Új Szó, 1972. október (25. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-17 / 245. szám, kedd

iüBElEIBIlSSBBSIill - Ü J FILMEK• ••••••••••GDDDGED MINT A BAGOLY NAPPAL (olasz—froncig) A Leonardo Sclascia regénye alapján készült film tulajdonképpen a szicíliai maffia bűnösségét, erkölcstelenségét boncolgatja — egy gyilkosság kapcsán. Egy reggel halott férfit találnak az országúton, nem messze a falutól. A helybeliek közül senki nem tud semmit, az egész falu mély hallgatásba burkolódzik. Belloďí kapitány megkezdi a nyomozást. A bűnjelek a dúsgazdag don Marino tek tagjaival. A bosszútól, a kegyetlen és kíméletlen terrortól való félelem következtében eltorzul jellemük, de a maffia uszályából nincs kivezető út... A haladó szellemű olasz rendező izgalmasan pergeti a cselekményt. Keményen, kíméletlenül vall a maffia hatásáról, a személyiséget bomlasztó, kegyetlen és széttörhetetlen szorításáról. Damiani nem tartozik azon rendezők közé, akik újKézre került a maffia tagja... a Mint a bagoly nappal című olasz—francia film egyik jelenetében. házába vezetnek, ám a szicíliai „nagyhatalomra" nehéz bármit ls rábizonyítani — márcsak azért is, mert ott futnak össze a maffia szálai. S a maffiától mindenki retteg .... Damiano Damiani rendező, (aki egyébként északon született, de kitűnő ismerője a maffiaerkölcsnek) filmjében közvetve arra a kérdésre keres választ, sikerül-e valaha az olaszországi délen, Szicíliában megfékezni a maffia hatalmát. E szervezet korlátlan hatalmáról és önkényeskedéséről már számos filmet láthattunk (emlékezzünk csak G. Mingozzi, E. Petri, P. Germi, F. Rosi, vagy Lattuada alkotásaira), s ez a tény is e súlyos társadalmi probléma időszerűségét Igazolja. Damiani filmje annál is figyelemre méltóbb, mivel az alkotó a probléma szélesebb öszszefüggéseit próbálja megvilágítani; nem az a célja, hogy bemutassa e szervezőt kiépített hálózatát, hanem a tagok ténykedésének pszichológiai motívumait elemezve figyelmét azokra az egyénekre összpontosítja, akik akarva akaratlan a maffia hálójába kerültek és szövetkezSIMON BOLIVÁR szerű formákat és kifejező eszközöket keresve s ezekkel kísérletezve a nézőket látványos képkockákkal és hatásos megoldásokkal kápráztatják el. Realisztikus ábrázolásmódot választva szinte matematikai pontossággal szövi a cselekményt. Külön kell szólnunk a film szereplőiről, a főszerepet megformáló nagyszerű Franco Néróról, aki nagy rutinnal, kiérlelten alakítja Bellodi kapitány szerepét, a szép Claudia Cardináleról, aki méltó partnere F. Nérónak és Lee f. Cobbról, don Marino életrekeltőjéről. Az 1967-ben készült film még nem tartozik Damiani legkiforrottabb alkotásai közé, de már egy haladó szellemű rendezőre vall. Az azóta készült, s a múlt évi moszkvai fesztiválon bemutatott Egy rendőrfelügyelő vallomása az államügyésznek című műve, valamint A vizsgálat véget ért, feledje című alkotással (az idei Karlovy Vary-i szemlén versenyen kívül vetített film) már világosan jelzi, hogy Damiani töretlenül halad tovább a megkezdett úton. (spanyol) Részlet a Simon Bolivár című látványos szuperprodukcióból. Alessandro Blasetti, az olasz filmművészet „nagy öregje", évek hosszú során jobbára csak a kommerszfilmek világában mozgott. 1968-ban azonban kísérletet tett, hogy „igényesebb" témát vigyen filmre. Ennek eredményeként született meg a Simon Bolivár című spanyol— olasz—venezuelai koprodukcióé film, egy látványos történelmi freskó a 19. században élt latin-amerikai forradalmárról. Az alkotás tulajdonképpen Simon Bolivár romantikus vonásokkal tarkított élettörténete. A filmben az életrajzi mozzanatokat a főhős sorsát meghatározó társadalmi viszonyok és a politikai háttér megrajzolása egészíti ki, a rendezőnek ezt azonban nem sikerült eggyé ötvöznie. A film neves nemzetközi szereplőgárda közreműködésével készült. A címszerepet Maximilián Schell játssza — egyénien formálva meg a forradalmár alakját. További szereplők: Rosanna Schiaffino, Francisco Rabal, Cönrado San Martin. Teljesítményük vitathatatlan, bár kétségtelen, hogy a hangzatos nevek még inkább kidomborítják a film szuperprodukció jellegét, -ymTUDDMfllWU, <sV i mjsá ©1 LEVEGŐ-TARTÓSZERKEZEI Ü CSARNOKOK Ritka az olyan rendkívül egyszerű és mégis sok célra felhasználható épületfajta, mint az egyre szélesebb körben hódító felfújható csarnok. Nincs semmiféle mozgást vagy látást zavaró szerkezetvázuk, gyorsan felállíthatók, szétszedhetők, más helyre szállíthatók. Hazánkban is mind gyakrabban találkozunk ezekkel a félbevágott cilinderre emlékeztető, gazdaságosan alkalmazható sátorházakkal. Anyaguk műanyag, egyetlen tartószerkezelük a levegő. Alapötletüket valószínűleg a szabadtéri raktározás legegyszerűbb módja adta: a ponyvával letakart áruhalmaz. Valaki megállhatott egy ilyen raktárudvaron, s elnézve a ponyvákkal letakart áruhalmot, így gondolkodhatott: ha a ponyvák széleit légmentesen rögzíteni lehetne, s kompresszorral levegőt fújnának alá, a ponyva szépen az áru fölé domborulna, nem kellene minduntalan leszedni és visszateregetni. Az első időkben még takarékoskodtak. A kompresszorokat csak akkor működtették, ha hozzá akartak férni az áruhoz, egyébként a védőtető anyaga úgy borult az árura, mint régen a védőponyva. Miután azonban kiderült, hogy a kompresszorok működtetése jelentéktelen költséggel jár, állandó túlnyomást biztosítva, mindaddig felfújva tartották a szerkezetet, amíg csak ki nem ürült. Az ötlet igazi kifejlesztésére csak akkor került sor, amikor a modern textilipar ontani kezdte a különböző műszálakból készült, könnyű, tartós, tűznek, időjárásnak, szélnek ellenálló anyagokat. Nekik köszönhető, hogy a kezdeti kisebb méretekről mind nagyobbakra térhettek át. Ma már a 80 méter hosszú, 30 —40 méter széles és 12 méter magas ilyen építmények sem tartoznak a ritkaságok közé. Az anyagok szakítószilárdsága 5 cm széles csík esetében eléri a 250 kilopondot, s általában mínusz 25 foktól plusz 75 fokig, tehát jóformán minden éghajlaton alkalmazhatók. A gyárak kívánságára akár mínusz 50 fokos hidegnek ellenálló anyagot is készíthetnek már, tetszés szerinti színekben, sőt. fényáteresztő kivitelben is. A héjazat anyagán kívül már csak három tartozékra van szükség. A legfontosabb a kis teljesítményű konpresszor a túlnyomás előállítására. Az állandó belső túlnyomás mindössze 8—30 mm vízoszlopnyomásnak felel meg. A kinti és benti légnyomás közötti különbséget legfeljebb belépéskor érezzük meg, de pillanatokon belül alkalmazkodunk hozzá, s így sem a munkavégzésben, sem bármilyen sporttevékenységben nem zavar. A talajhoz rögzítő megoldás egészen egyszerű is lehet: akár homokkal vagy homokkal töltött zsákokkal is lehorgonyozhatják a leterített héjanyag széleit. A közepes nagyságúakhoz merevítörudakkal kombinált cövekeket használnak, a nagyobbaknak pedig állandó vagy szállít-' ható és földbeágyazhatő betonalapokat készítenek. Mindhárom „horgonyzási" megoldás nemcsak a vízszintes és függőleges erőket veszi fel, hanem biztosítja a légmentes zárást-is. Mint minden rendes építménynek, a felfújható csampkoknak is szükségük van ajtókra és ablakokra is. Ez utóbbiak elhagyhatók, ha a héjazat áttetsző, fényáteresztő anyagból, vagy azzal vegyített csíkokkal készül. Az ajtó egyben légzsilip is, rendszerint forgóajtós megoldással, de készülhet akkora bejárat is, hogy teherautók közlekedhetnek rajta, anélkül, hogy a levegőveszteség észrevehető lenne. Természetesen annak sincs akadálya, hogy mesterséges világítást vezessenek be, továbbá akár a kompresszorhoz kapcsolódó, akár teljesen önálló klímaberendezést alkalmaznak. Régen elmúlt már, hogy csak raktározási célokra használták őket. A téli építkezéseknél például felbecsülhetetlen szerepük lehet: nemcsak az időjárás viszontagságaitól védik meg a létesítményt, hanem a lehető legideálisabb, a nyári időszaknál is kiegyensúlyozottabb időjárást és jobb munkakörülményt biztosítanak. Az összes teremsporthoz alkalmas csarnok éppúgy építhető belőlük, mint fedett piacok, kiállítási termek, film-, színház- és gyűléstermek, télen nyitott uszodák változtathatók velük fedettekké, nyáron jégpályákat védhetnek a nap heve ellen, végül földrengések és egyéb természeti katasztrófák színhelyén szükségkórházak, elsősegély-nyújtó és menedékhelyek lehetnek. Formájuk leggyakrabban hosszában kettévágott és lefektetett cilinderre hasonlít, amelynek két végét egy-egy negyedgömb zárja le. De készülhetnek félgömb és kátharmadgömb, lesarkított és szögletes formákban is. A gömbfel ületűek az előnyösebbek, mert a hó nem marad meg rajtuk, s még a 120 km/óra szélsebességnek is ellenállnak. A mai felfújható védőtetők 200—3000 négyzetméter alapterület lefedésére alkalmasak. Külföldön újabban fémvázszerkezettel, könnyen és gyorsan összebilincselhető csővázzal is kombinálják őket. Előnyük, hogy a légzsilipre sincs szükségük, s egészen nagy tárgyak is beszállíthatók. Kitűnően beváltak például repülőhangárokként. A jelek szerint még csak most indultak el igazi hódító útjukra. POTYAUTASOK" A LÉGI KÖZLEKEDÉSBEN Repülés közben kevesen sejtik, hogy furcsa növények társaságában suhannak a felhők felett. Falánk fonálgombák szaporodnak a repülőgépek üzemanyagtartályaiban, egyre nagyobb gondot okozva a szakembereknek. Hogyan élhetnek a gombák ilyen körülmények között? Hogyan kerülnek a tartályokba? Ilyen kérdések foglalkoztatnak számos kutatót. A probléma akkor vált idültté, amikor a légiközlekedés szakemberei különös potyautasokra figyeltek fel s megállapították, hogy minden hivatalos formaságot mellőzve gombák utaznak a repülőgépeken. Igaz, nem az utastérben, hanem — az üzemanyagtartályokban. Itt érzik magukat a legjobban: vékony gombafonalaikkal a tartályfalon megkapaszkodva, zavartalanul növekednek és szaporodnak. Nincs szükségük napfényre, mint a magasabbpendű növényeknek, mert fotoszintézis nélkül ls előállíthatják szervezetük számára a legfontosabb anyagokat. A kerozinnal töltött tartályokban úgy élnek, mintha gazdag éléskamrába kerültek volna. Csak néhány csepp vízre és kevéske oxigénre van szükségük — máris készen áll számukra a „terüljterülj asztalkám". Persze annál komolyabb gondot okoznak azoknak, akik a repülés biztonságáért felelősek. Gyors szaporodásukkal ugyanis néha eltömik az üzemanyagszűrőket, meghamisítják a tartályok folyadékszint-mérőinek állását és kikezdik a tartályok falait is. Ezért a szakemberek egyre nyugtalanabbul töprengenek, hogy miként tegyék ki a szűrét ezeknek a potyautasoknak. A legújabb kutatási eredményekről a londoni British Petroleum Nemzetközi Repülő Szolgálati Lapja, az AIR—BP közölt nemrégiben érdekes cikket. Amint a Delta c. magazinból értesülünk, szerény számításom szerint bolygónkon körülbelül kétmillió faj él, s ebben egyedül a gombák csaknem 80—100 ezer fajjal vesznek részt. Hihetetlen változatosságuk talán csak a rovarokéhoz mérhető, ami azt bizonyítja, hogy alkalmazkodó képesség szempontjából az élővilág legsikerültebb szervezetei közé tartoznak. A gombák még a jég hátán is megélnekl Nem csoda, hogy a nagy molekulájú szénhidrogénből álló kerozinban is megvetették a lábukat, pontosabban 1—10 mikron vastag fonalaikat. Mindenütt megtalálhatók: szárazon, vízen és levegőben. Sikerük titka, hogy spórákkal szaporodnak, így a legszélsőségesebb feltételek között is életképesek maradnak. Ha bejutnak egy repülőgép üzemanyagtartályába, máris rendelkezésükre állnak azon a szénatomok, amelyeket különböző vegyületek alakjában hasznosítanak. Anyagcseréjének fenntartásához a legtöbb élő szervezet a Nap energiáját nyeli el fotoszintézissel, vagy ennek termékeivel táplálkozik. Minthogy a fonálgombákban nincs klorofill, ezért máshonnan szerzik be nélkülözhetetlen hőenergiájukat. Például könnyen megtalálják a repülőgépek üzemanyagában, amelynek hosszú láncú molekulái voltaképpen a Nap energiáját őrzik a szénatomok szoros kötéseinek alakjában. A gombafonalak tömegében, a mycéliumban minden egyes sejt parányi vegyi gyár, amelyben vízben oldható enzimek termelődnek, s ezek a szénhidrogén molekulákat is feldolgozhatóvá teszik a fonálgomba számára. Katalizátorként vesznek részt a molekulák oxidálásában és munkájuk eredményeként szerves savak és alkohol keletkezik. Ezeket az anyagokat már tetszés szerint használják fel a gombasejtek. Teljes lebontással viszont a növekedéshez szükséges energiát állítják elő, aminek során víz és széndioxid keletkezik. A gombák növekedéséhez az üzemanyagtartályban víznek is kell lennie. A mérések szerint 26 fokon általában 80 milliomod résznyi víz található a kerozinban. Ha a hőmérséklet csökken, a víz kiválik a fűtőanyagból ós a cseppek a tartály aljára süllyednek, gyakran meg is fagynak. Amikor ismét emelkedik a hőmérséklet, a víz már nem nyelődik el újra. E szabad vízcseppek olajjal érintkező határrétegén telepednek meg a fonálgombák, s egyszerre hasznosítják anyagcseréjükben mindkét anyagot. Minthogy zavartalan burjánzásuk közben a tartályfalra tapadt fonálgombák megváltoztatják környezetük elektrokémiai egyensúlyát, s így a tartályok falán a korróziót is megindítják. A 0,02—0,03 mm vastag műanyagbevonat nem sok védelmet nyújt ellenük, ezért további kísérletekre van szükség, hogy megfelelő korróziógátló anyagokat találjanak. Ha nem lenne víz az üzemanyagban, a fonálgombák nem telepednének le. Ezért a British Petroleum laboratóriumaiban új szűrési eljárásokat dolgoztak kl, amelyekkel elérhető, hogy a repülőgépek üzemanyagában mindössze 3—5 milliomod résznyi víz maradjon. Olyan víztaszító festékkel is kísérleteznek, amelyek nem engedik megtapadni a tartály falán a kerozinból kiváló vizet, így a cseppek a tartály aljára gyűlnek, és mikroszürőkkel eltávolíthatók. Gondos karbantartással tehát a gombásodás veszélye elhárítható. De a különös potyautasok felfedezése más szempontból ls érdekes. Azt is bizonyítja, hogy a technika nem tud véglegesen elszakadni a természettől, mert még a robbanómotorok és a sugárhajtású repülőgépek tartályaiban is gyökeret ver az élet. Igénytelen közkatonái bizonyára így hódították meg több milliárd évvel ezelőtt kopár Földünket is. Érdekes még megjegyezni, hogy a kísérletek tanúsága szerint a növényvilág hivatlan látogatói 20—30 fokos hőmérsékleten növekednek a leggyorsabban az üzemanyagtartályban. Tíz fok alatt növekedési sebességük csökken, s ugyanígy kellemetlenné válik számukra a környezet, ha 40 fok fölé emelkedik a hőmérséklet. Ilyenkor „álomba merülnek", s csak akkor pusztulnak el, ha száz foknál melegebbé válik a folyadék. lőj)