Új Szó, 1972. október (25. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-17 / 245. szám, kedd

Belpolitikai kommentár Tervek és terviavaslatok Megkezdődött az ötéves terv harmadik évi végrehajtási tervének előkészítése. A vállalatok kidolgozták tervjavaslataikat, s most a központi irányelvekkel egyeztetik őket. Az első tervjavaslatok láttán meg kell állapítani, hogy a vállalatok vezetői keveset tanultak az elmúlt évek tapasztalataibúi és sok esetben javaslataik jelentősen lemaradnak az irányelvek követedményei mögött. Ez a jelenség nem új, viszont éppen ezért megdöbbentő, hiszen nyilván, való: a központi irányelvek a társadalmi szükségletet fejezik ki, a kooperáció alapját képezik, mert az arányos iparfejlesztésből indulnak ki. A központi irányelvek jelentőségét nem kell külön hangsúlyozni. Társadalmunk fejlesztésének mértékét és arányait rögzítik, a CSKP XIV. kongresszusán elfogadott, majd a CSKP KB és az SZLKP KB februári ülésén konkretizált feladatokat tartalmazzák. Ebből a szeinpontbúl az irányedveknél alacsonyabb, kevésbé mozgósító tervjavaslatok arról is tanúskodnak, hogy sokhelyütt még túlteng a vállalati szempont a lehetőségek és szükségletek felmérésében. De tanúskodik ez a jelenség szakmai szűk látókörűségről is. A vállalatok vezetői igen gyakran panaszkodnak a kooperációs nehézségekre. Ezek valóban léteznek. De miért? Az egyik legjelentősebb ok éppen a központi, arányos fejlesztésen alapuló irányelvek figyelmen kívül hagyása az üzemekben. Ha az egyik vállalat elfogadja teljes egészé, ben a központi irányszámokat, a másik pedig nem, akkor nyilvánvaló, hogy az egymásra kapcsolódó termelési ágak együttműködésében zavar keletkezik. A kevesebbet vállaló üzemek gyártmányai hiányozni fognak a termelés más területén. Ez a több éves tapasztalat már rég megtaníthatta volna az üzemek élén álló embereket, hogy az irányszámok teljesítése már csak a zavartalan termelés érdekében is érdemes, sőt, szükséges mindenütt. Sajnos, jelenleg még az a helyzet, bogy pl. a nyugat-szlovákiai kerületben 11 vállalat az irányszámoknál magasabb tervjavaslatot dolgozott ki, viszont 26 vállalat az irányszámok alatt maradt. A magasabb irányszámokat elfogadó, vagy ennél is szilárdabb feladatokat vállaló üzemek közé tartozik a trenčíni Merina, a myjavai Armatúragyár, a vráblei Tesla, a nitrai Plastika, a trenčíni Ruhagyár, vagy a hlohoveci gyógyszergyár. Ezeknek az üzemeknek a vezetői és dolgozói példát mutatnak, hogyan lehet és kell elejét venni már a tervelőkészítés időszakában a jövőbeni kooperációs nehézségeknek. Érdekes és felette sokat ígérő kezdeményezéssel találkoztunk a ružomberoki V. f. Lenin Gyapotművekben. Itt az üzemi pártszervezet kezdeményezésére egy kísérletet kezdtek, amelynek célja már ebben az évben elérni a jövőre tervezett termelési szintet. Az 5 százalékkal megnövekvő tervet már decemberben életbe léptetik, s ezen a színvonalon akarják befejezni az idei évet. így megelőzik a januári nehézkes belelendülést és problémamentesen kezdhetik meg a felemelt feladatok teljesítését. Ennek érdekében a pártszervezetek a részlegeken és a műhelyekben, a szakszervezeti bizottságok és minden szintű vezető dolgozó sokoldalú agitációs tevékenységet fejt ki már szeptember elejétől. Minden egyes dolgozóval legközelebbi felettese aprólékosan megbeszélte, mit kellene tenni, hogy az öt — esetleg több — százalékos termelésnövekedést már ez év utolsó negyedében elérhessék. Itt közvetlen szerep jutott a dolgozók hozzászólásainak, sokan rámutattak: hol, mit kellene más munkahelyeken is módosítani, bogy az ő munkájuk folyamatos és eredményes lehessen. A mesterek a cégvezetőkhöz, azok az Szemés vállalatigazgatósághoz továbbították a hozzászólásokat, amelyeket most, október és november folyamán valóra váltanak. Minden egyes dolgozóval szocialista megállapdást kötöttek, amely lényegében szerződés a dolgozók és a vezetőség között. „Ha a vezetőség ezt és ezt megteszi, akkor én ezt és ezt elvégzem." A szocialista megállapodások valóra váltása decemberig megteremtheti a feltételeket, hogy a textilgyár már az idén a jövő évi terv színvonalán dolgozzék. A dolgozóknak ez az egyéni elkötelezettsége, bevonása a tervelőkészítésbe példamutató módja a jó munkának most, amikor a jövő évi tervről döntenek. A pártosság és elkötelezettség a terveüőkészítés időszakában azon mérhető, mennyire értik meg a vezetők és a dolgozók annak szükségességét, hogy a központi irányelveket maradéktalanul elfogadják és megteremtsék teljesítésük feltételeit. Ez elvi kérdés lett. A párt gazdaságpolitikájának megvalósításáról van szó, s minden színtű vezető politikai érettségének próbaköve, mennyire képes a központi irányelvek követelményeihez igazítani vállalatának tervjavaslatát. VÍG VILMOS Nemzetiségi politika és internacionalizmus Ezekben a hetekben ia szovjet sajtóban sok írás Jelenik meg ezzel a közös címmel: „ötven éve". Decemberben lesz fél évszázados az 1917. évi szocialista forradalomból született szovjet köztársaságokat egyesítő szövetség. A Szovjetunióban ezt a jubileumot alkalomnak tekintik arra, hogy a világnak számot adjanak a megtett útról, az elért eredményekről. Az októberi forradalom a szocialista átalakulás útjára vezette a volt cári birodalom népeit, s ugyanakkor imperialistaellenes, kizsákmányolásellenes osztályjellegével életre hívta a nemzetközi szolidaritás eszméjét. Ez az elv mind világviszonylatban, mind a szovjet kül- és belpolitikában megvalósul, és érvényesül a történelem első szocialista típusú föderatív államának népei közötti kapcsolatokban. Ez a kapcsolat valójában az eszmék közösségét jelenti, ami sokkal több, mint a puszta al' kotmányjogi alap. A szocializmus a népek egymás közötti viszonyát olyan színvonalra emeli, amelyen egy hatalmas, jogi formulával kifejezhetetlen hatóerő érvényesül: a kölcsönös, testvéri segítség. És ez mind anyagi, mind szellemi téren jelentős mértékben érezhető. Az egyenlőség hangoztatása üres szó, ha nem jár együtt a gazdasági egyenjogúsággal. A hajdani cári Oroszország népei, miután létrehozták szövetségüket, megvalósították a gazdasági egyenlőséget, bár ami a fejlettségi fokot illeti, az rendkívül eltérő volt. A nemzetek gazdasági színvonalának kiegyenlítése az internacionalizmus egyik sarkalatos kérdése volt és az napjainkban is. 99 és 201. Mit jelentenek ezek a számok? A szocialista építés évei során a Szovjetunió egész ipari termelése 99-szeresére nőtt. Örményországé viszont 201-szeresére. Kirgiziáé 211-szeresére, Kazahsztáné 158szorosára, és így tovább. Ez a kiegyenlítődés dinamikája, amiből kitűnik, hogy egyes népek gazdasági potenciáljának megteremtése kétszer-háromszor annyi erőforrás igénybevételét kívánta meg, mint amennyit a magasabb szinten álló köztársaságok gazdasága kötött le. 0 és 1345 és 13 000. Az első két szám az Azerbajdzsánban a forradalom előtt és ma létező egyetemek és főiskolák száma. Az utóbbi kettő azt mutatja, hány orvosa volt ennek a köztársaságnak akkor és hány van ma. Sok nemzeti köztársaságnak a nullánál kellett kezdenie közoktatási és egészségügyi rendszere kifejlesztését. A forradalom előtti Oroszország lakosságának csaknem háromnegyed része írástudatlan volt. Azóta a szövetséges köztársaságokban teljes egészében felszámolták az analfabétizumst. Az e téren elért eredmények is közvetlenül következnek a Szovjetunió népeinek internacionalista egységéből, amely a legkedvezőbb feltételeket biztosította ahhoz, hogy közkinccsé tegyék a kultúra értékeit. Mind saját nemzeti kultúrájuk, mind a többi szovjet nép kultúrájának, mind pedig az egyetemes kultúrának az értékeit. A nemzeti kérdés megoldása annyi, mint a köztársaságok egyenlősége, a legkedvezőbb körülmények biztosítása szociális és gazdasági problémáik megoldásához, formájában nemzeti és szocialista tartalmú kultúrájuk felvirágzása, a Szovjetunió összes szocialista nemzetei és nemzetiségei nyelvének sokoldalú fejlesztése. Több mint negyven nép, amelynek a múltban nem volt saját ábécéje, a szovjet korszakban alakította ki irodalmát. A nemzeti kérdésnek a szocialista internacionalizmus szellemében való megoldása a többi között az egyes népek sokoldalú fejlődése érdekében az összes nemzeti erő tömörítését jelenti. A nemzeti köztársaságok állami létének eűszakíthatatlan egységét a demokratikus centralizmus és a szocialista föderalizmus, a szovjet szocialista demokrácia elvei alapján. Ez a megállapítás az SZKP Központi Bizottsága határozatából való, amelyet a Szovjetunió fennállása 50. évfordulója előkészítésével kapcsolatban hozott. Ez a meghatározás az internacionalizmus elve dialektikáját helyezi a középpontba. Feltárva az egyes nemzetek előtt megnyitó lehetőségeket egyúttal elveti a nacionalizmust, a nemzeti önzést. Ugyanakkor megteremti a nemzetek sokoldalú együttműködésének, ideológiai, anyagi és kulturális egyesülésének alapját, egyben számításba veszi az egyes nemzetek igényeit, amelyeket szociális, földrajzi, történelmi és néprajzi sajátosságaik szabnak meg. A Szovjetunió külpolitikájában — a más országokban végbemenő szocialista átalakulás és a nemzeti felszabadító mozgalmak iránti — internacionalista szolidaritás jut kifejezésre. Ez az internacionalizmus a népek társadalmi és nemzeti felszabadulásával járó folyamatok szoros összefonódásából és kölcsönhatásából következik, tehát korunk objektív törvényszerűsége. A Szovjetunió és a többi testvéri szocialista ország nagy felelősségtudattal teljesíti internacionalista kötelességét a nemzetközi küzdőtéren. A vietnami hazafiak ügyének és az arab népek igazságos harcának határozott támogatása, kompromisszumot nem ismerő gyarmatosításellenes álláspont. A Saovjetunió és a többi szocialista ország segítségével a fejlődő országokban épült ipari központok, kulturális, tudományos és műszaki objektumok százai — mindebben szemléletesen megmutatkozik a szocializmus természetéből eredő internacionalizmus következetessége. A szovjet kommunisták XXIV. kongresszusán elfogadott aktív békeprogram a legteljesebb módon juttatja kifejezésre a sok nemzetiségű szocialista állam politikájának internacionalista jellegét és tartalmát. Ez az állam a felszabadulásukért és függetlenségük megszilárdításáért küzdő népek őszinte barátja, az imperialista önkény megszüntetéséért és a tartós békéért folyó küzdelem következetes harcosa, az emberi haladás szolgálatában a népek közt kibontakozó együttműködés szószólója. Szpartak Beglov (APN) MINDENKI SZOCIALISTA MÓDON (Tóthpál Gyula felvétele) (Folytatás az 1. oldalról) kibuntakoztatására. S mivel jövőre, majd az azt követő évben is jelentős események évfordulóját ünnepeljük, ez a tény újabb lehetőséget kínál a politikai nevelőmunkánk, valamint gazdasági eredményeink javítására. A járási szervek tudatosították felelősségüket a CSKP XIV. kongresszusa határozatának teljesítéséért s figyelembe véve a szakszervezetek VIII. kongresszusának a dolgozókhoz intézett felhívását, elhatározták, hogy figyelmüket négy fontos területre összpontosítják. Első helyen a politikai, a kulturális és nevelőmunka, a társadalmi tevékenység, valamint a lakoss íg védelmi felkészültségének fejlesztését említik. A nemzeti bizottságok tevékenységét a választási programok teljesíté ;ére összpontosítják. A képviselőket arra vezetik, hogy aktívan elősegítsék a dolgozók bevonását az irányításba, a közügyek intézésébe, s mind lakóhelyükön, mind munkahelyükön részt vegyenek a társadalmi munkában. Gondot fordítanak az álla npolgárok jogi ismereteinek bővítésére, a szocialista együttélés normáinak megtartására, hogy az állampolgárok jobban tudatosítsák: jogaik és kötelességeik szerves egységet képezni ik. Módot keresnek arra, hogy az eddiginél hatékonyabba i megmagyarázzák az egyéni és a társadalmi érdekek közötti kapcsolatokat. A felhívás második pontja — a munkakezdeményezés kiszélesítése — főként abban tér el a galáľitai felhívástól, hogy felölel m nden munkahelyet a járás területén, így a központilag irányított üzemeket és intézményeket is. Az üzemekben minőségi változást szeretnének elérni az újítómozgalomban. A jövő évben a realizált újítási javaslatokkal tízmillió, 1974-ben pedig 11 millió korona megtakarítást akarnak elérni. Nagyon lényegesnek tartják a műszaki értelmiség aktivizálását. A Túróéi Gépgyárban szerzett tapasztalatok alapján megszervezik a mérnökök és technikusok versenyét. Minden jelentkező igazolványt kap, melybe bejegyzik a munkaterületén elért megtakarítást. Ebbe a versenybe 800 technikust akarnak bevonni és úgy irányítani munkájukat, hogy a versenyzők évente átlag tízezer korona értékű megtakarítást érjenek el. Az anyagnormák felülvizsgálásával alapot teremtenek az észszerűbb anyag-gazdálkodáshoz, az anyagtakarékossági verseny bővítéséhez. A munkaidő kihasználását — a munkakörnyezet javításával, a balesetek csökkentésével — 0,5 százalékkal akarják javítani. A martiniak felhívásának 3. pontja a lakosságnak nyújtott szolgáltatások bővítését, a 4. pont pedig a munka- és életkörnyezet javítását öleli fel. A három legfontosabb feladat A Banská Bystrica-1 Városi Nemzeti Bizottság felhívásának első pontja a martiniakéval azonas, a második a város fejlesztését, szépítését, a harmadik a szolgáltatások fejlesztését tartalmazza. A vnb a Nemzeti Frontba tömörült szervezetekkel karöltve a városi pártbizottság irányításával szervezte a kötelezettségvállalásokat, pontosan felmérte mire volna szükségük. Alapul vették az állampolgárok véleményét, a képviselők észrevételeit és így készítették el a Z-akció tervét. A vízvezeték-hálózat bővítésétől a játszóterek létesítésén keresztül a szauna építéséig 27 különféle nagy akciót valósítanak meg s ezek értéke több mint 39 millió korona lesz. Ezt a tervet a lakosság vállalásaira alapozták és két év alatt akarják teljesíteni. A városban szinte minden családot érint a szolgáltatások bővítésének terve, mivel a dolgozó nők munkájának megköny- t nyitásét jelenti. Az elmúlt évtizedben rohamosan fejlődött a város, új lakónegyedek épültek, de a lakosság számának növekedésével nem tartott lépést a szolgáltatások és az üzlethálózat fejlesztése. A következő két évben, a város lakóinak aktív hozzájárulásával ezt a hiányt is szeretnék pótolni. • • • Az elmúlt héten az S^NT a nemzeti bizottságokkal, az államigazgatással és a nemzetiségi ügyekkel foglalkozó bizottságának ülésén a képviselők elismeréssel szóltak a fenti kezdeményezésről. Néhány jnb már megvitatta a nemzeti bizottságok elnökeivel, miként dolgozzák ki válaszukat a felhívásra. Hangsúlyozták, nem az a lényeg, hogy szinte napok alatt elkészüljenek a válaszok, hanem az: mit válaszolnak Szükséges, hogy mindenütt megvitassák a lakossággal a martini és a Banská Bystrica-i felhívást, s az ő véleményük, a knnkrét, reális vállalások alapián készítsék el a választ, tudatosítva: ez újabb lépést jelent a választási programok maradéktalan teljesítéséhez vezető úton. -cs-