olvasóinkat • 1667-ben halt meg GAB­RIEL METSU holland fes­tő, a kor holland életkép­festészetének kiváló mes­tere (szül.: 1629). • 1952 ben bocsátották ki a Cseh­szlovák Tudományos Aka­démia alapításáról szóló törvényt. A követke?ő tfJSZÚ tart ólmából A szocialista világrendszer, a fejlődés fő irányzatai Irta: K. Katusev, az SZKP KB titkára (III. rész) A forradalom katonái Balázs Béla írása A Barátság Házában Komlósi Lajos riportja Illyés Gyula portréjához Duba Gyula jegyzetei a Hajszálgyökerek margójára Előjáték az Urálban Örkény István novellája Egy család története Venyiamin Voroncov riportja A béke programja Balogh P. Imre írása BELPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK Miénk a gyár a bánya A Februári Győzelem után hazánk történelmében új fejezet kez­dődött, mely nemcsak politikai és társadalmi, hanem gazdasági té­ren is a népi demokratikus társadalmi rendszert megszilárdító, fontos intézkedések foganatosítását tette szükségessé. Az ipar ará­nyos fejlesztése, hálózatának bővítése és ésszerű, gazdaságos terü­leti elosztása központi irányítást igényelt, melyet egyedül a nagyobb villalatok Bemzeti gondozásba való helyezésével lehetett az igé­nyeknek megfelelő módon biztosítani. Először 130 iparvállalatot, nem sokkal később 500 nagykereskedést, 50 alkalmazottnál több egyént foglalkoztató özemet helyeztek nemzeti gondozásba. Annak ellenére, hogy Csehszlovákia a lebruári események előtt is az iparilag fejlett országok közé tartozott, iparának tervszerűtlen földrajzi felosztása és a kor igényeitől elmaradó géoparkja és a munkafolyamatokban megnyilvánuló szervezési fogyatékosságai, va­lamint egyéb hiányosságok — a nehéziparnak a többi inarágtól való lemaradása — következtében nem tudott eleget tenni azoknak a követelményeknek, amelyeket a szocialista országépítés rohamos üteme már a kezdet kezdetén megkövetelt. Az államosítás után si­került a szükségleteknek megfelelően átépíteni és bővíteni az ipart. Kezdetben főleg a nehézipar fejlesztése vált égetően szükségessé. A legfontosabb intézkedések megtétele ntán sikeresen teljesítettük a kétéves tervet, majd október 27-én jóváhagyta a Nemzetgyűlés a szocialista építés további sikereit biztosító első ötéves tervet. A szocialista társadalmi rendszernek a kaoitalizmnssal szembeni előnyei már a tervszerűen irányított ipari termelés kezdeti szaka­szában megmutatkoztak, ugyanis 1948-ban 8 százalékkal maeasabb volt hazánkban a termelés, mint 1937-ben. A munkások, techniku­sok szovjet munka tana sztala tok alapján bevezették üzemeinkben a többtermelést eredményező mnnkaversenvt. széles alapokra helyez­ték-az újítőmozgalmat. Az állam korszerűsítette a tulajdonában lé­vő üzemek gépparkiát. s az fij technológiai eljárások alkalmazásá­val olyan magas színvonalra emelte a termelést, melyre a múltban nem találunk példát Miénk lett tehát a gyár, a bánya s a reakció kuvíkolása ellenére jó gazdái lettünk az ipari létesítményeknek, melyeknek hálózatát és kapacitását évről évre bővítettük. Mindez persze nem varázsütés­re, egyik napról a másikra történt. Sokat kellett tanulni, kísérle­tezni. A fáradtságot siker koronázta, ugyanis pártunk vezetésével két hónap múlva már az ötödik ötéves terv harmadik évét kezdjük meg s vannak olyan üzemek, melyek néhány hét múlva már telje­sitik az 1972. év feladatát és Időelőnnyel látnak hozzá az eddigiek­nél sokkal munkaigényesebb jövő évi tervfeladatnk teljesítéséhez. A társadalom tulajdonában lévő gyárak, bányák, bankok bizton­ságérzetet adnak. Nemcsak anyagi, jogi biztonságot is. ugyanis az új munkamódszerekkel párhuzamosan kidolgoztuk a dolgozók vé­delmét szolgáló intézkedéseket is, nem is szólva arról, hogy orszá­gos viszonylatban évente milliárdokat fordítunk a dolgozók egész­ségvédelmére, szociális igényei biztosítására. Ezeket a javakat látva természetesen minden alkalmazott legsajátabb érdeke, hogy mun­kahelyén a maximumot nyújtsa, ugyanis a közösen kitermelt ja­vakból az elvégzett munkánk arányában részesedünk. Ezeknek a dolgozóknak a tábora napról napra bővül. Az államosítás ünnepén őket illeti tisztelet és elismerés. Űket, akik tudják: nagy és nehéz harcok árán jutottunk hozzá a létfenntartásunkhoz elengedhetetle­nül szükséges termelőeszközökhöz, s ezért figy vigyáznak rá, mint a szemük fényére. KOMLÓSI LAJOS KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK Finis ben Az Egyesült Államok 92. kongresszusa a múlt héten feloszlott és ezxel megkezdődött az elnökválasztás ntolsó fejezete. Ám még a kampány végén sem állíthatjuk, hogy tisztán körvonalazódnak a frontok. A közvéleménykntató intézetek előrejelzései (Harris, Gal­lup stb.) határozottan Nizonnak adnak esélyeket. A magát újból jelöltető elnök növeli előnyét a demokrata párti elnökjelölttel, McGovernnel szemben. Az elnökválasztás végső eredményét illető­en azonban senki sem meri letenni a garast. Az amerikai elnök­választások történelme ngyanis sok példával szolgálbat arra, hogy a döntő napon váratlan meglepetések történtek. A kutatóintézetek figyelme ezért inkább arra terjed ki, hogyan áll az elnökjelöltek szénája a nyolc legerősebb államban: Kaliforniában, Ulinoisban, Michiganben, New Jerseyben, New Yorkban, Ohióban, Pennsylvaniában és Tezasban. Érthető ls, hisz ezek az Unió ásvány­kincsekben leggazdagabb területei, itt vannak a monopóliumok leg­nagyobb iparvállalatai és részben a milliomos nagyfarmerek bir­tokai is. A visszás amerikai választási rendszerben az elnök meg­választásához szükséges 270 elektori szavazat közül 228-at ebben a nyolc államban adnak le. Nem kétséges, hogy ez a nyolc állam a konzervatív erők fellegvára. S ha most ezek az erők Nizon mellé állnak, világos, hogy mi célt követ az elnök politikája — szónoki fogásai és demagóg nagyhangú ígéretei ellenére. A Köztársasági Párt konvencióján jóváhagyott program lényegé­ben Nixon politikáját igazolja. Most, négy év elteltével kellő ta­pasztalatok alapján ezt a szemfényvesztés politikájának nevezhet­jük. Nixon 1968-ban megígérte a vietnami háború befejezését. Máig sem tartotta be szavát. Sőt, hatalmas amerikai légierődök súlyos bombatámadásai érik a sokat próbáltatott vietnami népet, miköz­ben Washington megbékélési készségét hangnztatja. Nixon zsonglőr­nek bizonyult a vietnami kérdésben. Vietnamizálási politikájával, amely korántsem oldja meg az indokínai kérdés lényegét, hanem az amerikai érdekekért folyó hadviselés terhét az ázsiai csatló­sokra hárítja, az amerikai választók egy részénél elérte, hogy lo­hadt ellenzékiségük e kérdésben. Ugyanis manapság az amerikai jelenlétet Indokínában elsősorban a rendkívül erős légierő képvi­seli, s ennek következtében csökkent az amerikai csapatok ember­anyag-vesztesége. Nizon taktikája arra irányul, hogy a szenátusban többségben levő demokratákra hárítsa a felelősséget a kudarcokért. Ilyen volt ma­gatartása a költségvetési javaslatokkal kapcsolatban is. Minden józan ítélőképességű ember tisztában van vele, hogy az Egyesült Államokban erősödő inflációs jelenségeket — az adók állandó emel­kedését, a folytatódó drágulást, a munkanélküliséget — elsősorban az elhúzódó indokínai háborúval kapcsolatos óriási kiadások okoz­ták. (A vietnami háború eddig 150 milliárd dollárba került.) Az utóbbi időben az a gyakorlat alakult ki az amerikai törvényhozás­ban, hogy az elnök megvétózta a neki nem tetsző javaslatokat, akár saját pártja ellenzékéből, akár a Demokrata Pártból indultak ki, s ha pedig az elnöki vétót leszavazaták — így történt a múlt héten is — választási fogásként rögtön megvádolta az ellenzéket, hogy gáncsoskodásával az ő „reálpolitikáját" akadályozza. A republikánusokéval szemben jóval haladóbb, de bizonytalanabb politikai alternatívát kínáló demokraták jelöltjének győzelme pil­lanatnyilag csak a véletlentől függ. A demokrata jelölt bázisa ugyan­is a kevésbé tekintélyes államokban, és az ügynevezett „harmadren­dű amerikaiak", azaz a négerek, indiánok, Puerto Rico-iak, mexi­kóiak stb. köreben van, akiknek hangját, sajnos, a tőke urai még el tudják fojtani. L. L. E heti karikatúránk A CSKP KB meghívására a múlt hét végén hazánkban tartózko­dott a Német Szocialista Egységpárt küldöttsége. Werner Lam­berz, az NSZEP KB titkára, a küldöttség vezetője és Vasil Bifak, a CSKP KB elnökségének tagja, a KB titkára szerződést írt alá a két testvérpárt együttműködéséről a propaganda és az agi­táció szakaszán f A ČSTK felvétele) Martin Dzúr hadseregtábornokot, a CSSZSZK nemzetvédelmi miniszterét, néphadseregünk Lengyelországba látogatott kül­döttségének vezetőjét jogadta Piotr Jaroszewicz, az LNK mi­nisztertanácsának elnöke is. (A ČSTK — CAF felvétele) Nem változnak az agresszió módszerei! (Ker s in rajza)

Next

/
Oldalképek
Tartalom